Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-13 / 24. szám

trágya egyik előfelté- is megszorul, állatoknak eltörplilese, a nézve, megkevesbü- í, vagy meglevő, rom- niatt. iái azon világos vesz- íind minőségénél, mind mennél táplálóbb a téli .....„o,aunai több és finomabb leend a gyapjú i s; — egyéb állatoknál a veszteség hús- és tejben; — igavonóinknál az erőben, — mi a. gazdaságnál kipótolhatlan és legérzéke- i nyebb veszteség, mert ilyen esetben, az erő­ben való veszteség, magával hordja az idő­beni veszteséget is. Negyedik a trágya minőségében mutat­kozó veszteség; — tekintve annak alkotó elemeit — mert rósz takarmányból jó trá­gya soha sem lehet; minél táplálóbb takar­mánynyal él valamely állat, annál erőtelje­sebb lesz annak trágyája is. Ötödik, az igában és időben való vesz­teség ; minthogy’a rósz trágya bizonyos meny- nyiségének kihordása épen annyi időt és igát igényel, mennyit hasonló mennyiség a jóból, s a kettőnek eredménye, mégis vajmi különböző. S igy egybevetve mindezeket, be kell vallanunk, hogy az okszerű gazdálkodás felé, akkor teszszük meg az első lépést, midőn sok és jó takarmányt igyekszünk termelni; azon okból, hogy sok marhát tartsunk, és e sok marhát jól is tarthassuk; mert akkor nőni fognak — mind nagyságban, számban, mind erőben, értékben, — trágyahalmazaink is, a melyeknövekedtévelvisszafogjuk fizet­hetni a földnek is azt, mit tőle elvontunk; — szóval ha földünknek ezután kiadása lesz : leend — mi általunk szorgalmunk ál­tal, — bevétele is; és az édes anyaföld sok­szorozni fogja áldásait; mi gyarapodni fo­gunk erőben, emelkedni értékben; s emel­kedésünk által, az édes haza is közelebb evezend egy lépéssel, az — általánosan óhaj­tott — nemzeti jólétnek révpartja felé. — Úgy legyen! — Isten engedje! Fábián Ferencz. Jelentés a Felsőtiszavidéki Gazdasági-Egylet választmánya ápril 22-én Nyíregyházán tartott üléséből, — egy Nyíregy­házán felállítandó gazdasági gépgyár ügyében kiküldött alválasztmánynak. Az alválasztmány alólirott tagjai ápril 29-éu egy- begyülvén, következő megállapodásra jutottak : A felsőtiszavidéki gazdaközönség érdekében czél- szerü- és szükségesnek lucrativ vállalatnak mutatkoz­nék egy részvényes társaság által, ügyesen szakértelem­mel vezetett gépgyár felállítása, melyben e vidék igé­nyeinek megfelelő gazdasági gépek, ekék, boronák, töl- tögetők, vetők, — rosták, hajtóművek s a t. részint új­ból készíttetnének, részint javíttatnának. Szükségesnek látta az alválasztmány egy aláírási ivet köröztetni, melyen mindazok, kik e vállalatot szük­ségesnek vélik; s életbeléptetését egy részvényes társa­ságba belépésökkel előmozditani akarják, — neveik mellé körülbelül azon összeget jegyezzék, melylyel e vállalatnál — mindenkor feltéve, ha az józanul szer- veztetik — részt veendenek. Végre Winkler József meg- bizatott, miszerint magát az általa a gazdasági gyűlés­ben is megnevezett eperjesi gépgyár tulajdonosa Benczúr Emil gépész-mérnök úrral érintkezésbe tegye, tőle meg­tudandó, ha hajlandó volna-e üzletét Eperjesről Nyír­egyházára átteni, azt egy keletkezendő részvényes tár­saságnak átadni, illetőleg abba oly módon beolvadni, hogy ezen vállalat művezetését a társulat érdekében Nyíregyházán átvenné s azt a társaság számlájára ve­zetné. Az első megállapodásra nézve nincsen mondan­dónk, mert egy gyár szükségessége iránt való meggyő­ződés mindenkiben megvan. Ezt az igazgató választ­mány is határozatával, midőn ez ügyben kiküldöttséget nevezett, mely létesithetésére javaslatot készítsen — megbízott. A második megállapodásra mellékeljük az aláírási ivet, melyen a névjegyzékek s összegek láthatók, s me­lyekből az érdekeltség