Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-03-08 / 10. szám

III. IJj évfolyam. 10. szám. Hót (Yin, martins 8. 18(19. Szerkesztői és kiadó iroda : NYÍREGYHÁZÁN. Szarvas-uteza 118. szám alatt. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Njilt tér nlatt 80 kr. bélyegdijon kivül minden négyszer hasábzott garmond-sorért 25 kr. o. é. fizetendő. •r>0 kr. ..........ÄlÄftfse S zabolcs-, Zemplén- és Bereglnnegye érdekeit kópviselőllSiiap, ’ ” ‘r Előfizethetni Nyit egyházán a kiadó-11 i\ atalbaii^ és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-rUjhelyben Lőwy a" k" ' zersmind hirdetések is felvétetnek. ‘ kereskude'sében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszeri Megyei hivatalos közlemények. — Szabolcsmegyében a képviselőválasztás határnapjául mind a hat kerületre nézve mar- tius 18-ik napja, megkezdéséül azon nap dél­előtti 10 órája tűzetett ki. Megalakultak a választási bizottságok, me­lyek — az első helyen megnevezett lévén az elnök, második helyen a helyettes elnök, har­madikon a jegyző s végre a helyettes jegyző — a következők : N.-K álló : Kállay Ákos, Nagy János; Kom­játhy Béla, Böszörményi Kornél. Ny.-Báthor : Gergelyffy János, Szilcz La­jos, Jármy Béla, Diószeghy Sándor. Kis-Várda: Ilosvay Kristóf, Sánta Ist­ván, Csernyánszky István, Rézler György. T.-Lök : Szoboszlay Pap József, Miklós Ferencz, Balogh Zoltán, Káposztás István. Bogdány : Székely Benedek, Nyíri János, Kelemen Gábor, Megyery Géza. Nádudvar : Lukács Ignácz, Valkó János, Molnár Gedeon, Lázár Márton. Haladunk-e? I. Nagy és fontos a kérdés, amit je­len czikksorozat homlokára irtain. — Érzem hogy nehéz a föladat, melyet e kérdés megoldásával magam elé tűz­tem; tudom, hogy a XIX-edik század legelteijedtebb s csaknem általában elfogadott nézetét vetem rostába, mi­dőn az ismert világrészek minden zu­gában hallatszó „haladunk!“ után kérdőjelt teszek : de épen azért, mert a haladás eszméjétől oly igen át va­gyunk hatva, — és mert a naladás, a természeti világban nem csak az ura­lomra jutott emberiség, hanem min­den más szerves testnek is legfőbb föladata, sőt rendeltetése, vállalkoz­tam ez önkéntes munkára, mely talán még azon szerény bérben sem fog ré­szesülni, hogy azt komoly figyelemre méltassák az illetők. Vájjon jöhet-e Názeretből valami jó és nevezetes? Fogják kérdezni ott fenn Buda-Pesten az Írástudók, a kik villámgyors haladásuk közepette, még a magyar helyesírás kérdésében sem érnek rá megállapodni, hanem írnak annyiféleképen, a hányán vannak. Ki az a boldogtalan ott a „Ti- szavidék“-en, hogy így mer fölki­áltani ma, a haladás legszebb korsza­kában? Kérdezik a gőzszárnyakon haladó pasase'rok. Talán eszét, vagy szemevilágát veszté e czikkiró, hogy nem látja az óriási palotát, melyet a haladás mesés: kezei emeltek s most eszevesztett Sámsonként akarja azt romba dön­teni? Elmélkednek a modern haladás, a látszat emberei. Meglehet, hogy mindez így fog történni. Mindegy. A magasan lobogó zász­lóra irt „haladunk!