Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-08-29 / 35. szám
ffc III. Uj é viol yam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Piacz-utcza a Komló melletti házban. 35. szám. Vasárnap, augusztus 29. 1899 Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyilt tér alatt minden háromhaeábos garmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. A Házho': Félévre Évnegyedre díj: :«* egész évre 5.60 !an küldve . 6.— . . 3.— . . 1.50 Hirdetések dija: minden öthasá- 1)08 petitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Üjhely- ben Lőwy A, könyvkereskedésében, Bereghszászban Caauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Nyíregyháza, aug. 28. (L.) A tudatlanság, előítélet, rósz szándék gyámolította balértesülés piszkot kent népünkre, melyet az igazság hófehér kendőjével letörölni hazafiul szent kötelességünk- pék ismerünk. Azt fogják megyénkbeli tótajku polgártársainkra, hogy ők a hydrafejü pansla- vismus füstölgő kályhája körül melegedve, az északi óriás silány asztalhulladékai után csengenének. Mi, kik a gáládul rágalmazottakkal szo- rosb összeköttetésben állunk, kik életviszonyai az ő társadalmi s politikai életökkel egygyé szövődtek, mi kendőzetlenül, alapnélkülinek nyilvánítjuk a vádat. Minden nemzet az önállóság talpkövét igyekszik elfoglalni s utálattal fordul el a zsarnoktól, ki szabadság helyett rablánczot kovácsol a nép számára; a czárismus fenevadja pedig — midőn a siralmas lengyel pemzet szivét hasitá ketté — eléggé kimutatta, hogy ölel ugyan mint a medve, de ölelése az éltet oltja ki. Az orosz rikító színekkel kimutatta hogy oroz : szabadságot, nemzetiséget s vallást. S van-e ember, hazafi, nemzet, ki ezek nélkül élni akarna? pedig a czárismus mindezek bakója. Egyébként megfigyelve a történelemben a közelmúltakat, volt-e kormány a világon, melyet annyi vér szennyezett — s an- nyi égreszálló átok nehezített volna — mint a sz.-pétervári ? Hála a gondviselésnek, mely bezúzva Szebasztopol kapuit, az északi medvét legalább egy időre barlangjába riasztá. Újabb időben ismét merész tervröppen- tyüket eregetnek Szentpétervárról Nyugot- Európa felé, sima nyelvű muszkák hirdetik a czár hatalmát s az alattvalók boldogságát, a csáb sokakat lépre kerít, kik majd a mámor múltával a kijózanodás keserű napjaiban tapasztalándják, hogy az északi óriás áldása kancsuka ütésekben hull alá járomba fogott tagjaikra. Pedig ez nem az első eset lesz, számta- .an ismétlése a régieknek. Néni tehetünk fel ma nap egy józan nemzetről sem oly értelmi rokkantságot, hogy a történelem vépbetüit nem látva, a lengyelek jajjait meg nem hallva, csupán kapcsai világnézeti szenvelygésből a vég- megsemmisülés meredélyére ragadtassa magát. E nemzet, e nép nem volna méltó, hogy emléke maradjon a világon. Mi sokkal tisztább nézp^ntokát, .melegebb hopszerelmet látunk a mi tótajkú polgártársainkban, semhogy az ilyÜép önvesz- tökre sietők közé csak távolról is számítani lehetne őket. Szeretik ők hazájukat, ép úgy mint mi, szívesen szorítanak baráti jobbot a magyar nemzetiséggel, mert mint örömmel tapasztaltuk, legalább az újabb nemzedék beszélni kezdi a magyar nyelvet. Adja léten, hogy a jövő mind nyelvünket, mind szivünket még közelebbre hozza, nap yok erősek, csak mert csak igy leszünk ~~aJ.... __....., i gy mehetünk bátran — ha kelleni fog - északra medvevadászatra. Ubryk ßorlmla. *) A é. . Nyíregyháza, aug. 26. A krakkói zárdaügy legközelebb igen élénken foglalkoztatja a sajtót. Hajmer?sztő s vérfagyasztó hírek terjesztetnek erre vonatkozólag s mi egyrészt a legnagyobb fájdalommal olvastuk mindezeket, másrészt kételkedtünk némileg, mert megfoglutatlanuak tetszett előttünk, bogy egy kolostorban, a hitélet mondhatni kiváltságos helyén, gyöngéd nők által oly dolgok történhettek, a minőknek azok leírattak. S kz utóbbira nézve nem csalatkoztunk, kételyünk nem volt alaptalan. Kezünk között vagyon egy levél, melyet a párisi lengyel missió főnöke Jeloviczky Sándor áz „Univers“ szerkesztőségéhez beküldött s mely aug. ö-iől keltezve, írója az események legnagyobb részének szemtauuja volt, a többit hiteltérdemlő s tiszteletre méltó egyénektől tudja. A levél tartalma im következő. Ubryk Borbála 1840-ben lépett a karmelita-szüzek rendébe Krakkóban. Először e városban a Sarlós-Boldogasszonyról nevezett apáczák kolostorába vétetett föl; de itt meg nem tartották mivel az őrültség jelei mutatkoztak rajta. Krakkóba érkezve, ugyanazon nevű apáozákboz ment először, de ugyanazon okból innen is elbocsájtatott. Azután belépett a karmelita-szüzek közé, itt elvégezte az ujonczévet és beesküdött. Itt egyik leg- példásabb apáczának tekintették s megnyerte valamennyi néne szeretetét. Ez igy tartott 10 éven át, de a jubileum évében észre kezdték venni hogy rendkívüli symptomák mutatkoznak rajta : vissiók. őrültségi rohamok, félrebeszélt, görcsös nevetés fogta el, mind e jelek rémülettel töltötték el társnőit; méltán tartottak, hogy esze teljesen megbomlik. Hozzá kell tenni, hogy mint utóbb értesültek, ez n családban örökölt baj volt. A ház orvosa, az elhunyt Saviezesky a beteghez hivatván, kijelenté, hogy ez teljesen kifejlett őrültség, és e tárgyban consulált a most is élő Vroblevszky orvossal, ki a betegségek e nemeiben specialista. Ez utóbbi is" felismerte, bogy a beteg őrült; a mindig fokozódó baj dühösséggé fajult, melyben széttépte ruháit s összedöntötte a kályhát, összetörte bútorait, evőszereit, megrohanta az apáczákat s a legocs- mányabb beszédeket tette; az orvos tanácsa után kénytelenek voltak őt egy félreeső czellába zárni, búgj beszédei által az apáczákat ne botránkoztássa» E czellá- ban is kénytelenek. voltak az ablakot félig befalazni, mivel felállva az ablakba, egész meztelenül mutogatta magát s oly erősen csímpeszkedett áz ablak vasrácsozatába, hogy csak a legnagyobb erőszakkal lehetett onnan eltávolítani. A közönség erről nem tudott; mert az őrültség mindig némi szégyen, akár családra akár valamely testületre nézve; de titok,rsem volt. Tudtak róla a külváros lakói, a ház szolgás személyzete, s a krakkói apáczák. Levél írója is tudta s mint mondja Vroblevszky Qrvos sokszor oda nyilatkozott előtte, hogy a betegség e. neme gyógyithatlan s csak iá korral fog enyhülni. Ä tavaly elhunyt Letovszky püspök - szintén tudott róla; mert az apáczák tanácsot kértek tőle; a consistórium levéltárában meg kell nyomának lennie. Letovszky püspök azt válaszolta, hogy ezen, Isten által reájok bo- csájtott szenvedést türelemmel és discretióval kell