Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-12-19 / 51. szám
/ / Nyüfalombok. XXVI. (Egyylel kiáltás, melyet ha nem is Wagner Ri- yhfrfddnY, legalább Kéki Kalmus ipaestróval «jreretnérik „staccátó“ lekótáztatni. V* A ^Nyir“ sajtópere.Tréfa az egész.Furcsa tréfa. A sajtóper jogosult, de a me'gyeitörvónyszók nagyon kegyelmes. Az egy három. Nem jól volt az egész. Ha mi hatalom volnánk...reszkessetek újságírók és egész Európa. A vörösek gonosz megjegyzései. Erélyes rendszabály ellenök!)' ... Micsoda ? . - .. . Humoristikus lappá változott ez a „Nyír“, — vagy mi estünk *, alkohol - betegségbe“ (mint Bismárknak vetette,, szem ere a „cseh“ Politik), vagy plane abban a Mocsónyi — Babes — Hodosiu — triász, „kancsuka respublikájában“ élünk, hogy még ilyesmit is kellett megérnünk a magyar ministérium nem tudjuk hányadik, de a mostanira vonatkozólag, reméld jük, utólsó .esztendejében? ,• ... Azt már megértük, hogy a Za,gyya kiszáradt, a Tisza félfelé folyt, a kolokány győ- szény és nyinpháea vizi növények helyén rep- cze és; bánáti búza terem, valamint azt is, hogy ezek a repcze búza és doháiiy, földek éppn! annyi ártéri adót fizetnek hóldankéiit, mint a viz borított vagy nyakig érő zsombékokkal díszített hasznavehetlen területek,,-:-hanem hogy a „Nyir“ v„ sajtóperét“ valaha megérhessük, e „nagy“ gondolathoz ^ Quaker hitünkre nlond- juk ;— nem volt „érzékünk“! ...A „Nyir,“ és -Ksajtóperi .^. Sajtóper, és — a „Nyir“!^ , ...Hiszen kérem szívesen, az a *jNyir“ olyan ártatlan és túlságosan is szerény, »gyerek,“ hogy sokszor szombattól egészén szerdáig is alig bírjuk „tyúkkal — kaláccsal“ kicsajhiy—-' a Dobay bácsi nyomdájából; *) ugyan miképen lehetne tehát feltételeznünk róla. azt a nagy „gyilkosságot“ melyei gyanusittátptt, már hogy nevezetesen a „politika“ sikamlós küzdté- rére rohant volna öldöklő alabárddal, gyilkoló' kelevézzel, sőt avagy csak Dávid parity áj ával is...: —■ Eh! tréfa az égész! ...Persze hogy tréfa, csakhogy az ismeretesközmondás szellemében: „macskának játék, egérnek halál“ tréfa a, miúisztemek, no meg a közvádlónak, de a „Nyir“-nek nagyon ízetlen és nyak Csiklandozó mulatság.,. — Vakmerő vörösek, rendellenes szélső hegypártiak! tehát oly magasan ültök áz elfogultság csimborasszóján, hogy nem akarjátok *) Vous avez tort mr. Z. Y. Pj-Hát ama gyakori „Azon t. előfizetők, kik“ stbféle variatiók a lap homlokán és hátán kikerülték bécsesi figyelmét?! (pedig Dop- pel-Ciceroval voltak nyomtatva). Ejnye! Ejnyel! No már most csak ezt dicsőítse mielőbb egy jó hosszú ártikulusban, s biztosítom, bogy ezzel (nem pedig „tyuk-kalácscsal“, mért ezekkel a lapot megtölteni még nem tanultam, különben az a szakácsnők dolga) <f-^legtöbbet járúland a lapnak idejében való meg- jelenéséhez. •/ belátni és átérteni a „Nyir“ sajtóperének teljes-tökéletes jogosultságát. Hát miért veszfel ő kegyelme czikket, mely ama veszélyes elvet ajánlja: „tűrjük el egymást!“ — s miért nem hirdetti, inkább a kedélyes tant a dragonádok, mórüldözés és szent Arbuez Péter „boldog“ korszakából :; „üssük, vágjuk — süssük, rágjuk — huzzuk,1 nyúzzuk, üldözzük, bortönözzük egymást?“ Aztán meg miért bocsátja „vilájg elé“ azt a nyíregyházai kriminális programmot, melyet az „egész világ“ már jó eleve bölcsen tudott; — vagy ha már közrebocsátotta is, miért nem adott annak a nem annyira ország — mint jobb oldal háborító „pronunciamentó“-nak más nevet, például: „a patagoniai reform-párt pro grammja“ -M „a kanadai öt nemzet szövetségi okmánya“ — „a béke pipa fidibuszai Magyar László („Gábor“) jegyzetei után“ stb. stb. No meg épen a Hajdúk, e marcona, ádáz és (bika-)- vérszomjas nép közé vegyülni, e mái* csak ugyan hallatlan, elengedhetlek merénylet tője, — bizony bizony! méltó lett volna, hogy rá olyastassék a kegyetlen. Ítélet: anathema,' maranatha! — százkót esztendei! börtön neki, , mint Izabella- „ifjasszony “ idejében a spanyol „Demokratia“ czimü lap. szerkesztőjének,.®^? „a mély fá jó gyümölcsöt' nem terem kivágatikj és a tűzre vettetik“.1.'. > Hanem hát a megyei biinfenyitő törvényszék nagyon is „lágyan viselte magát az ő dolgaiban“ ! Már már egész örömmel kiáltottunk : „alta ruitbetula — (legalább , a szerkesztő elég magas) sylvae trepidate' minöres “!; Bihar, Buzogány,, Igaz mondó, Ungvári közlöny reszkessetek! midőn ime ~ nagy fájdalmunkra !^-M arról értesülünk, hogy a jelezett törvényszék áz inkriminált szerkesztőt a köz vádlói kereset alól 3 szavazattal egy ellen felmentette! Potz- himmeltausendsapperment! Persze az az „egy“ igen pompásan adta a loyalitas rendületlen „Cid“-jét, az „aűtósz. éfa“ zz miniszter dixit jelige tántorithatlan imádóját, — de hát mit tehet Besze János arról, ha a mindent felforgató párt, —daczára az ő hét vármegyére elhallat- szó - eloqüentiájának 'minduntalan leszavazza?... Hanem a „három“ mindenesetre meg- csontosult mazzinista, freimaurer, vörösinges garibaldista, tanítványai Hugó Viktor, Pyat Bódog, Pellatan et Comp-nak, titkos munkatársai a „Nyir“-nek,. értekezvén abban rettenetesen jámbor kopekkel és álnév alatt a trágya vegytani alkatrészeiről s a „sans peiir et Sans re- proche“ lovagról, holott legalább is a legitimitás és ultramontanismus megbuktatására szö- vetkeztek Castelarral és elvbarátaival. No de— valljuk meg őszintén az egész eljárás nem jól volt' rendezve. Hiszen kérem, micsoda az „csak“ egy embert idézni perbe? Előre lehetett volna látni, hogy lia ezt az egyet felmentik, beszélhetünk lármázhatunk akkor hogy „Astaróth“ éjüezik, a publikum csak nevetni fog az ilyen elkésett okoskodáson s azt mondja rá a népdallal: „nem <ér<< már a semmit, a száraz fa többé ki nem virít“ Hejh! ha mi vagyunk a „fennálló hatalom,“ fiiajd másképen intézkedendettünk, s meg tanítjuk vala azt a „Nyirt“ „keztyübe fütyölni“... Jelesül ? 1. Perbe idéztük volna nem csak a Szerkesztő „mássá“ Börkeyt, hanem a „Nyir“ egész consortiumát, úgymint: a főmunkatársat ott a „koponya-udvaron,“ Anti—Taubmant, Zádori Xavóriust, Interpelláló Jánost, Társadalmi Pált, Brombergi Pétert, Porfellegvári Nyirfalombot, Krasznáközi Nyirágat, S. B-t, Morogó-dörmögő motyogó bátyót, Czifrai Hányaveti f, Eufrosinát, Sajkay Bélát, azt a „valakit* a ki „haragszik,“ sőt átalában mindenkit, a ki valaha irt vagy írni fog, avagy legalább írhatna a „Nyir“-ben. — ügy szinte 2. Bepereltük volna a nyomdászt, ki ily gonosz irányú lap megjelenéséhez segéd kezeket nyújt, még pedig betűszedőjével együtt, (ha ugyan van, — ha nincs : kegyelmet nyer t. i. a betűszedő) továbbá mindazokat kik a „Nyir“ kiállításához szükségelt betűket, valamint a czikkek megírásánál használt réz-, aczél- és alumínium tollakat készítették (kivétetnek azonban a Deák-tollak), de sőt azt a bányászt is, ki ezen órczanyagokat kiaknázta, a kereskedőt ki árulta, a taligáét, ki a vasútról a városba fuvarozta, azt az egyént ki a taligás lovának szénát termelt, azt a füvet, mely felsőbb enge- delem nélkül nőni merészelt... !