Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-13 / 24. szám
II. évfolyam. 24. szám. Szombat, t Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121 -ik szám alatti házban. Bórmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegeiijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorórt 25 kr. o. é. fizetendő. A ln*adó-liiva Házhoz vagy Félévre . . Évnegyedre Hirdetések t sor egyszeri rínál 4 Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. A felsőtiszavidéki Gazdasági-Egylet, a szabolcsi Honvéd-Egylet és a nyíregyházi Terménycsarnok hiteles közlönye. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Becsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfortban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. (1AZDÁSZAT. R e fi e x i ó k. ii. E lapok f. é. 17-ik számában megjelent czikkemben, egyebek között a vidékünkön — csaknem — divatba jött „örökös takarmányhiányt“ is említvén, felvevén — t. szerkesztő ur barátom engedelmével, -— az elejtett fonalat: ezúttal szándékom, épen ezen hiány okait, és gazdaságunkra kiható káros következéseit, kissé megvilágítani. Minden kétséget kizár, hogy — a mezei gazdaságnak jelen előhaladott állapotában, — az avval foglalkozónak szakismeretre, helyes Ítéletre, legfőképpen számitó észre van szüksége; hogy — egyrészt — a gazdasági tudomány előhaladtával, ő is előbbre törhessen, — saját értelmi haladását tekintve, — avval egyenlő lépést tarthasson; másrészt, hogy képes lévén számokra fektetni, számokkal indokolni minden műveleteit, —• könnyen és biztosan felismerhesse a gazdaságában létező helyes arányokat : anélkül, hogy ez által gazdaságában bomlás- és rendetlenségeknek nyitna utat; szilvái, hogy képes legyen okszerűen, helyesen és jól gazdálkodni. Már pedig okszerűen, helyesen és jól gazdálkodni nem annyit jelent, mint kihúzni egyszerre, vagy rövid idő alatt gazdaságunkból a lehetőségig fokozott legtöbb hasznot : de igen is, annyit tesz: a legmagasabb pontig fokozott hasznot, lehetőségig állandóvá tenni, gazdaságunknak megerőltetése, megkárosítása nélkül. Már pedig tény, hogy napjainkban — csaknem — axiómává let! az okszerű gazdálkodásnak ama téves defmitiója, nemcsak kisbirtokosoknál, kik —- az úrbéri viszonyok megszűnte készületlen találván őket, — az eddig nem ismert adók növekedtével, a föld zsarolását tekintették egyedül kínálkozó ex- pediensül, mely őket zavarukból kisegítendő volt; de legfőképpen bérlőinknél, kik — a kialkudott haszonbéri összegnek, nyereségül, 10-el megsokszorozott eredményére számítván, — egész lelki nyugalommal ih'c- ténképen okoskodnak : „Csak nekem legyen hopp, — mig a bérlet tart, — a tulajdonos gazdának — ő lássa, — lehet kopp!“ Es épen ebben rejlik a megyénkben di- vó takarmányhiány egyik legfőbb oka. — Mert könnyebben lévén értékesíthető a szem, mint a termelt takarmány, melynek positiv értéke csupán házi állatainknak javulásában, s igy értékben való emelkedésében fekszik és megkerül, mi természetesebb, mint az, hogy a meggondolatlan gazda, ki a jövőre nem hajt, a két művelet közül, mindég az elsőt választaudja mint sokkal rövidebbet és könnyebbet. A földet tagban bírván a gazda, s a jelenben fennálló gazdasági viszonyokhoz óhajtván alkalmazkodni, bizonyos váltóra osztandja gazdaságát, már a mennyiben t. i. egy fajú növényt, egy helyre, folytonosan nem fog vetni; mire okvetlen a trágya érezhető hiánya is kényszeritendi. — De épen itt teljesedik be rajta ama régi közmondás, hogy : „esőből az eresz alá került,“ — „in- cidit in Scyllam, qui vult fugitare Charyb- diin!“ — A váltógazdasági rendszerrel ellenkezőleg — a helyett, hogy takarmányra dolgoznék, — kizárólagosan a szemtermelésnek fekszik, s igy bizonyos, előre megállapított rendszer mellett — mely váltó is, nem is az, — viszi földjét a tönkrejutás — végkimerülés felé, midőn az végtére már semmit sem képes teremni, produkálni. — Nincs minek csudálkoznia, midőn a termés évről évre szőkébb és szűkebb lesz; mert ha a földnek időről időre nem adunk annyit, mint a mennyit termelés által kivonunk belőle, a föld termékenységének és jólétünknek ássuk meg shját. Mind hasztalan! — Trágya nélkül a föld termő erejét nem fogjuk pótolhatni : takarmány nélkül pedig trágya nincs!! Termeljünk tehát mindenek előtt sok és jó takarmányt! Ez állítás megdöntésére felhozhatnák sokan, hogy annyi meg ennyi juhot, szarvas- marhát tartanak — van takarmányuk és trágyájuk: — sőt több, trágyázzák is földeiket; — mi oka annak — kérdik—hogy a trágyázással nem áll arányban a termés; szóval, hogy földjük épen és teljességgel nem javul?! Erre a válasz igen rövid, nem más lévén oka ennek, mint épen vagy véglegesen a takarmányhiány; vagy pedig a meglevő takarmánynak erőtelen volta, magában minél kevesebb táprészeket tartalmazván.