Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-07-12 / 28. szám

még tudományos miveltsége mellett sem léphetett be. Fiai csak az ekéhez voltak lekötve, bár kisebb nemű kézmivesek válltak — a nehéz munkát nem bíró gyengébb testalkatiak — közziil.

De a mindeneket intéző sors keze megírta az 1848-iki törvényeket : mely törvények ha a kiváltságokat el nem törülte is, mert azokat tenni nem is kellett; de kiváltságossá tette, szabadnak mondotta ki a jobbágyságot is, — maga az összes nemzet fizetvén meg váltságdíját; magához emelte a volt úrbéreseket, megnyitotta előttük az iskolákat — a mennyi volt?!! Utat nyitott nekik az alkotmány sánczainak behúzása által minden hivatalokhoz; megosztott velek mindent, szabaddá léteiét az utolsó kunyhó ajtajánál is kihirdette. S kérdem most mit szült ezen egyszerű átalakulás köznépünknél?... Felelet: bizalmatlanságot, hálátlanságot, kevélységet, és a mi ezekkel együtt jár : henyeséget és korhelységet.

És hogy az 1848-ik év nem volt csalétek, mutatja a következés : — mert azóta különbség nélkül megnyílván a hivatalhoz való juthatás tágas kapui; a sokszor emlegetve, felejtett osztály fiai a legfelsőbb hivatalokig feljuthatnak.

Maga pedig a felszabadult néptömeg nem siet magát kimíveini; nem siet munkaterét és polgári állását elfoglalni, s kiilön- vállva mintegy dorbézolásokban, vesztegetésekben tölti felmaradt idejét. Siket és hideg szívű a hazai közintézetek első szavára; de gyors és könnyenhivő a roszakaratu ámító k czéljainak előmozdítására segédkezet nyújtani, melyek őket naponkint alább-alább sulyesztik. És a vesztegetés asztala mellett töltött idejekért, a boszúló sors keze igen súlyosan érezhető nagy kamatokat vészén rajtok. Úgy is sokaknak már a koldusbotot adván kezébe. Százszoros engedelem a kivételekért !

Ezekből is látható hogy köznépünk elmaradásának oka e tekintetben alig más, mint önmaguk.

(Vége köv.)

Neliáuy szó a nyíregyházai ipar és kereskedelmi bankról.

A társulási szellem áldásdus befolyásának ujabbi időkben számos intézet és vállalat köszöni létesülését és felvirágzását. A társulási szellem oly kiválólagos jelenség a mai korban, bogy mindenki siet segédkezet nyújtani ennek valósítására s életbeléptetésére. A haladás e téren csakis örvendetes jelenségként tűnik fel, mert egyedül ezáltal pótolhatók az iparnak oly annyira érzet hiányai és elégíthetők ki annak kiválóbb szükségletei. Az ipar és kereskedelem emelése nélkülözhetlenné teszi a főtényezőnek — a pénznek bő mértékbeni előteremtését. Ha ugyanis egy kereskedelmi piacz tökében bővelkedik, az annak elhelyezése körüli igyekezet csakhamar felébreszti a társulási szellemet, minek következtében a létesített vállalatok által szükség esetén még nagyobb pénzmennyiség olcsóbb forrásokból megszereztetvén gyümölcsözővé téve s forgalomba helyezve s ennek folytán, nem csak a létesített vállalat saját előnye mozdittatik elő, hanem az egyesek, főleg hitelre szorulók érdekei is elősegittetnek.

Nem szándékom az associatio bő eszméjéről hosszasan értekezni s csakis azon megjegyzésre szorítkozom, hogy egy vállalat sikere szervezésének helyes voltától _ függ. — A tapasztalás ugyanis azt mutatja, hogy számos intézet sem kitűzött czéljának, sem a hozzá kötött várakozásnak nem felel meg, minek oka abban keresendő, hogy a vállalat a piacz viszonyaihoz nem alkalmazkodik, vagy pedig értelmes közegek hiányában szenved, melyek anuak sikeres kivitelére s czélszerü kiaknázására kivatvák.

A jövedelmező vállalatokhoz általában a pénzintézetek is számíthatók, minthogy oly viszonyok között, midőn az ipar és kereskedelem emelendő, a pénz leginkább értékesíttethetik.

A helyben alapított bank tehát szerény véleményem szerint, tekintve a piaczi viszonyokat és szükségletet, szép jövőnek nézhet elébe, bár többek, jelesül a takarékpénztár részvényesei abbeli aggodalmaknak adtak kifejezést, hogy két pénz-intézet a helybeli kereskedelmi piaczhoz mérten, csakis vetélytársként állhatna fenn. És valóban, ha a bank oly intézetnek tekintetnék mely pénzforrásait a betétekből meritné, és az lenne czélja és feladata, az üzlet súly pontját a leszámítolási ágra fektetni, a felhozott aggályok részemről is alaposoknak elismertetnének, sőt merném állítani, hogy ez esetben a takarékpénztár csak keveset szenvedne forgalmában s jövedelmében, s a bank jelentősége, feladata

és hatásköre ily visszás felfogásának tettleges érvényesítése által csakis maga a bank károsulna.

Ha ugyanis azon eredményeket megközelítőleg kiszámítjuk, melyeket a bank a leszámítolási üzlet folytán felmutathatna, nem szabad elfelednünk, hogy a tőkepénzes, ki szerény kamat jövedelemmel megelégszik, azon intézetnek fog elsőbbséget adni a betétekre nézve, mely mint régebben fenálló, magának a bizalmat már is kivívta, annálinkább, mert ha a bank netán a kamat lábot feljebb emelné, a takarékpénztár nem fog késni feleit hasonló kedvezményekben részesíteni, s hasonló, intézkedés életbelé®atése által eddigi állását továbbrah is fetartandja és semmi esetben nem engedendi magád e részben a bank által háttérbe szorittatni.

A betételekre tehát csak csekély mérvben lehet számítani oly annyira, hogy a leszámítolási üzlet eredményének előleges kimutatásánál egyátalában mellőzhetők; hátramaradt tehát a kibocsátott 2000 részvény után befizetett 30% vagyis 60,000 forint, mely 8% mellett 4800 irtot jövedelmezne, ezen jövedelemből a tartalékalap üzleti költség és igazgatósági rész illeték levonásba hozandó lévén, a bank a leszámítolási üzlet folytatása által felette csekély jövedetmet eredményezne, és kénytelenittetnék idegen tőkékkel működését folytatni. — Föltéve a legkedvezőbb esetet, hogy a banknak sikerülne 200,000 forintnyi hitelre szert tenni, mely összeg nézetem szerint csakis idővel és nagy nehezen elérhető lészen, a hitelezett összeg 6%-ba kerülne, 8%-it jövedelmezne s e szerint 2%-nyi tiszta jövedelmet eredményezne, tehát összesen 4000 forintot, hozzá számítván a befizetett részvénytőke után fenti 4800 forintot, összesen 8800 forintnyi jövedelem lenne felmutatható, mely összegből az említett alapszabályszerü levonások után, minden részvényre a befizetett 30 forint után 8?i- nyi osztaléknál több — egyelőre kilátásba nem tehető.

Magától értetődik, hogy e számítás a kifogástalan helyiséget nem veheti igénybe, annyit állíthatni azonban, hogy lényeges változások a leszámítolási üzlet folytatása által e számítást aligha fogják módosítani. Ezen eredmény tehát igazolja azon nézetein helyességét, hogy a bank nem tekintheti főfeladatának a leszámítolási üzletre fektetni tevékenységét, mely tehát csakis mellékágként lehetend ientartandó; nem lehet ennélfogva a bankot — mint a takarékpénztár vetélytársát ellentétbe helyezni.

A bank hivatása tehát, működését az ipar és kereskedelmi térre áthelyezni, mely dús előnyt és hasznot nyujtand, miáltal az ipar és kereskedelem emelkedne és a haladás e téren a helybeli takarékpénztárnak is hasznára fog válni.

Hogy pedig a bank a jelzett szerepét kellőleg betölthesse, legelső teendője oly tőkéről gondoskodni, mely lehető legolcsóbb kamatra megszerezhető. A hitel élet és létei kérdést képezvén a bank sikere működésében, nem leend felesleges e tárgyról nehány észrevételt kocz- káztatni. A bank hitelét, két utón veheti igénybe : leszámítolt tárczaváltók viszleszámitolása, és a bank saját elfogadváuyai által; az előbbi mód, eltekintve hogy kezelése nehézkes, nem csekély költséggel jár, mig az utóbbi mód teljesen kielégítő, azon írásbeli biztosíték mellett, hogy az illető hitelező intézetek a bank 3 hónapi lejáratú váltóit legalább egy éven át folyvást hosz- szabbitja. Azon kérdés is merülhetne fel, hogy ha a bank ily módon hitelt nem szerezhetne, e hiány mily eszközök által pótolandó ?

Ez eset beállhatna, mert a fővárosi intézeteknek nem kerül nagy fáradságba készpénzeiket 6% kamat mellett teljes biztossággal, de sőt az értékpapírok jelenlegi tőzsde forgalmát tekintve, letét mellett is elhelyezni.

Ily esetben a bank fennállhatása nézetem szerint feltételeztetik ennek gyökeres átalakításról, s ezen átalakítás az általam már az alapitói gyűlés alkalmával tett s jegyzőkönyvileg felvett, de mellőzött indítványom értelmében eszközlendő volna, t. i. oly képen; hogy a bank összeköttetésbe lépne egy fővárosi pénzintézettel, a mint ezt hasounemü más vállalatok is tették, ily módon pedig : hogy a fővárosi intézet nagyobb számú részvények által a bank részvényesévé válnék, s ezáltal saját érdekében is azt a szükségelt tőke megszerzésében elősegítené. Azon ellenvetés, mely ezen indítványom ellen felhozatott, hogy t. i. ezáltal az idegen intézet befolyást nyerne a bank igazgatásban, szerintem helytelen, mert épen ezen befolyás a bankra nézve csakis előnyös lehet.

Ha azonban a bank fusio nélkül fenálland, nem lehetetlen — hogy a körülmények oly kedvezők leen- denek, hogy a függetlenség csakis előnyére lehetend, a szükségelt tőkék reménylietőleg bármily módon, de meg fognak szereztetni. Ezeket előzményképen s tájékozásul szükségesnek láttam elmondani, most pedig által megyek azokra, melyek a bank életbeléptetése körül épen mostani teendőink lesznek. Mi most az alakitó közgyűlés küszöbén állunk, a bank rövid idő múlva megkezdeudi működését. Lássuk tehát mely feladat megoldását várjuk az alakitó közgyűlésről. Hogy az általunk emelt épület további kiépítése lehetségesittessék, s nehogy a sok fáradság s költség veszélyeztessék, szükséges hogy az alap olykép rakassák le, hogy a további szükségesnek mutatkozó újításokat és módosításokat elbírhassa. Vállalatunk sikerének nélkülözhetlen előfeltételei : először, helyes szervezet, másodszor értelmes közegek; melyek a részvényesek és kereskedelmi világ bizalmát teljes mérvben bírják, s kik egyszersmind az intézet előnyeit saját érdekűkben is hathatósan előmoz- ditandják. Ezen közegek — az alapszabályok értelmében — az igazgatóság és választmány; az előbbi kizárólag a tisztviselő kar kinevezésére van hivatva : jelesül az úgynevezett ügyvivőt alkalmazza, kinek hatásköre úgyszólván csak titkári teendőkre szorítkozik és abban áll, hogy az előferduló és feljegyzett üzleti ajánlatokat és benyújtott váltókat a bíráló bizottság elé elintézés végett terjeszsze, egyéb csekélyebb teendői titkáriminőséghez szabvák, de szerény nézetem szerint ily szervezés mellett azon közeg látszik hiányozni, melynek feladata lenne az inzézet érdekében az üzleti viszonyokat éber figyelemmel kisérni, üzleti összeköttetéseket eszközölni, a felekkel közvetlenül érintkezésbe lépni, üzletek megkötése iránt értekezni, azok megkötésének feltételeit megszabni, és az ilykép előkészített javaslatot a bíráló bizottságnak beterjeszteni; szóval az üzleti con- juncturákat az intézet érdekében kellőleg felhasználni.

Az üzleti életben oly sokfélé mozzanatok fordulnak elő, hogy bizonyára nem megvetendő haszon háramolnék a bankra, ha oly egyén alkalmaztatnék, ki hivatva lenne — a kedvező pillanatokat az intézet érdedében kiaknázni. Az igazgatók kétség kívül működésöÍ

ket híven betölteudik és felváltva a lnvatalos időben az intézet érdekeit szem előtt tartandják, de a hivatalin kívül saját űzletök és érdekök elfoglalandja egész tevékenységüket és szabad idejűket. E szerint oly helyen hol a felek által ajánlt üzletek csak csekély mérvben fordulnak elő, a banknak legalább kezdetben figyelmét arra keilend irányozni, hogy az üzleteket maga keresse fel. Hol tehát a kereskedelem még nincs olyannyira kifejtve, hogy a banknak magán ajánlatok elégséges foglalatosságot nyújthatnának, tevékenységét egyelőre oda kell irányoznia, hogy maga teremtse elő az üzleti anyagot, és maga hozza létre az üzleti összeköttetéseket. — Olyan helyen tehát egy intézet helyes szervezetének múlhatatlan kelléke, oly egyéniség alkalmazása, kinek hatásköre kiterjedjen egy vezérigazgatónak fent jelzett teendőire, ki állásának fontosságához képest mind a részvényesek, mind a kereskedelmi világ teljes bizalmát élvezze, szakképzett személyiség legyen, ki a helyi viszonyokat, a piaczi szükségletet és az üzlet menetének ismeretét tökéletesen bírja.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni hogy a kereskedelmi világnak bizalma és hitele vállalatunk előnyös működése iránt, szoros kapcsolatban áll az intézet üzleti közegeivel, és intézetünk csak annyiban számíthat előnyökre, a mennyiben ezen közegek a kereskedelmi világ bizalmát megnyerni képesek lesznek, mig ellenben egy ballépés e téren, felette káros következményeket vonhatna maga után.

Az üzletvezető választásánál tehát, minden melléktekintet alárendelése mellett sem barátsági, sem rokonsági összeköttetések vagy politikai pártszinezetek nem lehetnek irányadók, hanem egyes egyedül az illető egyénnek szakképsettsége, jelleme és megbízhatósága.

Ha sikerült ezen szerény nézetem helyességéről a részvényeseket meggyőznöm, szabadjon reménylenem hogy az alakitó közgyűlés feladatának tartandja a választásokat ezen szerény útmutatás szellemében eszközölni.

Flegmann Lipót.

A hegyaljai ág. hitv. egyházra, gyűléséből.

Sóhalmy János világi, és Bartholomaeidesz János papi elnökök jelenlétében folyó hó 7-én és 8-án tartott egyházmegyei gyűlésen, többek között közetkező a közönséget érdeklő tárgyakról folyt az értekezlet : Legelőször is megválasztattak egyházmegyei jegyzőknek Ga- lánfy Lajos világi, és Bartholomaeidesz Károly papi.

Örvendetes tudomásul vétetett, hogy a Gustáv Adolf egylet ez idén, ezen espergsség 3 egyházának, u. m. N.- Várad, Sajóköz, és Kölesének templomépitésre 1600 forintot küldött. A magyar egyetemes evangelicus gyámintézet több egyháznak kisebb részletekben 425 irtot küldött. Ugyanezen intézet számára gyüjtetett ezen es- peresség 14 egyházában 189 írt, mely összeghez Nyíregyházán — az évenkint a híveknél történni szokott gyűjtés utján — 141 frt egybegyült.

Ezen gyűlésben megvizsgáltattak az egyes egyházi gyülekezetek egyházi számadásai, melyek mindnyájan rendben találtattak.

Továbbá felolvastattak a múlt tanév iskolai vizsgákról szóló jelentések, melyek Tokaj kivételével — hová vizsgáló bizottság küldetett, — teljes rendben találtattak és örvendetes tudomásul vétettek. Itt különösen megemlítendő hogy dicsérettel megemlittettek mint kitűnő néptanítók Nyíregyházán Szónfy Gyula és Mráz Károly, mely utóbbinak 60 frtnyi jutalomdij utalványoz- tatott, a cuítus ministeriumtól e czélra ajánlott ösz- szegből.

Bemutattattak az egyetemes protestáns zsinatra vonatkozó előmunkálati iratok, melyeket az egyházakkal külön-külön nyomtatványban közleni határoztatott. (Azokat annak idejében mink is tudatni fogjuk t. olvasóinkkal. Szerk.)

Hosszabb vita tárgya volt a tiszai evangelicus egyházkerület részére országgyűlésileg megszavatott s ő felsége által helybenhagyott 20,000 frtnyi egyházi általánynak mikénti s hová fordítása. Ugyanis inditvá- nyoztatott, hogy ezen országos segély ne csak a miniszteri rendelet szoros értelmében véve, egyházi czélokra, hanem a köznevelésre is fordítható legyen. Ezen indítvány azonban a többségtől elejtetvón.

Végre megemlítendő hogy a hegyaljai egyházmegyei özvegy-árva nyugdíj intézet számadása megvizsgáltatván és teljes rendben találtatott, melyből kiderül, hogy az intézet tőkéjé 12,000 frt o. é. melyből már jelenleg is egy özvegy 24 frt, és egy árva 12 frtnyi segélyben részesül.

Paprikás sorok.

Közli: Szloboda Petykó.

IV.

Tiszavidík 27-ik szamabau olvaso kőzönsignek igirtem, hogy fogok elmondanyi, mi újság van Szabolcs vármegyíben, hanem kirek az eczer bocsánatbul, nem elmondanyi fogok most aztat, most elsorolok, mi van újság varosunkban.

Mindenki olvasót szerín interpelatiot múlt Tisza- vidíkben hol títetet kírdizs, varozs elöljáróság miírt nem megtartya közgyűlist fontos ügyek, lelet.

Ének Interpelatio folytában folio ho 9-10-ike meg- invitaltak tagokat zöld asztalhoz tanacskoznyi, hanem nem megtartotak közgyűlist, mert Nyíregyházát felal- armiroztak Sóstóra ... farkast vadasznyi.

Veszü van, mondtak korifeusok, farkazs pusztít