Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-10-24 / 43. szám
III. Uj évfolyam. 43. szám. Vasárnap, október 24.1869. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, PincÉ-utcza a Komló melletti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. F Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre ft.ftO Házhoz vagy postán küldve . 6.— Félévre ................................8.— É vnegyedre .......................1.50 • Hirdetések dija: minden öthasábos petitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Nyíregyháza október 20. A községek tulajdonában fekvő telkek között a legelők mikénti kezelése s a beltel- kek hasznosítása a legnagyobb figyelmet érdemlik. Községi legelőinkről ezúttal nem szólok, hanem igenis szólok azon rendszerről mely mellett beltelkeink kezeltetnek. „Rendszerről“ igen! mert nálunk beltelkeink hasznosítására, értékesítésére gondot nem fordítani, — valóságos rendszerré nőtte ki magát, a „semmit nem tevés“ velünk született meg rögzött baj, s bátran elmondhatjuk hogy beltelkeinkre fordított gondoskodás a gazdászati miveltség legalsó fokán áll. Városunkban a használatlan beltelkek száma szaporodik mint a gomba, s ennek nem más az oka, mint az örökös „okoskodás“ ide oda való „kapkodás.“ — Ha ennek helyébe az „akarat“ s „munka kedv“ lépne, a községi beltelkek hasznosításából eredő jövedelem egyszer annyi lenne, mint a hasznosításra fordított tőke jövedelme, s a mellett bogy a befektetett tőkének dús kamatait élveznők, az állag folytonos mivelése s átalakítása által, hatványban einelnők annak becsértékét is. Csak hogy ennek elérhetését egy ki- gyóg'yithatatlan régi bajunk akadályozza, s ez az : hogy azon okokat melyek gazdászati életünkben jótékony s kártékony hatást szidnék, felismerni, nem akarjuk, s ha úgy néha önakaratunkon kivül a jóba belebotlunk, hanyagoljuk annak életbeléptetését, s csak nem készakarva gátoljuk községi gazdásza- tunk fejlődését. Pedig korántsem hiányzanak nállunk azon eszközök, melyekkel egy sikeres gazdászati állapotnak elérésére működhetnénk, csak hogy mindenek előtt az „akaratosság phalanxát“ kellene keresztül törni s úgy aztán rák módjára__to___vább, to__vább. H anem üssünk a szegfejére. Azt kér- dém én „mi okon hever használatlan állapotban az a sok beltelek“? u. m. például a Serliáz-utczán, a volt megyei katonai magazin hely, aztán beljebb a kettős malom tér, a volt „Zöldági“ malom hely, a Tokaji-ut- czán a megyei kórháznak kijelölt tér, mely utóbbinak kiültetése még talán anno 1-ben rendeltetett el — és pedig azért: mert a gyakori éjszaki szelek majdnem háztnagas- ságu barricadokat emelnek a járó-kelők elé! Evek sőt mondhatni évtizedek óta semmi haszon e telkekből. A bölcs intézkedés — mely a száraz-malmoknak a város széleire való elhelyezését foganatosító, nem kérdezte meg önmagától, hát az üresen maradt telkekkel mit csinálunk?! Ezen telkek értékesítését, hasznosítását előmozdítani nem fogamzott meg az intéz- kedők agyában, piszok — szemét, gyűl hely az, s a kit illet annyi figyelmet sem fordit e telkekre mit az eladósodott nemes roskadozó curiájára. Hej pedig! ha körülnézünk azt látjuk : hogy nagyon is a körmünk hegyére égett a takarékossabb — észszerűbb gazdálkodás. Az a sok innen is, onnan is, ide is oda is, még mindig csak kimerítette azt a vasas ládát. E használatlan beltelkeket több féle képpen lehetne jövedelmezővé tenni. — Vagy tiszti lakokat épittett ezekre a város — mire úgyis sok esetben szüksége van; vagyha lakossaival némi jótékonyságot akar tenni, a falnak térségével vetekedő beltelkeket egyes házhelyekre felosztva — örök áron elárusítja. Akár egyik, akár a másik esetben — a mellett hogy mindkét módon a város kül- csinja is előmozdittatik — a használatlan telkek jövedelmet adnak. De el is adhatja a város e puszta telkeket egészben is egy részvény társaságnak (ezek száma úgyis növekszik, nállunk) a mely részvény társaság aztán gyárakat állíttat e telkekre. így is kettős lesz a haszon. Először, a holt tőke helyett az eladási árban könnyen gyümölcsöztethető tőkét nyer a község, másodszor : módot nyújt a gyáripar meghouo- sulásának, mi csakis emelésére lenne városunknak. Ezen összegekkel aztán bedughatnánk tározónkon egy foltot, — vagy mire úgyis előre kell gondolnunk, a használatlan telkek ára, ha bár csekély mérvben is alaptőkéjét képezhetné azon pénz szükségletnek melyet a város beltereinek egykoroni kikövezte- tése venne igénybe. Sokak előtt nevetségesnek fog feltűnni a mit mondok, hanem én azt tartom; hogy a hangya szorgalommal gyűjtött szemek, idővel nagy tömeget képezhetnek, s a munkakedv, igyekezet e csekély alapot is oly nagygyá emelheti, mely az említett szükségletnek ha nem is teljesen, de legalább némi részben meg fog felelni, s kétségen kívüli hogy a „tett idején“ a még hiányzó összeget könnyeben fogjuk tudni előteremteni, mint az egész összeget. Előre látom egyesek arczán a gúnymosolyt, hallom a sok féle megjegyzéseket, de mind ezek vissza nem riasztanak enge- raet; mutassa meg valaki nekem azt; hogy községi beltelkeink jelenlegi kezelése anyagi hasznunkat jár — sarokba dobom toliamat. Nem is akarok hát a községi beltelkek hasznosításáról tovább szólam, — mert ha ezek után a beltelkek kezelése továbbra is át marad, mint eddig s a pusztulás csakugyan felüti községünkben sátorát; feleljenek érte azok, kiknek tisztükben állott volna községünket attól megóvni. A Circulus vhiosus vagyis a kis- és nagykövesdi papválasztás: mint azt H—i a „Prot. egyház és iskolai lap“ e z é v i 39-ik számában szereti megnevezni. Ezen igenis nagy horderejű, és az evang. ref szabad papválasztást megsemmisítő intézményt csak ngy oda vetni, és annak lefolyását hamis színben feltűntetni nem tanácsos és nem is szabad. Maga a dráma személy kényszerittetik azért — saját nevének kiírásával — a leghívebben e papválasztási tényt felderíteni, s elmondani miután azt H—i felszínre hozta, mit én már a s.-pataki superiteudens jegyzőkönyv szerint elhulgattam volna Rövid leszek, mert ezen ügy hosszas; de gyakori emlegetése — összetört reményem romai felett — csakis kiújuló sebeket metszenek; s azon mérges tőrt, mit az önkénykedés kezei szivembe döftek, úgy sincs már kéz, mely halálos sérelem nélkül kihúzza. Hogyha volt valaha szabatos szabad protestáns lelkészválasztás : úgy csakis a kis- és nagykövesdi volt az : és ha volt valaha elválasztása által lelkószi állásában biztos lplkész, úgy én voltam az. Mint H—i mondja az idézett lapban, én is elmondom a tényt röviden : — meg kell mindenekelőtt említenem hogy sérteni nincs szándékom senkit, mert úgy sem lehet a dolgon segíteni, — annyi haszna ugyan lehetne, hogy azok kik hivatvák közbizalomnál fogva megtisztelt állásukban őrizni és megvédui a protestáns szabadelvüsé- get; kik az egyházmegyék törvényes Írástudói, ők legyenek óvatosak, nyíltak és igazak, hogy a mire esküdtek azt megtratsák, mert azokkal felelőssek nem csak azon egyházmegyének; hanem felelőssek az egész Protestantismus itéíőszéke előtt is. 1868-ik év augusztus hó 9-én — a lelkész halálától számított két hónap múlva — Kis-Kövesden az anya egyházban, világi és egyházi kiküldött tanácsbirák jelenlétében, megtörtént a szabad választás : és 50 szavazat ellenében 97 szavazattal Antal Sándor választatott meg a Felső-zempléni egyházmegyéből, így más tractusból; — és semmi más mint ez a circulus vitio- sus alapja, és délután 3 óra előtt végeztetett be a szavazás; de nem úgy mint H—i ráfogja hogy délutánra hal ászt ván. Itt már felkeli deríteni a tényt. Hogy mai tractusboli lelkészre esett a választás, azt csak azon szabad lelkű világinak lehet köszönni, ki ott hivatalból kiküldve volt, és a gyülekezet előtt nyilván kijelenté, hogy a választás nemcsak ezen egyházmegyében, hanem az egész superendentiában működő, hívható lelkészekre is ki van terjesztve; mert az egyházmegyei papi tanácsbiró társa, már a lelkész halálától bejárván az egyházba, kijelentette hogy kit válasz- szauak, és törvényellenesnek erősítette más tractusból választani. Hogy pedig az ebéd idején is túl tartott a szavazás, az egyrészt azért történt mert 1068 népességű egyházban nem kevés a válasz*ók sz ima, az időt vesz igénybe; de másrészt azéit is haladt, mert a leányegyházban úrvacsora osztás lévén, és még értesítve sem volt a leányegyház arról hogy az anyaegyházba kell át menniök, sőt azzal ámittattak hogy a küldöttség tartozik hozzájok felmenni szavazat szedés végett, és e miatt lettek vissza tartóztatva. A küldöttség unván a várakozást, hivatalos levelet menesztetett a leányegyházhoz; e levél azonban az úrvacsorát osztó lelkész kezeibe került, mely a helyett hogy azt közlótte volna — a választók név sorát magához véve, a népet otthon maradásra parancsolta, és személyesen ment mindenkiért beszavazni : igy volt kényszerülve a küldöttség értök egy hivatalos személyt küldeni, mert csak az összesnek együtt létével lehetett a szavazást törvényesen megkezdeni; — ebből származott azon ráfogás hogy a szavazás délutánra ha- lasztatott. Az igy bevégzett választásnál a küdöttség az összes nép előtt hivatalosan kinyilatkoztatta, hogy Antal Sándor — kolbásai lelkész, a felsőzempléni egyházmegyéből — választatott meg e szerint lelkésznek. E cselekményét jegyzőkönyvi alakban szerkesztvén, a kis- sebb töredék óvását is bele tette, s illető esperesének megküldé; mely után esperes ur az óvást nagyohbsze- rünek nem tartván, a lelkészválasztást törvényesnek elesmerte, és e választás zárkövét letette. Ezekre bekövetkezett az őszi e. megyei gyűlés, hová ezen ügy is beterjesztetett. Már itt a helyett hogy megerősítve lett volna; Simoniát hoztak fel ellenem, azért, mert könyörögni voltain a leányegyházban • de némely alsózempléni lelkészeknek ezen mérges kifa- kadásai ellen megvédett engemet jelen nem levőt A. J. tályai lelkész és nt. II. L. úr, mint tudom, továbbá megvédett az egyház megliivó-levele : megjelenésem úgy történt hogy a nép akadályozva lévén engemet Iíolbásán meghallgatni, — egy barátom látogatásán lévén, onnét hívtak meg : H—i ur mind a mellett igy nyilatkozik „A. S. ur részéről csakugyan történtek oly dolgok melyek Simon iának nevezhetők“ — ezen határozott állítását, még határozottabban visszautasítom. Ha én Simoniakus tényeket akarnék felhozni, nem mennék én messze, ki sem mennék azon alsózempléni egyházmegyéből, de hogy teljesen egy szót sem szóljak vissza viszem önt II—i ur a czigándi papválasztásra, a sült ökör, a szabad korcsmázás mi volt? vagy ez nem az? ha nem egy könyörgés tétel a Simónia?! Az egyházmegyei gyűlésen ezzel sem boldogulhatván, Nagy József tanács bíró, és lelkészvizsgáló küldött-tag, önmagát megtudva, ekkor fogta reá hogy ő bűne, ő nagy bűne, hogy délután tartatott a szavazás, és igy törvénytelen; vagyis Antal Sándor más tractusból nem lehet kövesdi pap. Már kérem hol vau az megirva, hogy mikor legyen, és meddig tartson a szavazás?... (Vége következik.) Antal Sándor kolbésai ref. lelkész. *) *) A hazai lapok tisztelt szerkesztői alázattal kéretnek e szerény czikk felvételére. Szerk. pl. bm. h.
