Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-02-15 / 7. szám

rász cziin alatt festett pálinkát mért, miáltal a regále bérlőknek nagy kárt csinált, kik is a szolgabirónál panaszt emeltek s az a dolog megvizsgálása titán a regálé bérlők igazságos panaszát látva, a festett pálinkának árulását betiltotta és a talált szeszt lefoglalta.

Ez ellen a kérdéses ezukrász panaszt emelt a bizottmányhoz, hol a felett folyt vita : a törvényszékhez vagy a bizottmány elébe tartozik-e ezen ügy ? A panaszló folyamodványa a szolgabírót részrehajlónak és megvesztegetettnek állitá. Határozta- tott. A szolgabíró eljárása helyeseltet- vén, tiszti ügyész a panaszlót bűnvádi kereset alá vegye.

Kralovánszky Frigyes csendbiztos ellen egy Horváth nevű volt vasúti őr — ki bizonyos malacz-lopás miatt általa elfogatott és kihalgattatott — panaszt emelt hogy tőle 20 frtot erőszakkal elvett. — A vizsgálatból azonban kitűnt, ‘hogy ez aljas hazugság rágalom és alaptalan vád. A bizottmány azt örvendetes tudomásul vette. (Hát a gaz rágalmazó büntetlen marad? ezáltal ilyen gaz ficzkók maholnap annyira merészek lesznek, hogy nemcsak a tisztviselőket, hanem még a bizottmányt is részrehajlással vádolni fogják. Véleményünk szerint az ilyen gaz embereket szigorúan büntetni kellene. Szerk.)

Viui-e mód a munkás osztályon segíteni ?

Azon sok társadalmi kérdések közül, melyek mozgalmas korszakunkban megoldásra várnak a legfontosabbak egyike, a munkások kérdése, azaz a kézmívesnek és munkás osztály társadalmi állásának javítása, és azok erkölcsi nemesítése.

Regenten a munkás osztály emberi jogokkal sem birt, az ókori rabszolga, a középkori jobbágy, valami természetszerűnek tartotta, hogy a szabadalmazott osztály fáradalma gyümölcséből élősködött, mi különöst sem láttak abban, ha gazdájuknak testestől lelkestől alávetve voltak, mióta azonban a művelt világ kivételes osztályokat nem ismer, mióta a politikai és polgári egyenjogúsítás törvény által lett szentesítve, s a munkás, munkaadójának mint szabad ember, kölcsönös szabad szerződés alapján dolgozik, könnyen megmagyarázható azon kellemetlen érzés, mely a politikai és polgári egyenjogúsítás aligha valósul, miután a társadalmi egyenjogúsítás reá nem következett.

Mit ér — mondják — a polgári egyenjogúsítás, ha a birtok, a gazdagság előjogai áthághatlan akadályt képeznek ; mit ér, ha jogasan nem is szoríthatnak dolgozni, ha tényleg még is teszik, azon hatalomnál fogva, melyet a vagyonos a vagyontalan felett gyakorol, és ha ezen hatalmat még szigorúbban érezteték, midőn még nem voltunk egyenjogusitva, mert akkor legalább a munkás egészségét saját érdekből kímélte.

Hogy az emberi társadalom ezen része beteg, az oly tény, melyet senki sem vonhat többé kétségbe, és ha ki- válólag a szegényebb és munkás osztályt is éri, mégis az egész polgári társaság érzi hatását, ép úgy mint egy fájó tag az egész testre befolyással van.

Hol még mi véletlen nagy puszták vannak, hol az őserdő még nagy tért foglal el, hol a természet bőven nyújtja a táplálékot, általában hol a kereskedés, s ipar bölcsőjében teng, ott nem ismerik ezen bajt, ott azonban, hol a

fentebbi viszonyok már nem léteznek, ott, hol a folyton növekedő népesség létének fentartására a rög elégtelen, ott, hol munka az életet többé nem képes fentartani, és a társadalmi vi- ! szonyok a gazdagság és bőség mellett proletáir sokat teremtett, mely tulajdon, keresmény nélkül szegénységben él, ott ezen beteg állapotban a társadalomra nézve oly fenyegető jelek mutatkoznak, melyek elhárítása politikai szükségétől eltekintve az igazság ügye is, mert ez nem múló tünemény, hanem a fejlődő társadalom hívatlan kísérője, miután a tőke uralma mellett, a munka és bére, a keresmény és élelmi Czikkek ára közti aránytalansága oly nagy, hogy válságnak okvetlenül kell bekövetkezni.