viselniük. Tudott róla Gladistevicz püspöki administrator, valamint a boldogult Hanzet karmelita generális. így állottak a dolgok, midőn egyszerre a múlt hóban a krakkói törvényszék névtelen levélben értesit- tetett, hogy a karmelita-szüzek kolostorában egy 20 év óta befalazott apáeza vau. E levél írói utóbb megismertetlek magukat : bizonyos G ... ki városi biztos, fiatal házas, ember; és bizonyos S ... ki, öreg .férfiú, a lengyel királyság hivatalnoka. A törvényszék azonnal vizsgálati bizottságot nevezett ki s ft. Galeczky püspök fölhivatott, hogy ahhoz csatlakozzék. E bizottság julius 2l-éu reggel megjelent a kolostorban, félretéve minden tiszteletet, melylyel a líjdy, és személyek méltóságának tallóztak. A főnöknő akkor béteg lévén, a bizottságot egy apáeza vezette, ki Ubryk Borbála cellájában a főnöknöt helyettesitette, az őrültet-meztelenül találták,, mert ruháit szokása szerint eltépve, és saját sáránban ágyán kuporodott össze. A ' cella bűzzel volt eltelve, mert az örült eltörte a szoba-árnyékszék fedőjét, mely a rendes árnyékszékkel összeköttetésben állott. . Ez visszataszító látvány volt, főkép oly bizottságra nézve, mely azon gondolatba jött hogy nem egy őrült, hanem teljesei) elzár trés vértanuságra kárhoztatott apáeza áll előttá. Galeezki püspök, kin Szinte az iszony erőt vett, *) Közöljük e czikket egész terjedőimében, mint heküldetett, nehogy némely részről, az igazságot illetőleg felekezetiséggel vádoltussunk. annyira elragadtatott, bogy a legszeuvedélyesebb szemrehányásokkal illette az apáczákat : „Istentelen nők, kiálta hogyan higyek most tettetett szentségiekben? valamennyiteket elűzlek! megátkozlak! sat. sat.“ Az egész kolostort felkutatták, az apáczákat egyenkint kikérdezték, de semmire sem akadtak, miből azt lehetett volna bebizonyítani, hogy az őrültből véí- tanüt akartak csinálni; mert magának az orvosnak állítása szerint az őrült testére nézve teljesen egészséges és semmi nyoma annak, hogy ellene valami erőszakot használtak volna. Másnap jul. 22-éu Borbálát kocsin az őrültek házába vitték. Kísérője volt-Gebhard bíró és a kolostor káplánya. Ezek kénytelenek voltak az őrült száját befogni, oly ocsmáuy beszédeket tett. Mellőzve a jul. 23, 24, 26-ki zavargásokat, melyeket a „Czas“ azon modora által, melylyel a karmelitaszüzeknél történteket közölte, nagy mérvben előmozdított, megjegyzésre méltó még. hogy . a részletek, melyeket e lap az elkülönített apáczáról közölt, s a szavak, melyeket ezen apáeza szájába adott, mig a bizottság a vizsgálatban eljárt, merőn költöttek vagy nagyon túlzottak. Levélíró mindezeket a bizottság egyik tagjától tudja, ki a bírói vizsgálat alatt jelen volt. Julius 25-én délután 4 órakor a rendőrség a törvényszék parancsából letartóztatta a karmelita-szüzek fönöknőjét, Venzyk sorort, s az alfőnöknét Kosierkievicz Terézt, kik is közönséges gonosztevőknek való börtönbe kísértettek. Másnap, jul. 26-án törvényszék elé idézték Gregorczik Kázmért, ki nevezett kolostornak 30 éven sekrestyése volt. Ezen értelmes, józan, erényes, istenfélő férfiú esküvel bizonyította, hogy Ubryk Borbálát ismerte, mielőtt a karmelita-szüzek kolostorába ment s már akkor is őrültségi jeleneteket vett rajta észre; hogy ő vala, (t.i. a sekrestyés) ki az őrültet