Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-25 / 4. szám

nek működéséről hallgat a szentirás : azt a legjobb akarat mellett sem nevezhetjük valaminek!

Hej pedig, milyen jövőnek nézhet elébe az a szegény haza, ha mint eddig, úgy ezentúl is mindig csak szavakkal szeretjük és dicsőítjük, ha hő szeretetünk a legragyogóbb ékesszólásnál is ékesebben szóló tettekben nem fog nyilatkozni, ha nevezetesen iparunkat nem fogjuk fejleszteni.

Mert migaz utóbbit nem teszszük, mondjunk le bátran minden nemzeti jólétről. E g y e- dül virágzó ipar gazdagíthat meg egy nemzetet! Mig nálunk az ipar mostani elhagyatottságban teng, pénzünk azon részét, melyet a milliókat emésztő quota nem nyelt el, ráadásul önként dobjuk oda a külföldnek. A legszegényebb magyar háznál is számos czikkekre akadhatunk, melyek árát a külföld vette fel. Hát még a tehetősbeknél! Ezeknek jóformán még a lakások is külföldön készült!

Gondoljunk csak öltözeteinkre. Nézd e bálba készülő hölgyet : e finom shawl angol gyártmány, e suhogó selymet franezia szorgalom állította elő, e kíváncsian a ruha alól kikandikáló jupon német kezek műve. Beljebb teijeszkednünk; tiltja az illem, de any- nyit bátran mondhatunk: ha e hölgyről mind az lefoszlanék, mit ruházatához a külföld szolgáltatott, aligha nem még egyszerűbb öltözetben látnólc magunk előtt, mint minőt ősanyánk Éva a paradicsomban viselt.

És oh! mily méreg drágán szereztetik meg azon külföldi máz, melylyel meztelenségünket fedjük! Egy egész birkanyáj gyapjút kell oda adnunk, hogy egy egyszerű posztóöltözetre tegyünk szert, egy egész ökör bőrét kell cserébe adnunk, hogy egy pár csizmát nyerjünk!

Nem az fáj nekünk, hogy mind azon czikkek oly drágák. Mert hiszen előállításához nagy szorgalom kivántatott, melyet kellően megjutalmazni illő dolog. Még az sem fáj, hogy honfitársaink nagy részt oly fényűzők és egyszerű honi bútorral, öltözettel be nem érik. A kinek módjában van, az csak hadd űzze a fényt : mert hogy fejlődhetnék, hogy tökéletesbülne az ipar, ha a becsesebb, drágább portékát nem vásárolná senki? — De az fáj nekünk, hogy azon czikkek külföldi kezek műve, s az érte fizetett, ösz- szegek legjelentékenyebb része a külföldiek erszényeibe foly, külföldiek jólétét segíti elő! Hogy pedig ily módon köztünk gazdagság és jólét el nem terjedhet, sőt hogy el kell szegényednünk, magában világos.

Ez pedig mindaddig nem lesz máskép, mig iparosaink czél- és korszerűbb kikepez- tetéséről nem gondoskodunk.

Mert ugyan, hogy várhatsz szép festményt attól, ki az ecsetet sem tudja kezébe fogni? Ilyen esetben vannak pedig legtöbb mesterembereink. — Nincsen oly iparág, melynek sikeres űzhetéséhez mai nap legalább bizonyos fokú tudományos képzettség nem kivántatnék. Rajzolni, téralakokat kimérni, számolni, ahoz minden iparosnak kellene tudni; vegytani ismeretekre majd mindeniknek van szüksége, nem különben bizonyos fokú tájékozottságra a természettan és természetrajz mezején, mely az élet kívánalmaival és szükségleteivel ezer meg ezer ösvény által függ össze. Mind ezekhez — mondom — kellene tudniok iparosainknak : de kérdem, sokan tudnak-e hozzá? Legtöbbje az elsoroltam tudományoknak még csak neveit sem bírja egymástól megkülönböztetni, nem hogy tartalmát ismerné! S ez a mi iparunk legsötétebb árnyoldala.

