Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-08-29 / 35. szám

erre a karmelita-szüzek, a tiszteletreméltó enzyk-család. Krakkó hivei és józan lakosai nevében, kik Isten-* m*k bála, még mindig nagy száhnnal vannak.14 II.

Egy idén három tél három tavasz.

A rendes téli időszakot szép tavasz váltó Fel, az ember Örömtől sugárzó képpel mutatott a hosszú kalászokkal ringó búzára, a kövér mezőre, a nagymérvűén íürthozó borágra, a virághalinokat mutató fákra Mennyi búza, milyen hízott marhák, mennyi bor, mennyi gyümölcs, és méz, mily anyagi jólét képzelete, s mily gyönyöradólag foglalt el .bennünket! míg nem május húszadika eljött a zordon tél szeleivel, fagyával, s jeget adott a természet pompája helyett.

Négy öt napig valóságos tél volt, s a falevei, a virág, a gyümölcs száraz hullaként csörömpölve bulldogéit alá. Vége mindennek! mondák az emberek.

Nem mondtak igazat, jött egy eső, jöttek meleg napok, a természet életet nyert, uj hajtásban zöldült és virágzott fű, fa. A madár dal. a méh sereg vig dön- gicsélése uj tavaszt hirdet, s az uj tavasz — bár kisebb mérvben — uj terményt adott át a nevelő, az érlelő nyárnak.

Aratási idő volt, s julius tizennegyedikén az arató nép szerencsére eresz alatt pihent, vasárnapot ünnepelt, a midőn fél óráig tartott erős menydörgés és 6oha nem látott terhes jég felhők jelenték a legnagyobb vész közeledtét, mindenki sietett becsesb jószágait fedél alá zárni, azután maga is úgy elzárkózni, hogy mit se lásson, tudjon a történendőkről. Az ablak becsiná- lásánál egy tekintet a szabadba oly rémituen emlékezetes ; a suhogva recsegve hajlongó zöld lombok mintha vég búcsút zokogtak volna; éjsötétbe borult a láthatár, s fehér csikókat húzott benne az előpostaként pattogó jég golyó.

Mintegy fél óráig tombolt a vihar, s ekkor levelek helyett rongy foszlányokra fejtett kéreg és galy csüngött le a fákról s a diónagyságu jég több mint arasznyi vastagságon boritá a határt. Nagyobb tél volt mint a tél derekán. S most nem épen egy hó múlva e tél után? most augusztus hatodikán ... most újra tavasz van, ez idén harmadszor. Zöld lomb takarja a holt növény tetemet, szépen virágoznak akácz és gyümölcsfák, s a szőlőtőke, melynek pozdorjává törettek vesszei, ismét terméssel mutatja uj hajtásait*)

Történt pedig mindez Kis-Mária vidékén 1869. évben. (N. L.)

LEVELEZÉSEK.

N.-Kálló, aug. 25.

Tisztelt szerkesztő ur!

A „Tiszavidék“ 33-ik száma vegyes hírek rovatában, a megye bizottmányá által a börtönök megvizsgálására kiküldött küldöttségre vonatkozólag egy közlemény jelent meg, bár ugyan én az érintett küldöttségnek tagja még akkor nem voltam, de amennyiben jelen hivatalos állásomnak a börtönök feletti felügyelet főkötelességei közzé tartozik, hivatva érzem magamat az abban felhozott alaptalan állításokra felelni.

t-ör. Nem való az, hogy azon küldöttség eredménytelenül oszlott volna szét, mert munkálatait a megye bizottmányához annak idejében be is terjesztette.

2-or. Nem való az sem, hogy az orvosi vizsgálat szerint 413 rab találtatott scrofulusnak, még pedig csak azért sem való, mert miólta az egy éven felül elitéit rabok a megye fogházából elszállittatnak, azok száma a 300-at egy Ízben, s azt is csak pár hétre haladta meg, s jelenben is 210 a rabok száma.

