Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-25 / 17. szám

;tni julmyáját, hogy pusz- t gyorsabban emészti fel üle erőteljesb takarmány- ' táplálkozásában kizáró­nézve úgy, mint lábasjó- a teleltetés ideje : előáll .._ánt, hogy a gazda állatai száma szerint, szalmakészletével aránylagosan, elegendő erőteljesb takarmánynyal is el legyen látva. Ezen esetre nézve egy értelemben vagyok Pogonyi Károly úrral, mi­dőn a nagyobb gazdaságokban clivó feles szénamunkára „anathemát“ mond, mert ezen rósz régi szokás miatt, kétszeres kárt vall a tulajdonos, a midőn elég jóhisze- müleg nyereséget és hasznot remélt. Ezek után szabadjon most a teleltetést pár vonal­lal jeleznem s igy jubászatunk elmaradottságának né­mely okait is, főbb vonásaikban vázlatosan részleteznem. Hogy takarmány készletünket haszonnal értékesít­hessük : szükséges ismernünk először a különféle ta- karmánynemüek alkatrészeit és táptartalmát; másodszor a tápadag nagyságát, melyre állatainknak mulhatlanul szükségük van, hogy mint nemzés és gyapjutennelés ál­tál megadhassák kamatjait, ama tőkének, melyet kép­viselnek s mely a felemésztendő takarmányban reáj'ok fordittatik. A hírneves vegyész, dr. Grouven, számtalan kísér­letek után összeállított számításai szerint egy közép­súlyú juh napi táplálkozására elősorolandó vegyelemek- ből, százalékokban kifejezve, következő mennyiségeket igényel, (súlymértékül a vámfont ~ 500 gramm van felvéve és pedig : száraz alkatrészt 2.75, protein (lé- geny tartalmú) anyagot 0.188, zsir anyagot 0.042, szén- vizegyek (légeny nélküli) anyagot 0.890; ha most — ugyancsak dr. Grouven számításai szerint — 1% ft őszi — 1 y2 ft tavaszi szalma tartalmaz 2.538 száraz alkat­részt, 0.099 protein anyagot, 0.037 zsir anyagot, 0.969 szénvizegyek anyagot; 1 ít széna 0.856 száraz alkat­részt, 0.104 protein anyagot, 0.003 zsir anyagot, 0.38 szénvizegyek anyagot; az ily módon nyert összeg 3.394 száraz alkatrészt, 0.203 protein anyagot, 0.040 zsir anya­got, 1.007 szénvizegyek auyagot; fennebbi mennyisége­ket felül fogja haladni; itt azonban figyelembe veendő, hogy ezen számításoknál a legjobb szalma és legerőtel­jesebb széna vétetett alapul, a milyet minálunk bizony­nyal hasztalan keresendőnk. Ha most a szénaadagot gyöknövényekkel akarnék kipótolni, megtartván a fel­vett szalmameunyiséget a kitett táprészeket 21- ft bur­gonyával, avagy 4 ít répával fogjuk megközelíteni, — és pedig 3 Ü vegyes szalma száraz alkatrészt 2.538, protein anyagot 0.099, zsir anyagot 0.037, szénvizegyek anyagot 0.969; 2% ft burgonya 0.060 száraz alkatrészt, 0.060 protein anyagot, 0.007 zsir anyagot. 0.028 szén­vizegyek anyagot; leszeu 2.598 száraz alkatrész, 0.159 protein anyagot, 0.044 zsíranyagot,, 0.997 szénvizegyek anyagot; vagy pedig 4 S répa 0.448 száraz alkatrész, 0.048 protein anyagot, 0.008 zsir anyagot, 0.291 szén­vizegyek anyagot; 3 ft szalma 2.538 száraz alkatrész, 0.099 protein anyagot, 0.037 zsir anyagot, 0.969 szén­vizegyek anyagot; leszen 2.986 száraz alkatrész, 3.147 protein anyagot, 0.045 zsir anyagot, 1.260 szénvizegyek anyagot, Azonban természetes, hogy az olyatén kiszámítá­sokra fektetett takarmányozás is csak úgy fog hozni üdvös gyümölcsöket, ha a gazda tapintattal maga ta­lálja el az alkalmas időt, melyben a tápadagokat kár nélkül módosíthatja; úgy szintén.az arányt, mely sze­rint egyik vagy másik nyája táplálóbb eledelben és figyelmesebb ápolásban részesítendő. A ki fiatalabb bá­rányai, esztendős toklyóinak csak úgy mint vén iiriiinek