Nem a német vagy a kormány, nem a zsidó vagy a kedvezőtlen viszonyok : iparosaink tudományos képzettség hiányában keresendő hazai iparunk pangásának oka!

Ez pedig úgy lesz mindaddig, mig az iparosok, mig a polgárság, illetőleg a városok magok nem segítenek e bajon.

Vagy ki más segítsen e dolgon? A kormány? Sok viz foly le nem csak a Tiszán, de még a nyíregyházi Éren is addig, mig kormányunk azon helyzetbe fog jutni, hogy tevékenységét ipariskolák felállítására irányozhassa! De — mi több —még csaknem is kívánatos a kormány segítségét és közreműködését igénybe venni. Mert a kinek se- gitségére szorulok, attól függök. Minden függés pedig a szabadság, az önkormányzati jog és önállóság fogyásával jár. Az ön- kormányzat, a haladás valódi barátai nem folyamodnak azért soha idegen segélyhez, mig a segély forrásait saját városuk határán belül felfedezheti.

Onsegitség- nem csak a szabadelvű egyeseknek, hanem a szabadelvű városoknak is a jelszava! (Folytatjuk.)

x. y. z.

LEVELEZÉSEK.

Gáva, január 15.

T. szerkesztő ur! A haladás korszaka fejlesztvén bimbóját, hatályos szaga elterült községünk láthatárán is; élünk Isten kegyelméből és iparkodunk anyagilag és szellemileg, mennyire tehetségünk engedi, előhaladui. — Mert ha körülpillantunk, azt tapasztaljuk, hogy úgy a szellemi, mint az anyagi világban jelenleg oly élénkség mutatkozik, mintha az emberiség most érte volna el férfikorát; ha ez igy van, akkor életerőnket, tudományunkat vagyonúnkat s bármi létfentartási forrásunkat igénybe venni s felhasználni kell. Anyagilag tekintve bennünket, községünk 1862-ik évben tagosittatván, s azóta habár voltak is évek, melyek súlyosan nehezedtek földmivelő lakosainkra, mindazáltal tudva, hogy a munka és kitartó szorgalom megszerzi a földbirtok gyümölcseit, a szorgalomhoz, a munkához szegődtettük segédül a takarékosságot, sőt a nélkülözést is. Községünk közel két ezer lelket számlál, s gondoskodtunk, hogy orvos hiányában se legyünk s valóban közöttünk lakozó t. Klein Linót orvos ur hivatásos működésében megfelel várakozásunknak. Gyógytárunk is, mely folyó év elején nyittatott meg, t, Szobonya Nándor gyógyszerész ur felügyelete alatt, közmegelégedésünkre működik.

Szellemi tekintetben több rendbeli hírlap 20—30 példányban köszönt be községünkbe. Néptanodáink, egyik kath. másik reform, a két nembeli ifjúság által meglehetősen látogattatik. Vajha dicsekedhetnénk már mielőbb postakiadó hivatallal is, mely ügyben a kellő lépéseket megtettük. Községünk lakosai! iparkodjunk is mentül jobban anyagi és szellemi erőink párhuzamos fejlesztésén: mert az anyagilag erősnél fejlődhetik csak erőteljesen a szellem is.

Szöllössy István.

BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK.

Pesten az utczasarkaira egy hirdetmény fügesz- tetett ki, melyből az tűnik ki, hogy a budai cs. kir. katonai parancsnokság a „48-ki alapon helyre állított“ Magyarországot nem ismeri, hanem csak „Magyarország, Erdély, Temesi bánát, Vojvodina korona tartományokat“. Ez nem régen, hanem 1868-ik év január hó 22-én történt, a midőn már a magyar delegátió Bécsben működik.

Bécs, január 22-én. „Delegátiók“. Csengeri Antal a XII. t. cz.-re utal, mely 38. §-ában tisztán „a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságinak nevezi a delcgátiót. Ennek folytán a jegyzőkönyvben és a bizottság egyéb irományaiban ezen megnevezés fog használtatni. Somssich Pál 44 szavazattal 6 ellenébe elnöknek választatott. Az elnöki széket éljenzések közt elfoglalta és egy tetszéssel fogadott beszédet tartott, melyet a következő szavakkal bevégezte : Soká éljen Magyarország koronás királya! és alkotmányos kormánya alatt törvényes jogaiban biztosítva virágozzék fel s éljen sokáig szeretett hazánk.

