Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-08-22 / 34. szám

III. Uj évfolyam. 34. szám. asarnap, Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Piacz-utcza a Komló melletti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmond8or 26 kr. és 30 kr. bólyegdíj. A kiu Házhoz vii Félévre Évnegyedre gesz évre 6.60 küldve . 6.— . . 3.— . . . . 1.60 Hirdetések dija: minden öthasá­bos petit sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csluder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Megyei hivatalos közlemények. — Fölvétetett gr. Degenfeld Imre és Tokaji Nagy Lajosnak, mint a szabolcsmegyei kórház-egylet megbi- zottainak beadványa, melyben élénk kifejezést adva ama rég létező közohajtásnak, hogy e nagy megye területén egy a szükségletnek megfelelő közkórház létesittessék; fölkérik a megyét, miszerint a jelenben is a szabolcs­megyei magán kórház helyiségéül szolgáló nkállói úgy­nevezett kis megyeház épületeit s telkét, valamint az összesített Lazaretlium alapot egy „Szabolcsmegyei kór­ház“ alapítványául felajánlani s ezen, úgy a létező ma­gán kórház-egylet összes alapítványainak egy N.-Kálló- ban felállítandó országos nyilvános közkórbáz czéljaira fölajánlása mellett, jelen kérelmet a m. kir. belügymi­niszterhez pártoló véleményezésével terjessze fel. — Határoztatok : A felolvasott beadvány tárgya Szabolcs- megyének több Ízben — határozatok s tényekben nyil­vánult — közóhajtásának teljesültét czélozván, az ab­ban foglalt kérelemhez a közgyűlés elvileg készséggel osatlakozik. — A mennyiben azonban e beadvány a me­gyét illető vagyonnak átadását kérelmezi : érdemleges határozathozatal végett a folyó évi október 5-én tar­tandó közgyűlés tanácskozási tárgyául kitűzetni s e őzéi­ből e határozat a megye fő- és alszolgabirái utján kö­röztetni rendáltetik. Korányi Miklós, főjegyző. Nyíregyháza, aug. 21. Rég járja már a szembekötősdi, mikor lesz ugyan vége? Hittünk az Ígéretekben, vártuk az önbuzgalom felébredte't, reméltük hogy a körömreégett elintézendő közügyek iránt megszűnik a lágymelegség, — csalód­tunk, úgy van minden, mint volt azelőtt. Innét van aztán, hogy Nyiregyházán még mindig a kalendárium szerint történik az éjjeli világítás, esős időben a szoba rab­jai vagyunk, mert nincsenek kövezett járdá­ink, — cselédeink bátran a faképnél hagy­nak, mert a cselédrendszer reformnak nem szabad világát látnia a polgármester asztal­fiókjából. Legújabban ismét egy kellemes gyü­mölcsbe harapott a városi tisztikar, elmond­juk mikép : városunkban egy talán 13 éves iskolás fiú van megbízva — egy érett férfi, illetőleg tisztviselő helyett a házakat egyen- kint átvizsgálni s a létező lakosztályokat megadóztatás tekintetéből összeírni. Valóságos botrány! mit gondol már a polgármester, s mi indok vihette őt arra, hogy az összes tisztviselőség tekintélyét — ily kevésre becsülve — végkép lealacso­nyítsa? A mi a legfontosb, a lakosság meg- adóztatási minőnye egy tapasztalatlan fiúra bizatik, kinek sem értelme, sem tiszte nincs e dologhoz. Quousque tandem abutere __patientia n ostra! Köznépünk közt eláradt bajt miként le­hetne beszüntetni m. A temetkezés; minthogy minden emberre érzékeny jelenet : a legrégibb időktől fogva érzékeny jelenetek közt hajtatott végre : „Jobb a halálnapja a születésnapjá­nál“, nem sok vigasztalást nyújt a megsebzett szívekre. A rómaiak praefieókat elölsirókat fogadtak fel, kik pén­zért sírtak; most