Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-14 / 11. szám

II. évfolyam.

11. szám.

Szombat, marczius 14 1868.

Szerkesztői és kiadó iroda:

NYÍREGYHÁZÁN,

Széna-tér 121. ez. alatti

házban.

Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak.

Nyílt tér alatt 80 kr. bélyegdijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorért 25 kr. fizetendő.

SZABOLCSMEGYÉI KÖZLÖNY.

Előfizetési díj :

A kiadó-hivatalban egész évre . . . 5 fr. 60 kr.

Házhoz hordva vagy postán küldve . 6 „

Félévre ........................................................3 „

Évnegyedre

............................................1 „ 60 kr.

H

irdetések dija : minden öthasábos petit-sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr.

Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este.

Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Bécsben, Hamburgban, Berlinben,

M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M.

De már most tessék ezt is elolvasni!

A „Nyír“ f. é. 8., 9. és 10. számában megjelent „Tessék elolvasni“ czimü czikkek, az iskolaügyet veszik bonczkés alá. Csak helyeselni lehet azt, hogy ezen helyi lapunk, ily közérdekű tárgyak megvitatására is enged tért, — az említettem czikknek czélját sem lehet kárhoztatni, mely abban áll, hogy az olvasó közönség figyelmét a köznevelés ügyére irányozza; — mindamellett meg nem állhatom, hogy e czikkre némely észrevételeket ne tegyek,illetőleg a szerző többrendbeli téveszméit helyre ne igazítsam.

Szerző a nyíregyházi ev. iskolák téli vizsgáin szerzett tapasztalatból indulva ki, alkalmat vesz arra, hogy a népiskolákról általában is szóljon.

Itt először is meg kell jegyeznem, hogy szerzőnek a vizsgáknál tett észlelete igen ferde és hiányos. Váljon melyik iskolánkban találta azt : hogy ott a káté, bibliai történet, énekeskönyvi versek és sz. írási mondatokon kivid, egyéb nem tanittatik? — Bizony mondom : egyben sem. Valószínűleg nem nézte át a tantárgyak sorozatát, és a vizsgáról eltávozott, mielőtt a számolás- és többi tantárgyakra került volna a sor.

Legyenek itt elősorolva, az iskoláinkban előadatni szokott tantárgyak.

Előadatik :

az első elemi osztályokban : Nézlet és beszédbeni gyakorlat — vallás, a hozzá tartozókkal, és a szerző által kevésre becsült kátéval — betüzés, olvasás, — iiteny és szépírás — számtan — éneklés;

T Á R C Z A.

Tengerparton.

Nagy tenger vizének partja közelében

Állok elmerengve — gondolkozva mélyen;

A tenger fensége megdöbbent, elragad —

Mely eget s mélységet egyiránt visszaad.

Mily csendes és nyugodt! mint a gyermek arcza, Kiben szenvedélyek még nem keltek harczra; Néha jön egy bullám lomba lebegéssel — Meglocscsan a parton s nyomtalanul vész el.

Titkos erő űzi játékát itt egyre,

Viharokkal Írván nevét a tengerre;

Én láttam már egyszer sötéten e nevet :

Éjétől elborult dél . . nyűgöt és kelet . .

Körültem csendes éj . . s bár sötét van : látok, Egy-egy csillag fénye hint reám világot . .

A túlparton mint egy üstökös, lobogva — Látszik a h aj ó s o k világító tornya.

Messze . . messze mélyen benn a tenger felett, Felvont vitorlákkal a hajó küzd, lebeg;

Mire a nap feljön, fog-e partot érni . . ?

Vagy jön egy vihar és darabokra tépi ? 1

Most még nem zajlanak a szilaj hullámok,

Utjokat sem szelik vakító villámok;

Vész ha járt is erre, kifáradtan pihen,

Valahol a sziklák sötét öbleiben.

Sötét álma lehet egy alvó viharnak,

Ah nem hiszek én e sima tengerarcznak . .