Végül hogy kínzó kamarába letaszítva nincsenek, arról a t. közlő ur bármikor is meggyőződést szerezhet.*) Patay András, szabolcsmegve m. alispánja.

*) Mi szóban levő közleményünket hiteles adátok nyomán közöltük, miért is erre vonatkozó ujabbi felszólalási jogunkat fentartjuk magunknak a jövőre.

TÄRCXA.

Csacska nő. — Ubryk Borbála. — A hosszú perez. — Miskolczi meszelő. — A burnót-szelenczés öreg. — Ismét Ubryk. — A szép utitársnő. — Medúza. — Pálinka eső.

Nyíregyházától Tokajig egy sajátságos nővel kerültem egy vaggonba. Alig léptem lie. midőn a lehető leghangosahban azért interpellált, hogy az én utazási jegyem mért nem olyan mint az övé ? s miután elmondottam, hogy én szerkesztői szabadjegygyel utazom — még csak ekkor adtam meg az árát. A - ön hát író ember — mondja csak kérem el, hogy volt az a szerencsétlen befalazott apácza története? Nincsboszantóbb dolog egy szerkesztőre nézve, ha a lap tartalmát még szóval is el kell mondókázgatni: no de gondoltam magamban sok martyrja volt már az ily udvariasságnak, hát csak nagy vontatva magam is elkezdtem a lehető leguntatóbb előadással : volt egyszer egy apácza

... a nő belekiált : „de hol?“ Krakkóban — feleltem nagy alázatosan, és öt befalazták, — „de kik és miért ?“ — hangzik a rémséges kérdés. S ez igy tartott Tokajig... na gondoltam, csak segítsen az Isten Tokajig, majd megszököm tőle; Tokaj előtt egy állomásnál egy per- c/ig állt a vonat,... de perez oly soká tartott, bogy a mellettem szundikáló fiatal ember — valami technikus lelietett mar nem alibatta s felszólal : ez a perez is pengőben van ám, egy osztrák forintos bankó nem tart ily soka. Lehet, hogy azért volt e perez hosszú nekünk, mert hölgyünk larmaja jobban hallatszott, s midőn látta, hogy én a mondat közt elhagytam az apá- cza-históriát, elkezdett beszélni ő,... beszélt a debre- czeui szappanról, miskolczi meszelőröl s egyéb oly dolgokról^ melyek engem felette érdekeltek. Valahára Tokajba értünk, igyekeztem is kifelé e furcsa Aspasia köréből. — Tokajból Miskolczig egy tisztes öreg úrhoz mentem egy vaggonba, komoly arczán az idők nehéz

Sz.-Mihály, aug. 27.

A hosszas szárazság utáni enyhe esőzéseink vannak. Egész nyáron nem volt üdítő eső, májusi fagy óta csak két eső volt, mely a felső port átásztatta ugyan, de másként nem nagy köszönet volt benne, mert részint nagy szél és jéggel jött, sok kárt tett a vetésekben és épületekben, másrészt sok helyen ragya rontotta, mint a fagy által megkímélt gyümölcsét és szőlőt, úgy a napraforgót. Szüret e vidéken csak névleges lesz, de bor alig; burgunya mentői kevesebb, de a tengeri inig eddig jól áll. Takarmány nincs egyéb a szalmánál, répa nem termett ez idén.