pedig az érzékeny szivek vigasztalat- íanul keseregnek, s oly általános sokszor az elérzéke- nyülés, hogy az egész gyülekezet sir. És nem is rósz szokás az, hogy a kesergő feleket ilyenkor meglátogat­ják, mert vagy enyhítik vigasztaló szavaikkal, vagy ha nem birják — nem is lehet — jól esik ha közös rész­vétet látnak. Nem mondom én hogy köznépünk a bánatra ér­zéketlen lenne, de ők nem vigasztalni, hanem pálinkát inni gyűlnek össze. Többnyire megtartatik a 48 óra a meghalt temetésére nézve! mindegy az ha éjfélkor bal is meg : észreveszik a szomszédok, össze gyűlnek, s leg­első pálinkát hozni, s a bánat abban fojtatik el. Reg­gel jelentik a papnak hogy halott van. Jól tudja menyi a szegény stóla, mégis azt kérdi mennyit kell fizetni ? És el kezd alkudni mondván : uram engedjen valamit mert már eddig is 50 iteze pálinkát hozattam!!? Temetés után össze j gyűlnek; minthogy közven­dégség van, még az utolsó1-czigány is összejön a halot­tas házhoz. És 100 iteze iáimba el fogy; későb cziva- kodás és csaknem verekedés fejük ki a bánat rovására. Be jó és szép a nagyvárosi temetések, ezen sal­langok nélkül. IV. Téli esték vagy fonóházak. Ide gyűlnek a falusi ifjak, a szülék legféltőbb kincsei, s mindkét nemű ifjú­ság mentbetlenül elvész. Itt ki bal minden jó érzés elromlik mindcu jó szív, nemtelené lesz minden nemes erkölcs. És azon un­dok bűn barlang, mely a könnyen hivő ifjakat megfog­ván, befogadja, leszedi, lejtépi szívok és arezok virá­gait : a férfi korra s egy egész életre őket megsemmi­sítette. S ez már oly mindennapivá vált, hogy a cseléd kiszegődi magának fonó házban való járhatását. Itt terveztetnek s hajtatnak végre bűnös merény­letek, mert a fára feszítendő házi gazda a férfiakat, a gazdasszony pedig leányokat bűnös munkákra tanítván, bizalmasokká teszi az ifjakat minden nem szabadosnak szemérem nélküli végrehajtására is. És ezért őket gaz­dagon ellátják tüzelővel, világitóval, élelemmel és itallal. Kész gonoszok lesznek itt a szülék féltő kincsei kész gonoszok és tolvajok lesznek itt a cselédek. És hányszor megtörténik hogy a neki biztatott ifjak eleinte csupa bátorságból megtámadják a más vagyonát; később pedig szükségből felnyílnak előttük a zárak a legsöté­tebb éjféleken. Itt képezik a tolvajokat, gyilkosokat és utón álló­kat. És ez aztán azért kecsegtető, mert a sok orzott vagyon egy kis részéből vendégség is adatik számokra. Ennyit nyilván, minden ember szeme láttára sza­badon követnek el embereink. Menyi lehet még titok­ban elkövetve!?? Gyönge TQn0sirkK.il tí&jluUiElS csak köznépünk ve­szélyes szokásait, mert azoknak iszonyú képben előállí­tásához még színvegyiiletet a művész nem talált. Azonban csak az elmondottak is elég okok arra hogy a hatalom ezeket beszüntesse, s oly intézkedése­ket tegyen mihamar mely által eme nyilvános gonosz­ság teljesen korlátoztassék. * * * Ott, hol egy bölcs kormány intézkedni akar, — és kell hogy akarjon, — csak felületességet tennék ha, a mihez nem értek, ott tanácscsal lépnék fel. Nézetem szerint azért mindenek felett töröltetné­nek el a korcsmák, vagyis a regálés korcsmák. Minthogy ezek többnyire többeknek jogait képvi­selik, —■ de az egésznek szabadságával meg nem egye­zők, — megváltás, kifizetés utján, úgy mint az úrbéri viszonyok, töröltessenek el, pedig mielőbb, mert ezen joggal megszorított regále talán még többet szedett ki az emberek zsebeiből, mint a Bach rendszer szabad gazdálkodása. Nem