egy mérték szerint fogja nyújtani a takarmányt; a ki meg nem fontolja, hogy az anyajuhnak, midőn már tejre kell dolgoznia, sokkal táplálóbb eledelre van szüksége: az „jégre és homokra ir hetüket,“ s egyedül önönmaga oka annak, ha a helyett hogy előbbre haladna, folyvást csak hátra megy. . A figyelmes gazda őszszel nagyobb mértékben szalmát fog étetni, — midőn juhai még kint is találnak kevés táplálóbb eledelt, — a tél végére takarítván meg az erőteljesebb takarmányt, a mikor a legjobb szalmá­nak is — megjáratván fagy- és száritó szelek által fá­sakba és emészthetlenebbé válván — tápereje vajmi csekélyre olvad le. — Hogy jó széna hiányában juhára­kat gumó- és répafélékkel is igen előnyösen fogjuk ki­telelhetni, ez ma kérdést sem szenved már; az egész­séges gyöktakarmány kevéssé földes lévén is, igen hasz­nos a juhoknak, ha mellette bőven kapnak jó takar­mányszalmát. — Fennebbi számításokra utalva, elma­radhat ily takarmányozás mellett minden — egy éves­nél idősebb — juhoknál, minden más erőteljesebb ta­karmány. Ez azonban minden kétséget kizár, hogy igen helytelenül cselekednék az, ki julmyáját hozzá szokta­tás nélkül egyszerre fogná a gyökértakarmányra. — A gyöknövéuyek a szokásos répavágón szétdarabolaudók, de meg kell jegyeznem, hogy ezen szétdarabolásnak közvetlen étetés előtt kell történnie; mert érintkezvén huzamosabban a levegővel a gyöknemüekben levő ned­vesség : kellemetlen iziivé válik, mely miatt juhárak nagyon kelletlenül látnak hozzá. — Szecskával étetni a gyöknemüeket, juhoknál haszontalan fáradság; mert ezek jobb Ízűn eszik gyöktakarmány után a hoszszu szalmát, mintsem ha megvágva keverten adjuk azt nekik. Hogy továbbá jelenben sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítunk az ivásuak, a juhok egészségének fenn­tartásában, mint az előtt : ez minden kétségen kívül áll; minden elfogulatlan gazda osztja azon véleményt, hogy legjobb naponkint egészséges vízre hajtani a ju­hokat, hogy igy naponkint tiszta vizzel csillapítván szórajukat, a pocséták büzhödt vizére ne szoruljanak. Ezek után a juhok teleltetésére s általában tar­tására nézve, ezek lennének, mint irányadó szabályok, mindenek előtt szemmel tartandók : 1-ör. A juh takarmányozásában lehetőleg egyen­lően tartandó; mert egy állat sem szenved annyira mint a juh, ha bő tartásból hirtelen átmenet nélkül szűk ta­karmányozásra szorittatik, nehezen tűrvén a táplálék és tartásmód változtatásait. 2- or. Soha se tétessék az ki tartós nedves idő be­folyásának, mert tény, hogy az idő változandósága a juhra igen nagy behatással vau, lévén nedves időjárás­kor, a nyájak között, mindig nagyobb a hullatagság mint száraz években. 3- or. A takarmány naponkint a szükséglethez ké­pest kiszámított egyenlő adagban vagyis mennyiségben nyújtandó, mert az ekképpen tanúsított rendetlenség által juhaink igen is hamar válogatók lesznek és a leg­jobb takarmánynyal is elégedetlenek. 4- er. A takarmány naponkint mindenkor ugyan­azon időben kiadandó, mert juhaink igen tudják, mikor érkezik meg az étetési idő, s azt azért is, — ha késik a takarmány — mindig legnagyobb nyugtalanságban szoktak eltölteni. 5- ör. A juhokkal romlott takarmányt soha sem kell étetni, mert sok nyavalyának lévén ez kútfeje, át- kos következményei soha el nem maradnak. Ezekkel főbb vonásaiban részletezvén, a juhok tartásánál legfontosabb időszakot, a teleltetést : legyen szabad még juhászatunk elmaradottságának legfőbb okaira is rövideden reflectálnom. Mint elsőt és legfőbbet, mely a succrescentiában a succrescentiát támadja és semmisíti meg, azt kell je­leznem, melyre Pogonyi Károly ur is utalt és rá muta­tott; valamint — mai napság — mindenben, jóban, roszban, rohanva vágtat előre a világ, azaz követi a jelszót, mely szerint mindenki „gazdagodni siet és gaz­dagodni akar“, — úgy itt is, — látszólagos haszonért feláldozván a fajt, — tenyésztésre- erőltetjük, még ki­fejlődésben levő állatainkat és nyerünk erős, életrevaló nemzemény helyett elsatnyult időelőtti korcsokat; ugyau kérem, hogyan is lehessen az, hogy a még tökéletlen, ki nem fejlődött, másfél éves jerke akkor adjon életet egy uj nemzeményuek, akkor fejleszsze azt, midőn szer­vei és életnedvei mind — önön — kifejlődésére mun­kálnak ?! —- ha e munkásságukban megakasztatnak és egyszerre két felé oszlanak, mi természetesebb mint az : hogy elsatnyulván a nemző : a nemzemény is csak sat­nya, korcs lehet; mert hiúban itt is „Csak sast nemzenek a sasok!“ A gazda természetesen csudálkozik akkor, honnét a nagy hullatagság bárányai között ?! . . . honnét a sok keringős bárány ?! ... és nem gondol arra, de több, figyelemre sem méltatja, hogy az anya ki nem fejlődhetvén, — különösen az agyra nézve, — átruházta betegségét, gyengeségét nemzeményére is. A második ok, az elsővel ugyancsak — egy azou forrásból ered; rég óta küzd ez ellen az orsz. magyar gazd. egylet; közlönye homlokára Írván ugyanis amaz arany mondatot : „Hozzunk mezei gazdaságunkba mi­előbb helyes arányokat!“ — A világ, mint fennebb érintém, hirtelen gazdagodni akar, mi a pillanat em­berei vagyunk, mindig azt tartván szemünk előtt : „a ki hátul marad, tegye be az ajtót!“ — A gazda túl­becsüli a juhászatot; azaz, nem annak nézi a mi, mert ez is „gradus a mammonhoz“. Nem tudja, nem akarja bevárni a rendes időt, a midőn az is — a kezdet ne­hézségeit legyőzvén —• bő jövedelem forrássá válhatik : a nélkül, hogy megsemmisüljön; neki pénz kell s azért is — nem tekintve semmi arányt, birtokterületét illető­leg — tart annyi juhot, hogy a szó szoros értelmében, egymás hátán legel; tart olyan juhot, mely gazd. vi­szonyaink- úgy éghajlatunknak, elébb-utóbb áldozatául esik. De gazdáink arról sem tesznek, miszerint legalább juhállományuk között lenne meg a helyes arány; mert a helyett, hogy lenne 30% anya, 20% toklyó, 20% bá­rány és 30% ürü : van sok anya — mert a bárány is anyává tétetik —- sok ürü, mert az ürü pénz! A harmadik : az áldok hiánya, vagy — ha van­nak — nyomorúságos volta; a gazda nem figyel arra, hogy a hőmérséklet hirtelen változása, mily behatással van juhaira nézve; felejti azt, hogy a juh — hasznos­ságának daczára is, — mint házi állat, a tökéletesség­nek igen alacsony fokán áll; nem tart arra, hogy juh- aklokban a hőmérséklet 6—10» Reaumur-nál soha ma­gasabb ne legyen, hanem bezáratja estenkint nyáját alacsony és szűk aklába, oly annyira, hogy benézvén oda reggelre, a gőzben maga is elfulad majd. •— Ha mostan a nyáj hirtelen a csípős levegőre kihajtatik, csuda-e, ha ezen eljárásnak csakhamar rósz következ­ményei is beköszöntenek, mint : tüdővész, köszvény és merevség, utóbbiak különösen a gyenge bárányokat pusztítván. A negyedik : az örökös takarmány hiány, kevesen vannak, kik a kitelelendő állatok száma szerint, takar­mányszükségletüket illetőleg magokkal komolyan számot vetnének; a gazda főleg szemtermelésre fordítván min­den figyelmét, mi természetesebb, minthogy — nagyon hátra szorittatván ezen rendszer mellett, a takarmány­termelés, — a gazda szegény juhaival, a