Szerk. pl. bm. h.

az olvasó osztályokban ; Eszfejtő oktatás, felhasználva a termeszei és földrajz elemeit — vallás — magyar és tót olvasás — üteny,sze'p és előinondás utáni Írás,—számtan — énekek betanulása és éneklése;

a felső polgári két iskolában, mindezekhez hozzájárul : a föld- és természetrajz — a természettan, történelem, német olvasás és irás -— a fiúkosztályában : gazdászattan, a leányok osztályában : nőtan.

Ebből láthatja szerző, hogy nyíregyházi ev. iskoláinkban a számtan mindenütt ott van, és nemcsak a leányok megtanulhatják, hogy kell majd annak idejében a káposztafejeket árulniok, de a fiúk is azt : hogy kell a jó búzát termeszteni és eladni? — Sőt ott van a felső osztályokban, a föld- és természetrajz is, a hová voltaképen tartozik.

Azért, ezekből épen nem tűnik ki az, a mit czikkiró képzeletében lát, hogy prot. iskoláinkban a gyermekek nem saját czél- jaikra, hanem az egyház czéljaira neveltetnek — de igen is kitűnik az, hogy midőn a prot. egyház elemi iskoláiban, a fősúlyt a vallásos nevelésre fekteti, párhuzamosan a nemesebb értelemben vett emberrel a keresztényt is neveli. Vagy talán szerző azt hiszi : hogy ennek nem igy kell lenni? —-Talán jobbnak látná a vallástanitást iskoláinkban is, a gymnasiumok mintájára, hetenkénti nehány kevés órára reducálni — és már az elemi iskolákban a gyermekeket saját czél- jaikra, például valamely iparágra, ügyvédségre vagy Isten tudja mire nevelni? — Alig hiszem — mert bizony ily eljárás által, nem

Tekintenétek csak jobban bele, mélyen ;

Undok szörnyeket hord örvénylő méhében.

S ah remegve nézek a küzdő hajóra,

Ha örvényhez jut . . és mélyébe sodorja . . 1 — De im kelet felől kigyult az ég széle . .

Mi az ? hajnalnak-e — vagy viharnak fénye ?

. . A tenger mozdul — és hullámzik csendesen . . Lelkemet megkapja egy lázas sejtelem,

Tűnődöm . . merengek . . aggódom . . remegek : Nem hoz-e a hajnal vihart, fergeteget? 1 Murányi Sándor.

A varsói menekültek.

Történeti beszély Gyöngyösy Sámueltől.

(Folytatás.)

„Jó uram! — mond Babilas — kemény dolgok történtek veled; azonban az idő rövidsége int, hogy a czéljaidra vonatkozó tervekkel megismertess, a mennyiben figyelmeztetnem kell, miszerint a felzuditott falusi pórok megbízott küldöttjei nem sokára itt lesznek. A mi a csekély személyembe helyeztetett bizalmadat illeti jó uram! rendkívül le vagyok kötelezve, hogy bennem végre irányodban szerzett több rendbeli érdemeim után felfedezted azon liü szolgát, kit czéljaid elérésében biztosan használhatsz fel engedelmes eszköz gyanánt. És én uram, esküszöm neked, bog}- minden megbízásod szigorú parancs leend előttem, s rendeletidet a legpontosabban fogom teljesíteni!“

Azonban midőn Babilas e szavait elvégezte, a ki éles szemekkel s figyelemmel kisérte volna őt, egy keserű gúny-mosolyt fedezhetett fel ajkain, s szemeinek egy szokatlan villámlása, valami kétértelmű s az elmondott szavakkal ellenkező érzelemről győzte volna meg.

tudom kit és mit nevelne? — Vagy talán tud és ismer e szerző emberre nézve nemesebb és magasztosabb czélt,mint a vallásoserkölcsi élet már magában? — Ha tud, mondja meg.