Jegyzővé Horváth Lajos 47 szavazattal 3 ellenében választatott.

Ezek után választatott egy 7 tagú bizottság az ügyrend és napló iránti intézkedések s a delegátió költségvetése kidolgozása végett.

Az ülések kezdete rendesen d. e. 11 órára állapíttatott meg.

Poroszország. Általános boszankodást keltett azon körülmény, hogy az a porosz képviselőház, mely oly nagy készséget tanúsít mindenütt, a hol a kormánynak adandó segélyről van szó, a mindegyre növekvő Ínség ügyében nem tett eddigelé semmit. Annál tevékenyebb azonban a berlini nép. A kerületi egyletek, a demokrata társulatok uagylelküleg i ölajánlották a rendelkezésükre álló összegeket, pénzgyiijtéseket eszközöltek, rendszabályokat sürgetnek, melyek által a bajon segíteni lehessen, tízmilliónyi kölcsönt kérnek az állam- pénztárból és számtalan aláírásokkal ellátott kérvények által igyekeznek a kormány figyelmét fölhívni e veszélyes színezetet öltő bajra. Egy kérvény éles szavakkal követeli a képviselőháztól, hogy tegyen már valamit az ínség enyhítésére. Fájdalom e kérvénynek is körülbelül az a sorsa lesz, a mi valamennyinek osztályrészül jutott, hogy t. i. hétről hétre halasztják, mig egyszer csak arra ébrednek a szegény kérvényezők, hogy a képviselő- ház elnapolta üléseit.

Olaszország. Az olasz minisztérium alig, hogy megalakult, máris föloszlásáról beszélnek. Menabrea különféle mesterfogásokkal igyekszik magát egyideig a kormány élén fenntartani. Ily mesterfogás a többi közt az is, hogy a üorenczi kabinet a TuilleriákkaL szemben békés és engesztelékeny magatartást követ, mialatt a megvesztegetett ellenzék azt igyekszik bebizonyítani, hogy előbb sikerül neki, mint bármely más minisztériumnak a francziákat az egyházi államoknak végképi odahagyására bírni. Massorinak Rómába küldetése is a stratégiák e neméhez tartozik.

VEGYES HÍREK.

** Olvasóink közül talán kevesen vannak, kik a nyíregyházai könyvkötőt és árust, az öreg R e i n e c k e-t nem ismerték volna. Tegnap délután végrendeletét öt példányban megírta, azután leánya szobájába nyitott, mondván: „Isten áldjon meg benneteket“ s pisztolylyal agyonlőtte magát.

** A f. hó 23-án tartott honvédsegélyző Reuniót igen kevesen látogatták; nem akarjuk fürkészni, hol rejlik e közönyösség, de anuyi bizonyos, hogy a mulatni szerető nyíregyházai közönségnek és főkép a fiatalságnak dicséretére nem válik, reméljük hogy a február 1-én és 12-én tartandó Reuniókban pótolva leend. A megjelent vendégek annyira jól mulattak, hogy reggel öt órakor hagyták el a termet.

** F. hó 18-án az „Iparkör-Egylet“ Gyöngyösy Sámuel ref. lelkészt választotta meg egyleti elnöknek; a Kaszinó pedig 19-én dr. Szabó Dávid urat. Mindkét választásnak örvendünk, mert hiszszük, hogy a megválasztottak mindent elkövetni fognak, hogy az egyletek gyarapodjanak és czéljoknak minden tekintetben megfeleljenek.

