Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-06-28 / 26. szám
111. Uj évfolyam. 26. szám. Hétfőn, junius 28. 1869. Szerkesztői és kiadó iroda : NYÍREGYHÁZÁN, Piacz-utcza a Komló melletti házban. Bórmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmondsor 26 kr. és 80 kr. bólyegdy. / Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egés2 évre 6.50 Házhoz vagy postán küldve . 6.— Félévre ................................8—É vnegyedre ........................1.50 Hirdetések dija: miieden öthasábos petit sor egyszeri igtatásauál 5, többszörinél 4, bólyegdij 30kr Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek.. Félreértések kikerülése végett tudatjuk olvasóinkkal, hogy ezentúl csak azoknak küldjük lapunkat, kik arra az előfizetési összeget előlegesen beküldik. Előfizetési felhívás TISZÁVIDÉK ezévi folyamának II. felére. Előfizetési feltételek : Félévre . . . . . 3 írt. —Évnegyedre . . . . 1 — 50 kr. A „Tiszavidék“ kiadó-liivatala. Megyei hivatalos közlemények. — Szabolcsmegyebeli Bessenyöd községi lakos Éva István kezén hamis marhalevél mellett egy 8 éves pej szőrű heréit ló találtatott, melynek hátúlsó bal lába kesely, homlokán csillag, s farkába nehány szál fehér szőr látható. Ha nevezett ló tulajdonosa f. é. julius 1. napjáig nem jelentkezik azon napon nyilvános árverésen el fog adatni. Kelt Nagy-Faluban Í869. május 28. Szabolcsmegye I. alispánja. — Szabolcsmegyebeli Nádudvar község határában f. é. april ó-én egy rúgott pej szőrű kancza csikó fogatott be bitangságban, melynek bal czombján G E bélyeg látható. Ha tulajdonosa f. é. julius 5-ik napjáig nem jelentkezik azon napon közárverés utján el fog adatui. Kelt Nagy-Faluban 1869. május 28. Szabolcsmegye I. alispánja. — Szabolcsmegyebeli szegegyházi pusztán f. év május 21-én egy 3 éves, barna pej szőrű, lámpás orrú, C6Óka szemű, liátulsó czombján Cs bélyegü kancza ló fogatott fel bitangságban, melynek becsértéke 66 frt. Ha tulajdonosa f. é. augusztus 30-ik napjáig nem jelentkezik. azon napon nyilvános árverésen el fog adatni. Kelt N.-Kállóban 1869. junius 2-án. — Szabolcsmegye első alispánja. — Szabolcsmegyebeli Halász községi lakos Kapo- nyás Mihálytól f. év május 28-ára virradóra ismeretlen tettesek által két ló tolvajoltatott el, melynek egyike egy 8 éves fekete kancza ló, melynek farka töve deres és egy 9 éves pej szinü kancza ló. A jelzett két ló valamint a tettesek nyomoztatandók s siker esetében alulirt értesítendő. Kelt N.-Kállóban, 1669. junius 3-án. — Szabolcsmegye első alispánja. — A nyir-bátori járás 2-ik szakasz szolgabirájá- nak folyó évi junius hó 12-ón 525. 1869. szám alatt kelt jelentése szerint P.-dobosi lakos Vereb Andrástól neje Huszár Anna, ottani lakos Király Györgyei szövetkezve folyó évi junius hó 12-ére viradóra hűtlenül megszökött, s férjétől a következő mennyiségű s minőségű pénzeket tolvajoltak el u. m. : 2 db 100 frtos bankjegyet, 600 db régi húszast. 67 db régi tallért, 100 db császári aranyat. — A nevezett tettesek sze- mélyleivása következő : Vereb Andrásné Huszár Anna, 30 éves, közép termetű, kissé kövéres, barna hajú, fekete szemű, kerekded arczu. Öltözete : pórias karton ruha. Beszél magyarul s tótul. Király György 19—20 éves. közép termetű, szőke hajú. kék szemű, rendes ábrázatu. Különös ismertető jelei nincsenek. Bónis Barnabás első alispán. Egy incunydörgő hulláin. (Heidelberg, jun. 20.) A megoldásért imádkozó társadalmi kérdések tengerén aligha nem a legfelsőbb, legharagosabb, legmennydörgőbb hullám a — szegénységi ügy. A szegénységi ügy hazánkban annyira a gondviselés ügye, hogy nehány hiányosan felszerelt kórházon, munkaházon, kölcsön- és segélyintézeten kívül alig találunk feleletet e kiáltó kérdésre; pedig ha tekintetbe vesszük, hogy —- fájdalom! — éppen hazánkban a sok helyen egészen hiányzott népnevelés miatt, a múlt társadalmi és sociális intézményein gyökerező káros behatások miatt a nép jellemére, kedélyére, erkölcsi és gazdászati érzületére, anyagi állapotára; né- Szerk. pl. bm. h. pünk természetes hajlamai és más felszám- lálhatlan körülmények miatt, — ha, — is- ismétlem — tekintetbe vesszük, hogy mindezek miatt épen hazánkban a szegénységügyi kérdés mindinkább válságosabb jellemet ölt magára : nem csak a követelő hu- manismus, hanem még komolyabban a közgazdászai és erkölcsi érdekek azon parancsoló hatalmak, melyek úgy a kormányt, mint a magánosokat — ha a fenyegető vésznek gátot emelni akarnak — arra hívják fel, hogy itt lelkiismeretesen tenni kell! Csak egy pillantást vessünk hazánkra: és előttünk — ismerjük be! — csaknem egy oly vihartépett romnak a képe áll, melyből itt-ott emelkedik ki egy-egy ép torony — az a nehány tőkepénzes és vagyonos. A többi részint eladósodva, részint vagyontalan, részint beteg testileg és lelkileg — erkölcsileg; egy igen nagy rész nem érti önnön javát, nem ismeri a munka, az előhaladás utait, sok helyen elveszett a kedv, az erkölcsi ösztön a szorgalomra, takarékosságra; a henyélés és korcsmázás csaknem népjellemmé vált; az erkölcs szenved le egész a kunyhókig — sőt itt a legjobban; a becsület gunjmyá kezd válni; általánossá lesz a rászedés, a lopás, a rablás, a gyilkolás. Hisz nem kell mesze keresnünk a szomorú példákat! Városaink, fal- vaink csavargókkal, koldusokkal, elhagyatott gyermekekkel telvék. A bűn nő, az erény vész. Ez megtanítja a proletáriatust sociális zavargásokra, forrongásban tartja a láz idegeit, képzelt jogokat teremt, melyek alapján a renyhe csőcselék úgy tekinti a társadalmat, mint zsákmányt, mely állati vágyainak hizlalására létezik. Ez nem túlzott kép, csak nézzünk széjjel : itt segíteni kell! És mert érzem, hogy itt segíteni kell, szerény erőimmel én is sietek az oltárhoz, hogy áldozhassak. A külföldön, névleg Némethon-, Angolország-, Frankhonban, Belgium-, Schweiz-, Olaszhonban egész irodalommal találkozunk a szegénységi ügy terén, és ezzel karöltve hat a kormány, az egyház, a községek, a társulatok egész rendszere. Áldásosán hatnak továbbá az oly összejövetelek, melyekben a jótevőség barátai különböző országokból részt vettek. Ilyen congressusok voltak Briisselben 1856, Frankfurtban 1857, Londonban 1862. Ily alkalmakkor aztán a „bienfaisance“ emberbaráti munkássága felöleli a nevelés, az oktatás ügyét, az egészség, a fegyintézetek iránti intézkedéseket stb. Nálunk — nem a mi bűnünk — még csak a szerény kezdetnél vagjumk e téren; hiszen — én nem tudom, ha még mostan is van-e már gondos szegénységi statistikánk, sőt ha meg van is az intézkedés iránta téve, sokkal előkészületlenebbek vagyunk hozzá, mintsem ez ügygyeli foglalkozás minden erőnket ne igényelné. Az a csaknem egyetlen Stubenrauch-féle statistikai vállalat(1850) mely a szegénységi ügyet tüzetesebben felkarolja az osztrák birodalomban, hazánkat számba sem vette, de ha tekintettel lett volna is rá, adatai elavultak és mostani munkálatok alapjául nem vehetők. Bár legújabban nálunk is mozgalom és élénkség mutatkozik a statistikai tanulmányozások terén, de a szegénységi ügy oly égető napi kérdés, mely eredményeket és halaszthatatlan munkálatokat követel; követeli, hogy megfigyeljük és átültessük azon számos különféle intézeteket és intézkedéseket, melyekkel a külföld magán segít. Ha nálunk az általános demoralisatio és önmagárahagyottság mellett még a természet is sújtani találja a népet, a mi ez évben is sok helyen beáll, — a 63-iki példa után is szomorú kebellel kell tapasztalnunk, mint lesz az erőteljes munkás népből országszerte barangoló koldus, csőcselék, — és a mellett, hogy saját tűzhelyét sorsára hagyja, elűzi vagy felemészti egyetlen mozgó tőkéjét -- a pár igavonó barmot, e mellett eltompul érzülete a becsületes munka iránt, másokat is magával ragad a kóros csáb, vész becsületérzete, megszokja magát rendes körülmények között is mások segélyére hagyni, sőt követel, és ha aztán az égből nem hull a manna : fenyegetőleg lép fel a személy-, a jog-, a vagyonbiztonság ellen. A mennyire saját szerény tapasztalásom terjed, megdöbbenve kell constatálnom a tényt, hogy különösen némely vidékeken az egészséges közgaszdászat oly szükséges életfeltétele — a birtokos parasztgazdák osztálya sülyed, sülyed terhei, adósságai, a természeti csapások és egyéb mostoha körülmények súlya alatt. Ez váltságterhes! Az alföldről, a hortobágyról, erről a „magyar kanaánról“ levelek érkeztek e napokban hozám, melyek mindenikében leverő a termékenytelenség, a csüggedés a pusztító aszály miatt. Ez a csapás, mely itt csaknem évenként ismétlődik ujjmutatás arra, hogyha nem akarjuk összedugott kézzel nézni, mint lesz „ aranykalászu“ rónáinkból syriai és ará- biai sivatag, mint jut tönkre annyi — megannyi ezer család ; akkor itt tennünk kell gyorsan és lelkiismeretesen. Szerény felfogásom szerint itt életkérdés a rendszeres és okszerű beerdősités, és a csatornák általi vizöntözés. Az erdők itt csaknem teljesen hiányzanak, és innen az esőzés kimaradása, vagy az esőzés aránytalan, káros egyenlőtlensége, mely aztán vagy hirteleni áradást vagy jégverést okoz és igy a végletekkel fenyeget. Az erdők ezenfelül, a mennyiben felfogják az éles szeleket, óvnak a fagyás ellen, feltartják a iutó homokot, a porfelhőket, hősen és nedvesen tartják a légkört, harmatot lehelnek a mezőkre, gátolják a források, a folyók kiapadását, — aztán még ha az építkezés-, a munka eszközeinek anyagára, a tüzelésre, a tűzvédelemre stb. gondolunk! Szóval az erdőültetés és mívelés e helyeken
