Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-07-05 / 27. szám

Ili. Uj évfolyam.

. Szerkesztői és kiadó ir»<*a : NYIUEGYIIÁ/dN,

Pjacz-utcza a Komló melletti házban.

Bérmentetleii levelek el nem fogadtatnak.

27. szám.

Nyílt tór alíit.t. minden Jiárómlia«ábo» garmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij.

Hétfőn, július 5. 1859.

Előfizetési díj :

A kiadó-hivatalban egész évre 5.60 Házhoz vag}r postán küldve . 6.—

Félévre

................................3.—

É

vnegyedre .......................1.50

H

irdetések dija: minden öthasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 1, bélyegdij 30kr

Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhcly- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek.

Előfizetési fclhivás

TISZAVIDÉK

ezévi folyamának II. felére.

Előfizetési feltételek :

Félévre . . . . 3 frt. —

Évnegyedre . . . 1 — 50 kr.

A „Tiszavidék“ kiadó-hivatala.

Megyei hivatalos közlemények.

— A nádudvari járás 3-ik szakasz szolgabirájá- nak f. évi junius 16-án 565. 1869. szám alatt kelt jelentése szerint Földes község kaszálóján f. évi június hó 4-én két darab ló fogatott fel bitangságban, melyek egyike feketeszőrii félcsipejii, fél szemére vak, két liá- tulsó lábára, s első bal körmére kesely heréit ló, bal lapoczkáján ß. bal farán pedig CS. bélyeg van; —• másika pejszőrü pókos bélyegtelen lcmcza ló, — Ha ezek tulajdonosaik által folyó évi julius hő 15-ik napjáig ki nem sajátíttatnak -— azon napon jelentő szolgabiró ur által nyilvános árverésen el fognak adatni.

— A kisvárdai járás 2-ik szakasz szolgabirájának folyó évi junius hó 17-én 512. 1869. szám alatt kelt jelentése szerint Mándok mezővárosában a következő leírású sertések fogattak fel bitangságban, u. m:

1) Egy heréit kocza; becsára 14 frt.

2) Egy ártány; becsára 10 frt.

3) Egy kis süldő; becsára 6 frt.

Iía ezek tulajdonosaik által f. évi julius hó 22-ik napjáig ki nem sajátíttatnának — azon napon jelentő szolgabíró ur által el fognak árvereztetni. Kelt Nagyfaluban, 1869. junius 24-én.

Bónis Barnabás első alispán.

— Valamennyi törvényhatóságnak.

A tűzvész esetek tapasztalás szerint a takarítás és cséplés idején leggyakoriabbak, s akkor egyszersmind legveszedelmesebbek és legkárosabbak is, mert a behordott takarmány és élet a tűz terjedésének bőanyagot szolgáltatván, a tűz nehezen oltható, s igy sokszor egész községek, a lakosság összes termesztőiényeivel együtt a tűz martalékául esnek.

Ily károk lehető elhárítása végett felhívom a törvényhatóságokat. bogy a tűz rendészeti szabályok szigorú kezelése iránt teiületeiken, a helyi körülmények szerint czólszerüén és erélyesen intézkedjenek.

Különösen intézkedés tecudő :

1) hogy a takarmány és termesztmények össze- halmazása, a házak közt lehetőleg korlátoltassék, s a községek azok tartására — mennyiben ez kivihető — inkább a községen kívül jelöljenek ki alkalmas helyeket, s a cséplés és nyomtatás lehetőleg szintén künn eszközöltessék;

2) hogy a takarmány és élet behordásánál. csűrökben. csürkertckben. szérűkön, istállókban, padlásokon s általában könnyen gyűlő anyagok közelében a dohányzás, nyílt világgal való járás, lövöldözés, tüzelés, és bármily tüzelő-szerek használata szigorúan megtil- tassók, a gyufák és más tüzelő-szerek a gyermekek elől gondosan őriztessenek, és tűzveszélyes gyermeki játék-szerek használata általában meg ne engedtessék;

3) hogy a szükséges tűzoltó-szerek, hol nincsenek, a községek által lehetőleg megszereztessenek, és a meglevők folyvást jó karban tartassanak;

4) hogy minden háznál, csűrnél, szérűnél s a takarmány és élet más rakhelyén a megkívántaié meny- aiyiségü viz a tűzoltáshoz szükséges házi eszközökkel folyvást készen tartassák;

5) hogy a kémények rendesen tisztittassanak;

6) hogy a csavargók, kik nem ritkán okai a tűzvésznek, szemmel tartassanak, és illetőségük helyére eltolonczoztassanak;

7) hogy minden helységben, a helyi viszonyoknak mogfelelő tüzőrség szerveztessék, s ott, hol az kivihető, tűzoltó-egyletek létesittessenek;

8) hogy a lakosság a tűzkár elleni biztosítás üdvös voltáról felvilágosittassék, s vagyonának biztosítására erélyesen buzdittassék;

9) hogy az építkezéseknél, a tüzrendőri szabályok megtartassanak, és a nép minden alkalommal lehetőleg szilárd, kevésbé tűzveszélyes anyagokkal való építkezésre serkentessék;

10) hogy a községi elöljárók, netaláni tűzvész esetére, tűzoltásnak észszerű intézésére személyesen kötelcztessenek, kijelentetvón, hagy az elöljáró ebbeli intézkedéseinek büntetés terhe alatt (1808. julius 25-ről 16249. sz. alatt kelt helytartótanácsi intezvény) mindenki engedelmeskedni tartozik.

11) Minden tüzeset után, a tüztámadás okának lehető kinyomozása végett a helyszínén vizsgálat teendő, _s a tűzvész vétkes okozóinak törvényszerű meg- fenyitéso eszközlcndő.

Szerk. pl. bm. h.

12) Gyújtogatások .észlelése esetében, a gyújtogatok ellen rendelendő rögtön bíráskodás engedélyezése végett a belügyminisztériumhoz azonnal jelentés teendő.

Budán, 1869. évi junius hó 17-én, — a miniszter helyett Szlávy József, államtitkár.

Népnevclcs és a hadsereg.

Korunk számös közlekedési módjai között, úgy az anyagi mint a szellemi téren kétségtelenül legfontosabb az, mely a lapirodalom folyamán történik. Az itt elvetett eszmék hullámai a legtávolabb vidékre el- gyürűzve, majd egy ingoványos talajnak, nézetnek adnak biztos alapot, majd a régi slendrian egy kopár mezejét özönlik s teszik az uj eszmék és elvek termékeny hazájává; majd ismét két ellentétes pont körül mossák el - disharmoniát s hozzák a közügy javára összhangzatos működésbe. E legutóbbit megkísérlem óhajtva vetjük iratunkat a lapirodalom folyamába, nem törődve azzal vájjon fennen marad-e? tág körükben gyűrűző hullámokat ver-e fel, vagy nyomtalan s nesztelen elenyészik, alásülyed?!

Ezen kijelölt czélunkhoz képest alig találhatnánk fontosabb és korszerűbb tárgyat, mint épen az, mit iratunk főbbe tűztünk. Népnevelés és hadsereg! E kettő ölébe tette a közvélemény a haza sorsát, e kettőben látja hazánk, általában minden modern állam létezésének és fejlődésének legbiztosabb feltételét. És méltán! mert az értelmi és erkölcsi műveltség egyensúlyban nemzetünk anyagi erejével oly hatalom, mely egy részről a belső, a társadalmi rémek, másrészről a külső veszély ellenében szolgál biztos óvszerül. Elismerte ezt s világos kifejezését adta annak az 1868-ik évi magyar törvényhozó-testület, midőn az e tárgyra 38. és 40-ik törvényezik- ket alkotá. Elvben tehát, valamint a törvény- hozás terén e két fogalom nem véletlenség- ből, hanem az eszmék rokonságánál fogva, igen közel áll egymáshoz. A közéletben azonban vajmi távol, mily elentétes sőt ellenséges álláspontot foglalnak el. Népnevelés és hadsereg. De vájjon nem egyeztetliető-e ki ezen ellentét. Vájjon nem húzhat az iskola a hadseregből s viszont a hadsereg az iskolából némi hasznot? Elvben,, mint láttuk, nem állanak távol egymástól. Mindkettőnek feladata az ifjúságot a haza védelmére képessé, fegy- verfoghatóvá tenni. Csak az irányra nézve különböznek. Az iskola teszi ezt kiválólag szellemileg, a kaszárnya ellenben testileg. De a puszta erőnek, a szuronyok ezreinek korunkban nincs már oly nagy hatalma, nem védik meg ezek a hazát, nem a kül-, nem a bclellenség, a társadalmi tévtanok ellenében.

Tétessék tehát a hadsereg szellemileg is fegyverfoghatóvá s épen ezért fogjon kezet az iskolával, ossza meg vele a munkát, melynek gyümölcsére számot tart. A nemzet, jogosan kívánhatja, hogy e tekintetben a hadsereg ne várjon mindent testvérjétől, hanem, ha már a szellemi fegyverfoghatóság azon osztálynál is előnyös, lásson maga is hozzá, tegye katonáit mindkét irányban fegyverfoghatóvá.

Az ismétlő iskolák úgy mint azokat az 1868. évi 38-ik t. ez. elrendeli, nehezen felelnek meg feladatuknak. Feladatuk, azoknál

kiknél az elemi iskolai évekkel együtt a tanulás is meg szokott szűnni, a nyert ismereteket bővíteni, vagy legalább ismétlés által úgy megszilárdítani, hogy azok a tanuló maradandó sajátjává legyenek. De a 12—15-ig terjedő évek, melyekre az emlitett t. czikk ezen iskolák látogatását rendeli, még nem azon kor, mely erre alkalmas volna. Az agy még nem kemény annyira, hogy a szellemi behatások nyomai rajta állandóan megmaradnának. Egy ép és egészséges embernek sem jön meg az ész kora előtt. Ha tehát állandó, biztos és alapos képzettséget akarunk előmozdítani, akkor erre az ifjú legszebb, legfontosabb, a fejlődő észnek, az idealizálásnak korszakát a 16—25-ig terjedő éveket kell felhasználni. Minthogy pedig ezen kor egyszersmind a katonakötelezettség kora legczélszerübb az ismétlő iskolákat is a hadsereghez tenni át. Igaz ugyan, hogy a katona tulajdonképeni hivatása a harcz, de a mostani viszonyok daczára nem egy könnyen jön az létre. S ha létre is jön, elmúltak már az idők, midőn az lassú komolysággal éveken keresztül húzódott. Korunk e tekintetben is haladott. Mai napság a tábori szolgálat igen hamar átmegy az állornásozáséba. Ilyenkor aztán a czéitalan és henye időzésből oly hátrányok származnak, melyek a mellett hogy a polgári társadalmat is érik, a hadsereg demoralizatióját a legnagyobb mértékben elősegítik. A katona bármily irigylésre méltónak látszassék is, e „gyöngyélet“ állásának egy cseppet sem örvend. Nem is csuda! Oly dolgokkal kell gyötrődnie, mely minden értéknélküliek. Évekig kell fáradoznia a nélkül, hogy valóban dolgoznék. S ekkor vagy kétségbe esik, vág pedig az ilyetén dolgozáshoz, mely tulnjdoképen semmittevés úgy hozzászokik, hogy később minden komolyabb munkától utálattal fordul el, másrészről pedig a polgár tagadja meg tőle a tisztelet adóját. Mily üdvös volna tehát mind a hadseregre, mind a polgári társadalomra nézve ezen aprólékosság helyett komolyabb foglalkozás. Mennyien kibékülnének az állandó hadsereggél, ha sikerülne az eddig mellőzhetlen heny-eséget kiküszöbölni. Tétessék tehát a kaszárnya korunk követelményéhez képest egyszersmind a szcllemképzés intézetévé, az ismétlések iskolájává. A tisztek nem veszélyeztetik tekintélyüket, ha a gyepen szokásos mars hadisten dörgő szavait a laktanyák osztályaiban néha-néha a musák szelíd hangjaival cserélik fel. A legénység el nem puliul, a fegyelemtől, rend és pontosság s más katonai erényektől el nem szoktatta- tik, ha naponta egy két órai felolvasást kell hallgatnia Írni, olvasni vagy számolni tanulnia. Vannak már ugyan az u. n. ezredi iskolák az előléptetendők számára, de miért ré- szesülnekcsupán ezek ezen előnyben? Nincs semmi ok kevés választottakat pártfogolni, előttük pályát nyitni, a nagy többséget pedig nem sőt ellenkezőleg életpályájától elzárni. A közembernek méginkább van szüksége bizonyos ismeretekre, ha később a polgári életben boldogulni akar. — Ha idézett nézeteink helyesek, óhajtandó volna, hogy egyesittessék Népnevelés és hadsereg!

Natty Gyula.