t (Beküldetett.) A nőegylet f. hó 22-én tartott választmányi ülésében — az ápolónői állomásáról lemondott özvegy Lechnerné asszony helyett — özvegy Velenczey Ferencznő lön ápolónőnek megválasztva, — s azonnal is beállítva. — így az árvaház tettleg négy árva elhelyezésével létesítve lön. Az árvaház javára rendezendő sorsjátékhoz a tárgyak igen szép számmal küldettek be, ezek már eddig is meghaladják a 200-at, a vidék is igen szép számmal vesz részt ezen küldeményeknél, termények is küldettek már. Vajha ezen üdvös czélu intézet s az egylet irányában egyesek kicsinykedéseiből s érzékenykedéséből származó torzsálkodások elmaradnának, s a személyes ügyet az egylet ügyeitől elválasztván, válvetve segitenők elé az egylet ügyét, ez volna magasztosabb feladatunk magunkat illetőleg. — Ugyan-e gyűlésben, az alelnöknői állomás is, a régi óhajtásnak megfelelve, Bodnár Istvánná asszony személyében betöltve lön egyhangúlag. Ezen t. nőtől csak a jót és szépet szoktuk meg, ismerve tevékenységét és erélyét. Ilyeténképen lön a szertárnoknői állomás is Juhász Kálmánná személyében betöltve.

f (Beküldetett.) A f. hó 18-án általunk rendezett jótékonyczélu bál tiszta jövedelme 130 frt volt. Nem mulaszthatjuk el mindazoknak hálás köszönetünket nyilvánítani, kik abban részt vettek, de különösen azoknak, kik a belépti dijt még felülfizetések által is megtóldot- ták; azok néysorát a helyszűke miatt most nem közölhetjük, de a szerkesztőség engedőimével, a jövő számban adni fogjuk.

A kereskedelmi ifjúság segélyző egylet választmánya.

□ A „Nyír“ f. évi 3-ik számában a még január 6-án rendezett műkedvelői előadásra vonatkozólag Többek egyetértésével V. J ... nő által tett nyilatkozatra a szedő bátorkodott zárjel közt észrevételt tenni. Mire nézve egyszer mindenkorra kijelentem, hogy ezen a szerkesztőséget illető jog gyakorlását, mig a lapra némi befolyásom lesz, nem tekinthetem megengedhetőnek. Annyival inkább, mert az ilynemű bármi szerény észrevétel mindég sértőbb a közlőre, mintha a szerkesztőség tenné azt. Jelen esetben annyival boszantóbb, mert bizony a szedő urnák épen nincs igaza, s a mit az, utóbbi közlés, mint hibát helyre igazit, oly értelemben a 2-ilc számban által tett közlésből ki nem olvasható, ha még egyszer kiszedné is a szedő.

Gyöngyösy Sámuel.

** Nyíregyházán legközelebb több veszett kutya befutkosta a várost, s úgy halljuk, többen megmarattak. Felkérjük a városi hatóságot e tekintetben már végre valahára erélyesen intézkedni.

NYÍLT levél

Dr. Sziklássy (Petrásovics) urnák Tarczalon.

Miskolez, jan. 8.

Megilletődve olvasám önnek a „Nyír“ m. évi de- czember hó 8-án megjelent 10-ik számában Tarczalról kelt levelének egy részét, a melyben ön kedves fivére, a volt derék honvéd elhunyta feletti bánatának ad hangot; s mindenek előtt fogadja tőlem, mint a derék elhunyt egyik személyes ismerője s tisztelőjétől őszinte részvétnyilvénitásomat az önt ért s testvéri szivét meg- szomoritott veszteség felett, — de engedje még t. orvos ur, hogy levele többi pontjaira, a melyekben ön elhunyt fivére temetésérőli elmaradását okadatolja, — azaz csak akarná — nehány megjegyzést tehessek.

Ha ön a véletlen sors által útjába gördített bárminemű akadályt hoz vala okul elhunyt derék fivére temetéséni meg nem jelenhetésére ? úgy én is mint oly sokan mások csak őszinte sajnálatot éreztem volna elmaradása felett; — de mivel ön a vonatról lemaradását hozza okul s ezt hozzá oly módon körülírva, a melynek igazsága —- megbocsásson őszinteségemért — de nem áll, s legkevésbbé lehet argumentum az ön mente- getésére —- ez okból felliiva érzem magamat az igazság érdekében a dolgot úgy, mit én arról — az ön levele következtében, az illető vonat kisérő személyzet kérdőre vonása után — informáUa vagyok, az ön levelét olva-