Vannak a világ léteiében pillanatok, melyben csak erőszakos viharok vezetnek eredményre, hol a létező alapjában ingadtatik meg, hogy a beteg elsatnyult részek elválása után, a megmaradt rész erőteljesebben virágozzék, ily válságok hirtelen állanak be, jóllehet okai rég megvoltak, szüksége kétségtelen lett. Bár mily borzalomteljes is ily vihar, csak törpe szellem kárhoztatja azt, ha az eredmény jó, maga a vihar ellen sem lehet kifogás, mit sem számit az egyes érdeke hol a közérdek forog kérdésben.

Ily vihar volt a franczia forradalom, mely a régi világot sírba temeté, s nj rendszert, uj viszonyokat, uj életet teremtett, melynek utóhatásait most is érezzük, és igy a munkás és kézmíves oly tényező jelenleg, melyet most kell figyelembe méltatni, mig a tőkének hadat nem izennek, mert gyenge és gyámoltalan a kicsi, ha önmagára van utalva, de nagy és erőssé lesz az égyesülés és közös érdek által.

Nem tagadhatni ugyan, hogy minden kornak meg volt ezen betegsége, mint Tibérius Graehusmondta: „Olaszország vadállatai barlanggal és fek- helylyel bírnak, hol nyugalmukban Senki által nem háborgattatnak, de azon férfiak, kik Olaszország uralmáért éltöket áldozzák fel, csak a levegőt és napvilágot élvezhetik, mert azt el nem vehetik tőlök.“

Vauban franczia tábornagy, ki mint mérnök egész Franeziahont beutazta, beszéli, hogy a franczia nép 10 része koldulásra van utalva, hogy 5 rész nem képes alamizsnát adni, hogy 4 rész nyomasztó állapotban adósságokkal vagy perekkel terhelve tengődik, s hogy csak egy rész bir biztos és elég jövedelemmel, s hogy ezen rész körülbelül 10,000 családot foglal magában.

A mi a mai társadalmi viszonyokat illeti, következő tények szolgáljanak fel világosi fásul, már 1847-ben Páris egv millió lakosának 10-ed része, és Krancziaországlian 4 millió ember koldulással tartotta fenn életét, az összes szülöttek egy harmada jótékony intézetekben látott napvilágot. Nem tény-C hogy Velencze 100,000 lakosának V-i része koldus, hogy Amsterdam 230,000 lakosa közül 45,000 könyörádományokból tartja fenn életét, hogy Rómában 150,000 lakos közül 30,000 alamizsnát fogad el, és hogy Londonban meglehetős szám éh-halállal múlt ki.

Vestfaliában 1843 — 1857-ig 4068 16 éven aluli gyermek Ítéltetett el; Buda-Pesten éveukint 120—200-ig 14 éven aluliak, az osztrák-magyar monarchiában évenkint 25,000 ember jő a fegyintézetekbe.

Látjuk tehát, hogy nem csak gyárvárosokban van proletárius, és ha ezen

csak nagyjából felsorolt adatokat hozzá adjuk azon számhoz, mely a munkás osztályt képezi; mely osztály megfeszített szorgalom mellett sem képes önmagát és családját a beállható eshetőségek ellen biztosítani, azon tudat, hogy kereskedelmi krisisekben, háború, éhség alkalmával az existentia forog kérdésben, a communismus és socialismus ijesztő terjedése, intő jel korán arról gondoskodni, hogy ezen áradat, mely a társadalmat elítéléssel fenyegeti, medrébe' vezettessék vissza, idején kell gondoskodni, hogy a tu- lajdonróli fogalom, és vele a szabadság, rend és erkölcsiség laza kötelékei fel ne oldják.

Ezen fenyegető vész elhárítása, különben már a törvényhozó testületek figyelmét is magára vonta, így a bajor kormány 1849-ben tetemes pá- lyadíjt tűzött ki, azon kérdés megfelelésére „a népesség alsó osztályánál mutatkozó pauperismus elhárításáról“ ezen clíjjért 648 német és 8 külföldi pályázott, melyet báró Holzschuher Augsburgban nyert el; — 1849-ben D’Israeli az angol alsóházban azon javaslatot tette, készítessék hiteles kimutatás, melyből az angol munkások jövedelme és kiadásai közti arány kitűnjék.

