Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-12-19 / 51. szám
II. évfolyam. 51. szám. Szombat, deczember 19.1868. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmentetlen levelek el Dem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdíjon kívül minden négyszer hasábzott gannond-sorcrt 25 kr. o. é. fizetendő. VEGYES tartalmi; hetilap. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalban egész évre . 5 fr. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . 6 „ Felévre ........................................3 „ É vnegyedre ...................................1 „ 60 kr. H irdetések dija:minden hathasábos petit sor egyszeri igtatásánál ő kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. —- Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Zeisler M. Pesten. GAZDÁSZAT. Reflexiók. VII. 6) Miként kell a szántóföldeinken müveltetni szokott növényeknek egymásután következniük, hogy megszerezvén a szükséges almot és takarmányt, a legnagyobb szem- és kereskedelmi növényeknek is Űzhessük termelését, a nélkül hogy szántóföldeinket elgyengitenők ? Ez lenne tehát a „Nyír“ ez idei folyamában kitűzött czikksorozatunk- nak végső pontja, melynek megoldása csak vajmi könnyű és egyszerű, és minden helyesen gondolkozó gazda által, elsőre is megfejthető. Azon egyszerű alapgondolatban, melyre a váltógazdaság, a természet rendének amaz egyszerű követése fek- tettetett, vcszszülc megfejtését : „ha csak elkerülheted, egyfaju veteményt egymásután soha ne vess!“ És e-szerint a vetéscsere, váltó, lenne a rend, melyben szántóföldcinken a növények egymásután lennének elvetendők és megmüvelendők. Egy érdemdús gazda definitiója szerint „a vctésváltás míg- egyrészről a föld termő erejének s növénytápláló részecskéinek, okszerű kihasználása, úgy másrészről a különböző tápláló részek, más vetemények számára való fentartása, megóvása által : a föld termő képességének gyarapítása.“ „Megfigyelendő, miszerint bizonyos vidéken vetéscserébe csak oly növények veendők, melyek az égalj és a föld természetével, nemkülönben a helyiviszonyokkal is megegyeznek. 1 A növények ugyanis, melyek minden önálló gazdaságban müveltetnek, vagy a gazdaság üzésére szükségelt állatok tápláltatására rendelvék, — tehát takarmánynövények; — vagy pedig oly termények előhúzására termeltetnek, melyek csak részben vagy épen teljességgel nem szolgálnak tápul az állatoknak, vagy a trágya szaporítására; — tehát szem vagy kereskedelmi növények. Innét kitetszik, hogy gazdaságunknak — jövedelmi forrását tekintve - nem szabad egy oldalra, például a szemtermelésre nehezednie, mivelhogy nincs kétségesebb gazdaság az egyoldalú gazdaságnál.— Fölöttébb szükséges tehát, hogy gazdaságunkat többoldalúvá tegyük, mit elérünk mindenekelőtt a czélszerü és haszonhajtó állattenyésztés által, a midőn először is bekövetkezhető elemi csapások, évi jövedelmünknek csak egyik részét tehetik tönkre; másodszor, állataink által növeltetnek trágyahalmazaink s földünk nyer erőben évről évre, s erőteljesebben meghozza áldásait. De csakis ilyenkor álmodozhatunk a vetésváltás áldásairól, ha erőteljesekké tettük földeinket a trágya által, mert e nélkül a vetésváltás nem egyéb mint képtelenség, mivelhogy a vál- bzerk. pl. hm. 1, tóba vetett növények csak akkor fognak diszleni, ha a váltónak ágya, alapja, a trágya által megvettetett. Hogy mily veszélybe rohanna azonban a kis gazda, ki a nálunk, főképen kis gazdáknál eddig dívott és divó három nyomásos rendszert, vagy úgynevezett kalkaturát egykönnyen abbahagyná, e szándékkal, hogy minden készület, minden utat egyengető előzmények nélkül váltórendszert folytasson; fentebbiele elősorolása után felesleges kimutatnom. — Mert az ugar', e pihentetése a földnek szükséges mindaddig, mig az illető gazdának annyi trágyája nem lesz, hogy legalább is minden hat évben végig trágyázhatja földjeit s igy a pihentetés által földjének adott termőerőt, a trágyázás általi javítás utján nem pótolhatja. Az átmenet, mivelhogy a váltógazdaság, ha épen úgy akarjuk, még az ugart sem zárja ki, — nem leend fölötte nehéz, csak szemünk előtt legyen a váltónak fentebb idézett alap- gondolata : s akkor már vetésváltógazdaságot viszünk, mihelyt — az ugar megtartása mellett is —úgy következtetjük egymásután a növényeket, hogy hasonló fajúak egymásra ne következzenek. A hol tehát elégendő legelő van és rét, olyannyira, hogy az imént kifejtett elvek szerint haszonnal űzendő többoldalú gazdaságnál megkivántató marhalétszámnak képes elegendő tápot adni, ott az egész mivelés alatt álló szántóföld, szem és kereskedelmi növények termesztésére mivelkető. Ellen esetben a takarmány vagy egészben, vagy részben a szántóföldeken termelendő; a midőn is a takarmány-, gabona- és egyébféle növényeknek egymást kell váltaniuk. Ha az égalj, föld és a gazdaság helyifekvésénck leginkább megfelelő szem-, kereskedelmi- és takarmánynövényeket kiválasztottuk s meghatároztuk az arányt, melyben a szem- és kereskedelmieknek, — mint melyek a trágya szaporítását elő nem mozdítják, — a takarmány- és szalma- termőkhöz kell államok; megállapítandó a rend, mely szerint ezen növények egymásután mivelendők. Világos, hogy közvetlen a trágyázás után, — első trágyába — azon növények vetendök, melyek a legtöbb trágyát elbírják, a nélkül hogy ez ártalmukra lenne; erre azután azok, a melyeknek, hogy szépen díszelegjenek több humusra vau szükségük; mig végre azok, melyek a szervetlen anyagokból többet képesek elsajátítani és magokba felvenni. — Ezenfelül elren- delendők aképen, hogy a szántóföld állapotának, — a midőn az elővete- mény által elkészíttetik, — az utógyümölcs megfelelő és haszuos legyen; úgy következtessük egymásután növényeinket, hogy a föld minősége, melybe az előgyiimölcs által helyeztetett, mindig alkalmas legyen az utógyümölcsre nézve, szóval hogy megtalálhassak a növények a földnek ama feloszlottságát, mely természetüknek, a helyi és égalji viszonyok között leginkább megfelel. Ménnél jobban gondoskodunk tehát arról, hogy szántófoldeink el legyenek látva azon bizonyos mennyiségű trágyával, mely az általunk termelt növények természetével leginkább megegyezik : annyival gazdagabban fogunk aratni is. A miveltetni szokott növényeket tehát aként kell elrendelnünk, hogy a földerő megóvassék, gyarapittassék; már pedig a vetemények okszerű egy- raásutáni következtetése, vagyis a vetésváltás legjutalmazóbb, legjövedelmezőbb módja, a földerő megóvásának és gyarapításának. Ha mindenekelőtt ezt fogjuk szemmel tartani, bőven fog teremni szem és kereskedelmi czikkünk, lesz alom és takarmányunk, mert a jó, gazdag földbe vetett jó mag ad egyedül gazdag termést, a gazdag termés tiszta jövedelmet!! És most t. szerkesztő barátom,— midőn jelen soraimmal csaknem azon időpontra jutottam, hol a jelen múlttá leszen és jelenné a jövendő, mint egyike azoknak, kik az ügyért, melynek ön vezére, legmelegebben éreznek, és annak diadalát legforróbban óhajtják, — önhöz fordulok, hogy az idők ura áldásait kikérjem önre, az ügyre s mindazokra, kik a megindított szellemharczban hívei lettek és társai; legyen áldás mindenfelé, egyetértés és békesség; teljesedjék be a költő óhaja, kedves szerkesztőm, — hogy : író pedig irótársa Szemét ki ne ássa; «Ne is legyen ez idén Napfogyatkozása, Jó bor, eszme, bőség — S előfizetőben, Adjon Isten a mi nincs, Az uj esztendőben I! Fábián Ferenoz. Ébresztő szó *) a törvény által is 1866-dik évben megrendelt községi takarékmagtárak felállítására vonatkozólag. Fájdalom, hogy sok községben ezen jó czél s a népre nézve boldogító intézkedés sok helyen háttérben maradt; de csak oly községekben, hol lelkesedésre vezető egyén s elöljáróság a nép boldogságán nem igyekszik;— mert ha az ily közügyet nincs a ki szem előtt tartsa, ott nincs előmenetel és közboldogság, nem is le- bet! \ együk figyelembe Bérezel községét, mely szintén egy kisded falu, de vau benne lelkes elöljáróság s egy fáradhatlan lelkipásztor, a ki ezen közügyet a nép jobbvoltáért s bol- dogogságáért, sajátjává tenni igyekezett, sőt máig is igyekszik, ugyanannyira hogy a befektetett cselkély életmennyiség már is négyszerezve, vagy ötszörözve áll takarékmagtárja*) Eredeti közlés. ikban! Isten áldja meg az ily közügy jóltevőit mennyei és földi boldogsággal. A hajdanta elnevezett aranylábu kis Paszab, Berczeltől mintegy 3 vagy 4 száz ölnyi távolságra van, s mily nagy a különbség! Paszabnak volt egy ákáczos faiskolája, azt is elidegenítette magától, elárverelte! Az ára mire fordittatott, van 33 hold szántóföldje, és V-1 éves kántorkorcsmája, ezek mind jól kiadva bérletre, mégis a rósz kezelés miatt egy filléije sincs, — sem a közköltséget nem fedezi, holott a t. megyei számvevői hivatal által kimondatott, hogy ezen javak a közköltséget fedezzék! — De ettől eltérve, a lakosságra a közkült- ségi fizetést úgy vetették ki, mintha semmi jövedelme nem volna, azaz a meghagyott 40 kr. helyett minden személykereseti forintja után hatvan krajczárral többet vetettek ki; ily visszaélések többek is lehetnének, — de hogy is lehessen máskép, midőn az összes bírák között alig akad bárom, a ki a megyei bünfenyitő javitóház- tól ment lett volna, — az ily elöljáróság nem a nép javára vagy boldogságára törekszik, hanem annak végpusztulásra? Kérdjük meg mennyi a község jövedelme? — ez mintegy háromszáz forint, hova fordittatik? mert ha a községben, a közköltség egészben vettetik a lakosságra ki ekkor a község vagyonából befolyó összegeknek kamatosniok kellene, vagy legalább jó czélra fordittatni. Kérdjük meg van-e egy használható tűzoltó eszköze, van-e egy járható hidja a határban? van hídja kettő, oly állapotban, hogy a gyalog ember is félve megy rajta keresztül, annyival inkább jószággal, borzasztó veszélyes. Takarékmagtár mily jó lett volna az elmúlt 1867-ik évben a midőn a Tisza árja az egész határt elborította, — a szegény embereken, hanem egészben is, de némiileg enyhítve lett volna. Kik élelemre vagy vető magot, a magtárból nyerhettek volna! igy pedig a dusgazdáktól kellett uzsora mellett kölcsönözniük, vagy pénzért,— itt is az egyes egyéniségek boldogulnak, nem a takarékmagtár a közboldogságra. Paszab közönségére nem lehet elmondani hogy szegény, — igen jó termékeny határral bír, és csak dohányból évenkintnyer a lakosság 7— 8 ezer forintot. Hogy ha pedig jó kormányzója volna nem sajnálná a nép a közbol- dogságra, azt a mit s mennyit áldozni. No de következik az a boldog uj év mely sokat megszomorit, — sokat megvigasztal. Vigasztalja hát meg Kaszabot is igy újból felállított elöljárósággal. Kik szeplőtlen, tiszta lélekkel • bírjanak és a nép közboldogságán igye- kezők legyenek. p. a.