“ után odajegy- zém a (?) kérdőjelt: nézzük, vizsgál­juk, ha valóban haladunk-e? És ha igen : merre előre-e, vagy hátra? Nagyon természetes, hogy, mint magyar ember, nem cosmopolifai, ha­nem osiinái). mao'var szP-iwnAutlu'I dó,-, gom e kérdést tárgyalni. Mint magyai ember teszem fel a kérdést;kell,hogy mint magyar polgár feleljek meg rá,— átvive azt mindazon térre, melyen egy erőteljes, ép és életképes nemzetnek s jövőjét föl nem adó államnak halad­nia kell. Minthogy először is, és fájdalom igen nagy mérvben anyagok és anya­giak vagyunk, nézzük : ha 1 a du n k-c a küzanyagi gyá­ra p o d á s te re n ? A közanyagi gyarapodásnak kul­csa minden nemzet életében, az állam- hatalom kezében van. Az államhatalom a maga jövedel­meit legnagyobb részben a nép jöve­delmeiből állítja elő. Igen természetes tehát, hogy az állam annál gazdagabb, minél tehetősebbek benne az egyes polgárok. A polgárok jólétének, gyarapodá­sának s gazdagságának egyedüli ru­gója, a szükségletek kielégítésére vo­natkozó javak (Gut), vagy mint ne­vezni szokás, j ószág leven, kétség­telen, hogy az állam jövedelmeinek előállításánál a polgárok törzsvagyona kímélendő. Ez pedig csak úgy érhető el, ha az államhatalom a közterheket, a polgárok anyagi erejéhez méri, ha kiadásait úgy intézi, hogy az által a polgárok gazdászati érdekei nem hogy csoükittatnának, de sőt előmozdittat- nak. Mindezeket viszont csakis úgy teheti az államhatalom, ha pontos ada­tokkal bír az országnagysága,tenné- inün1fákepeákffio]Tlt>^niWÁvv)a lámái felől; szóval, ha helyes statisz­tikai adatokkal rendelkezhetik. Kérdem : van-e a magyar kor­mány kezei közt jelenben ily statisz­tika? Nincs, nem is lehet. Ez adato­kat legnagyobb részt a falusi jegyzők állítják össze még ma is, a kiknek fo­galmuk sincs arról, amit Összeírnak Nem ismerik azon adatok fontosságát es messzeágazó hatályát. A helység elöljárói, a Bachkorszakból szerzett tapasztalat nyomán, minden ily össze­írásban az adófölemelés titkát sejtvén, csak feléből —- harmadából mond­ják be az évi terményátalányt. Ily viszonyok és behatások közt — pontos 'statistical adatokat nem lehet várni. Az egyes szaktudósok által kia­dott statisztikák szintén igen hiányo­sak; de mint jobbára kézi tankönyvek nem is igen felelnek meg a gyakor­lati elet kivan almainak. Az olvasó közönség sem igen ad ösztönt és ked­vet a kiadóknak ilynemű müvek kiadá­sára. A közönség legnagyobb része még mindig irtózik a száraz adathal­maztól és számoktól. Holott a statis- tikai adatok hiányában s ezek isme­rete nélkül sem szellemi, sem anyagi haladás nincs, nem lehet. A statisztikai adatok vezetnek szel­lemi és anyagi viszonyaink s teendő­ink fölismeréséhez. Ezek után szerez­hetünk tiszta fogalmakat magunknak, hogy mit kell tennünk egy, vagy más áll hazánkban egymással az ipar, gaz- dászat és kereskedelem, viszont gaz­dászati tekintetben, kellő arányban vannak-e egymással az egyes mivé- lesi ágak ? A statisztikából tudhatjuk meg, vannak-e elegendő gyakorlati TÁRCZÁ. A nyíregyházai baloldal követje­löltje Vidíiczkay József zászlói fel­szentelése alkalmával elmondott beszéd. T. Polgártársak! Ki vannak bontva a zászlók, rajtok jelszó, és egy férfiú neve ragyog; a jelszó pártunk elveit, a név országgyűlési követjelöltünl; nevét ismer­teti meg, ki által párt elveink győzelemre jut­tatását óhajtjuk elérni; és mi össze sereglettiink hogy felszenteljük e zászlókat s aztán sorakozva alattuk induljunk a nemes küzdelemre 1 Küzdelemre, mondom, — P. T. 1 mert ha­zánk e pillanatban oly válponton áll, midőn a legnagyobb éberségre, az önzetlen haza szere­tet mindent feláldozó kitartására van szüksé­günk, ha azt akarjuk, hogy a politikai elvek jelen küzdelmes harczában hazánk független­sége állami léte biztositassék, megóvassék. A pártok élesen váltak el és saját elveik zászlója alatt sorakozva várják a döntő ütkö­zet harsonájának megzúdulását. Nekünk is sorakoznunk kell zászlóink alatt, és tisztába jönnünk azzal, hogy mit akarunk! Hogy mit akarunk mi, ezen kérdésre megfelel lobogonk, melynek egyik oldalán e szaval; ir- vák : „1848. Szabudság, F.gycn 1 ősóg Test­vériség!