Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-25 / 17. szám
17. szám. II. évfolyam. Szombati 23-án. Csekély forgnlom mel- ------- — . etivásárou az árak a küvetkeS zerkesztöi és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121 -ik szám alatti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kivid niindrn háromszor hasábzott garmond-sorért 21) kr. o. é. fizetendő. 4 frt, gabona 3 frt, árpa 2 frt engeri 2 frt 40 kr. G. A kiadő-hrén. Búza köble 10 frt, két- llúzlioz vaj0 kr, árpa 4 frt 20 kr, zab félévre .tengeri 4 frt 40 kr. Szalonna Evnegvedre o ia. VT-«l.-U„o : OA“ lük}1.-. Hirdetések dija : minden öthasábos petitsor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. A felsőtiszavidéld Gazdasági-Egylet, a szabolcsi Honvéd-Egylet és a nyíregyházi Terménycsarnok hiteles közlönye. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Bécsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselban és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Előfizetési felhívás „NYÍR“ 18G8. évi folyamára. Előfizetési feltételeit : April - deozemb........................4 frt 50 kr. April — szeptemb......................3 „ — ,, A pril—junius.........................1 ,, 50 ,, Ú jévtől kezdve még' néhány teljes szánni példány nyal szolgálhatunk. MEGHÍVÁS. A „I’elsőtiszavidéki Gazdasági-Egylet“ f. hó 22-én tartott választmányi ülésében helyesléssel fogadta M. L. által indítványozott gépgyár felállítását, és alulirt elnöklete alatt egy küldöttséget nevezett ki, mely annak kiviteli módjáról tervet készítsen. Ezen fontos és életbevágó tárgy megvitatása végett nem csak a küldöttségi tagokat, hanem miudozokat, kiket érdekel — felkérem, f. hó 20-én d. e. 10 órakor Nyíregyházán, a nagyvendéglő 1-sö számú szobájában megjelenni, meg nem je- leuhetés esetére azonban Írásbeli indítványok és észrevételek beküldése is szívesen fogadtatik. Winkler József. Ö ii s c g i t s é g ! (Vége.) Visszanyertük tehát alkotmányunkat : de a visszanyert alkotmány daczára azt kellett tapasztalnunk, hogy még most is csak egy nap süt az égen és csak egy aratás van egy esztendőben; a visszanyert alkotmány daczára is e haza még mindig elmaradt és árva, tele hiányokkal, nyomorral és Ínséggel! Es ha nemcsak egész alkotmányunkat, de az egésznél még százszorta tökéletesebbet nyertünk volna, akkor sem lenne az máskép — és nem is lesz addig máskép, mig e haza mindenik fia kötelességét nem fogja teljesíteni, t. i. munkálkodni, teremteni azon a téren, melyre hivatva van. Mielőtt a haza felvirulliatna, általánossá kell előbb lenni azon igazságnak, hogy egy kormány tönkre tehet ugyan egy hazát, de felvirágzóvá, boldoggá, nagvgyá egyedül fiainak közös akaratú iparkodása, kitartó munkálkodása teheti. Azért szeretném, hogy országra szóló szavam lenne, hogy hirdetném ezen igazságot, mig általános meggyőződéssé nem válik! Ám de — való, csak munkálkodás által boldogulnak egyesek, csak úgy mint országok; csakhogy nem akárminő munka által. Hiszen látjuk : nem egy kifáraszthatatlau munkás teszi össze nappalát éjszakáját, fut, működik a legnagyobb kitartással : és még sem lát sikert! Hogy magyarázzuk ezt? Ennek oka többnyire abban keresendő, hogy nincs meg neki a kellő kiképzettsége választott iparága sikeres ápolásához! Csak amely munkát az ember jól, alaposan érti, csak azt űzheti előnynyel, haszonnal! A munka általi önsegitség e szerbit csak akkor lesz teljes, ha a munkásság kellő fokú tudományos képzettséggel párosul! Hogy e követelésnek elég tétessék, a polgárisuk külföld minden kisebb-nagy óbb városban ipartanodákat állított, és ezek mellé kötelező erejű vasárnapi iskolákat tart fenn. A külföld iparosai szorgalmukon kívül ezen tanodáknak köszönik általános jólétüket, ezen tanodáknak köszönhetik a német, angol és franczia iparosok, hogy czikkeikkel az egész világot eláraszthatják. Mi következik abból? Az, hogy kövessük azok példáját, ha haladni, virágzó nemzeti iparra szert tenni akarunk! Állítsunk mi is — ha nem telik egyelőre ipartanoda tőlünk — állítsuk legalább rendszerinti, megfelelő vasárnapi iskolát. Oly mesterinasokból, kik folyékonyan olvasni, kik az egyszeregyet nem tudják, kik a rajzolás elemeit sem ismerik, soha, de soha nem válhatnak oly iparosok, kik a külföldiekkel versenysikra szállhatnának! Hiszen városokban mily csekély erő- megfeszitésbe kerül egy rendszeres vasárnapi iskola fenntartása! Csak akarni kell, és megvan. Es nagyon kérem, tisztelt polgártársaim, ne tekintsék e dolgot csekélységnek vagy elhalaszthatónak. Egy vasárnapi iskola már maga is mennyi jót eszközölhet, de fődolog az, hogy már valahára kezdeményezés kell hogy történjék e téren! Ha sohasem mozgunk, soha hozzá nem fogunk, nemcsak vasárnapi iskoláink, de ipartanodáink sem lesznek soha: pedig ez életkérdés. A külföldi ipar mennyire előzte meg a honit,sott még mindig tovább sietnek előre. Már pedig nemcsak az marad el, ki a haladók közt hátra megy, de az is, ki egy helyen megállapodik! Azért karolják fél ezen eszmét, érleljék, terjesz- szék, és létesítsék mielőbb : mert nekünk nemcsak haladókkal haladni, de előre haladottakat utói is kell érni, ha élni és boldogulni akarunk, ha magunkon segíteni kívánunk. Csak mikor köztünk is a tudományos képzettség a munkával párosulni és szövetkezni fog, csak akkor fog az annyira várt szebb jövő szép jelenné válni, csak akkor lehet a haza nagy és boldog, csak akkor fog a polgárság annyira meggyarapodni mindenben, hogy az őt akkor méltán illető vezérszerepet a politikai téren is kezébe veheti. Mert a hol tudomány és munka szövetkeznek, ott a világ legnagyobb két nagyhatalma kötött frigyet, oly két nagyhatalom, mely mindent békésen meghódít, mindent erőszak nélkül hatalmába ejt, és mindenre, mit hatalmába ejtett, fényt és melegséget áraszt, a dicsőség fényét és a jólét melegét! E két nagyhatalom pedig az önsegitség szüleménye : azért ne forduljunk mi soha másokhoz, mint csak önmagunkhoz segítségért; legyen nekünk polgároknak jelszavunk mindenkor : az önsegitség! GAZDÁSZAT. Reflexiók. i. Pogonyi Károly Urnák a „Nyír“ f. é. 10-ilc számában jnliászatunk érdekében — irt figyelemre méltó sorait olvasván : nem akarom elmulasztani, bogy én is el ne mondjam e tárgyban igénytelen nézeteim- és észleleteimet. A t. czikkiró ur bevezetésül, kötelességgé teszi minden gazdának, a juhászat előmozdításán munkálkodni, azért is, mert —• úgymond — „juhászaink, más vidékiekhez képest, nagyon hátra vannak.