Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-11-22 / 46. szám
ül. Uj évfolyam. 46. szám. Hétfő, november 22.1869. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, PUcz-utcza a Komli'i ni.llflti bizhlu. Bércienlcllen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden károm hasábos gannondsor 25 kr. és 30 hr. bélyegdij. p Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egdst évre 5.50 Uáihoi vagy postán küldve 6.— Félévre ............................3.—É vnegyedre, .... 1.ÓQ Hirdetések dija : minden ■ 5 hasábos petit sor egyseeri igja- tásnuál 5, lűbbsiörinél 1,„—- bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadóhivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhelyben LöWy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Nőnevelés. Alig van mit napjainkban többször hallanánk emlegetni, mint a nevelést. Felekezet és pártkülönbség nélkül mindenki úgy beszél erről, mint a jelen század .legégetőbb kérdéséről, mint legfontosabb, talán mindent befoglaló társadalmi feladatról s közelebb mint országos és nemzeti életfeltételről. — De alig van, hol a sok lármának, biztatásnak, fenyegetésnek oly kevés tényleges eredményét láthatnék, mint itt. Fájdalom, a mulasztás épen e téren boszulja meg magát legkövetkezetesebben. A nevelés oly lánczolatszerüleg halad, s terjedése oly lassú, hogy a kedvező viszonyok legkedvezőbbike az, ha egyeseknek vagy népeknek még van idejök. A nevelés áldásait mindenkire szétárasztani, nem kisebb nehézséggel jár, mint mindenkit vagyonossá akarni tenni. Émitt mindenekelőtt szorgalmat, munkaiért s a fáradsággal arányban álló jutalmazási rendszert kell teremténi; - amott hasztalan minden áldozat, ha tanerők nincsenek rendelkezés glatt; hasztalanok ezek is, ha miveit környezet nem adja s nem veszi át a növendékeket; hasztalan ez is, ha az anya meg nem kezdte vagy meg nem tudta kezdeni a jó nevelést. Ezzel tárgyunkhoz érkeztünk. A nevelés minden lépten-nyomon érezhető szüksége ellen különczködés vagy korlátolt értelműség — s mellette szinte felesleges szólani. Inkább a kivitel módjai és eszközei képezhetik immár a diseussio tárgyát. Kevésbé egyező a közvélemény a magasabb nőnevelést illetőleg. Ez máig sem férhet sok ember fejébe. Mit akarunk mi a nőkből? — kérdezik — tudóst? doctort? prókátort? Miért kiragadni a hölgyeket egyszerű, nemes hivatáskörükből, hova természet és szokás által helyezve vannak?Miért e gyöngéd teremtéseket ki akarni tenni a közélet viharainak; miért őket elnőietleniteni, midőn a férfiak előjogaiban részeltetni óhajtjuk ? Hiszen a mi a tudományban a búvárkodó férfi elmének gyönyör, mi a nyilvános élet küzdelmeiben bátorító, az nőnél lázzá, ábránddá, rajongássá fajulna s első következményül vonná maga után e finom szervezet szétrombolását. Ne bántsuk, ne avatkozzunk a természet dolgába! ne cseréltessük fel a szerepeket! Ezen ellenvetésekben tagadhatlanul sok igazság van. Hibája csak az, hogy többet czá- fol, mint a mennyiről szó van. — Mellőzve azon sokszor vitatott kérdést, vájjon a nő természettől adományozottnak tekinthető-e mindazok teljesítésére, miket a férfi tudományban, művészetben és közéletben teljesíteni képes, nálunk, azt hiszem, midőn a nőnevelés sürgettetik, senkinek sein lebeg szeme előtt egy amerikai tudornő vagy parlamenti tag képe. Mi nem akarjuk a nőt kivonni mindenekfelett magasztos szerepköréből, de igenis azt akarjuk, hogy minél inkább megfeleljen annak, minél tökéletesebben betöltse azt. A nőnevelés fölkarolása nélkül hiányos minden intézkedés, mi a nép mivelődésére történik; a népnevelésnek csak ezzel együtt van értelme, ez annak múlhatatlan kiegészítő I része. E tárgy annyira átalános, mondhatni, házi érdekű, hogy megérdemli a körülötte időzést. A nők eleitől fogva „nagyobb befolyást gyakoroltak a közdolgokra, mint látszottak vagy mint maga a történelem ki tudja mutatni. S talán e befolyás kevésbé lett volna néha káros, ha a nyilvános működéstől el nem zárattak volna. Egyet nem lehet kétségbe vonni, azt, hogy a nők állapota, miveltsé- ge, erkölcsei mindenkor hű visszatükrözése voltak a társadalomnak. — A legnagyobb államok legragyogóbb korszakából épen úgy találkozunk nőnevekkel : mint a birodalmak sülyedésének bomlásának idejében a romlottság megdöbbentő képei ismét nőalakban tűnnek szemünk elé. - A nők képezik a társadalom óriás testében a finom idegrendszert, melyen az egészség legkisebb változása is megérezhető, — ők a társadalom épsége vagy betegsége, rugalmassága vagy bé- nultságajlminden külső látszat ellenére. Ebből azonban csak azon szenvedőleges szerepre vonhatnánk következtetést, melyre a nőnemet rendesen kárhoztatva hiszik. De fordítsuk meg a dolgot, ügy az anyagi, mint az erkölcsi világban a kölcsönhatás eszméje rég be van ösmerve. - Ezred évekig volt a nő leszorítva a cselekvőlegesség teréről, bár ez alárendeltség daczára egyeseknek többször sikerült nemöknek dicsőségét érvényre juttatni. — ügylátszik, a polgárisodás egy lépést tart a nő méltóságának elösmerésével. Világtörténelmi igazságnak is megjárja azon ehnénczkedő megjegyzés, hogy mentői mi- veltebb valaki, vagy valamely nép, istenről és a nőnemről annál tisztább, einelkedettebb fogalommal bir. — Mi eddig elhanyagolva volt, tegyük a nőnemet a mivelődés tényezőjévé. Hassunk — hogy előbbi hasonlatomat ismét felvegyem — közvetlenül az emberiség idegrendszerére, edzük, erősítsük azt. — Lehetetlen, hogy az egészre jótékony visszahatás elmaradjon. Akartok ép, erős társaságot? Helyes. E társaság csak úgy lehet ép, ha minden egyes tagja lehető boldog, elégedett. E boldogságot minden férfi csak egy lelkét megértő nőben találhatja fel. Nem kötelessége-e oda törekedni minden humánus gondolkozónak, hogy a férfi és nő élete közt úgy is meglevő eltérést ne tegye még nagyobbá a műveltség s képzettség különbségének növelésével. Neveljétek a nőt, hogy a szó magasabb értelmében derék, miveit nő váljék belőle. Akarjátok , hogy a jövő nemzedék jobb legyen a mostaninál, akarjátok, hogy erényben, vallásban növekedjék, akarjátok, hogy lángoljon mindenért a mi-szép jó és igaz? Ne rajtok kezdjétek a dolgot. Növeljétek először a nőket, növeljétek a leendő nemzedék anyáit. | Az ismeret, szivjóság, erény, kegyesség át lesz lehelve fiaitokra az első anyai csókkal, s beoltva keblökbe már a gyermekévek alatt kiirthatlanul. A Gazdászat. Lótartás. Kétségbe vonhatlan igazsa'g az, hogy erős és egészséges lovakat csak akkor tarthatunk, ha ész- és czélszerüleg megválasztjuk, a nekik való táplálékot; ápolásukra kellő gondot fordítunk, s a terhek emelésére vagy húzására nézVc tekintetbe vesszük lovaink életkorát és erejük minőségét. ' Azon anyagok száma, melyek a lovak táplálékát képezik, sok állatokéhoz képest igen csekély; s valószínűleg a széna és zab minden viszonyok közölt, kielégítik a lovak tápszer iránti igényeit, úgyhogy az ezeken kívül használt tápszerek, csupán az előbbiek pótléka gyanánt tekinthetők. Számos kísérletekből tudva van, hogy minél nemesebb a foglalkozás, melyet valamely ló végez, annál kisebb széna- és zabláplálékra vau szüksége. E dolog helyessége tisztán kitűnik á következő adatokból: egy paripa 6 — 7 font szénát s 13 font zabot, egy hinlóhúzó ló 9 - 10 font szénái s 13 font zabot, egy fuvaros ló pedig 14—15 font szénát s 18—20 font zabót igényel naponkinli táplálékául. Legtöbb tápszerre tehát az igás lovaknak van szükségük, de ezek is kevesebb étmenhyí- séget kívánnának, ha egyik vagy másik — a közönséges tápszerek közül - még táplálóbb által helyellesittetnék. Magyar és Erdélyiion némely vidékén kukoriczával, Angliában babbal, s keleten árpával szokták pótszereim az igás lovakat. Figyelme’ érdemlő dolog, hogy Szilézia némely helyein a rozst és zabol megörve’ szecskával vegyitik, s gombóczokká főzvén, 12 fonf- nyi friss szecskával keverve, naponkint 3 részletben ételili. Angolhonban a darált zabot apróra vágott szénával s mindkettőt szecskával keverik össze, azután meglocsolják és sóval meghintik. Az igy elkészített abrakot csövek által a padlásról a jászolba vezetik s belőle naponkint 5—6 részletben — mire 4 lat só számitlalik — egy- egy lóval 30 fontot éleinek meg. Az eddigi tapasztalatok azt tanúsítják, hogy a sarja ételése kevéssé hasznos. A gyöktápszerek között, kivált a gyenge mellű lovaknál, leginkább a répanemüek alkalmasok a lápszerelésre. A zöld takarmányok közül a vörös lóhere és luezerna leginkább ajánlható, melyekből friss állapotban, ritkán járó nemes lovak részére, naponkint 10—12 fontnál többet felhasználni nem szabad. Angliában, hol a lovak szőrének fényesén tartására nagy gondot fordítanak, o lovakat lenpogácsákkal is szokták táplálni, s azokból 24 órai táplálkozásra rendesen 24 fontot szoktak számítani. A tápszereknek a körülményekhez képest czélszeriien megválasztása mellett, soha sem kell j szem elöl téveszteni, hogy valamint más állatoknál, úgy a lovaknál is a vérforgás rendes menetének s a vidámságnak egyik leghatalmasabb előmozdítója a tisztaság és kényelem. E végeit a lovakat naponkint legalább egyszer megvakarlalni, keíélletni s hol a szükség kívánja, — úgynevezett lómosó szivacsosai lemosatni , s nyárban néha-néha megúsztatni el ne mulasszuk. Ezeken kívül, ha a ló egészségi ál-