“ Nagy eszméket foglalnak magok­ban e szavak, az emberiség polgári megváltása ovangyéliumának igéi ezek, egy nagy világ eszme melynek létesítéséért évezredek óta küzd az emberiség, s érette önnön csontjaiból emelt óriási halmokat, ön véréből árasztott patakokat! Ezen eszmékért küzdött legközelebb 1848-ban az emberiség s inig a vén Európa csaknem min­den nemzetei vérkeresztségben avatták magu­kat e boldogító világ elv bajnokaivá, nemze­tünk a szellem fegyverével vívta ki azokat, s vívmányainak a 1848-diki törvényekben adott kifejezést, melyekben a szabadság, egyenlőség, testvériség, eszméi magokra testet öltöttek. Ab! kik átélték ezen napokat, még mai is örömkönnyek közt emlékeznek e rövid tündér állomra 1 Szép napok voltak ezek 1 nem is jó reá gondolni, ha egyszersmind az utánna követke­zett setótségre is vissza emlékezünk! Ezen 1818 -at akarjuk mi most vissza állí­tani, jól megértsétek, nem a 48-diki hadjára­tot megújítani, hanem visszaállítani az akkori törvényeket, békés utón, törvényes eszközökkel! A másik párt beliek o kettőt szeretik összeté­veszteni s bennünket azzal vádolni hogy mi há­borút, forradalmat akarunk. Más dolog a 48-ki törvény, és ismét más a 48-ki szabadságliarcz! A liarczot nem kezdette a nemzet 48-ban sem, de önvédelme folytán kéuyszcritetett reá 1 A tör­vényeket akkor is békés utón vivta ki, és bi- ,s»ony ha a reactio fel nem zúdul ellene, egyet­len ember vére sem omlott volna ki. A 48-ki törvényeket akarjuk mi visszaállí­tani, idomítva a kor politikai követelményei­hez; de idomítva csak annyiban, hogy az ido- mitás által hazánk függetlensége, állami beál­lássá, alkotmánya vérrel szerzett jogai kocz- kára ne tétessem.'!;. Kiváltnak szabadságot azaz független hazát a personal unió alapján, s nem akarunk a szabadság elvének szempont­jából más nemzetek ügyeibe avatkozni, de azt sem akarjuk hogy a mienkbe mások avatkozza­nak- akarunk egyenlőséget, azaz az egyen­lőség elvéből ki folyó demokraczia alapjára fek­tetett kormányzatot az államban és egyházban egyiránt; akarunk testvériséget azaz békés életet, barátságot a társ országokkal, békét bent, békét kifelé és a béke karjain szabad fej­lődést az iparnak, kereskedelemnek, akarjuk ennek folytán a törvénykezés utjáni megváltoz­tatását mind azon törvényeknek, melyek e ezé- lunktól bennünket elütni akarnának. Azonban T. Polgártársak! ha a jelen kö­vetválasztási mozgalmak alkalmával, a két or­szágos párt képviselőjelöltjeinek programmjai- knt olvastuk : úgy találjuk hogy a zászlóra a másik párt is kevés különbséggel ugyanazon elveket tűzte ki, melyeket a mi pártunk, és nem csodálkozhatunk ha ily körülmények kö­zött az együgyű, a politikai kérdéseket nem értői ember elvakulva nem tudja, hogy mi csoda kiilömbség lehet teliét n két. párt között mindenik 1848-at Ígérvén neki, nem csoda, mon­dom, ha hasonlatossá lesz a futókához, mely tu­datlanságban fel fut a márvány szobora, de fel fut a csepümadzagra is! Azonban tudnunk kell azt P. T. bogy a zászlóra Írott elvek és a párttörekvések nem mindig egy és ugyanazok. Vannak boltok ki­vált nagy városokban, hol minden a fényes ki­rakatban van s belől a bolt egészen üres, be­csalja a fényes kirakat a vevőt, de kielégítet­lenül megyén el, mert vásárlására méltót nem talált. így sokszor a zászlók csak fényes ezé- gek melyeknek rovására oda bent rósz bort mérnek. Megtanultuk ezt 1865-ben. Hojh 1 be sokat Ígértek akkor is a jó Deák-párti urak, s mit tartottak