telet is na­gyon nyomorúságosán odázza el s eképen kényszerítve van, tavaszszal elcsigázott állatait, a legnagyobb eső után is — éhgyomorral — kihajtani a legveszedelme­sebb — hirtelen felburjánzott legelőre, mi szintén meg­hozza gyümölcseit, mert leszen szélkórság, vérhályog, lépfene és bélgyuladás stb. mind meg annyi veszélyes ellenség, mely haladásunknak útban áll. Végül álljon itt a pásztorok gondatlansága, tudat­lansága és vajmi gyakran rósz akarata, szintén mint akadály, mely mi gyakran kijátsza a leggondosabb figyelmet is; ennek igazolására elég ama — megyénkben elég sajnos — számos rühes nyájra utalnom, melyek a juhászok atyafiságos indulatából, egymással érintkezvén, ezen utálatos betegséget nemzedékről nemzedékre szár­maztatják át. Es mostanra ennyi elég legyen! — Ezt mondja — hiszem — ön is igen t. szerk. ur barátom, tehát leteszem ezennel a tollat azon óhajtással, bárha többen is szólanának ezen közérdekű tárgyhoz; vajha megvilá- gittatnék az, minden oldaláról, hogy belátván és felis­mervén — ezek nyomán — a tévelyt : századunknak jelszavát itt is érvényesítsük — a jóban — kövessük : előre !! Fábián Ferenez. • NECROLOG. Megyénknek minden tekintetben egyik első rangú fórfia Báji Patay József ur másfél évi szenvedéseit végre csendes halálnyugalom váltotta fel e f. hó 20-án Pesten 72 éves korában. Némely nagy urnák kár so­káig élni, ennek kár volt ily korán kimúlni. Azon arisz­tokratikus korban született még ő, midőn, mint Sza- bolcsmegye rendes eskiidtjének, Kálióban, jelentette a hajdú : „Nagyságos esküdt ur, jelentem alásau, meg­érkezett a tekintetes alispán ur“. Még akkor, azon arisztokrata világban, nem derogált a szép képzettségű nagyságos urfiaknak, eskiidtségen kezdeni a tisztviselést, míg a mai demokrata világban az efféléknek nem lehet szolgabiróságon alul kezdeni. Azonban a szabolcsmegyei esküdtből, elvonult függetlenségének legszigorúbb vé­dése mellett is, végre 1848-ban a honvédelmi bizott­mány tagja és a jászok s kunok bálványozott kapitá­nya lett. Igazi arisztokrata kapitány volt, azaz nemes, mint egész életében, haláláig, a mely szomorú perczet tetemesen előkészített 1849- s 50-iki sok testi-lelki szenvedése, midőn — részére a barátság és hazaárulás által kezdeményeztetvén — az akkor megszentelt kö­téltől, életét csak a boszuálló megkegyelmezés mentette meg. És ez élet —- bár a fillérekben gyakran takaré­kosan, számitó — gazdag volt nagyobb nemes tények­ben. Örökhálásan tudják ez urnák nemességét volt job­bágyai, — valamint mély hódolattal érzik az atyának szellemi és anyagi gondjait, gyermekei. A magyar zene­múzsa is fájlalja e halált; mert ezen ujjak megderme- désével halt a hegedű húrjaiba sok igazi magyar za­maté régi dal; s e halállal Csermák, Lavota, Bihary, Bunkó halhatatlansága is igen meg lett tántorítva.­Az a vigasztaló e szomorú halálozásban, hogy az örökre lelépett egyetlen derék öreg férfiú helyébe, két tettörvendő ifjú férfiú — a fiák — állanak. Őrködjenek nyugalmasan a nemesnek hamvai fe­lett a báji családi sírbolt ívei, — és tartsa megszen­telve a pályát futott atya jó emlékezetét a fiák tevé­keny polgári élete! Sz. D. VEGYES HÍREK. — Holnapután, azaz f. hó 27-én, rend­kívüli megyei bizottmányi gyűlés. □ Május hó 2-án a helybeli „Polgári Olvasó- Egylet“ könyvtára gj’arapitására saját helyiségében táuczestélyt rendezend, melyre az ügy érdekében ál­dozni óhajtók tisztelettel meghivatnak. Belépti dij : Családjegy 1 frt 50 kr. Magánjegy 1 frt o. é. (Beküldetett.) A