Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-03-21 / 12. szám
II. évfolyam. 12. szám. Szombat, marezius 21. 1868. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121. sas. alatti hájban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdíjon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorért 25 kr. fizetendő. SZABOLCSMEGYEI KÖZLÖNY. Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban es-rsz évre . . . ‘> IV. őt) ki'. Házhoz hordva vagy postán küldve . 6 .. Félévre ........................................................6, n évnegyedre ............................................1 „ üO kr. H irdetések dija : npnclen, öthasálips j)eti,t-sor egyszeri igtatásáuál, "> kr.. többszörinél 4 kr. Bélyegdij .40 kr. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vo-gler Becsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Előfizetési felhívás „NYÍR“ 1868. évi folyamára. Mindazok, kik e lap fennállását óhajtják, felkéretnek azt anyagilag és szellemileg pártolni, mert csak úgy felelhet meg feladatának, ha mindkettőben részesül. Előfizethetni Nagy-Kálióban Láng Mór-, Kis-Várdán Ga- ramy Miklós-, Nyir-Bátorban Schnell ésTársa-, Tokajban Kántor Vilmos, Ujfejértón Pozsgay Vincze tudakozó intézeti ügynök uraknál, úgyszintén minden posta-hivatalnál és Nyíregyházán a kiadó-hivatalban, szénatér, 121. sz. a. házban. Előfizetési feltételeit : April—deczemh .......................4 frt 50 kr. A pril—szeptemb......................3 ,, — ,, A pril—junius.........................1 „ 50 ,, Újévtől kezdve még néhány teljes számú példánynyal szolgálhatunk. A hátra levő előfizetési pénzt posta fordultával beküldeni kérjük. Vizet! Vizet! „Kenyeret és mulatságokat!“ Ez volt a régi római köznép forradalmas kiáltozása, melylyel ostromolta néha a város T Á R C Z A. A varsói menekültek. Történeti beszély Gyöngyösy Sámueltől. (Folytatás.) VII. A társadalomnak s a társadalmak kormányainak nőm lehet nagyobb bűne mint az erkölcsiség aláásása, az emberi jellem eredeti tisztaságának megfertőztetése! Kivotkőztetni az embert Istentől nyert fenségéből ? martalékul dobni a test vétkes szenvedélyeinek, sőt táplálni növelni ez éhes szörnyeket, a bűnnek virágos ösvényt jelölni ki : ez oly léíekgyilkolás, mely a történelemben rendesen megszokta boszttlni magát. A népek sorsát intéző kormányoknak nem lehet feladatuk a társadalmak erkölcsi alapját romba dönteni; sőt azt tovább építeni; nem lehet feladatuk egymás ellen zúdítani az érdekeket, s az egyik rovására pártolni a másikat és pedig az aljasabbat a nemtelenebbet : de sőt kiegyenlítve azokat, nemesen vezérelni az emberiséget rendeltetése nagy ezélja felé! A kertésznek nem lehet, nem szabad a nemes gajjból beoltott csemeték mellé gyom-növényeket ültetnie, hogy ezeknek buja árnyéka által eltakarva, elölve, idő előtt elsatnyuljanak; — nem lehet, népi szabad a majdan kertje díszét alkotandó virágok közzé vad folyondárokat vetnie, hogy ezek kemény szorítással öleljék körül s fojtsák agyon még virágozás előtt amazokat, és csak azért, hogy a kertben ők díszeleghessenek. Egy kert, melyben csak burjánok és vad folyondárok tenyésznének, nem sok gyönyört adna sem a kertésznek, sem főleg a kert urának! . . . Társadalomban, hol a bűnnek jólművelt földje van, elfojtalak, kürtntik minden nemesebb eszme; és mig buján tenyészik a bűn, e gyom-erdő alatt beáll a végenyészetet jelző rothadás, midőn a földet is vastag zöldes penész fedi be, s az elhullatott magvak között semmi szent, semmi magasztos nem tenyészbetik, mert a sötétség daemona fog belé vihart vetni és vihart aratni. Az orosz kormány lengyel-irtó politikájának ily nagy bűne volt azon már általunk említett s most a Gyurovics nemtelen .terv.eipe.k alapul szolgáló intézke- Szerk. pl. hm. h. atyáinak es világ urainak kényes füleit; midőn hevertében éhség és unalom környékezte. Ali, ezen nem hét, de még csak nem is egy hegyen, sőt lapályon fekvő szabolcs- rnegyei városnak népe, oly szélsőségektől óvakodunk; továbbá, mi nem is heverünk, kenyerünk is van — hála Istennek! — úgy hogy még- más vidék — sőt országbelieknek is juttathatunk; végre mulatunk is, nem a város atyái kikért jóakaratából, hanem saját emberségünkből, —• ámbár néha kissé a kölcsönadóéból is. Mi a legegyszerűbb dolog, életszükségünk fedezése végett kiáltunk fel, nem forradalmi zajjal ugyan, de minden esetre komoly és szivet, agyat ostromló hangon : Vizet! vizet! Ne ijedjenek meg a város atyái; nem a harangot verik félre, hogy gyuladást jelezzenek vele; — csak szomju hozunk. Szegény kínzott Krisztus urunk is igy kiáltozott egykor egyedül, a keresztfán : szom- juhozom! Es ezrekre menő gyilkosai megszánták, s plane üdítő eczetes vizet nyújtottak neki. Ali pedig itt, vagy tízezerén, már régen kiabálunk .szórni epesztette, rekedt hangon, csak ártatlan, tiszta, egyszerű viz után, — és a mi atyáink szivei nem indulá- nak meg mind ez ideig. Ezért kiáltjuk el most magunkat, kissé emeltebb hangon, hogy meghallattassunk : Vizet! vizet! „Ali baj? — hüledezve komolyságában, kérdezi a polgármester ur, — mit jelent ez dés, mely szerint a száműzött vagy halálra Ítélt lengyel főurak birtokai, az orosz alattvalóknak adomá- nyoztattak, s ez által az ünhaszonlesők előtt az ármány útja a gonoszság kapuja nyitva hagyatott. Ugyanis a hazaszeretet e még Istentől a kebelbe oltatott erény — a legiszonyatosabb bűnnek tekintetvén, mig a nemes- keblű honfiak fejőket — legtöbbnyire ártatlanul — véresén zúzták össze a vérpadok bakóinak hideg vasán; vagy örökre megátkozva a végzetet, mint elevenen eltemetett bullák kínlódtak ’keresztül egy bosszú átkos életet Szibéria jégbérczei között : addig a bűnnek az ármánynak fényes diadalmi út nyittatott, a szennyes önzés, az orgyilkosok hada magasán bordó tündökletes fejét s megtiszteltetésekkel halmozva el, élvezé az élet örömeit! Jaj az országnak, melynek határain a pusztulás e magvait hintették el a boszuálló kezek! . . . Az emberek világában két nagy tábor áll folytonosan szemben egymással már századok óta. Egyik tábor magasan lengő zászlaján a népek szabadsága ragyog jelszó gyanánt, a másik tábor gyászlobogóján az önkény, a népek leigázása, eltapodása sötétlik. Nagyszerű a liarcz, mely szemünk láttára folytatja véres küzdelmeit. Egyik oldalon fegyverek a jog, az ész, a lelkiismeret szabadsága, világos ösvényen folytonos elő- haladás : a másikon ármány, gyilok, sötétség, kárhozat! Titánok bősziilt harcza ez olymp istenei ellen!... A pokol küzdelme az ég ellen . . . Soká tart-e még a barcz ? Melyik részre dől a győzelem? Mikor lesz már elég az áldozat? A szent barcz bajnokai százezrenkint onták verőket, egész embernyomokat fulasztott vértengerbe a sötétség gyászlobogója alatt küzdő kárhozat fejedelme s lia olykor kezéből a sötét lobogó kiültetett és eltapos- tatott; még óriásiabb erővel emeltetett az újra fel, a megújult harczbnu a népek ezrei öntözők verőkkel újólag a föld barázdáit. Minden hasztalan! Nem. ab! nem bírhatja szent örökségét! Nem önthet tüzet, életet a márványszoborba! Sjsyphus sziklája visszagördül. A bűvös fonást nem érinthetik ajkai. Tantalus kínjait mérte reá gyászos végzete! ... A barcz jutalma, romlás, pusztulás és halál! még azok számára is, luk a csatatéren el nem estenek. Ellenséges és soha nem egyesíthető elemeket egymás ellen zúdítani nem lehet egyéb, mint a rombolás ördögét szabadon bocsátani lánczairól. értelmetlen, fülsértő kiáltozás? Kapitány ur! rendőröket elő! ez rakonczátlankodás! Any- nyi a viz utczáinkon, hogy ha egy kicsit esik, elnyelő sárrá olvasztja fel saharai porunkat; — az óvatos talyigások csaknem a házakra, nem pedig a ház tövében tipegőkre, kénytelenek felmászni, hogy ikikerülhetaék a ki- kerülhetlen dágványt. Az a baj, hogy sok vizünk is van; mire való ez idétlen vir- nyákolás?