meg, mit vívtak ki megolvas- hatól... Sokan intézték már azon kérdést egyszerű polgártársaink, mi a jobb, mi a baloldal? A kérdést nehéz egysze.rüen megfejteni, hogy sem sokat, sem keveset ne mondjon az ember, s főképen hogy kivihetetlen reményeket ne költ­sön a keblekben. Nem akarom ez alkalommal sem szigorú bonczkés alá venni a jelen politikai helyzetet, kissé hosszas volna éles megkülönböztetését adni a pártoknak. De szabad legyen egy rövid hasonlatban megpróbálnom kimutatni a két párt közötti legfőbb különbséget! Kedvencz hasonlatom — midőn az alkal­mazható — a tenger, ennél valami nagyszerűb­bet alig láthat az ember! A tenger és egy rajta levő hajó, lesz tehát most is hasonlatos­ságom rajza. Évekkel ezelőtt, drága kincsekkel s örülő néppel megrakott erős szép hajó indult el a tengeren egy bájos kikötő egy boldog béke part felé. Az árbocz erős volt és magas, rajta a fuvalomban bárom szinti zászló lobogott, a duzzadt vitorlák sebesen repítették a hajót, és a kormányos boldogan nézte a víz sima tökö- rét, melyen egy hullám sem volt látható! A nap tiszta fénynyel ragyogott, az enyhe szellő kellemes illatot hozott szárnyain a béke part felöl. Minden oly szép, oly nagyszerű vala! De a tenger nem maradt sokáig oly csen­des, sima fényes tükörébe belekapott a vihar s felzaklatta a lomhán tespedő hullámokat, és lón nagy háború a tengeren. Az ég elsöté­tült, a vihar bömbölt, a hullámok csapkodtak, a villám hullott; az árboczok recsegve liajlo- doztak, a vitorláknak már csak rongy foszlá­nyai pattogtak a vihar kezében mint az utolsó ítélet korbácsai. A kormányos szilárd kezekkel tartja a kormányt, láng szavával biztatja a népet hogy ne féljenek, siessenek segíteni a tengerészeknek, minden ember tegye meg köteles­ségét és a vihar elvonul, a Hajó mentve lesz. De a vihar mindegyre nőtt, s legnagyobb erő­vel észak felől kezde fel zúdulni, most a kor­mányra más embert bocsátanak, ki már rég só­vár szemekkel nézte a magas polezot, ez egyet ioidit a hajón, szintek közzé taszítja azt, és ott hagyja hűtlenül; most még egy zázódás a szírieken, recseg ropog a bámult szép hajó, a víz tódul bele a szírt zúzásoktól kapott rése­ken a hajó népe jajgatva menekül a mentő csolnakokra ott hagyván minden kincseit, még egy ideig kering forong a hajó, végre elmerült, össze csapott felette a hullám azulán sötét lett mint a mily sötét a sírban szokott lenni. 18 évig volt a hajó elmerülve a víz alatt, romjai között a tenger szörnyei ütöttek tanyat s elliarácsolták róla a kincseket; ott tomboltak várván a pillanatot, melyben a szétrothadt ha­jó darabjai szét fognak máliani, s nyom nél­kül elenyészni az ismeretlen mélységben. Do csalódtak a szörnyek, az elmerült hajó deszkái nem rothadtak el, sőt mind hova tovább szi­lárdabbakká lőnek, mert a hajó oly fából volt épitvo régen az ősapák által, mely a he­lyett hogy szétmálanék a vízben inkább köve szokott válni. , Végre szebb napok derültek, a sors kézé­nél; intésére lecsendesült a zúgó tenger, es a hajó megmenekült gazdái eljöttek azt megmen, teni, nagy küzdés után, összefonva, lelkesedve, vállat a vállhoz vetve végre kiemelték a mely­ségből. Nagy volt az öröm ennek látára, a liajo népe leborult és imádkozott. Imádkozás utau feltüztél; a régi fényes háromszinü zászlót az árbocz tetejére. .. Előre! Előre! kiáltozák, siessünk a kikö­tőbe, ott majd kiigazítjuk a romokat! Jobbra menjünk — kiáltják nf™ejYe*<, T“ mert a régi útra térvo ismét elmerülünk, abba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents