Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-08-22 / 34. szám

vesztett, elámított nyers tömeg, mely lia egyeseknek nagy áldozatokba kerül, de legveszélyesebben többe kerül ott, hol egy nemzet erkölcsisége ásatik alá. Már ha csakugyan köznépünk még értelmetlen — szabadságának öntudatos ismeretére; — addig mig ki- műveltetnék, lenne kevesebb inkább a választók száma, mert az értelmi fejlettség szerintem biztosabb qualifica- tio az y4 telki illetménynél. Át gondolt cselekmény, biz­tosabb garantia, mint a dühösségig fokozott vad lárma, mámorosság. / , A nemzet %0-ed része kimívelése által, kepzellie- tetlen erős lesz a magyar. Antal Sándor. LEVELEZÉSEK. Pest, auguszt, hó 13. Tekintetes szerkesztő ur ! _ A „Fővárosi Lapok“-ban olvasott legutóbbi nyír­egyházi közlemények után — egy önkéntelen hasonlatot tettem saját — jelenlegi fővárosi életünk — s az önök provinciális élményeik között; Nem tudom : ama közle­mények Írója N- barátom varázsüvegen nézte-e mit köz­leményében annyira kiemelt, értve a Thalia vándor papnői és papjai által színre hozott darabokat s álta­lában társadalmi életűket, — annyi igaz, hogy méltó irigységünk tárgyai lehetnének —• ha meg nem szokva a fővárosi sokoldalú kellemetlenségeket nem szent meg­adással tűrnők társainkat — remélve egy ^ jobb kort, mely után buzgó sóhajtás epedez sok ezer izzadó pesti lakos ajakán, de hogy is ne! egy szintársulat, mely igényeinket kielégíti, egy „Sóstó“, melyet nem hagy cserbe — Császárfürdőként az életunt közönség! — mind oly dolgok, melyek méltó bámulatunk tárgyát ké­pezik, nekünk, kik ily dolgokat nem élvezhetünk, lehet, hogy igaztalanok vagyunk, s követelők, — mondhatná valaki, — mert hiszen lehetetlen, hogy a sok óriási falragasz nem utalna bennünket oly helyekre, hol élv- vágyunkat kielégithetnők, — s lássuk : ma a Margit­szigeten nagyszerű tiiz-játék, — hol hős Toldy, és illő nem tudom ki fogják egymást tönkre silányitani, az „újvilágban“ a bájos Antoinette-ka csábítgat, _ széditő kecsesei varázsolva elénk a mabile-t, lábacskái meg­megérintik a földeiben rezgő virágot — miközben ^ pa­zar bőséggel szórja a csókokat a megbűvölt közönségre, és híven a paritás elvéhez — boldogra — boldogta­lanra — és pedig pártkülönbség nélkül mosolyog, — a kisasszonynak mindig háladatos publicum örvend, mely kész megbocsátani neki száz olyszerü csínját is. midőn pár estére anoncirozza magát, — s midőn a bevétel biz­tosítva van, — hirtelen migrainje lesz, s a publicum eloszlik, — otthagyva rántott csirkét és az egész új­világot pénzével együtt; — azonban —• nehogy mele­gebb érdekeltséggel látszassam mademoiselle Antoinette iránt viseltetni — mint valóban, — áttérek egy ugrás­sal az Erzsébettérre, hol Geistinger és Térey k. asszo­nyok bájolnak el — kissé molette bájaikkal — min­denkit, ki magát elbájolni engedi, — hallottuk ott Sté­gen IS,"Ictu oalmny/; liccgj L.öj-V»of ndq mely miatt nem óhajtja magát nemzeti színpadunkon feláldozni, hol még mindig nem teljes a személyzet, s s az első előadásokon meglátszott, hogy fiatal prima­donnáink a „nonchalanceat“ nem szívesen felejtik, — hazatért Leudvay is, ki a mellett hogy sok elismerést vívott ki szinművészetünk felett, — vidéki — ha nem tévedek — épen nyíregyházi szereplése alkalmával oly­szerü hírek költésére (?) adott alkalmat, melyeket szí­vesen hallanánk megczáfoltatni, s melyek ha valók — Lendvaynak — az „embernek“ sokat levonnak. N—i N.-Kúlló, aug. 17. Ma temettük el a n.-kállói reform, gyülekezet agg lelkipásztorát Nagytiszteletü Szondi László urat életé­nek 82, lelkipásztorságáuak 53-ik évében. Temetése, daczára az egész nap folytonosan hulló esőnek. az elhunyt iránt nyilvánuló részvétnek szép bizonyítványa volt. Képviselve volt nagy számmal a megyei tisztikar, mig tisztelői a közelebb vidékekről is siettek résztvenni, végtisztességtételén. Temetésén a helybeli dalárda kitünően szerepelt, gyász szónoklatot tartottak felette elsőbben a nyíregyházai ref. lelkész Gyöngyös)’ Sámuel, utánna pedig Sáfrány Zsigmond téglási lelkész, a sír­nál a helybeli segéd lelkész tartott gyászbeszédet. A hallgatóság lekötött figyelemmel hallgatta a jeles szó­noklatokat. Midőn a n.-kállói ref. gyülekezet az elhunyt­ban tanácsadó atyát, buzgó pásztorát és vezetőjét el­vesztette s immár csak a hű emlékezetben birja őt: azon óhajtás támad keblünkben, vajha a n.-kállói egy­házi elöljáróság minden személyes érdek félretételével, egyedül az egyház felvirágzását tartva szem előtt, az elhunytnak helyét oly jeles férfiúval töltené be, ki mun­kás szelleme és tevékenységénél fogva egyházunk jövő­jét megállapítani és azt még nagyobb virágzásra emelni hivatott volna. Reményijük és elvárjuk az elöjáróságtól a megfontolt körültekintést, reményijük hogy megpró­bált jelességii lelkészt fog választani ezen a szabolcsi egyház megyében csaknem legnépesebb s legfényesebb gyülekezet élére, már csak azon oknál fogva is, mert N-Kalló központja a megyének, a központra pedig meg kell válogatni az embereket. i. s. A krakkói zánlaesct. A szerencsétlen Ubryk Borbála őrültség! rohamai miatt tudvalevőleg a tébolydába szállíttatott, hol újabb tudósítások szerint nem a legjobb bánás módban része­sül. Czellája egy félig sötét, földszinti nedves szoba, melynek ablaka a közel eső templommal van szemben s miután a tébolydái főorvos megbetegedett, Ubryk a még nem egész tapasztaltságu alorvos felügyelete alatt áll. A szegény nő valóban rósz szánandó helyzetbe ju­tott, az előszobában az előtte utálatos szürke-nénék folyton templomi énekeket énekelnek, mi a beteget kü­lönös ingerültségbe hozza : miután nem csak az apá- czákat, de még a fekete ruhás nőket sem szenvedheti. A „Magyar Újság“ ismét egy érdekes esetei említ, melyszerint a Knnsoccie-ban — nem messze Vielickától — lakó izraelita vendéglős lánya aljas tervü tettesele által elraboltatott s a krakkói cisterciták zárdájába vi­tetett. A főgyanu egy bányászt terhel, ki rögtön el is fogatott s az ellen a vizsgálat megindittatott. Mióta századunk szégyenfoltja a krakkói zárda­esett napfényre derült, naponta újabb és újabb szomorú hírek érkeznek az ország minden részén levő egyes kolostorokból. lm ismét egy eset : Azon időben, midőn a buda-pesti munkásegylet a kerepesi utón még virág­zásban volt, az említett egylet titkárához egy barát jött azon kérelemmel, hogy őt az üldözések ellen megvédeni szíveskedjék A szerzetes sirt és könyörgütt, mig végre a titkár megígérte, hogy oltalmazni fogja. Azon kér­désére, hogy liát tulajdonképen ki hát ő? és mit akar? azt felelte, hogy a ferenezvárosi templomban káplán, de feljebbvalójával valami scandalum folytán annyira összeveszett, hogy most a legroszszabbtól fél. A tit­kár elbámult, hogy mi módon jut ő azon szerencséhez, hogy egy egészen ismeretlent védelmezzen, s kérdezte a barátot, hogy miért fordult ő hozzá és nem a ható­sághoz? A káplán erre azt felelte, hogy egy nyelvmes­ter utasította. A titkár másnapra kéré a barát látoga­tását, de a szegény káplán mainapig sem jelent meg, s a titkár akkor tájt tudomására jutott annak, hogy a káplán reggel kocsin, megkötözve vitetett el. Hogy mi történt aztán vele, a felől mit sem lehet tudni. * Az „Ellenőr“ egy szegény veszprémniegyei plébánost említ, kivel püspöke oly barbármódra bánt, hogy az kénytelen volt utoljára félévi embertelen bör­tönéből — habár széditő mélységbe kellett is leugrauia, magát megszabadítani, s a világi hatóság közbejárásá­hoz fordulni. E szerencsétlen papot mi személyesen is­merjük, fülünk hallatára panaszolta el ama vandal ke­gyetlenségeket. melyekkel püspöke Ranolder részéről illettetett. A többi közt felemlité, hogy miután Ranol­der álnok machiuatiók következtében őt törvényes parochiájáról Gamásiból elmozdította, ugyancsak a lelki- ismeretes püspök maneuvre folytán egyetlen birtokától, szőlejétől is megfosztatott s hogy a perindítástól elül­tessék, Ranolder őt őrültnek declaralva erőhatalommal deficzientiaba vitette, hol hónapokon át a legnagyobb Ínség és nyomorban tengett, feje alatt egy rozzant ár- nyékszékajtó szolgált vánkosul. Mig végre a szegény ősz pap, nem tűrhetvén el a hóhéri kegyetlenségeket, élete veszélyeztetésével ugrott le a széditő mélységbe, hol hogy sírját nem lelte, egyedül a kegyes gondviselés­nek köszönheti, mely egykor talán oly mértékkel fog mérni a nagyméltóságu püspöknek, mint ő mért a sze­gény ősz lelkésznek. * Pécsmegyéből is ismerünk egy szegény káplánt, kit utcza hosszat a városban világos nappal- kergettek az Istenben boldogult Girk püspök pandúrjai, pedig mint később kisült, a szegény káplán ártatlan volt... Hagyjuk e szomorú lajstromot ...élbennünk a bit, hogy a gyümölcs nem sokára megérik és alázuban. BEL- ES Küleölüi hírek. — Csak az a nadrág ne lett volna. A napok­ban történt, hogy melyik utcza és kivel, azt csak el­hallgatjuk, de biz a már megtörtént, s fog is ilyesmi történni, mig hűtlen nők és vállalkozó mársfiak lesznek e világon. — Ugyanis egy fiatal derék polgár, ki min­den jómodusága mellett nem átallja maga megfogni az ekeszarvát, valamelyik este felvetette magát lova hátára és pedig igen meleg idő lévén csak úgy pőrén, nadrág nélkül. — De alig haladt egy félmértföldet a tanya felé, midőn az idő hirtelen hűvösre változott, s gazd- uram visszafordult, hogy ő biz csak a nadrágot is ki­viszi, hát ha az idő hirtelen pár napig bűvös talál ma­radni. A mint házához érkezik, nem akart leszállni lo­váról, bekopogtatott tehát az ablakon, s az oda ugró menyecskétől, ki igen meg volt lepetve a férj visszajö- vetele által, nadrága kiadatását kérte. „Ittvan kincsem, nesze, be okos ember vagy, jól teszed ha vigyázzol a drága egészségedre. Vigyázz lelkem, meg ne hütsd ma­gad. Erre kölcsönös jóéjszaka kívánás után a férj el­vágtatott. Másnap csakugyan hűvös lévén az idő, fel kellett a nadrágot ölteni a tanyán, de gazduram se­hogy se tudta, hogy a cselédek mit mosolyognak, gyak­ran lopott pillantásokat tevén feléje. Végre nem áll­hatta meg, s megkérdezte, hogy „mi a manót nevettek szógám, ha rám néztek.“ „fiát gazduramat,“ mondá az egyik kocsis, „mert olyan furcsa zsinór van a nad­rágán! hi-bi-hi!“ Ki írja le a gazda bámulását midőn megtekintvén a nadrágot, úgy találta, hogy a bizony kék posztóból készítve gyönyörű szép sárga fekete zsi­nórral van köriilteremtettézve. — Hogy a gazda mit gondolt, s mit tett e felfedezés után, azt liiszszük ahhoz nem kell commentár. Debreczen. — Lónyay pénzügyminiszter. Hátszeg mellett fekvő, most szerzett jószágra harmincz székely családot akar letelepíteni. Minden család kap 400 négyszegöl belső telket, csinos lakházat, két hold szántót, legelőt tűzifát jutányos áron; a székely családoktól igényelt kötelezettség : a mezei munka végzése a vidéki szoká­sos napszám mellett; télen : fát vágni az urasági erdő­ben, durván kifaragva eszköz-fának; a vágási dij alku szerint állapittatik meg. Az uradalom ezen kívül temp­lommal, iskolával, pappal és tanítóval látja el e telepet. — Turócz-Szt.-Mártonban a tót matíca gyászt öltött a nagy pánszláv hazafi Moyses püspök halála al­kalmából. A niatica-épület tetején gyászlobogó leng. A napokban volt a nagygyűlés. S a gyászoló épületben a gyászoló, fájókeblü hazafiak s honleányok nagyot mu­lattak, tánczoltak kivilágos viradtak a nagy Moyses ha­lálát sirató duda- és hegedűszó mellett. — Mint mond­ják, Moyses mindenét a maticára hagyta, s a tor talán azért öltött oly vig jelleget M. Á — A nagyszebeni barát-quardiant szakácsa meg akarta mérgezni, de rajta vesztett, mert a kiszemelt áldozat nem balt meg; minek folytán a méregkeverő megszökött, azonban Temesváron elfogatott s a tör­vényszék elé állíttatott. Tettének indokául azt hozta fel, hogy a quardian elpazarolta a zárda jövedelmét, s ö ezt nem tudván jó szemmel elnézni, meg akarta tőle a kolostort szabadítani. A törvényszék természe­tes mit se hallgatott |ezen indokra, melyet csakis ko­holva rántott elő a jó madár, a tulajdonképenit pedig elhallgatá. — Bűnösnek találtatván, 18 évi börtönre Ítéltetett. Az Ítélet felebbezve van. — Vasárnap véres összeütközés volt Temesváron a katonaság és a lakosság: közt. — A katonaság kard­ját használta és 10 polgári egyén megsebesült. — Ő császári királyi apostoli Felsége I. Ferenoz József, Magyarország királya, legmagasabb születésnap­ját f. hó 18-án a szokásos egyházi szertartások mellett ünnepelték meg. — Egy eleven-bolt s a megrémült halott őrző. Egy ács-legény minden áron menekülni akarván mint szabadságos katona a 20 napi gyakorlattól, azon okos (?) gondolatra jött, hogy elvágta gégéjét, mire aztán mint halott koporsóba helyeztetvén a kórházba vitetett, hogy temetése innen eszközöltessék. A kórházi főorvos azonban vizsgálatot szándékozván tenni felette, bement a tetem-kamrába, hol a koporsót kisérő hajdú éppen akkor kap rémülten szuronyos fegyveréhez, mert a vélt. halott nagy robbanással szétrugván a koporsót, mene­külni akart. „Szökni akarsz, gazember? megállj!“ kiál­tásai után azonban az erélyes „cerberus“ elfogta a jámbort, ki Charon hajójáról ily módon akart tulvilági utjából visszatérni. A rémületes história végfelvonása pedig valószínűleg akként fog történi, hogy a kórház­ban teljesen kigyógyitják. (Bihar.) — Kényszeritett salto-mortale. Hétfőn délután egy makranezos telién rohant a vásáros nép között a nagypiaozon s üldözői sekogysem bírták elfogni, sőt még jobban megvaditották. Futása közben egy mit sem sejtő oláh atyafit — mert épen útjában volt —• szarvai­val mintegy iy2 ölnyi magasságra lökött fel, azonban oly szerencsésen, hogy ezen furcsa salto-mortale után legkisebb sérülés nélkül esett lábaira. A nézők pedig hangos hahotára fakadtak, mit később maga az ugró atyafi is követett, miután ámulásából felocsúdott. (B.) — A mesterséges szemek gyártásában Páris je­lenleg concurrens nélkül áll. Sem az angoloknak sem a németeknek nem sikerült e nemben valami jót és hasz­nálhatót előállítani. Parisban a St. Honoré külvárosban tizenkét ilyen nagyobb gyárban 1200 munkás foglalko­zik, azonban ezek soha nem képesek annyit dolgozni, hogy a tömeges megrendelések teljesítve legyenek. Ezen­kívül vannak a boulevarde du Templeon még több apró gyárak is, de ezeknek gyártmánya nem oly jó. A hamis szemekkel egész Európát Páris látja el, külön utazók járnak azokkal Madridba, Londonba, Nápolyba és Pétervárra. A gyárnokok fényes elfogadó termei mu­tatják, hogy épen a legelőkelőbb világgal állnak legin­kább összeköttetésben. Többnyire félszemü inasokat tartanak, s ezen mutatják meg, hogy az általok készí­tett szem mennyire hasonlít a valódihoz, s az által an­nak szemüregébe az üveg-szemet a legnagyobb könnyed­séggel berakják, aztán kiszedik, többnyire a legfélén­kebbek tartózkodását is legyőzik. Egy kitünően dolgo­zott üvegszemnek az ára 40—50 frank. Különös lát­vány n különféle zöld, kék, barna, és fekete szemeket nagy mennyiségben kiállítva látni, melyek majd nem mind a nézőre látszanak irányozva lenni. Az oly meg­rendelt szemeket melyek nem a legjobban sikerültek, a szegényebb osztály számára igen olcsón adják el; az igen szegények pedig már megszokták a szemköl­csönző intézetből ünnepélyesebb alkalmakra szemet köl­csönözni ki. Újabb idő óta azon holtaknál is haszná­latba vették az üveg szemeket, a kiket bebalzsamoznak. Egyáltalában a hamis szemek készítése a legjövedelme­zőbb iparágak közé tartozik, Parisban a gyárosok ve­tekednek a legtermészetesebb sziliek előállításában, s gyakran egy uj szín készítésének titkáért több ezer frankot fizetnek. „Dbt.“ VEGYES HÍREK. Alulírott egyházi elöljáróság szomorodott szívvel tudatja nagytiszteletü Szondi László ref. lelkész urnák élete 82-ik évében, végel­gyengülés következtében f. é. aug. 15-én tör­tént gyászos kimultát. A megboldogultnak földi részei f. év aug. 17-én d. u. 3 órakor a ref. egyház szer­tartásai szerint a helybeli dalárda közremű­ködésével fognak végnyugalomra tétetni, melyre a boldogultnak rokonai, barátai, tiszt­társai, ismerősei meghivatnak. N.-Kálló, aug. 15. 1869. A n.-kállói ref. egyházi elöljáróság. ** Az érdekelt szülök és katonakötelesek figyel­meztetésére felemlítjük a felszólamlási és állítási határ­napokat megyénkben. A dadai járásban : a) Felszólam­lás : augusztus 23. 24-én. b) állítás : augusztus 25-től szept. 1-ig. Kisvárdai járásban : a) felszólamlás : szept. 3 és 4-én, b) állítás szept. 6—11-ig. Nyírbátori járás­ban : a) felszólamlás : szept. 13—14-én, b) állítás szept. 15—21-ig. Nádudvari járásban : a) felszólamlás : szept. 9, 10, 11-én, b) állitás : szept. 13—23-ig. ** Megyénk másodalispánja f. hó 18-án mint Ő Felsége a király születése napján diszebédet adott, melyre 120 vendég meg volt híva. ** (Helyreigazítás.) Múlt számunkban a szalmás kertben történt tűzesetről szóló közleményünkben toll- hibából, vasúti felügyelő volt írva. Olvasd: vasúti állo­mási főnök. ** I'. 1 íó 18-án néhány falragaszban a nyíregyhá­zai ipar és kereskedelmi bank részvényesei d. u. 3 ó.-ra privát értekezletre voltak meghíva, melyre számosán megjelentek. Ezen értekezletnek nem volt egyéb czélja, mint elölegesen értekezni, kik lennének azon szakegyé­nek, kik hivatva volnának a bank vezetésére? Egy 12

Next

/
Thumbnails
Contents