nyíregyháza-ungvári gőz- erejü vasúti vállalat ügyében. B. Vécsey József ő mítsga Pestről f. hó 15-ről a közp. bizottmányt érte­sítette : miszerint a déli vaspálya főmérnökével Bontoux úrral a vasúti tervezetről értekezvén, ő mltsga, a neve­zett főmérnök segédjével előleges szemle végett tiz nap alatt a helyszínére fog jönni; a midőn — a nyíregy­házi, kis-várdai és ungvári pályafő elhelyezése, s a ti­szai és latorezai hidhely kikeresése iránt az illető hely­beliek tanácsára, különösen számitván, — a vállalat ér­dekében kívánatos lesz a mérnök urat minden körül­ménnyel megismertetni; •—- és épen ezért felkéretnek az érdeklettek, helyi tapasztalatokat gyűjteni, azokkal a mérnök urat gyámolitani, s a vonalba eső helyeken időkimélés végett egy pár fogatról gondoskodni szíves­kedjenek, a megjelenés napja külön leend tudatandó. Anarcson, ápril hó 17-én. Horváth Imre, id. jegyző. ** A felső tiszavidéki gazdasági egylet választ­mánya f. hó 22-én tartotta rendes gyűlését, melyen több fontos ügy került szőnyegre, azokról szólam most azou oknál fogva nem akarunk, mert ezen gyűlésben lapunk az egylet közlönyéül választatott; ennél fogva ezentúl a jegyzőkönyvek egész terjedelemben e lapok hasábjain fognak közzé tétetni. ** Tokaj és Rakamaz. A Tisza folyton nő, de szakértők állítása szerint veszedelemtől nincs mit félni. Biztos forrásból halljuk, hogy a Tokaji hid építése még e tavaszon foganatba fog vétetni. (Ideje volna már. Szerk.) ** Nádudvar. Lukács Dienes, volt honvéd-ezredes, a tisztakeblü hazafi, az önzéstelen és igazságos honvéd­főtiszt, a jó és nemeskeblü testvér, rokon és barát nincs többé. Béke lengjen hamvai felett. ** P.-Ladány. A külföld számára termelt dohány még mindeddig sincs eladva, körülbelül 5000 mázsa vár vevőre, mert az egész országban csak öt vevő van, ki a külföld számára vásárol, azok pedig összebeszélve oly árt ígérnek, a mennyiért a termelők nem adhatják, miért nem veszi át a kormány ? (ügy értesülünk, hogy egy franczia és egy hamburgi ház megbízottjait most küldi Magyarországba dohánybevásárlás végett; az ösz- szebeszélt belföldi kupeczek bizonyára sietni fognak jobb árt Ígérni. Szerk.) ** H.-Dorog, ápril 18. Az alább közlött levélből, mely minden magyarországi g.-kath. lelkészhez és egy­házhoz intézve volt, kitűnik, mifelől folyt a tanácskozás a tegnapelőtt tartott óhitüek gyűlésén. A levél tartalma következő : „Főtisztelendő lelkész ur! Nemzeti létünk felébre­dése óta sujtólag hat minden magyar egyesült ó-hitü keblére a tudat, hogy ezredéves lakhelyünkön, saját vagy őseink verejtékével épített templomainkból, a ke­leti egyház sarkalatos elvének igazolhatlan mellőzésével édes anyai magyar nyelvünk ki van szorítva. És kit ne keserítene el ősi szertartásához híven ragaszkodásának azon eredménye, hogy hazánkban ősi szertartásunk min­den nemzetiségű követői saját nyelvükön, csupán mi törzslakói általunk nem értett idegen nyelven vagyunk kényszerítve imádni Istenünk ? Igen, mi régóta érezzük ezen méltatlanság súlyát, és ennek elháritásár'a minden tőlünk kitelhető lépést megtenni eddig is igyekeztünk; legközelebb 1866-ban folyamodtunk ez ügyben minden illető legfőbb hatóság-, magához az országos képviselő­házhoz is, hitünk erős volt, hogy jogos kérelmünk si­kert aratand, sőt már hallani véltük oltárainkról a zengzetes magyar szót, már égett kebleinkben az öröm lángja, és csakis a perczet lestük, melyben az első ál­talunk is érthető lelkipásztori hangot hallani fogjuk;

Next

/
Thumbnails
Contents