— S igy a sovány rósz takarmányból került trágya is csak rósz, sovány lehetvén és szegény: az avval eszközölt trágyázás eredménye -— mi természetesebb?! — sem lehet valami kitűnő. Ennek beigazolására mindenek előtt figyelemmel kell lennünk, a vidékünkön található legelőkés természetes kaszálók iránt; osztályozván azokat fekvésök, nemkülönben az azokon teremni szokott füvek és növények takarmányértéke szerint. Szem előtt tartván ezeket, takarmánytermő tereinket, kevés kivétellel, két osztályra oszthatjuk; u. m. kopár domb és la- páíyi legelőkre, kaszálókra, mely utóbbi osztályba az érdéi és mocsár kaszálók, legelők is beleértendők. Minthogy pedig a kopár dombok vidékünk szerte — szénatermelésre soha — folyvást csak legelőkül használtatnak, fel kell tételéznünk azt, hogy a szántásvetés alá nem eső legelők megritkulásának, gyér termésének is, okvetlen van természeti oka. — Jeles vegyészek kiszámításai szerint tartalmaz, ugyanis 20 iteze tej, 'A font vilsavat (Phosphorsäure). — Ha tehát — kis mértékben számítva — teheneink, úgy juhaink után, naponkint 160 iteze tejet veszünk be, ez által mindennap a földből 8 font'vilsavat vonunk ki; ha ezután — juhainkat illetőleg — a fe- jési időszakot 14 hétre = 98 napra teszszük, a földnek vilsavbani vesztesége épen 784 fontra rúg, mely veszteség azonnali kipótlására épen 1568 font közönséges csontliszt kivántatnék. — Megjegyzendő, hogy a vil- sav apadtával tejünk is kevesbedni fog, — vilsav képezvén ugyan is, a tejnek egy igen jelentékeny alkatrészét, — mert sokáig legelt, trágyázatlan földben legfeljebb olyan füvek diszlepek, melyek kevés csontföldet igényelnek és tartanak magokban. A lapályi legelőkre térve, miután majdnem általánosan kaszálókul használtatnak, az ezekről nyert szénának takarmányértéke vajmi kevés; a mocsárokból kerültnek takarmányértéke, épen — erre nézve — a jó szalmával sem mérkőzhetik, s általán — kevés kivétellel — rósz és egészségtelen. Ha most a gazda 500 db juha számára, a telelési időszak tartamára 750 mázsa oly- féle szénát számit — 150 fontot véve egy darabra — és nem többel, de ezen mennyiséggel tényleg rendelkezik is, kérdem, nem fog-e nyája hiányt szükséget szenvedni, — a részére, minden táperőtartalom figyelem- bevétele nélkül, ekképeu kiszabott tápadagból el nem sajátíthatván, a megélhetésére, fejlődésére, vagy épen nemzeményének táplálkozására szükségelt vegyelemeket? — .Nem nevetséges-e ily esetben a gazdának nyáját veszni és nem gyarapodni látván — oíyatén felkiáltása : „hiszen szénán tartom és mégis rósz!“ — Ilyen eljárással nem ká- rositja-e szándékosan önönmagát?! és pedig többszörösen; mert a gazdaságban szorosan összefüggvén egyik körülmény egy másikkal, mint a láncz szemei, egynek szakadása romlást-bomlást hoz a többire is, megszakítván a nélkülözhetlen összetartást. Ezek után, ha igaz, hogy nemcsak ju- hainkkal, hanem bármi más lábas jószágunkkal romlott, rósz, egészségtelen takarmányt etetnünk nem szabad; vagy hogy csekélyebb tápértékkel bírónál, a tápadag nagyobbitása által kell igyekeznünk elérni, a szükségelt táperöarányt: akkor tény és igaz az is, hogy hiányos, természeti viszonyok és helyi körülményeknél fogva, mostoha réti széna termelésünkön, mesterséges szénának előállításával — ellensúlyozandók, mintegy kiegé- szitendők előbbinek hiányait — gazdaságunk érdekében, mihamarább segítenünk kell. Figyelemre méltatván mondottakat, ezek nyomán könnyű leszen felsorolni a túlságos szemtermelésből eredő, gazdaságunkat sújtó káros következményeket. Mint első felemlítendő a földnek végkimerülése ; midőn a gazda egyszerre a pénzzé