félhet attól a nemzet, mint egykor az orosz a mértékletességi egyleteket beszüntette, és parancsolva hajtotta az orosz parasztot korcsmába, — nem félhet mondom, hogy a jövedelmi adó kevesedik : bizonynyal meg lesz annyi mint volt : — az ivók száma annyi, torkuk oly bö, oly telhetetlen lesz mint volt! Ki gaz­dagodott meg a regálékból ? Talán a közbirtokosság, azon nehány forinttal mit fizetni kellvén, cselédei szá­mára megvesztegetett rósz pálinkával csakhamar lehor- dat ? — De szegény lett a köznép és megromlott; meg­gazdagodtak ám a regále-bérlők sok módon, nevezetesen : Már csak — mint említem is — egy szegény em­ber házánál egy temetésre csupán, elfogy legkevesebb 100 iteze pálinka, vagy egy lakodalomra még több is; ezt a korcsmából, ama privillegiált gonosz intézetből kell hozatni drágán : 100 iteze helyett kap alig 75 ít- ezét. mert a német iteze csak \ iteze, 22 fok helyett 18 fokút sem, mert keserű füvek, dohány s más ilyek pótolják a fokot stb. Van-e hát nyeresége a közbirtokosságnak ebből, és van-e vesztesége, ha kifizettetik ? De a népet igaz­ságba kell részeltetni, a népet a haza kincsét, erejét, meg kell menteni! A regálés korcsmák megszűntével természetesen lesznek szabad korcsmák, s minthogy ezek jogokat nem képviselnek, itt lenne legszentebb kötelessége a kor­mánynak megszorítani a nép romlottságát azáltal, hogy a korcsmázást betiltja : ne engedje biinbarlanggá lenni. És ezt teheti a nélkül hogy valakinek érdekét sér­tené vele! Nem a korcsmába időzőkre szabna büntetést, ha­nem a korcsmárosra, kinek csak kiadni kell, de meg nem engedni hogy ott idejét, egészségét, becsületét a nép rontsa, mert ott terveztetnek gonosz szándékok; ott kezdődnek összeszólalkozásokból előbb czivakodások, később boszuból gyilkosságok, gyújtogatások. Megkísértették már több Ízben a józansági egy­leteket, de úgy látszik azok csak idétlen szülöttek, csak palliativ cúrák voltak, s minthogy nem erkölcsiség, nem igazi megtérés volt alapjok, — megszűntek. Ma is akadnak még, hogy a nagy vesztegető kor­helyek Írást adnak magokról és az oltár előtt, vagy az evangéliumra megesküsznek, hogy részegítő italat nem isznak : azonban később rohamosabban esnek vissza és veszélyesebb kórokká lesznek. Azonban a kormánynak vigyázni kell arra, hogy ezek meg ne történjenek; sőt erősen tiltsa be ezen es- küvéseket, mert még ezen 'esküvés volt eddig a kétsé­ges kimenetelű ügyeknél az egy komoly hivatalos cse­lekmény, ha az igazat tanuk hiányában felderíteni nem tudta, — az Isten nevére való esküt használta; és va­lóban ez meg döbbentette s áthatotta a lelket; — de azt nem lehet, de nem is szabad mindennapivá tenni. Szigorú betiltások által kell a részegséget megfé­kezni, és nem gyermekes játékok, vagy Isten nevének szükségtelen és hamis felvétele által. A korcsma-korhelyekre pénzbírság határoztatnék, és azt kapná a bejelentő, és annyit kapna az iskola is. így lenne a fonóházakra nézve is. És ezáltal visz- sza tereltetnének ifjaink az apai, cselédeink pedig uraik házához. Minthogy pedig a henyeség, a dologtalanság, — mint többnyire falu helyeken úgy van, — minden em­bernek, annyivalinkább az ifjaknak — bűnre vezetője, mert az ifjúnak szünteleni elfoglaltatás és munka kell: már az iskolába be kellene hozni az esteli munkák, — kézi munkák tanulását, kivált a bosszú téli estékre : melynek az a haszna is van mert a munka elfoglalván és mindeuik magát ösztönszerüleg