Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-28 / 13. szám

Első császári királyi (64) UDVARI-VÁSZONÁRŰ-GYÁR fe kta fehérneműk .aktára magas kitüntetésben . részesült, hogy o Fe s g bátran kimondható, hogy ezen gyárház — jelenleg az gyárosa és szállítójává kmeveztefett. EzeTpe^Joct 1 megren4el6k megbízásaikat es megrendeléseiket Igész osztrák irányozhatják. — A lennfonalak árelökkenése folytán ismét HÄ- nagy árleszállítás «. —■ U <■ ■‘SÄ-'"*1“ “ ■*“*" ' Valóságos franczia luczerna-, lóhere- és burgundi répa-magvak nagyban és kicsinyben ugyanazon árak mellett mint PESTEN, kapható Nyíregyházán MSB B. <g0> keresKedésétoen.-----------------------------­A d K. 171. Vászon legnehezebb kézi­fonalból. 1 vég 30 rőf valódi fehérfonalu vászon csak 6 írt. 1 vég 30 rőf legnehezebb családi vászon kemenyitetíen csak 8. frt 5,0 kr. 1 vég 30 rőf fehérített freuden- thali vászon csak 10 frt 50 kr. 1 vég 30 rőf valódi bielefeldi ezér- na-vászon csak 12 frt. 1 véa 37 rőf természetes lenn­5, 7, 12, 16. 20, 24, 30, 35 es a legfinomabb 40 írtig. ü tuezat valódi belgiai vászon­zsebkendő férfiak es nők szá­mára igeu szép széllel 1, 1.25, 1.50, 1.75, 2, 2.50, 3, 3.50, 4 írtig. Legnagyobb választás valódi an­gol vászon és franczia üveg- batiszt - zsebkendőkben elegáns katulyákban 1 tuezat 4,50, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12, legfinomabb 14 frt. (Üveg-batiszt egyenkint) Kész noi-ingek, legszeuu Kézi­munka és kézi-hímzés. Fehérfonalu vászoningek hímzés­sel (slingolással) 1,70, 2, 2,25. Elegáns Karolni- vagy divatos ju­hász-ingek 2.50, 2.70 és 3 frt. Legfinomabb hímzett szív-, csokor- (bouquét) és raveur-ingek 3, 3.50 és 4 frt. Legújabb szabású hímzett női in­gek körhimzéssel zsák és négy­szögbe szabva 4, 4.50, 5 és 6 frt T__;nUl, Ar. lrvrrirrlűfoc.K Q ífUir 1 868. Hirdetmény. Nyíregyháza városának házi kezelés alatt levő két rendbeli cserép- és téglagyára, eddiginél előnyösebb és nagyobb mérvű termelés elérése érdekéből,, uj rendezés alá vétetvén : az ezen gyárakban! oserép- és téglames­teri állomásra ezennel pályázat nyittatik, azon kijelen­, > .u„tj __ -- ------'/.Ü/kiwt ..ól1ollrU'7ÜÍ q/JtándÁ­záratik; midőn az éheztető rabság folytán a szerencsét­len állatoknál az éhség kínai már a legfelsőbb fokra emelkedtek, az erősebbek a már magával tehetetlen leggyengébbet széttépvén megszokták emészteni; midőn az éhség újra jelentkezik az elgyengiilt ismét meg- emésztetik, s igy tovább, mig nem csupán egy, a leg­erősebb marad életben : ekkor ez szabadon bocsáttat­ván, miután a kiállott kínzások fájdalmai által elfélén- kittetett, társai közzé jutván azokat annyira elrémiti, hogy eddigi tanyájokat azonnal elhagyván messzire költöznek. Nem tudjuk, hogy mennyiben sikeres, és való-e ezen eljárási mód, de azt tudjuk, hogy ezen sántikáló, s az érező emberi kebelre leverőleg ható hasonlat, tá­volról sem közeliti meg azon borzasztó látványt, midőn az emberek különböző osztályai fanatizáltatnak oda, hogy kiéhéztetett patkányok módjára egymást föl- emészszék. Lelkűnknek e rémes látvány feletti nagy fájdal­mában csak azon egyetlen vigasztalása van, hogy ily­nemű irtása az emberiségnek csak ritkán szokott esz­közöltetni, s csakis azon barbar kormányok által, me­lyekben az önkény a sötétségre és tudatlanságra ala­pítván uralmát, körében nem tűr semmit, mi uralmának: ezen alapjait megrendíthetné. Tudjuk azt, hogy az 1848-ik év a sötétségen és tudatlanságon alapuló rémuralom absolutismusára vész­terhes vala. A mind nagyobb-nagyobb mértékben felvi­lágosodó szellemmel a szabadság utáni vágy is hango­san nyilatkozott s győzedelmes fegyverével döngette az önkény vastag érczkapuját; a nemzetiségek, melyek egy kormány alatt egyesültek hangosan követelték emberi s polgári jogaikat; szétszaggatott nemzettestek indítot­ták meg az egyesülésérti hadjárataikat s Európa ol­vasztó