mérvei megítélhetők. A harmadikra nézve van szerencsénk Winkler Jó­zsef eljárásának s Benczúr úrral való érintkezésének eredményét a következőkben előadni : Mellékeljük mindenek előtt Sárosvármegye gazda­sági egylete gépészeti szakosztálya véleményes jelenté­sét Benczúr Emil gazdasági gépgyára berendezéséről •/. alatt. Mellékeljük a tervezetet egy Nyíregyházán felállí­tandó gépgyárra, mely szerint a gyár felállítása, beren­dezése, s foglalkodtatására' 60,000 frt tőke szükségelte­tik — •//. alatt. Mellékeljük az ekként felállított s berendezett gépgyár megközelítő foglalkozás s jövedelmezősége ki­számítását, mely szerint a 60,000 frt tőke után 13,068 frt tiszta haszon vagyis 100 frt után 21% frt tétetik ki­látásba. A harmadikra nézve Benczúr Emil ur hajlandó­nak nyilatkozott Eperjesen — nagyon is a forgalmi ponton kiviil fekvő gyárát feladni, ide Nyiregyházára telepedni, s a társulatba 6000 frt erejéig belépve részt- venni oly módon, hogy a felállítandó gépgyár műveze­tését a jövedelmezőségi '///. alatt közlött kimutatás­ban megközelítőleg felszámított feltételekkel által- veszi stb. A küldöttség. T Á R C Z A. A varsói meuekültek. Történeti beszély Gyöngyösy Sámueltől. (Folytatás.) XI. Varsó mellék-utczáinak egyikén egy csinos külsejű földszinti épület ablakaiból halvány gyertyafény szűrő­dik keresztül a fehér függönyökön az utczára; az idő már éjfél körül lehet a leirt szomorú eseményeket kö­vető éjszakán, — mely palástjával eltakarta a füstölgő palota romjait, eltakarta mindazon alakokat, a melyek e napi eseményben szerepeltenek, — mindenütt néma csend terül, az emberek csendesen alusznak, a kik az elmúlt nap látomáuyai után aludni képesek; csak e féh'e eső lakban van ébren még valaki. — A függönyön ke­resztül ki lehet venni, a mint valaki nyugtalanul jár fel s alá a szobában, az ablak közelében gyakran meg megáll, s mintegy figyelni láttatik; majd sietve távozik el onnan, mintha elparancsolták volna. Tekintsünk be e hajlékba! A két szárnyra épített lak közepén levő kapun belépve egy sötét folyosóba jutunk, melyből a jobb ol­dalra nyíló első ajtón keresztül juthatunk az említett szobába, hová belépve, egyenesen egy hófehér vánko­sain nyugtalanul vergődő betegre esik tekintetünk, ágya mellett fölé hajolva a részvét könyjeit sírja egy gyá­szos öltönyü nő, gyakran megsimogatja a lázas szőke főt halántékira üditő hideg borogatást alkabnaz s mi­dőn a beteg kissé nyugodtabbuak látszik, az ápolónő újólag az ablakhoz siet, egész lényén látható, hogy va­laki után várakozik. A gyászos öltönyü ápolónőben első pillanatra azon magas gyönyörű alakra ismerünk, kit a templomban TTminszki Wladiszlávhoz láttunk vigasztalóig szólam, és a kinek gondviselésére, a barbar tett alatt elájult Adel grófnőt bízta Gyurovics. Azon nőben tehát ki betegen fekszik előttünk, a szerencsétlen Adélra kell ismernünk. A gyászruháju ápolónő egy meglepőleg gyönyörű alak, barna merész ivezetü szemöldei alól ábrándos fe­kete szemek lövellenek gyújtó fényt, jólehet most bo­rongó árnyak vonulnak keresztül tüzsugárain; barna piros szabályos arczán valami mély bánat, vagy talán az álmatlanság hágy érdekes halványságu nyomokat. A keleti szépségek legragyogóbbikát véljük előttünk állani magas méltóságában; a szabályos metszetű ajkakon el- eh'ánduló keserű mosoly, a halvány arcz, a bánatos te­kintet egy szomorú élettörténetet látszanak elbeszélni, mig a nyílt márvány homlok, a tiszta lélek e sima tü­köré, a nemes bátorságot és szilárdságot láttatik jelezni. A beteg grófnő nyugtalanul mozdul meg ismét, felemeli lázas fényű szemeit, mélyen néz a mellette álló ismeretlen nő szemei közzé, s az idegen arcz