Ez évben történt, hogy a szalmásélet összehordásnál két emberélet áldozatul esett, igaz nem a Nyíregyház — sz.-mihályi utón, de sz.-mihályi határban düllö utakon, melyek kommassátió alkalmával legnagyobb partokon keresztül kijelöltettek. Egy ily utón ment egy szalmásélettel megrakott szekér, és a kocsis a szekérre rakott legfelső kévéken ült, a lovak a partról teher által nyomva, futásnak indultak, a kocsist, egy legjobb korbeli gazdaembert, lerántottak, ki kerék alá került, szörnyönbalt; a másik, már korosabb, szintén fűteni való szalmát vitt a tanyáról haza, a partról a lovak gyeplőnél fogva lerántották, az első ferhöczre esett és ott ruhájánál fogva felakadt és talán szerencsésen haza is érhetett volna ezen veszélyes helyzetben, de egy ló a partról megvadult, .addig rugdalt fejéhez, mig csak holtan hozták haza. Egy-időben a tagosítás után, meg volt rendelve, hogy akösöuség, azaz : helybeli lakosság, kiket leginkább érdekli, az ily veszedelmes partokat lehetőségig lehordjor és a felesleges földdel a haj- lásokon az utat járhatóvá tegye, meg is kezdték, de abba hagyták, mert r.em volt kinek utánna látni és a bírói sürgetéseket senki fel sem vette. Tavai felgyújtotta egy tanyabeli szomszéd a másiknak házát, megégett a ház és a mi benne volt : sok szabna, liszt, kenyér, lohámok sat. még egy kazal szalmásélet is. Törvénykezésre került a dolog, de a törvény nem kapott elegendő bizonyítványokat a gonosztevő ellenébe, minélfogva nem lehetett reá szabni a megérdemlett törvényes büntetést. Ez idén azonban utolérte a gonosz- gyujtogatót a büntető kéz; ugyanis nem akarta hinné hogy szomszédjának ménlova mily vad, oda vezette a kanczáját, de a ménlc agyonrugta a gyujtogatót

BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK.

— Ausztria. A bécsújhelyi, a nép jogait védő-egylet aug. 21. d. u. 4 ólára uépgyiilést hívott egybe, melyre daczára a viharral fenyegető fellegeknek, a kitűzött időpont helyén, mely azon épület udvara volt, hol II. József idejében a mezitlábos karmelita-nők laktak. Miután a fejedelmi biztos megérkezett, a gyűlés megnyi- tottnak nyilvánittatott. Dr. Wedl rövid szónoklatttal nyitotta azt meg, kiemelvén, 1 : hogy a concordatum feltétben megszüntetését követeli; 2 : hogy a zárdáknak az állami törvények alá helyezését kívánja Utána Winkler szóllott: „Kezdetben magok a papok is, ellene voltak a zárdának, mig végre L' Gergely, ki maga is be- nediktinus barát volt, egy bullában elismerte azokat. Mi hasznuk van a zárdáknak? Egy katholikus lelkész irata felvilágosit a felől. 1. Védik a hitigazságokat; a védelem hátterét képezik a inqusitió kínzó padjai és a máglya stb. 2. Tanácsadói a rendek a fejedelmeknek és népeknek. A nép nyomora tehát egyenesen a barátoktól ered. 3. Vezetik az iskolákat; s a középkorban midőn a barátok száma rengeteg volt, még is alig tudott valaki Írni és olvasni. 4. A bünbánás előmozdítása; a haldoklókat e őzéiből addig zaklatták, mig végre ezek hogy békében meghalhassanak^. vagyonukat ennek vagy amannak a zárdának hagyták. —L Ily értelemben beszéltek még többen, s végül az elnök a gyülekezetei szavazásra szólította fel : „Ki szavaz a zárdák eltörlése mellett?“ — „Mindnyájan!“ „Ki szavaz azok megtartása mellett?“ — Hangos kaezagás. — Ugyan ezen kérdések még több alakban is fcitétettek, s egyhangúbarázdákat szántottak, mig az életgondok ezüstfehérre mosták gyérhajszálait. Itt legalább nyugton leszek gondoltam s szabadon tekinthetem a pompás vidéket.... Egyszer kitekinteni akar az öreg, s a mint felkel, leejti buruót szelenczéjét... én természetesen utána nyúltam s felemeltem neki, mit ö szépen megköszönt s vi- szontkedveskedésül megkínált a zsebében levő Pester Lloyd Abendblatt-al. Csak olvassa —■ szólt az öreg — Krakkóból ismét egy érdekes távirat jött Ubrykról.... Már megint Ubryk. gondoltam egész boszusággal — aztán pedig szépen átvettem a lapot s a krakkói távirat helyett olvastam a börze tudósítást. Uram éu — szólt hozzám az öreg — én borkereskedő vagyok, s a lapokból csakis az üzleti rovatokat van időm elolvasni, igen lekötelez, ha elmondja rieken, tulajdonkép miben áll az a hires krakkói zárdaeset. Szent Jeremiás, én visszafordulok inkább, mintsem mindenkinek ezt az npáczát prédikáljam, — de láttam hogy az öreg szeretné tudni s igen udvariasan felkért, lehetetlen volt el nem kezdenem, s mire nngynehezen elvégeztem, Miskolczra értünk. ... Itt egy csinos növel omnibusra ülve, a városba hajtattunk ...

— Hová méltóztatik nagvsád utazni ?

— Losonczra, — s ön ?

— Rimaszombatba.

— Úgy hát ba nem leszek önnek alkalmatlan, fogadjunk kelten egy szekeret, s utazzunk Rimaszombatig együtt.

— Örvendeni fogok ... ba nagysád megengedi...

Fogadtunk aztán ketten egy fiakkert jó pénzért

az szent igaz, az ut iszonyú sáros s roszul kövezett vala. Mondjam-e bogy Ubrykot most ismét el kellett mondani,... no de itt már örömest mondottam, főleg miután láttam, hogy szép társnőm figyelemmel kiséri szavaimat.

Ezer döcczenés közt nyolez órai szekerezés után

Vadnára értünk, mindketten iszonyúan megéhezve___

mint a farkasok.. .

lag elhatároztatott a zárdák eltörlése mellett működni.

— Végül Leitner indítványára mindazon lapokról, melyek ez irányban érvényesítik működésűket, háromszoros éljenzéssel történt a megemlékezés.

— Francziaország. Bourbaki tábornok, a cha- lonsi tábor főparnesnoka, az első Franczia császár évszázados születésnapja alkalmából egy napi parancso- adott ki, mely a szuronyokon nyugvó cesarismus felett zengi panegyrisét, egekig magasztalva a Napoleouidákat Azonban mind a katonaság, mind a peuple tudja, hogy : a császárság nem a béke, hanem a zsarnokság.

— Spanyolország. Azou hir kezd^ elterjedni, hogy főleg a pápa az, ki a forradalom élére állva, a carlista mozgalmak tüzét szitja

— Velencze. A Tr. Ztg. szerint Eugenia császárné fogadására itt nagyszerű előkészületet tesznek.

— Bukarest. A Váczról megszökött Madarász Vili itt nagy szerepre készül s főleg a magyar justice0" miniszter ellen szórja villámait.

— Belgl'ád. Nagy az-elkeseredettség azon államférfiak iránt, kik az osztrák-magyar viszonyok létrehozói voltak.

VEGYES HÍREK.

** Már nagyon szeretnék tudni, minek jár az a katona mindig fegyverrel ? ba hadgyakorlatokon van, vegye fel, de egyébkor oldja le azt a kardot, mert nem egy eset adta már elő magát, midőn korcsmában vagy egyebütt is a katonák a civilekkel összetűztek s legvérengzőbb jeleneteket idéztek elő.

** Ft. Gyöngyössy Sámuelt születésnapja előestéjén a helybeli polgári olvasó-egylet tagjai — mint elnöküket fáklyásmenettel tisztelték meg.

** Az országos houvédegyleti gyűlést követő városligeti lakomából Kossuthnak következő távirat küldetett: „Kossuth Lajos, Turin. Az 184%-iki honvédek országos gyűlése összes tagjainak barátságos lakomájok asztalától : Kossuth Lajosnak, hazánk legnagyobb fiának, a dicső honvédsereg teremtőjének, hazafiui üdvözlettel, erőt, egészséget, a hontalanság keservei leküzdéséhez, hogy őt az égi gondviselés nagy és bölcs intézkedéseivel ismét a haza szent földén ölelhessük.“

** Városunkban több zsebtolvaj tartózkodik, óva intünk mindenkit, nehogy valamikép meglopassék. A kapitányi hivatal — mint tudjuk — szigorú intézkedéseket vett foganatba e gazemberek kézrekeritésére.

** Figyelmeztetünk egy kávéház-tulajdonost, hogy a hasard-játékokat beállítsa, különbennem késendiinkőt nyilvánosan megnevezni.

** A piaczi éjjeli tivornyák még mindig szabadon folynak; talán a közcsend és közerkölcsiség is megérdemelne valamit 1

** Az állatkínzás nálunk is igen lábra kapott, mindenesetre legszigorúbb büntetéseket kellene szabni az oly durva emberekre, kik a szegény állatok kínjaiban örömüket lelik.

** A hortobágyi pusztát öntöző-csatornával fogják ellátni, melyre nézve a mérnöki előmunkálatok már meg is tétettek. Kár is azt a jó haszonvebető talajt a szegény legények és ménesek tanyájakép hagyni, tán a jövő előrelátóbb nemzedék tudni fog rajta valami dús jövedelmi forrást is felfedezni.

** Múlt szerdán este történt a helybeli polg. olvasó-egylet ünnepélyes megnyitása, volt vendég annyi, hogy alig lehetett mozdulni, a berendezés tökéletesen kielégítő, a kiszolgálat pontos, az Ízletes ételek és jó italok pedig a lehető legjutáuyosb áron szolgáltatnak, szóval a bérlő Baumann ur mindent elkövetni látszik, mi egy vendéglő jó hitelének megállapítására szükséges.

A mostani katona állítás alkalmával történt, hogy egy szomszéd községbeli apa bevállott fiának a többi közt ily utasítást is adott : na gyerek már most katona vagy, de eszeden légy a háborúban, mert ott az emberben még kárt is szoktak ám tenni.

** Az ingyen iskoláztatás ügyét több város, nevezetesen Debreczen is felkarolta s hogy mily üdvös s

•— Ha parancsolja nagysád, itt valamit rendelek, mert én igen éhes vagyok.

— Csak bízza azt ön én rám,... s leemelve őt a kocsiról, bement a csárdáha.

Ezalatt én szivarra gyujték, s kezdém kissé rendbeszedni összerázott tagjaimat, midőn a félszerbe egy ködmönös vén asszony érkezik, a kontyálioz egy görbe ruczatoll volt dugva, mig a kezében egy üveg pálinkát tartott s nem a legegyenesebb léptek közt ilyforma szózatot rebegtetett kékült ajkairól :

„Kiszáradt a torkom csapja,

Besüt a szomjúság napja —

Heje huja — hajaha!------— Ugyan efjao uram a teremtötteöt, ki kigyelmed ?

Hej lánczos adta — gondoltam magamban------de felséges egy medúzára akadtam-— Hát lelkem, utazó diák vagyok.

— Aztán honneét jött az ur... ?

— Túl az operentiáról,... tudja az ily diák forma

ember mindenütt megfordul---— Na hát igyák egy kis paolenkát, mert ez jaó.

— Köszönöm — egész nap bort ittam....

— Igyék hát este paolenkát, én is egész nap boroztam, most a teremtetteőt pnolinkázoro....

— Nem lehet lelkem, előbb ennem is kell valamit.

—• Na hát gyűjék be én hozzám, jaó lángost készítek halmaijába — se szavak után megfogja kabátomat s erővel vonni akar maga után — e közt kitekint a csárda ablakából utitársnőm s látja ezt a komédiát, mint ráuczigál engem a részeges anyóka.. .

— Kész a vacsora — tessék bejönni —1 szól nevetve a korcsmárosné....

De néne Telkem — nem ereszt a nénémasszony!

— Ugyan rántsa ki magát, nem kell ezt a részegest kímélni, — s én hajolva az okos szóra, a mint magam kiszabadítani igyekeztem, a m e g ve te 11 hölgy a pálinkás üveg egész tartalmát az ingemre borította