külön cellába vezette és bezárta, mert az apáczák nem bírtak vele; hogy említett örült biztonsága végett ő maga rakta be félig az ablakot; — hogy az apáczák nem kíméltek semmi orvosi segélyt, de minden hasztalan volt. Sőt esküvel bizonyította, hogy Hanzet Natál, a karmeliták elhunyt generálisa meglátogatta a beteget és elrendelte bogy a kolostorban tartassák; hogy Letovszky püspök s utódja Gladyszevicz, mindenről tudtak s a karmelita-szüzek számos szóbeli és Írásbeli kérdezősködéseire mindig azt válaszolták, hogy a szegény őrültet otthon kell tartani; más kolostorokban is "hasonló esetek előfordultával otthon tartják a beteget s nem küldik az őrültek házába. „Nagy sulylyal bir ezen vallomás — mondja iró — melyet hit alatt egy erényes férfin tett le, kit különösen ismerek. Egyébiránt mindazt, mit ö a törvényszék előtt elmondott, megerősítik azon, a városi újságokban közzétett levelek is, melyeket 1851-ben az ezen időbeli karmelita főnöknő Ubryk Borbála nővéréhez intézett, kit nevezett apáeza szerencsétlen állapotáról értesít. Következő szerdán a bizSttság újra kutatott a karmelita-szüzeknél, a padlattól fogva a pinezéig, mindent szigorú vizsgálat- alá vevén, ez idő alatt az apá- czáknak a kertben kellett tartózkodniok. Daczára o motozásnak, semmit sem találtak, miből valamely apáeza erőszakos bebörtönzésére vagy más gonosz tettre lehetett volna következtetni, melyekről most a szerzetesek fanatis- musát vádolják. A bizottság lefoglalta a novitiatusi pro- fessió-könyveket, káptalani határozatokat, s mindazon leveleket, melyeket rokonok Írtak az apáczákboz s a főnöknőuél voltak letéve. Ugyanaz nap letartóztatták Koszubszky atyát, a Krakkótól 4 műdre levő cérnái karmelita kolostor főnökét. Galeczky püspök meglátogatta az őrültet a kórházban ; Borbála a püspököt is a legocsmányabb beszéddel fogadta. Galeczky a kolostor káplánya előtt kinyilatkoztatta, hogy nagyon sajnálja a kemény és kegyetlen bánásmódot, melyet a karmelita-szüzek iránt tanúsított. A lapok hamisan állították, hogy a püspök megtiltotta az apáczáknak a szentmisén való megjelenést és a szentségekhez való járulást. A két letartóztatott karmelita-szűz (az egyik, a főnöknő nagyon beteges, szinte csoda, hogy él), külön- külön van elzárva. Börtöneik kis ronda, férgekkel telt czellák, mindezekhez hozzájárul még 36 foknyi hőség. A főnöknöt családja meglátogatta, de mindig bíró jelenlétében, ki nélkül sem beszélnie sem Írnia nem szabad. Az üldözés, melyet e tiszteteletre méltó nőknek ki kell államok, mutatja, miben áll a liberatismus és philantropia, melyekre manap oly büszkék. Aug. 2-án a bizottság újra megjelent a kolostorban, hogy Ubryk Borbálára nézve kihallgassa az apáczákat. Valamennyi ugyanazt vallotta s vallomásaikat esküvel erősítették. Az ügy most a törvényszék előtt tárgyaltatik. Ez hü elbeszélésé azon eseményeknek, melyeket a bel- és külföldi lapok oly sokfélekép adtak-elő és Ítéltek meg. Levéliró az elbeszélés hűségét, papi hitével bizonyítja. Az események legnagyobb részének szemtanúja volt; a többit tiszteletreméltó és hiteltérdemlő egyénektől tudja, „A vallás s e szerzetesház ártatlansága nevében“ — igy fejezi be levelét — „kérem önt, kövessen el mindent, hogy az igazság napfényre jusson. Kérem önt