vonzó külseje, mintha arról valami delejes folyam érintette volna — rokonszenves befolyást gyakorolt reá, s mint­egy megnyugodva, mintha régi ismerősek volnának, vagy mintha e nőnek egy élet boldogságát kellene köszönnie, felé nyújtotta forró kis kezét, s álmait a valóval ösz- szevegyitve alig érthető lassú hangon szólott hozzá : „Ki vagy te jó nő, ki mellettem virasztod a meny­asszonyi éjszakát, nem, úgy ugj'-e te nem vetted el pi­ros kaméliámat, ugy-e te visszaadod azt nekem ? . . . És Arthur, Arthur, hol van 1 még sem hozta vissza nász- fátyolomat ? pedig várom őt, itt az oltár zsámolyán tér­depelve várom őt, az a kemény szél elvitte fátyolomatl . . . még pedig az esküt el sem mondottuk, még ne­kem szükségem van kaméliámra és fátyolomra . . . .“ Itt megállott a grófnő, homlokát simitá meg, s mintha valamiről mélyen gondolkodnék, egy irányban tartá me­rev tekintetét, most hirtelen keblén összevonja takaró­ját s mintha el akarna rejtőzni, félénken tekint maga körül. „ Csitt . . . csitt . . . csendesen — mond halkal — bújjunk el, a hóhér meg akar korbácsolni! Adjatok reám köpenyemet, takarjatok be 1 Hah, minő iszonyú hi­deg van, fázom!“ Fogai kezdettek vaczogni a grófnőnek, azután be­zárd szemeit s ismét elszunnyadott. „Oh ártatlan angyal —mond könyjeit hullatva az ápolónő — mily korán mérte rád a sors vad csapásait; örömöt, boldogságot, édent álmodál és kínzó pokolra ébredéi, szerelmed koszorúját irigy kezek tépték szerte szét 1 Hajh, nekem is voltak ily napjaim, s ezen irtó­zatos napok fájdalmának emlékére esküszöm, hogy ha Isten csakugyan bűnt büntető haragja eszközévé vá­lasztott, meg lészsz boszulva, úgy miként még ember nem volt soha!“ Még szavai alig hangzottak el, midőn az ajtón kopogás volt hallható és az adott engedélyre Gyurovics lépett a szobába. „Febronia — mond a kevélyen s boldog ábrázat­Jegyzőkönyve a Felsőtiszavidéki Gazdasági-Egylet igazgató választ­mánya 1868-ik évi ápril hó 27-én N.-KáUóban tartott rendkívüli ülésének. Elnöklő első alelnök előterjeszti, miszerint az ápril hó 22-én tartott igazgató választmányi ülés határozata által jelen rendkívüli gyűlés föladatául tűzetett ki meg­választani azon egyleti tagokat, kik a földmivelés, ipar és kereskedelem m. kir. minisztere által kilátásba he­lyezett s az ország összes gazdasági egyletei küldöttei­ből a fenutisztelt miniszter ur elnöklete alatt alko­tandó tanácskozmányban egyletünk képviseletére föl­kéressenek; egyszersmind kijelölni azon irányelvet, me­lyet ez egylet a jelzett tanácskozmányban, a gazdasági egyletek szervezetét s programmját érdeklőleg, képvi­selői által lehetőleg érvényre emeltetni óhajt. Ezen előterjesztés folytán a gazdasági egyletek kilátásba helyezett országos tanácskozmányába a Felső­tiszavidéki Gazdasági-Egylet képviselőiül gróf Degenfeld Imre egyleti elnök, Griifl József egyleti alelnök és Kál- lay Gusztáv ig. választmányi tag egyhangúlag megvá­lasztattak, s a tudomásukra hozandó határnapon a je­lölt tanácskozmánybaui megjelenésre fölkérettek. Minthogy pedig az igazgató választmány az illető miniszter urnák az ezen tanácskozmány tárgyát képe­zendő tervezéséről tudomással nem bir : részletes uta­sítás készítésébe nem bocsátkozhatik; csak általános­ságban fejezi ki azon óhajtását, miként a gazdasági egyletek oly szervezetet nyerjenek, hogy a tisztán mezei gazdászati téren túlterjeszkedve, minden, a közgazdá- szattal kapcsolatban álló érdekeket, mint : erdőpuszti- tások meggátlása, befásitás, futó homok megfogása, viz- lecsapolás és szabályozás, gépgyárak létesítése, közle­kedés fejlesztése, a gazdasági tudományoknak s isme­reteknek az alsóbb osztályú földmivelők között