Igaz, hogy a vallástanitás, a lelkészeknek, de adjuk hozzá a mit szerző mellőzött, a tanárok és tanítóknak is — kik szintén a vallást tanítják, kenyérkereseti módjuk, — de ennek daczára nem fogja czikkiró feltenni azon botorságot az ev. egyházról, hogy saját erejéből fenntartott iskoláiban, először, káposztaárusokat, és csak azután keresztényeket neveljen! — sem azt meg nem engedheti, hogy a gyermekek előtt többször említsék fel az eladandó káposztafejeket, mint az imádandó Isten szent nevét! —Pedig ezt kellene tennie, ha szerző szerint, minden gyermeket kiválólag az ő földi úgy is múlandó czéljára akarna nevelni. Ez czikkiró első téveszméje. (Vége követk.)

Bartholomaeidesz Károly

nyíregyházi ev. leik.

E r z e I ő s s é g.

Mire való a vidéki lap? A sok nagy országos lap mellett, melylyel oly bőven vagyunk megáldva, vidéki lap csak akkorigazolja létét, ha vidéki érdekeket képvisel, ha vidékének igyekszik hasznára válni. Ezt a „Nyír“ eddigi működésében híven követte : hozzá szólott városunk, vidékünk dolgaihoz, a nagy világ folyására csak mellesleg egy-egy futó pillantást vetve; hozzá szólott a minket legközelebbről érdeklő ügyekhez közelebbről, szabadelvűén, legjobb

De a százados ingerült kedély állapotában ezt nem fedezte fel, sőt mint ki megtalálta rég keresett emberét, a legközlékenyebb bizodalommal húzódott közelebb Babilashoz s alig hallható hangon kezdette el vele értekezését; mi közben arczának mindenik vonása egy megrögzött gonosztevő jellegét öltötte magára.

„Köszönöm Babilas — mond a százados oly hangon, mely a legbensőbb bizalmat árulta el — köszönöm hozzám való ragaszkodásodat, im vedd barátságom zálogául jobbomat. Tárgyunkra térve, rövid leszek, te okos ficzkó vagy, kevés szavakból is meg fogod érteni egész tervemet.

Keblemben barátom gyermekéveimtől kezdve egy őrült szenvedély ütött ledönthetetlen tanyát. Ez a meggazdagodás a hatalomra jutás vágya! Babilas! nekem hatalom és gazdagság kell, én e két bálvány rajongó imádója vagyok; nekem e kettő istenem ; s a pengő arany csillogó bálvány-oltárain feláldozok mindent, a minek feláldozása nagy czélomhoz csak egy lépéssel is közelebb vezet.

Gyermekéveimben koldus szülőknek rongyos, éhező, szeméten szedett fiók valék, s mint ilyennek, hogy éhen ne vesszek el, szolgálnom kellett oly embereket, a kik mint kutyát lábaikkal megrugdostanak, s mig egy részről kedélyembe oltották emberietlen bánásmódjukkal osztályuk gyűlöletét: más oldalról felélesztették bennem a nagyravágyóé ördögét; e lélekgyilkolók lealázták, kigunyolták, megsemmisítették minden nemesebb emberi érzelmimet; — rút valék, a természet idétlen csúf szörnyetege, gúnyt űztek abból is, minek oka nem valék s igy lett, hogy midőn eszmélni kezdettem, egész kárörömmel ismertem meg magamban az ördögöt. Oka vagyok-e én annak, ha a kihamvadt becsületérzet helyébe az emberek keblembe a szenvedély, a társadalom iránti gyűlölet magvát pazar kezekkel szórták el, oka vagyok-e én ha most e magvak kövér buja tenyészetükben mélyen szétágazó gyökerű erős fává növekedtek ? . . .

Babilas 1 midőn a bot ütéseit, vagy lábaik rugdo- sásait éreztem testemen : ha elég erőm leendett már mint 12 éves gyermek kész lettem volna az embergyilkolásra. De vártam. Sokfelé hányattam az élet tenge-