“ ABnd igaz ez, tisztelt polgármester ur, bocsánatot kérünk! Igaz, van nekünk vizünk nemcsak utczáinkon; de minden udvarban is van kinek-kinek egy-egy lúgtartó verme, azaz liát kútja; hanem fogadjuk hálás érzelemmel csak marháinktól is azon Önmegtagadó készséget, hogy ők, szegények, rá hagyják magukat szoktattatni azon úgynevezett vizre, és jobb hiányában, tanárt is megillető türelemmel, megiszszák; sőt azonfelül fűz- fecskendőmknek is szolgálnak mihamar fo- gyékony töltelékül. Hogy többet, mindent, mondjunk a város környékén még valamivel nemesebb eredetű, kevésbé fertőztetett viz csekély mennyiségével biró kutaink is akadnak. — Ue mi, emberek, e városnak a szélrózsa minden irányából, közteherviselés és közjóiét-eszközlés és ennek élvezése végett összesereglett polgárai, kik még azon nemes vágynak is bátorkodunk kebleinkben életjelet adni, hogy az ország e tekintélyes megyéjének fővárosává emeljük Midőn a szélvész zúgó szárnyaival a méltóságosan hullámzó tenger tükörére csap s erőszakos érintésével felriasztja a tajték vánkosokon szunnyadó hullámokat : a két elem óriási bírókra kél, birkózás közben a tenger vizhegyeket hajigái a fellegek közzé, mig a szélvész óriás erővel fúrja be magát mélységes tölcséreken a tenger, keblének titkos éjjeléig s fenékről húzza elő küzdelemre a lomba víztömegeket, majdan széttörődvén a magasból aláhullott vizhegyek apró sziporkákban nyomulnak ismét a megingatott lég üregeibe. Az ég és tenger egy nagyszerű csatában fellegágyuk bömbÖlese, villámröppentyűk gyújtó golyóinak záporában, a vihar orditása, a tenger nyögése között, az éj rémségésen sötét takarója alatt — vivja a harezok legirtózatosbikát. Mi szokott ez óriási birkózás eredménye lenni ? Ki a barcz áldozata? ... A csata elvégződött, az ellenséges két (dem kifií- radott; a vihar tovább repült, a tenger visszanyerte nyugodt ábrázatát, a nap a fényes lapon kényelmesen pihen. De hol a hajó, melyet nem rég a tenger hátán hordozott? Hol a bajó népe, mely tegnap in^g elbűvölve bámulta a fata morgana tündérképeit ? A liájó romjai ott úszkálnak a megpihent hullámok között; és a hajónak egy boldogabb világtáj felé siető utasai : apák és gyermekek, ifjak és öregek felkölthetetlenül nyugosznak a mélység szörnyekkel teljes sötét sirjában. íme a nagy barcz eredménye a felszilien úszó deszkák és e fenéken beverő hullák! De a nagy küzdelemben nem vettük észre a zsákmányt leső vihannadarakat, melyek a küzdő hajót követve, le-lecsaptak zsákmányaik után; nem vettük észre a falánk czápákat, melyek nyomban kísérték, s a szétzúzott bajó népén lakomát tartottanak. E viharmadarak, e falánk czápák a zsákmány izével szájukban szélcsendben is nyomban kísérik immár a hajót s a fedélzeten álló vigyázatlant elragadják. Így van ez a társadalomban is! Az egymás ellen küzdeleipre zúdított emberek har- ezában sokán esnek áldozatul, kik azt fel nem idézték. A társadalom vihar-madarai és falánk czápái a béke napjaiban is zsákmány után leselkednek, és a vigyázat- lant menten elragadják. Jaj annak, ki őket idejében föl nem ismeri! Ilyen vihar madara, falánk czápája volt Lengyel- országnak Gyurovics százados! . . . (Folytatása következik.)