terjesz­tése stb. — sikerrel képviselhessenek. Olvastatott az országos erdészeti egyesület meg­kereső levele, melyben a megküldött jegyzőkönyvnek — a hazai erdő állomány fenntartását és az erdei károk orvoslását czélzó IV. pontját figyelembe véve, az arra vonatkozó tapasztalatok s nézetek közlését kéri. A kertész-erdészeti szakosztály elnökének elinté­zés végett kiadatik. Indítvány folytán határoztatott : A f. é. május hó 25-én tartandó kiállítás alkalmá­ból azon napon az egylet mintatelkén választmányi ülés fog tartatni, melynek egyszersmind feladata leend : a bíráló választmány kiküldése s ennek javaslata alapján a dijak és kitüntetések odaítélése. Jegyzetté : Korányi Miklós, e. jegyző. Jegyzőkönyve a Felsőtiszavidéki Gazdasági-Egylet igazgató választmá­nya 1868-ik évi május hó 25-én Nyíregyházán tartott ülésének. Elnöklő első alelnök megnyitván az ülést, előter­jeszti, miként mindenek előtt a juhkiállitás megbirálása s az eredményről jelentéstétel végett egy választmány lenne kirendelendő. Ezen előterjesztés folytán a bíráló választmány Czobel Albert elnöklete alatt Kohányi János, Korányi Miklós, Molnár Lajos, Nyíri János és Winkler József egyleti tagokból megalakittatott s eljárása befejeztével jelentését előterjesztette. tál belépő százados — te még mindig virasztasz, re­ményiem, e hazaáruló ivadék csak nem szédítette meg kemény cserkesz fejedet ? ! Febronia? tehát a gyászos nőt Febroniának hív­ják, úgy tetszik e nevet már hallottuk a Makrin hullá­jával történt jelenet alkalmával, de micsoda összeköt­tetésbe lehet őt hozni amaz eseménynyel ? ő volt-e ott ama férfival, kit Sagánnak szólított, nem sokára meg- tudandjuk. A mint Gyurovics helépett, Febronia — kit már nevén nevezhetünk — komoly redőkbe vonta homlokát, s a megvetés félremagyarázhatatlan kifejezésével fo­gadta a belépőt, a nélkül hogy szavaira válaszolt volna. „Febronia — folytató tovább Gyurovics, s e köz­ben az alvó beteget vizsgálgatá — e nőt jobban sze­retném ha házamat élve nem hagyná el; a te érdeked egy az enyimmel, nem messze van az idő, a midőn Ígé­retünket mindketten beválthatjuk, utunkba még egye­dül e nő van; és mivel ő reá és Arthurra nehéz lesz a felségsértési vádat bebizonyítani, ha szabadon bo­csáttatnának, könnyen egybekelhetnének és akkor ki- érdemlett vagyonomban osztozni kellene velők. Ennek nem szabad megtörténni, e kis port. melyet im ezennel átadok, italába vegyítheted, ettől örökre elalszik ő; a hullát még az éjjel eltemetjük, a Visztula elrejti az áldozatokat, ki bizonyítja be, ha megtalálják is, hogy nem önként rohant belé ? 1 . . . Értetted Febronia, reád I bízom e dolgot, légy okos és vigyázó, ha a por meg- j tette hatását, zörgés fel engem is, szeretném látni a [ halvány menyasszonyt, megtapintani a megfagyott ere­ket. Akkor minden jól lesz, Uminszki és Osztrovszki bizonyosan el lesznek Ítélve, az egyik vagy vérpadra j vagy örökös száműzetésre Szibériába; a másik is ne­hány évre; Hedvig! ... ab igaz. még Hedvigről nem is szólottám neked. Azt tudod, hogy a megugrott grófnő elfogására Babilas vállalkozott ? . . . Ezektől ugyan szé­pen megszabadultam, a palota rájok rogyott s mind- kettőjöket oda temette, egyik sem jött többé elő. Ba- bilast sajnálom, mert hű emberem volt, jólehet kissé gyanakodtam reá, azt hiszem, azok a jólirányzott lövé­sek a palota ablakából nem jöttek mástól. No de en-i gém mégis megkímélt. Jól tette, de azért az is nagy! nyereség nekem, hogy ő oda maradt, mert a^ nyereség) egy negyedéig lett volna osztozótársam. Szegény jó Ba-: bilas! no de semmi, majd találunk ő helyette más hű­séges ebet!“ (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents