Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-03-01 / 9. szám

áll ulőttck a kormányzati befolyásnak, tekintélynek akármelyik, még a leg- rnagasb polcza is.

Hanem hát legyenek hívek és állhatatosak ! — nem pedig hasonlók a rósz lóhoz, melyet a fogatban hol nyereg alá, hol rúdba, hol ostorhegyre próbálnak ragasztani, ha hogy valahol húzási hajlamát kicsikarhatnák, — de végre sem csikarhatván azt ki, czi- gánykézre kerül.

És pedig ily rósz ló-féle iparos — szomorú és káros dolog! — elég, sőt légió számra van. Látsz az utcza oldalán, úgy kilencz óra felé mikor a jókor kelő nap már ugyancsak magasra kapaszkodott, egy fekete pan- tallós, rokkos és hozzá kötényes egyént, kapával a hón alatt (nem pedig közönséges jó szokás szerint, a vállon), szökésképen menni, ha lehetne, láthatlanúl elsuhanni (mert most még kisért benne a tökéletlen ember szokásos kevélysége): bizonyos lehetsz benne, hogy az a tisztes di- kicstő!, vagy a derék gyalútól, vagy a becsületes fontosságú kalapácstól szökik. — Már büdös, szűk, poros, egézségtelen lett előtte az eléggé meg- becsülhetlen műhely; szőlőre, földmí- vele'sre kacsingat. Már földbérlet Után esdekel, — sőt ha lehet, meg is ragaszt nehány csekély holdnyi elnyűtt, gizgazos darabföldet, hogy azt babrálja. Mert a földesúri rang igen csábitó urias színű! Kocsin is jár! S a serdülő kisasszonykák nyavalyásai) puffadó vágyai, czipőro, fülön és hajon és nyakon függőkre, selyem mau- tillára gebeszkednek. Oh boldogtalan földönfutó!kihálátlanúl meggyilkolva tisztességet adó iparágadat, kainul földnyomorgató lettél! Én jóslom neked — adja isten hazudnom — hogy bujdosóvá levél e földön és vándorlóvá; mire még a gúnyos viszhang is azt kiáltja : lóvá!

Vagy, kisérletképen indulván útnak, úgy késő éjfél tájban, szemedbe tűnik egy szennyes ablaknak világa, s annak bajjal átfúródó sugarát követve, betérsz a pipafüst — s holmi egyébtől büdös kocsmába. És találsz ott tisztes alakú keresztyén embert kocsmárosul, ki a busásan megfizetett étket és italt, melyekből maga is domborítja haját, sete urias hanyagsággal adogatja pár vendége elé, kik szinte posztó ruhás egyének, surcz nélkül ugyan, hanem itt-ott meglehetősen mázolt budában. Es nngv — bár már zavaros — szemekkel és felhúzott homlokkal és esetlen heves ha- donázásokka), tekert nvaku frázisokban, melyekből csak úgy aukciósnak ki az ellesett s ferdén alkalmazott irodalmi szók, mint a sápadt krumpli- garmadából a közé kevert nehány piros alma, beszélnek országos nyomorokról, népnevelés elhanyagolásáról és állami ménesek rettentő költséges szaporításáról, — deklamálnak Tisza és Deák hitványságáról és derékségéről, és több efféle lélek — és ész fieza- mitó napi és éji tárgyakról. Szegény meghökkent és felháborodott lelkedet teheted rá, hogy szökött, vagy szökőfélen levő iparosokkal találkoztál, kik pár hét előtt — midőn még a sátán befolyásának s hódoltságuknak csak az által adták jelét, hogy egy munkára telin vónak nagy nyeglén aztizen- ték : „nem érek rá! oda nem dolgozom!‘‘ immel-ámmal még dolgoztak; most már azonban a ház kenyerét és tisztességét biztositó szerszámot szögletbe dobva, könnyen és ingyen élő fogadósnak és kontár politikusnak csaptak fel és — szerintük — nagy hazafiaknak! —• Óh szegény haza! óh édesanyja, emlőidet hálásan szopó annyi fiaidnak és azokat hóbortosán rágcsáló mindenféle bogaraidnak! — ha így és ilyenek által kellene és lehetne megtartatnod : úgy jaj neked és jaj nekünk, oltárodon szerény szorgalommal és alázatos szíveinkkel áldozó egyszerű gyermekeidnek, kik a levegőt is csak fényesen és szabadon mozgó szárnyaid enyhében találjuk táplálónak! Örök szerencse, hogy nem úgy van !

Azonban mirevaló a tovább folytatott vadászat oly példák után, melyek még bővebben bizonyítsák be azon tétel valóságát, hogy az iparterén való becsületes kitartás és j ózan előretörek vés boldogító gyümölcsöt hoz, úgy magára az illetőre, mint általa a hazára; mig ellenben az inga- tagságnak és ragyogó buborék utáni hiú kapkodásnak végre is Ínség a megérdem 1 c11 ostora. Bizonyságai tündöklőnek amannak ezrenként a hazai szükebb és a világi tágosb körben; és bizonyságai büzlenek emennek hazánkban, fájdalom! útfélen és kályhafűtő lyukakban, a suviszk-csi nálástól a tényleges házanként] koldulásig.

Tehát óhajtandó volna, hogy országos harsonaként járja be városainkat ezen meggyőző kiáltás: „kiki a a maga terén!“ és „el őr etör ek- vő türelmes kitartás a tiszteletreméltó ipar mezején!“ Mert a léha szórakozás és ingadozás az iparos családfő részéről, már szú a családi jólét oszlopaiban. Már ide ha jó órrú ember beteszi lábát, rothadás bűzét érzi. A szükség, mint a fene a meglepett testben, harapózik ott és zsarnokoskodik. Arczátlanságokkal, lelkiismeretlenségekkel kell foltozni a bajt. A még elő-elővett munkának méreg drága árát kell már ott csikarni, a hiú és mesterkélt szükségek fedezésére, a dolgoztatótói; úgy hogy gondolkozóba esik a becsületes ember mimódon lehetne csizma nélkül járni, — ajtót, zárt nélkülözni, hogy menekülnie lehetne a varga, lakatos, asztalos czudarul lelkiismeretlen zsarolásától.

És azon csábitó és ámító földesúri hűhóra, -— azon gömbölyű hasú vendéglősi ezerességek mammoui fényi és-vadászatára, — azon csömör- letesen pöfögő hazafiassági babérok utáni törekvésekre (mint aprózó szamár kapkod az utféli bogács után),— mint megannyi fattyú szereplésekre, utoljára is tragicomicus vég következik, — t. i. az, hogy irtóztatóan rövid pár év múlva, szemtelen alázatossággal köröztetnek adakozási ívek, miszerint ez s ez szerencsétlen polgártárs Ínségeinek enyhitésére legyenek kegyesek a kitartó és következetes keresztyének filléreikkel járulni. Pfúj!

Előre nézni, előre! és a bekövetkezhető sötét est zivatarait elgondolva, becsületes kitartással munkálkodni, míg nappal van! és a nyavalyás urhatnámságoskodás és hazafi- sághatnámságoskodás mellett nem hivalkodni! Így a felül angyalarczban kezdődő piktúra, alul nem fog fertel- mcs sárkányfarkban végződni, s a tisztességes, józan igyekezetét a haza emelkedése is megköszöni, isten is megáldja.

Böjti prédikátor.

Van-e mód a munkás osztályon segíteni t

(Folytatás.)

Az első kölcsönző-egylet 1850-ben Delitsben alakult, és már 1863-ban csak Németországban 363 ily egylet létezett.

Azon egyletek száma, melyek Németországban önsegélyen alapulnak, körülbelül ezer, ezekből 600 kölcsön és hitel, 200 nyerstermék és közös raktár, 100 fogyasztási és 100 betegápoló-egyletek.

Mindezen előnyök melyek az as- sociatio által munkás osztályra kárainknak, már magában utánzásra méltók és óhajtandó volna hogy ennek jótékonyságát a nagyobb városok kézművesei, kisebb gyárosai és iparűzői is élvezzék, mert a tőke és munka a productió fundamentuma lévén, a productió növekedése, egyenlő a jövedelem gyarapodásával, ez pedig megállapítván a jólétet.

Magyarországban az associatio még csak csecsemő éveit éli, mi magyarázatát abban találja, hogy nálunk gyárvárosok a szó teljes értelmében — nem lévén, gyármunkások sincsenek oly nagy számban mint nyűgöt Európában, figyelembe véve még azt is, hogy hazáink nyersterményekkel bőven rendelkezik, azon gyárak melyek ezek feldolgozásával foglalkoznak, anyagban hiányt nem szenvednek, tehát a gyármunkások is eléggé elvannak foglalva.

Mindamellett nem tagadhatni, hogy a munkások nálunk is kezdenek mozogni, eddig azonban gyakorlati czélt el nem értek, mert prócátor nemzet lévén, a munkások is theoréticze óhajtanak czélt érni.

Legújabb időben a munkás osztály mint ilyen, csak Pesten adta jelét életének, különösen alkotmányunk visszaállítása óta, s itt is leginkább az uralkodó szállás szükségtől indi- tattva, sorakoztak ugyan Schulze Delitsch és Lasale zászlói alá, lapot is adtak ki, az eredmény azonban mindeddig csak az, hogy nehány nyerészkedő külföldi, vagy speculans pesti tőkepénzes munkás házakat óhajtanak építeni. Az associatio tetieges életbelépése pedig meg sem kísértetett.