“ — őszintén bevallom, a t. czikkiró ur, eme kifejezését nem tudtam megérteni. Mert véve úgy a mint van, azt kell következtetnünk, hogy juhászatunk elmaradottságának oka, egyedül juhászaink tudatlanságában keresendő; s hogy ez a legfőbb baj, a melynek megszűntével elleend hárítva minden, mi eddig juhászatunk emelkedésének — gátképpen — útban állt. — Beismervén ugyan t. czikkiró ur, emez idézett szavainak igazságát, — mert juhászaink nem csak tudatlanok, de roszakaratuak is, —1 ezek helyett mégis jobb szerettem volna, ezt olvasni : „mert juhászatunk más vidékiekhez képest nagyon hátra van“; s igy ennek indokolásában tért volna a tudatlan juhászokra is. Igen, juhászatunk nagyon hátra van. Ezt emelni érdekében fekszik minden gazdának, ki haszon és jobb létért fáradozik. Pedig ide csak akarat, jó szándékú igyekezet és okszerű ténykedés kell. Csak használjuk fel észszerűen a megyénkben található roppant szalma készletet; igyekezzünk szalmás életeinket, oly módon le- és betakarítani, hogy az elcsépelt szalmának, megtartsuk — természettől vett — táperejét és takarmányértékét; szóval termeljünk jó és egészséges szalmát : s akkor bizonyára megtettük az első — és pedig nagy liorderövel biró — lépést juhászatunk emelkedésének érdekében. — Tudjuk ugyanis, hogy a juh szervezetének, életműsz.ereiuek alkotása szerint -— bármi szarvasmarhánál — nagyobb tömegű állati táplálékot képes elsajátítani a szalmából; s hogy ennek bőségében lévén, hosszabb ideig is nélkülözheti — az élte fenntartására niulhatlanul szükséges — jobbféle takarmányt. — Oly vidéken, hol a föld könnyebben és dúsan terem kalász növényeket : mint erőteljes takarmányt, ott legelőnyösb az okszerűen űzött juhtenyésztés. És épen ebben nem osztom t. czikkiró ur ebbeli nézetét, hogy megyénk fekvése nem mondható kedvezőnek a juhtartásra: mert tagadhatlan, ha vannak nehézségek is, nem olyanok, hogy kitartás- és akarattal nem lennének leküzdhetők. — A fekvés ugyanis nem oka, a legelő és juhnyájak közt jelenleg fennálló aránytalanságnak : ez egyedül a gazda tapintatlansága és észszerűden gazdálkodása mellett bizonyít. Nem oka a juhászok tudatlanságának, mert ez újra a gazda hibája : „wer schmiert der fahrt“. — Nem oka végre a téli akiok stb. hiánya- avagy rendezetlenségének, mert ez is, csak a gazda közönye és indokolatlan fukarsága mellett tanúskodik. A homok és kopár legelőre térvén, azt kell állítanom, hogy ezen valamint a nálunk divó gazdálkodás értelmében, ugaron marad, sovány szántóföldeken sar- jadzó legelő, csakis juhok által értékesíthető. A juh képes táplálékát nagy darab főidről felkeresni, a nélkül hogy e miatt haszna elenyészne; ide veendő azután a szántóföldek legeltetése is, mivelés előtt és mivelés közben, a mennyiben meleg időben, jó erőben levő föld, szakadatlanul hajt növényeket. Érintvén itt a tarlót és a burgonyaföldeket, kiviláglik, hogy a gazdálkodásában okszerűen eljárni szokott gazda, felismervén a helyes arányt, melyben állatai földterületéhez állanak, mindenkoron fog találni legelőt számukra. A földmivelés általán véve semmi, vagy épen igen csekély hasznot ad, ha a trágvakészitésre szükséges anyagokat, a gazdaság körén kívül kell beszereznie; a juhtenyésztés viszont, csak úgy fizeti ki, gyapjutermelése által, a reáforditott jobbféle takarmányt, ha a földmivelés neki ingyen, csupán trágyává készítés fejében, képes elegendő szalmát szolgáltatni. A teleltetést illetőleg, legyen pl. „Péternek“ annyi szalmája, hogy nyája minden darabjával naponkint 3% tt-ot adhat, a mikor „Pálnak“ csupán 2 K-jával telik : „Péter“ juhait jó erőben fogja tarthatni, ha a szahnához minden darabra naponkint 1 ft szénát ád, a midőn „Pálnak“ ugyancsak 1 y2 ií-ot kell számítani. A szalmának fontossága, mint takarmánynak, itt eléggé kitetszik. De mind ebből még korántsem következik, hogy juhainkat csupán szalmán is eltarthatjuk; téved, ki éh-
