Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-07-12 / 28. szám
III. Uj évfolyam. 28. szám. Hétfőn, július 12. 1809. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Jüacz-utcza a Komló melletti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasáboB .tptrmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési CÜJ : A kiadó-hivatalban egész dviaj 5.50 Házhoz vagy postán küldve . 8.— FéléVrs ................................8 — É vnegyedre 1 ISO Hirdetések dija: minden öthasábos petit sor'egyszeri igtatásátíál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban e's ifj. Csáthy Károly nyíregyházi e's debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwv A. könyvkereskedésében, Beregszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Előfizetési felhívás TISZAV1DÉK ezévi folyamának II. felére. Előfizetési feltételek : Félévre ..... 3 fi't. — Évnegyedre . . . . 1 — 50 kr. A „Tiszavidék“ kiadő-liivatala. Megyei hivatalos közlemények. — Szabolcsmegyebeli Csege község határában gr. Forgách Kálmán birtokán f. ó. május 28-án egy 3 ev. s sárga szőrii, 70 írtra becsült heréit csikó fogatott fel bitangságban, mely hóka orrú s négy lábára kesely. — Kelt Nagylakban, 1809. junius 10. — Szabolcsmegyebeli Mada község határában Hu- nyady József tagos birtokán f. év május 28. egy koros, világos pej szőrű 30 írtra becsült ellős kancza ló fogatott fel bitangságban, mely 29. virradóra meg is ellett. Kelt Nagyfaluban, 1809. junius 10. — Szabocsmegyebeli Földes községi lakos illetőségű Gertner Emánuel, Jakab és Sámuel nevű gyermekei a tanítójuktól szenvedett erős megfenyittetésük következtében a községből szüleik tudta nélkül eltávoztak, f. é. május 27. biharmegyebeli Sáráiul községben voltak, hol a községi bíró enniük adatott, 29. pedig I’.- Ladányban láttatták magukat, azonban onnan további nyom nélkül eltűntek. — Személyleirásuk : Gertner Jakab héber hitvallású, 10 éves, sovány barna képű, fekete szemű és hajú. Gertner Sámuel 8 éves, szökés sovány képű, kékes szemű, barna hajú, ruházatjuk fid viseltes nyári kabát s nadrág, az egyik fejóu posztó kalap, a másikóén ócska süveg. Nevezett gyermekek nyomoztatandók s feltaláltatásuk esetén bazuszálliUat- hatásuk iránt intézkedhetés végett alulirt értesítendő. Kelt Nagyfalubau, 1809. junius 11. — A nyirbáthori járás 4-ilc és a nádudvari járás 2-ik szakasz szoigabiráinak jelentéseik folytán sajnosán kellett tapasztalnom, hogy a vezetésük alatt álló nehány községek határaim vetések nagy mennyiségben sáskákkal vannak meglepve — s az eddigelé okozott kár már is jelentékenyül nagy. —• Mennyiben ezen férgek kiirtásánál szükséges intézkedések körüli késedelmeskedés a legszomoritóbb következményt idézhetné elé: fölhívom szolgabiró urakat, miszerint az esetre, ha szakaszaik területén ilyen pusztító sáskák fedeztetnének fel, azok kiirtása tekintetéből a helyi körülményekhez képest legozélszerübbeknek mutatkozó intézkedéseket azonnal megtenni, s arról engem haladéktalanul értesíteni tiszti kötelességüknek ismerjék. — Kelt N.-Ifállóban, julius 7-én, 1809. Bónis Barnabás első alispán. Magyarország köznépe ön vesztére siet! (Kolbása, julius 3.( A nép közt lakván, elég alkalmam van szomorúan tapasztalni a köznépnek naponkint! nlábbsülyedését: — hol az erkölhsi tanítások összejövetelekbeni megintések, veszélyes helyzetének felismertetései, — ha áltatok helyeseknek tartatnak is, — de hatás nélkül elhangzanak, semmi megjobbulásra nem vezetnek. Megkísértem azért veszélyes helyzetüket, csak gyenge vonásokhan rajzolni. Köznépünk elmaradásának okai anyagi és szellemi tekintetben: A népek jólétére nagy befolyású a táj, a vidék, hegyek, síkságok, legelők, folyók, tavak, tengkrek, mint az emberi szorgalom munkaterei, a vagyoposodás kincs bányái. És úgy látszik hogy az ember nevezett tájak közelében ütötte fel sátorát, állandó lakását; alapított társaságot, nemzetiséget, s ez lett hazája : mit oly kimondhatatlanul szeretett meg, oly ragaszkodással, oly lélekmagasz- tossággal imád, oly becsesnek és drágának tart, hogy onnét még a sors keze sem bírja kizavarni soha. Ézen állandó és örökös lakás elfoglalása után kezdett terjedni a civilisatio, a csi- Szerk. pl. bm. h. nosodás, mívelődés. És ezeket kifejtik a tiszta vallásos eszmék, az erkölcsi magas jellemek, melyek a földmivelés, szabad kereskedés által a népeket nagygyá, virágzóvá, hatalmasokká tették. Okos és bölcs törvények által pedig függetlenekké, és valóban szabadokká lettek. Nem csak úgy látszik, de bizonyos is az, hogy a mely nemzetnél a szabad vallás, okos nevelés és szigorú törvények kifejlettek, ott van a legnagyobb szabadság, s ezzel együtt a jólét is. Egyes nemzeteket tekintvén, látjuk, hogy mások kisebb, nagyobb mérvben fejlettebbek, anyagilag vagyonosabbak, az élet szükségei beszerzésére találékonyabbak, és takarékosabbak mint Magyarország, e mi kedves honunk népei. És kérdem, mi lehet ennek oka? Miért maradt el Magyarország — kivált köznépe — anyagi és szellemi tekintetben? Gyenge erömhöz képest akarván az okokat elmondani, csak sziik ismeretkörömhöz mérten és korlátoltan szólhatok. Mi a népek jóléteinek kifejlésére szükséges, talán Magyarországon hiányzik valami? Nincsenek-e nálunk gazdag és termő tájak? A természet minden kincseivel külsőleg és belsőleg megáldott hegyeink? Áldással gazdag síkságaink? Kövér legelőink? Belkereskedésre halakkal lővölködő folyóink és tavaink, az egy tengerpartot alig emlitve? Mégis Nemzetünk szegény; köznépünk pedig koldus. A természetnek eme gazdag piacza mellett, lélekben és testben nyomorult, fejletlen, a művelt világtól elmaradt. Panaszunk s okaink következők : I. A népvándorlások korában minden nemzet, s néptörzs sátorát felütvén, szomszédaival érdekeit kiegyenlítvén, honalapitásához látott. Okos éz józan törvények által biztosítván magát : a közös jólét s együtt mívelődés valósításához látott. Szomszédai is e nagy munkában elegyedvén, sem nem irigykedtek egymásra, sem egymást hónukból kiszorítani nem igyekeztek : mig Magyar- ország keleti tüzes népe eme csendes nyugalmat és békét nem élvezhette : örökös küzdelemmel s nyugtalansággal vesződött. És Hányszor állt az enyészet szélén a ma gvar? Hányszor kellett belharczainak vérfürdőjében is fürödni, mikor idegen nemzetiségeket fogadott be s azok által kemény nyakára jármot készíttetni látván; mégis haragjának lecsendesitésére egy szép szóért mindent feledett, könnyen engedett: mi e mai napig is sajátságai közzé tartozik. — Igazán a gondviselésnek nagy próbákra kiválasztott népe ez a magyar, hogy annyi nyilt és alattomos ellene törő erős akaratok közt, még ma is nemzet maradhatott, és csak egy is él? így önfejlesztésére nem lehetvén ideje, parlagon hevertek szép tehetségei; pedig e nemes tehetségekkel, a nagyra törő keleti tüzes lelki erőkkel — szabadságra és nagyságra született népfaj ha nem akadályoztatik, ma a legmagasabb műveltségi fokon állhatna. A magyarnak kellett mindig idegen érdekekért, belviszálkodásainak nem érdemlett csapásai közt emészteni fel nemes tehetségeit, s lehet mondani hogy csak a harcz- térről hazatért, lélekben és testben csonka, béna tette a nemzetet. Egyszer engedtetett neki felébredni : akkor is önvédelmi harezban és nem csendes magányában kellett megmutatni, hogy mily óriás lépéssel tudna egyszerre nagygyá lenni. Es e nemzet nemes önérzetét lehűteni, be'kóban húsz hosszú év kellett. És E 20 év alatt maga a nemzet szárnya- szegetten — megsemmisülésre kárhoztatva — visszaesett. Fiai pedig mind hadi szolgálatra elvitettek. S nincs mit tagadni, csak a pár év múlva szabadságra hazajött fiúban egy rémuralom eszközeit láttuk — és úgy van —■ tapasztaltuk. Az epedve és sirva várt fiú, az édesanyai es apai karokat magától eltaszitva : kihalva szivéből minden szülei, testvéri és honfiúi érzelem : durva önkénynyel — szabadjátékát űzve kicsapongásainak, — nincs kivétel a jó erkölcsökkel elment fiakra is, mert azok is elromolván, itthon minden aljasságok elkövetésében vetélkedtek. Megfékezésére ezen kihágásoknak ha a szüle felemelte — nem hatalom de — esdő szavát: vagy ha a polgári hatalom gonosz tetteiket fenyíteni akarta : — gúny mosolylyal és megvetőleg határozottan mondta : „Én katona vagyok!“ Kiszolgált katona fiaink pedig a korhelység asztalához ülve másokat is rontottak, s hogy megtölthessék feneketlen torkukat, nem a koldus alázatosságával, sem honfiúi bizalommal, de gyújtás égy gyilkolás fenyegetéseivel követelték az alamizsnát: meghatározván annak mi- és mennyiségét is. Mi titkos hatalom átkos szelleme intézté ezeket igv ?!! Csak alig érintve pár szóval ezeket; ki ne látná által ezekből is köznépünk elmaradásának szellemi és anyagi okait? II. Az okok vizsgálásánál köznépünk elmaradásának okául, két nagy ok, mondható, mely fejlődésének üterére zsibbasztólag hatott; ha ugyan ezeket lehetne olyakul tekinthetni : úgy mint a nemzet egyrészének kiváltságok, és az úri hatalom korlátái. Hanem ezek inkább nemzetünk alkotmányos életének elmaradhatatlan fejlődési okai voltak. A magyar nemes kaijára büszke volt, igy szinte kiváltságára; mert hivatalokat csak ő viselhetett, melynek elnyerése sokszor és sokakat adósságba és vagyontalanságba sülyesztett; s ily szigorú helyzetében is le- alázónak tartotta a kereskedés és más iparágak segéd forrásait magára nézve felnyitni, s a vagyouosodás és e nemzeti jólét emelését előmozdító kincs-bányát másoknak önként engedte át. A nemzet másik, sokkal nagyobb része pedig a jobbágyság úri hatalom alatt állván, csak a földhöz köttetett, fiait nem iskoláztathatta, nem művelhette, mert az alkotmány sánczain kivül hagyatván, annak sorompóiba