műhelyében, uj társadalmak alakulásának már rég óta kohóba tett eszméje vétetett kalapács alá; álta­lában a népszabadság gyújtó folyamának áramlata, mint a világosság sugara behatott mindenüvé és felgyujtással fenyegette az önkényen épült trónokat. Az önkény os­tromolt palotájában reszketett s gyáva félelmében gör­csös kezekkel szorította keblére királyi bíborát; de mi­dőn első nyugodtabb percze volt, készitgetni kezdette merész terveit s mig az egyik kizsákmányolva a nem­zetiségi vágyak visszahatását, egyik nemzetiség félté­kenységének a másik ellen való feltámasztásában keresett szövetséges társakat a hatalmára nézve félelmesebb el­lenében : addig a másik nem riadt vissza az iszonyúbb az emberietlenebb eszköztől, az osztályok egymás ellen zúditásától. Ez utóbbi eszközhöz az orosz kormány folyamo­dott, azon orosz kormány, melynek különben is szám­talan apróbb nemzetek mozaik darabjaiból egybeszer­kesztett roppant birodalmát, csak vas marokkal, csak szuronyokkal s ágyúkkal lehetett összetartani. Az orosz kormány természetesen Lengyelországra volt legféltékenyebb, nemcsak azért mert ezen elnyo­mott nemzetben legerősebb volt a vágy, az akarat, füg­getlenségéért harczot kezdeni : hanem azért is, mert ezen ország szomszédságában a vihar már felgyújtotta a háztetőt, a tűz pusztítva lobogott s a feltámadó szél­vész egyes szikrákat, sőt talán már égő iiszköket is hordott keresztül a határszéli óriás hegyek kerítésein. A szomszéd ezen égő háza Magyarország volt! s ebből könnyen megfejthető, hogy a politikai morált nem a leglelkiismeretesebben kezelő s magyarázó kormány legkissebb rósz vért sem csinált magának, midőn kiadta a titkos rendeletet a parasztoknak az urak ellen való lazítására, sőt vérdijt is Ígért minden nemes fejéért. Nem volt a parasztok fellázitását megrendelő tit­kos ukázok egyike sem kezeink között, de mivel e so­rok írójának alkalma volt a történetünkben szereplők nehányával érintkeznie, hiteles adatokkal látta bebizo­nyítva, hogyr ily titkos rendelet valóban létezett, meny­nyiben volt annak sikere, mennyiben lön kijátszva fel­fedezve a terv, nemsokára meglátandjuk. * * * Midőn a százados és Babilas között a Pothoro- deczki ház romlására vonatkozó egyesség megköttetett, Babilas azonnal számot adott, a parasztok fellázitása körül történt eljárásáról is, a mennyiben több falvakba volt kikiildve, hogy a legmélyebb titok leple alatt ügye­sen intézkedjék, — kinyilatkoztatta a századosnak, mi­szerint a parasztok megbízottjai, a terv megállapítására, a kivitel módozatainak meghatározására — már útban vannak s nem sokára itt lesznek összegyülckezve. „ Százados! — mond élénken s tettetett lelkesült- séggel Babilas — reménységünkön felül sikerült a pór­nép fanatizálása, mint szabaditót üdvözöltek mindenütt s egyelőre is ezernyi átok és boszueskü emelkedett ég felé a zsaroló urak fejére! Erőmbe került sok helyütt visszatartóztatni őket, hogy azonnal ne rohanjanak uraik lakára. “ „Jól van Babilas, jól van! Jaj nektek ti elégedet­len lázongó főurak, jaj nektek! . . . Hah! Babilas — mond a százados egész szónoki erőlködéssel — mily élvezet lesz e büszke főket a porba látni fetrengeni; mily élvezet lesz érettök az aranyokat, a szép rubele­ket zsebre rakni; mert tudod Babilas, a pór népnek elég lesz a zsákmány, a vérdijról el fog feledkezni, a fejekkel mi számolunk be! Ah mily élvezet . . . mily élvezet! Ábrók! Ábrók! hallod-e, hol turbékolsz, vén ol­dalbordádat őrzöd-e, jövel gyertyákat gyújts, rakd tele az asztalokat legjobb és legkábitóbb italaiddal hal- lod-e ?! ma estvére sok vendégeid lesznek, világot italt ide! Ah mily élvezet! . . . mily élvezet!“ Ábrók a parancsnak engedelmeskedve, azonnal ünnepélyesen kivilágitá az ivószobát, krumplitartókba alkalmazott tizenhatos gyertyákkal és italokkal megtöl­tött üvegekkel; miután mindent elvégezett a százados intésére eltávozott. A nagyobb világításnál meglepetve szemléljük a Babilasnak nevezett ismeretlent, a kit borzas öltözeté­ről s durva hangjáról valami útonállónak véltünk volna, ime most midőn felöltönyeit s szeméig lehúzott fövegét letette, színről színre láthatva — oly meglepővé lesz előttünk egész alakja, mint színpadokon valamely tün- déries átváltozás. Egy a szó legteljesebb értelmében szép barna férfias alak áll előttünk, a legnemesebb vo­násokkal, a ^ legméltóságosabb magatartással testében; halvány fehér arczán hosszas szenvedések elnyomott fájdalmának, mély nyomai tűnnek fel mindenütt, s a fájdalmak ezen olvasható arczbetűi kimagyarázhatatlan rokonszenvet költenek a szemlélőben; kétkedve tekin­tünk szét, ha váljon ezen férfi volt-e az, kivel csak az imént a nemtelen bűn-szövetség megköttetett. Ha az arcz a lélek tükre, úgy vagy e tükör hazug, vagy a lé­lek nem az, minek lenni gondoltuk. A halvány arczon a szilárd lelkületet jelző hajlott görög orr alatt a még fiatal apró szénfekete bajusz, az életkor megítélésében félre vezet bennünket, a mennyiben a fájdalmas hal­vány vonások idő előtt sokszorozták az évek számát, s a férfikor delére mutatnak, mig az apró bajusz alig mutat többet 22—24 évnél. Öltözete, mely mint gon­dolhatjuk, álöltözet, csak hátrányára van a deli test­nek, s minden részéről lekivánkozik. Mielőtt Babilassal még közelebbről megismerked­hetnénk, —- a mennyiben az eddigiekből is látható, mi­szerint neki történetünk tovább fejlődésében nem utolsó szerepe leend — egyelőre még csak annyit mondunk, hogy pálczát ne törjünk felette; ő most a titkos rend­őrséghez tartozik s tevékenységi hatásköre jóval tovább terjed, mint talán azt a századossal folytatott beszél­getéséből gyaníthattuk volna, s aligha nem tartozik hi­vatás köréhez a titkos rendőrfőnöknek a századosnak lépteit figyelemmel kisérnie s eljárása felett őrködnie. Miként, mi^ czelból jutott ezen állásra, mely az arcz nemesebb érzelmeket tükröző vonásaival éles ellentét­ben áll, nem sokára alkalmunk lesz felfedezni. Még mintegy félóráig beszélgettek együtt reánk nézve közönyös dolgokról, midőn a közeledő pórok har­sány lármája s éktelen kiáltozása hallatott, a kik bizo­nyosan inár az italtól felhevülve, kitűzött czéljok sike- rülhetése érdekében elég esélytelenül, halált zúgtak az urak fejére. A százados és Babilas hirtelen magokra szedvén öltönyeiket siettek a csapszékbe tóduló vendé­geik elfogadására. Midőn már az ivószoba megtelt, s Gyurovics szá­zados az asztalok mellé sorba ültette őket, rövid poha­razás után felemelkedett üléséről s lengyel pórias ki­ejtéssel — melyet egészen el tudott sajátítani — kö­vetkező lázitó szónoklatot tartotta hozzájuk : (Folytatása következik.) «"■W *lwbJ — — --------—" j j_______ ___- — (p> A pest-budai BtiTOft-RÉZMtZETI­részvény-társulat a téli idény alatt oly nagyszámú bútorokat állított elei, és oly nagy mennyiségben, bogy mi a birodalomban létezd eféle legnagyotolb bútor-raktárunk a t a t. ez. közönség szives figyelmébe PESTEN, nádor-uteza 9. sz. a. be-(k rendezett rakhelyünkön bizton ajánlhatjuk. 1 rendkívüli olcsóra szabott árak *í A bútorok kitűnő minősége és a r számos látogatással kecsegtetnek. (78) 6—3 _A_2í igazgatóság. 1550-ik számú Fried-féle házban (Já- noszky ur házával szemközt). (78) 4-8 Juhos gazdáknak igen finom Kén eső és Terpentin-olajjal feltűnő olcsó cáron szolgálok. Nemkülönben figyelmébe aján­lom a t. ez. közönségnek a raktáramban levő Burgundi- és buczcma-nifigot úgyszintén mindenféle Erfurti kerti vetemény- és virág-magvakat. Végre finom Cf.ult.or, Kávé é,s mindennemű fűszer- árúk igen jutányos ár és pontos kiszolg,álat mellett alólirtnál kapható. KT Au A.S Y JT. Nyíregyházán Gredig és Tester háza alatti „Gocséberhez“ (85) 3—1 czirnzefti boltban. Nyíregyháza, 1868. Nyomatott Dobay Sándornál.

Next

/
Thumbnails
Contents