Dicséretes kivételt tesz e tekintetben a 1-ső bútor kézmü raktár, mely már évek óta működik, utánzása a Schulze Delitsch-féle közös raktár egyleteknek, mely szerint, a kézműves kész bútorait a közös raktárba helyezi, arra ha megszorul előleget kap, és a társulat közös költségén hever a raktárban, mig el nem adatik.

Fényes eredményeket mutathat fel a pécsbányai munkás telep, melyet a cs. kir. dunagőzhajózási társulat Pécs meletti kőszénbányái munkásai alapítottak, van saját költségükön épültgyönyörü templomuk fi és leány tanodáik, bármely művelt nemzetnek díszére válhatnának : minden munkás család saját házával, vetemeny és virágos kerttel bir, a rend és tisztaság páratlan, a lakosok arczairól jólét sugárzik, a közös pénztárban több ezrekre menő tőke van, mely a munkások havi járulékaiból gyűjtetett, és rendeltetése elaggot és munkaképtelen munkások végnapjait kellemessé tenni, van több ezer példányból álló könyvtáruk, olvasó-egyletük, satb.

Mi a fogyasztási egyleteket illeti hazánkban alig 10—15, és ezek forgalmát is lehetetlen meghatározni, mert zárszámláikat nem hozzák nyilvánoságra, mi eléggé sajnos; mert

megvagyok róla győződve, hogy a nyilvánosság ezen egyletek terjedésére nézve csak jótékony befolyással lenne.

Legnagyobb terjedésnek örvendnek a betegápoló és haloti-egyletek, melyek száma csak Pesten 2 0-at meghaladja, körül-belül 50000 ft. saját tőkével rendelkeznek, és a tagok heti 20 kr. járulékaiból gyűjtetetett rendeltetése a beteg tagokat gyógyítani az elhaltat tisztességesen eltemetni, és az özvegynek egyszer s mindenkorra bizonyos összeget kifizetni.

Kölcsönző és hitel-egyletek, tudtommal kettő van a kolozsvári és nyitrai a kolozsvári korlátolt erők mellett is, szép eredményeket mutathat fel, a nyitrai csak e napokban kezdte meg működését.

Említést érdemelnek még a segély egyletek, melyek kivált ha tanodáinkban divatoznak és körül-belül 100 ezer ft. tőkével rendelkeznek.

Épen úgy mint Nyugot-Európá- ban, nálunk is a kézművesek összetett kezekkel bámulják az árt, mely őket elsodorni fogja; értem a keletkező gyárak által előidézett concuren- tiát és az árak nagybani előállítását, melyekkel a kézműves absolute nem versenyezhet.

Az inicitivát megragadni sehol oly alkalom nincs, mint nálunk hazai iparunk alig jöhet figyelembe, a létező és épülő gyárak nyersterményeink feldolgozásával foglalkoznak, tehát mi sem gátolja őket a ralidali „Pionere- ket“ utánozni vagy Schulze Delitsch tanait követni.

Ámbár nem tagadhatni, hogy az associatio még nem általános gyógyszer, az egyesülés mégnem oldja meg ezen socialis kérdést, a kis tőke gyűjtése, vagy élelmi szereit olcsóbban bevásárolhatni, a dolgon még sokat nem változtat, mert a tőke és munka közti arány ugyanaz marad, de legalább kilátásba helyezi társadalmi bajunk orvoslását.

Az a kérdés tehát most, associatio vagy államsegély, — külön egyik sem, hanem mindkettő együtt.

De mily alakban adassék, ezen államsegély? Én úgy vélem, hogy mindenekelőtt helyes adózást, oly formán hogy mindenki tehetsége szerint és egyenlően adózék. Ezen egyenlőség nincs elérve, ha az adó egyenlő számnagyságban vettetik ki az adakozókra, hanem csak azon esetben, ha mindenki vagyona szerint adózik ezen egyenlőség ne legyen absolute, hanem viszonylagos.

Minden indirect adó a szegény, a munkás osztályt jobban terheli mint a vagyonost. Kriesz beszéli, hogy Boroszló háztartását 4 felnőtt személy képezte, e's hogy őrlési adóban 4 tallért és 40 tallér jövedelmi adót fizet, mig egy napszámos család, mely 10 személyből állott 9 tallér őrlési adót és 1 tallér jövedelmi adót fizet.

Az államsegély szükséges a munkás segély-egyletek gyámolitásához, az államsegély szükséges önképző- egyletek, jó és olcsó iskolák alapításához, az államsegély szükséges törvényes előjáróság szervezéséhez, illetőleg közülök választandó munka hatósághoz, mely feladata az ipart szabályozni, előmozdítani, rendezni, és gyámolitani a munkások gyámolitá- sára egyleteket alapítani, munkaadó és munkás, gyár kézmü és kereskedés közt az érdekeket kiegyenlíteni, végre a szabad egyesülési és költözköídési illetőleg letelepedési jog.

Az államnak csak erkölcsi gyá-