Az 1849-iki franczia törvényhozó testületben, a társadalmi bajok és azok orvoslása Húgó Viktorban meleg pártfogóra talált, a gyűlés egy tagja azon javaslatot tette, küldessék ki egy állandó bizottmány, mely azon kérdéssel foglalkozzék, mily utón, és módon lehetne, a munkás osztályon könyíteni és segíteni; A „Les miserables“ hires szerzője, ezen javaslatot, a többi közt következő szavakkal pártolta. „Vannak emberek kik azt gondolják hogy a hatalom legjobb eszköz, a rendet helyreállítani; a terroris- tnus le van győzve, de most jött el azon pillanat, a munkás osztály szükségleteivel foglalkozni, hogy mikép segittessék, ezen szavakban foglaltatnak, a szegénységnek a vagyonnak kibékülése, én úgy, vélem hogy ez lehetséges, és a meddig a lehetség meg nem történt, a-kötelesség nincs teljesítve. “

Hogy sem a comunismus, sem a socialismus az óhajtott czélt el nem éri, azt csak a nehány glaces szegény legény nem hiszi, igaz ugyan, hogy mindnyájunk czélja; hogy lehet minden embernek tehetséget szerezni, miszerint csupán munkája által, ha egyébbel sem bír, aránylag elegendő jövedelemre tehessen szert, de ezen kérdést meg nem oldja mert a conumisti- cus és socialisticus elvek szerinti szervezése a társaságnak csak az utópia országába tartozik, csupa rajongálá- sokból áll, és gyakorlatilag ki nem vihető, minthogy a nemzetgazdászati természeti törvényekkel, nemkülönben az emberek hajlamaival homlok- egyenest ellenkezésben áll, ily szervezése a munkaösztönt elfojtaná, a feltalálásokat lehetetlenitné,a lélek egyik legnemesebb érzeményét t. i. az embernek családja iránti szeretetét megsemmisítené, nemkülönben lerontana minden Ízlést, erkölcsiséget, finomságot, szemérmetességet, túlnépesedést szülne, az embereket mintegy gépi állapotba helyezné, melyben még a gondolkozás és akarat is felesleges volna, a szabadság helyébe türhetlen kényuraságot, a műveltség helyébe vadságot állítana.

(Folyt, köv.)

LEVELEZÉSEK.

Kedves szerkesztő barátom 1

Többszöri felszólításodat, hogy küldenek valami tudósítást lapodba; most is csali félig teljesíthetem, mert igénytelen kis községünkben még ez ideig semmi megemlítésre méltó nem történt. Ennélfogva most sem írok mi rólunk, hanem az utazó közönség érdekében Debreczen- ről, tudva azt, hogy a szabolcsiak igen gyakran járnak oda. Én igen gyakran megyek Debre- czenbe és rendesen a „Bikába“ szállók; de most a múlt héten egy barátommal utaztam oda, ki rendesen a „Fehér ló“ vendéglőbe szál- iám szokott s felkért mennék vele, egy szobába szabandó, kérésének engedve, Frohuer Bernát illetőleg az általa bérelt „Fehér ló“ vendéglőbe szálltunk és valóban meg nem bántam, mert azon előzékeny kiszolgálat, azon tisztaság és rend, mely ott található, még Pesten sem található sok vendéglőben.

Frohuer, — mint örömmel szemléltem, —- vendégeinek kényelmére telegraph-csengőt alkalmaztatott nagy városi modorban, úgy hogy minden szobában csak egy gombot meg kell nyomni és azonnal szolgálatára áll a vendéglősi szolgálattevői közzül az, melylyel rendelkezni kívánsz. Az ételek igen jó Ízűek és nem drágák, — borokban válogathat az ember, mert a kerti bortól kezdve a legjobb aszszu és cham- pagneig mindeniket kaphatni még pedig kitűnő minőségben.

