Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-04 / 14. szám
14. szám. Szombat, april 4. 1868. II. évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda : NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121-ikszám alatti házban. Bérmentetleii levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr.’bélyegdijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorórt 25 kr. o. é. fizetendő. SZABOLCSMEGYEI KÖZLÖNY. Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre . 6 fr. 50 kr. Házhoz Vagy postán küldve . 6 „ Félévre..........................................3 „ Évnegyedre ....... 1 50 kr. Hirdetések dija : minden Öthasábos petitsor egyszeri igtatásáiuíl ’> kr.. többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Iiaasenstein és Vog 1 er Bécsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Előfizetési felhívás „NYÍR“ 1868. évi folyamára. Mindazok, kik e lap fennállását óhajtják, felkéretnek azt anyagilag és szellemileg pártolni, mert csak úgy felelhet meg feladatának, ha mindkettőben részesül. Előfizethetni Nagy-Káliéban Láng Mór-, Kis-Várdán Ga- ramy Miklós-, Nyír-Bátorban Schnell ésTársa-, Tokajban Kántor Vilmos, Ujfejértón Pozsgay Vincze tudakozó intézeti ügynök uraknál, ugyszintén minden posta-hivatalnál és Nyíregyházán a kiadó-hivatalban, szénatér, 121. sz. a. házban. Blőllzetésl feltételek : April—deczemb........................4 frt 50 kr. April—szeptemb ......................3 „ — ,, A pril—junius.........................1 „ 50 ,, Ú jévtől kezdve még néhány teljes számú példány nyal szolgálhatunk. önsegitség! Egy régi bölcs azt mondá : az ember társas állat! Es valóban, e szóval az embernek egyik legkitűnőbb jellemvonását fejezte ki. A bérezi sas egymaga vagy egyetlen élte párjával is jól találja magát a laktalan rideg sziklaormon; az oroszlán elkülönített, félre eső háborítatlan barlangokban szeret tanyázni : de az ember csak embertársakkal való együttélésben találja fel boldogságát. Mily kietlennek, mily kopárnak és ridegnek tetszik fel nekünk ez a világ, ha csak begyeket és völgyeket, folyókat és erdőket gondolunk benne : de ezen komor, élettelen vadon nyomban barátságos, kies kertté alakul át, mihelyt kedveseinket, barátainkat, velünk egyet érző és akaró embertársainkat bele gondoljuk! Ilyen, az a társadalomtól elkülö- nitett ember elveszett hang, mely őt felfogni és megérteni képes fület nem ért, egy magános sziklán nyíló virág, melyet nem lát senki, melynek nem örül senkisem? Vagy nem sajnálja-e mindenki azon szegényt, kit balsorsa magános szigetre vetett? Avagy a számüzöttek miért panaszkodtak a legrégibb időktől óta sorsuk ellen? Azért, mert magánosán érzik magukat az idegen országokban, nem értik az idegenek világát, s ezek nem képesek őket felfogni : a legnépesebben emberektől hemzsegő piaczokon elhagyottaknak és árváknak látják magukat, mint a sivatagban eltévedt utas : társadalomban élnek, de nincsenek társaik az idegen földeken. Mind ez fényesen igazolja ama régi bölcs régi mondását : az ember társas állat! Emberi természetünk e tulajdona okozta azt, hogy az emberek nem éltekés cinek elkülönítve egymástól és elszórva egyes példányokban mint a sasok; hanem már legrégibb időktől fogva összecsoportosultak, először egyes családok, később egész fajok és Szerlc. pl. hm. h. nemzetségek szerint. A társasági ösztön egyik tőoka annak, hogy az emberek államokat képeztek. Mi cze'lból egyesültek álladalmakká? Ennek egyszerű cze'lja nem volt és nem lehet észszerint más, mint az : hogy az emberek egymást kölcsönösen gyámolitsák, segítsék, védjék, az életet egymásnak kölcsönösen könnyítsék és szépítsék! Mert egyes ember legyen is az, bármily okos, erős és ügyes, sohasem képes egy maga, mások közreműködése nélkül, magának és övéinek kényelmes és nyugodt életet biztosítani. Hány, de hányfélék az ember szükségletei! Csak a puszta élet fenntartására is mindenkinek ételre, italra, ruhára és lakásra van szüksége. Hányféle megint az étel, ital, életkor, nem egészségi állapot szerint, hányféle a laktanya és ruha a test szükségletei, időjáráshoz és éghajlathoz képest! Teljes lehetetlen, hogy egy ember csak e hármat is megfelelő mennyiségben és minőségben megszerezze. Pedig ha ez egyeseknek sikerülne is, az annyira venné minden erejüket és idejüket igénybe, hogy nemesebb törekvések lehetetlenekké válnának. Olyan életet folytathatna akkor az ember csak, minőt a vadak tettieg is folytatnak : egészen anyagi, állati életet. Mert az állatoknál tényleg úgy áll a dolog, hogy mindenik külön gondoskodik saját szükségleteiről. Mindenik állat maga rakja fészkét, maga keresi élelmét, maga gondoskodik valamennyi szükségletei fedezéséről : csakhogy élete nem is áll aztán egyébből. Hogy az emberi élet nem állapodott meg ezen legalsóbb állati polczon, azt az emberek egy csoportosulások után és által beállott, fölötte szerencsés körülménynek köszönhetik : és az a munkamegosztás. Az emberi nem haladása és tökéletesbülése egyedül az által lett lehetségessé, hogy nem mindenik mindeneket végzett, hanem munkásságának bizonyos kört választott ki és abban szerzett magának minél bővebb tapasztalatokat. és ügyességeket. A mit ezalatt értek, az a különböző életpálya, melyre az emberek adták magokat. Az állatok és vademberek közt nincsen földmives, nincsen szabó vagy építész, vagyis inkább mindenik egyénnek mind e háromhoz kell érteni, minden állat és mindenik vadember ezermester. De éppen mivel mindenhez ért, nem érthet egyhez sem külön : nem haladhat egyben sem. De az egy álladalonnná egyesült emberek mindenike kevéshez ért, hanem azt aztán alaposan értheti és sikerrel űzheti. Azáltal azon körben, melyet magának választott, munkássága folytán nemcsak maga szükségleteit fedezheti, hanem másokét is. A szabó nemcsak magának varrhat ruhát, de szomszédjának is, és miután mindég csak ruhát varr, sokkal jobb és több ruhát állít elő, mint olyan, kinek a ruhavarráson kívül még száz más mesterséghez kellene tudni. Szomszédja megint mást ke'szit : ő asztalos, jó székeket, asztalokat bir előállítani, és ha már most a szabó az asztalosnak ruhát varrt, ez annak székeket fog szolgáltatni. Ezen egyszerű viszony által, melynek könnyebb kizsákmányolására a pénz találtatott fel, lettek az államok lehetségesek, e viszony által érhető el az államok czélja: a kölcsönös segítse g. Vegyük például a kereskedelmi törvényeket : szabad államhan a kereskedelmi törvények értelmében mindenkinek megvan engedve bármikor bárminő kereskedést nyitni és folytatni, akár képezte magát fiatal korában kereskedőnek, akár nem, akár érti az üzletet akár nem. A kormány nem gondol vele mind addig, mig valaki panaszt nem emel ellene, hogy megcsalta. — Épen ‘igy áll a dolog szabad államban az ipartörvényekre nézve : bárki bárminő iparágat mivel hét, akár kitanulta az illető mesterséget, akár nem, sőt, ha kedve tartja, több mesterséget is folytathat egyszerre. Ha nem érti a mesterséget és megbukik, az az ő baja, nem a kormány-é; miért fog olyasmihez, a mihez nem ért? Ha pedig érti, ügyesen viszi és hold ogul, ez az ő szerencse je; iparkodjék más is, s más is fog boldogulni. — És igy áll a dolog szabad államban a törvény- hozás mindenik ágára nézve. Mi tűnik ki ebből? Az, hogy a szabadság is csak azon segít, ki maga magán képes segiteni. Ki nem munkálkodik, nem iparkodik, nem igyekszik erejét és tehetségét felhasználni és maga javára kizsákmányolni, a'ron a szabadság csak annyit segít, mint a tavasz oly rest gazdán, ki földét be nem veti. Tehát nem annyira aranyesőhöz vagy mosolygó istennőhöz hasonlít a szabadság, ki a halandóknak a kész boldogságot ajándékul hozza; hasonlít inkább egy szépen egyengetett tágas térhez, melyen versenyt futnak. Az egyengetett tér a versenyfutáshoz okvetetlen szükséges, de a kiben nincsen erő és ügyesség a versenyfutáshoz, annak a szép sima tér vajmi keveset használ: a ki pedig a versenyfutásbán győz, az bizonyosan a sik téren kívül főleg erejének és ügyességének köszönheti a diadalt. És azért, tisztelt olvasóink! egyedül azért oly becses előttünk a szabadság, mert versenyre nyújt alkalmat s ébreszt egyszersmind ösztönt! A hol pedig szabad verseny van, ott van haladás és javulás is, ott fejlődik a polgárisoddá, a nemzeti nagy és jólét is! r Es azért a szabadság, főleg nekünk, a munkás, teremtő polgári osztály tagjainak, hőn szeretett imádottunk! A kik nem mun- kájok után élnek, azok a valódi szabadsággal nem sokat törődnek, ők szabadság alatt legfőlebb azt értik, hogy ők tehessék mind azt, mi nekik tetszik. A nagyok pedig azt- bárminő kormányforma mellett teszik: s úgy nekik mindig virít az ő szabadságuk. De a valódi szabadság mellett az ő becsük-, keletjük fölötte csökken, mert a valódi szabadság nem öröklött, hanem csak személyesen szer-