tökélyesiteni óhajt­ván, e nemes vágyai közt elfelejtkezik a vétkes össze­jövetelekről; másrészt pedig a nyári munkákhoz szük­séges eszközökért pénzt kiadni nem kellene. A cselédekre nézve pedig szinte ez hozatnék be. És minthogy hűséget pénzért vásárolni nem lehet; ösz­tönt nyújtani a cselédnek, hogy a mit készít, azért bi­zonyos csekély jutalmat urától kapjon; mit urának úgy hiszem igen gazdagon kipótol az. liou-v 'nsnlédoi «HWn leven, B&rímkor használhatja; de másrészt csekély árért szükséges eszközei vannak annak idejében. És a mely háznál ezek foganatba nem vétetnének, azokat az előbbi módon büntetni; itt is köznépünkön lenne a hiba, mert az ur nem örömest szereti ha cse­lédei éjjel bon nem lévén nem vigyáznak. A lakadalmoskodások szinte korlátoltatnának az­által, bogy mig a szokásos szertartások tartanak, addig tartson a lakadalom is; de semmiképen meg nem en­gedni azt hogy éjjel és nappal egy egész hétig a hely­ségeken végig ordítozzanak, s a nyugvók csendes béké­jét felzavarják. Itt is a szülék lennének büntetve, ha gyermekeik féktelenkednének. ltjainkra pedig törvény által hozatnának be szi­gorúan a vasárnap délutáni, vagy esteli iskolák. Van még egy, mi köznépünlc féktelen szabadságát korlátozná. Ez a határbeli kártételek beszüntetése, mert: Alig akad nehány jól rendezett helység, hol pél­dás rend uralkodik. Több helyen vetések, rétek szaba­don prédáltatnak fel, s közlegelőként használtatnak. Errenézve miért ne intézkedhetnék a kormány ott, hol mindenik a másikat, és így az egészet fenyegeti veszedelem. Fogadtatnék fel minden helységben egy józan életű lakos, mezei korülönek, megbatározott jó fizetésért, ki csak segéd lenne, de a felügyelet és felelőség sorrend­ben a gazdáké : kivétel nélkül tartozván minden telkes gazda mezei rendőr lenni, évenkint fizetés nélkül. Ezen gazda lenne felelős mindenért; ha kár tétetnék, azt a tulajdonos megbecsültetvén, ő fizetné ki rögtön sajátjá­ból; nem teljesítés esetében a szolgabiró szerezne ér­vényt ezen intézkedésnek. Ennek az a haszna lenne, hogy a gazdák, bíró, s mások közbenjöttével szigorúan intézkednének, és bizo­nyosan a mit most közösen tesznek, akkor közösen ke­rülnék : csak hogy ezeknél a szolgabiró akarata, erélyo teljesen szükséges annyivalinkább is, mert ezek által a mezei kihágásokból eredő sok alkalmatlanságok, az ő hivatalánál it kevesednének. Hátra lenne még felemlítenem egy régi bajt. A régi és mostani korteskedéseket, tisztujitásokkal együtt járt féktelen szabadság veszélyes kinövéseit. — Ezek a múltban csak a szegény nemességet tették nemtelenné sok tekintetben, letépvén róla emberiségét, fenvadként lettek rémitővé, szabad verekedőkké : kik életjelt akkor mutattak csak ha a tisztujitási napok közeledtek : nyers erővé, más érdekeinek vak eszközéül felhasználtattak, s a korral együtt elmaradtak. Ma pedig, már a nemzet másik, sokkal nagyobb- része a felszabadított jobbágyság ugyanazon czéloknak tűzetik ki végrehajtójául, s e bűnös rendszernek vette­tik áldozatul, s ki vezeti őket e szédítő mélységhez ? felelet az érdek ! És a mi sok tekintetben nem szabados, — min­denképen törvényellenes, — az más tekintetben megen­gedhető, s alkotmányos eljárásnak mondható. Ez-e hát ama szabad nemzethez illő szabad választás, mely ve­szélyesebbé nem válhat ?! Csak szabad és tiszta gondolkozásnak telidnek józan ítéletet, józan és okos választást, de nem az eszét-

Next

/
Thumbnails
Contents