Végre nem hagyhatom említés nélkül hogy Frohner szolga személyzete iránt igen szigorú, és nem engedi a másutt található szemtelenkedéseket. íme egy vonás belőle : reggel felkeltem s barátommal a városban dolgainkat végeztük, vagy két órai jövés-menés után szivart akarok venni s megütközéssel vettem észre hogy tárczám nincs. Eszembe jut hogy azt az ágyban a párna alatt felejtettem; sietek a vendéglőbe s a folyosón találkozók a szobaasszonynyal (ne gondold hogy valami fiatal szép) ki elémbe jő, a chiffon kulcsát azon szavakkal nyújtja : uraságod tározóját az ágyban találtam és a chiffonba zártam. 5G1 forintom volt benne — mert lefekvés előtt megolvastam — és egy fillér sem hiányzott. — A szobaasszony azonban még a folyosóról távozott s igy a szánt borravalót át nem adhattam rögtön, — gondoltam megkapja ha elutazom, de Dem úgy volt mint sok vendéglőkben, hol a cselédség sorba áll és nyújtja kezét, hanem hivatnom kellett őt hogy a szánt jutalmat átadhassam neki.

Mindezek arra ösztönöztek, hogy azt a közönség tudomására hozzam s mindenkinek, ki Debreczenbe megy, a „Fejér ló“ vendéglőt ajánljam.

Kérlek kedves barátom engedjél tért e nehány sornak, mert Frohner valóban megérdemli a dicséretet, a közönségnek pedig úgy hiszem szolgálatot teszek barátod

Sándor.

VEGYES HÍREK.

** Alább közlött programmot e napokban vettük, melyet már ezelőtt nehány héttel másoknál több példányban láttunk, s tudomásunk szerint 2000 példányban szétosztatott :

„A magyar nemzet századokig küzdött a közjogi téren, s mentői elkeseredettebbek, tényleges eredményekben annál meddőbbek valának e küzdelmek; mert Írott malaszt volt és maradt mind az, mi időnként ki is vívatott.

E folytonos harcz felemészté a nemzet legjobb erejét, s veszélyesen háttérbe szoritá a haza belügyeinek fejlesztését. Több mint háromszázados ily küzdelmek után végre sikerült közjogi viszonyainkat a pártkülönbség nélkül elfogadott „pragmatica sanctio“ (államszerződés) alapján rendezni, s kivívni azon természetes jogot: hogy a nemzet saját sorsa felett idegen befolyás nélkül határozhasson.

És ezen jogból meríti a nyíregyházi Deák- párti polgári kör is azon hazafiui kötelességét, miszerint rendszeres, szervezkedése általa nemzet sorsára habár parányi, de mégis szükséges befolyását ő is gyakorolhassa.

E czélból, okúivá az oly sokáig sikertelenül folytatott sérelmi politika keserű tapasztalatain, a következő elveket vallja magáéinak, s kívánja a legközelebb egybehívandó országgyűlésen is érvényesíttetni:

1- ör. Alkotmányos országokban a nemzet népfenségi (souverain) akaratát egyedül a törvényesen alakult országgyűlési többség képviseli. Az állami és társadalmi biztos lét alapját pedig az ugyanazon többség által fejedelmi hozzájárulással alkotott törvények (eszik.

Tiszteletet adunk tehát és kívánunk mindenekelőtt az országgyűlési többségnek és a törvényeknek, s ezek ellen nem alkotmányos úton és módokon intézett minden megtámadásokat határozottan kárhoztatunk és saját hatáskörünkben ellensúlyozni is fogunk.

Ugysziute támogatni kívánjuk parliamen- taris kormányunkat a szabadelvű haladás terén és minden törvényes intézkedéseiben épen oly készséggel, mint a mily erélylyel lépünk sorompóba ott, hol alkotmányunkat netalán megsérteni kísértené.

E tisztelet és támogatást, különösen most, még azon nagyfontosságu czél is követeb : hogy paríiamentaris kormányrendszerünk életerős gyökereket verhessen; — és mert e tisztelet nélkül a nemzetek visszahanyatlanának ököljog korszakába, s újból kezdődnék „mindnyájuk harezra mindnyája ellen.“

2- or. őszinte meggyőződésből osztjuk az 1867-iki közjogi egyezményéket, s ezek között a XII-ik t. czikket is, melynek egyik szülöoka épen az 1848. III. t. ez. 13-ik §-a is volt.

Osztjuk e művet azért : mert mig az ha-