* '’3. Mennydörgő „ukázt“menesztettünk volna az illető megyei törvényszékhez, hogy mindezen beidpzettek mint főbenjáró bűnösök, minden kihallgatás vagy ítélet nélkül (minek az a sok haszontalan formalitás) szigorúan megbüntet- tessenek. Még pedig a szerkesztő (különben is hosszú leven) egy fejjel — in natura —.kurtábbra vétessék. A többi incattúsok, a beszámítás minőségével arányban, részint kerékbe töressenek részint megnyuzassanak, részint szájkosárral ellátva „páriákká“ degradáltassanak, — még pedig minden’ „feljebbezés nélkül“... Sajnos azonban hogy mi nem vagyunk „hatalom,“ s így aztán nem csak sajtóperünk megbukott, hanem még malitiosus megjegyzéseket is kell hallanunk azoktól az ördög sugalmazta vörösektől: — A „Nyira inkriminált czikkeiben nem volt „politika,“ •—hanem a, miniszter eljárásában igen is van „politikátlanság“... — Horváth B. igazságügy miniszter aligha bizzav többé ügyéi intézését Gorove titkárára... — Haragszik most a miniszter l Ha haragszik, olvassa el a nagy császár IL József szavait Schmidt történetíróhoz : „ne kíméljen senkit, ... engem se... őseimnek hibáin s az enyéimen hadd okuljanak az utódok...“ Ilyen nép ezek a vörösek! , Kérünk ellenök... ostromállapotot! ' -Z.j£lL Jegyzőkönyvi kivonat a nyíregyházai nőegylet f. é. nov. 8-án tartott®^ közgyűléséből. Ez óyí nov. 8-án a helybeli nőegylet akis-® dedóvoda nagy teremében évi közgyűlést tart-® ván s egyleti elnöknő Dráskóczy Sámuelné a fl számosán/ egybegyült tagokat meleg szavakban® üdvözpli" s a közgyűlést d. u. 3% órakor meg-® ú#tja. Elnöknő megnyitó beszéde után több egy- m leti tag indítványozza : hogy amennyiben az ® egylet választmánya utján az. egyleti tagok nem® mindig értesülhetnek az egylet ügyállásáról; a 1 szokásban levő évi közgyűlés egy évben kétszer® és pedig mindenkor ápril s szeptember hóbaú^B tartassék meg. Ezen indítvány közhelyeslóssel találkozván, ■ az eddig szokásban volt évi közgyűlés, egyleti ® elnöknő által előlegesen kitűzött s körözött ha- fl tárnapokon félévenkint megtartatni — hatá-® roztatott. Ezekután egyleti pénztámoknő Kobilicz Ottilia asszony jelenti: hogy az árvaház he-® lyiségének változtatása alkalmával nem várt ki- f] adások merülvén fel, y— de továbbá a hat ár- J vának ismét újból leendő felruházása — s az . ápoldához szükségelt egynémely kellékeknek be- a .szerzése, az egylet pénztárát annyira, igénybe j vették, miszerint ez élsz erűnek látná ha a koz- 1 gyűlés oly módokról gondoskodnék, melyek a < pénztári hiányt ha némileg is — fedeznék. E I végből inditványo^a, miként egy bizottmány ne- I veztétnék ki színi előadásokat rendezni. Pénztámoknő ajánlata helyeseitekén, a már .1 e őzéiből kinevezett bizottmány színi előadásokat rendezni — felhivatott. Kérdés tétetvén az iránt, vájjon nem vol- I na-e czélszerü ha 2 ftnyi tagsági díj a fizetés 1 könnyebbitése tekintetéből évnegyedenkint fi- I 'zéttetnék az egylet pénztárába, — határozta- 1 tott’: miszerint jövőre a tagsági dijak évnegye- I denkint előlegesen lesznek fizetendők. Pénztár- 1 noknő az egylet pénztári állásáról rövid jelen- 1 tést tevén, előadja : miszerint a helybeli taka- t rékpénztárba letett azon tőke összeg, mely a megelőző közgyűlési határozatok szerint egye- 1 dűl egy árváház vásárlására fordítandó, körül- J belől annyira rúg, hogy ezen tőkéből 1000— | 1200 írt értékű ház vásárolható volna. Ameny- nyiben pedig ezen tőkének 6% kamata kevesebb { mint azon bérösszeg, mely az ápolda jelenlegi 1 helyiségéért fizettetik, -—■■ czélszerünek' látná i 1 ba a közgyűlés az ápolda javára egy házat vá- i sárolna, mert úgymond — ezáltal a befekte- 1 tett tőke is (városunkban a házak naponkint 1 értékesebbek) nagyobbodik, — mig a takarék- pénztárba elhelyezett tőke után .járó 6?0 kamat J az ápolda hélyiségé után járó' bérösszeget^ % nem pótolhatván — a mint már egy ízben is történt — történhetik ismét az, hogy az egy- /{ let a tőkét is kénytelen lesz apasztani. A hbzgyülés eme íélhivásra — egy 7 tagú; bizottmányt nevez, mely bizottmány egy alkalmatos ház megvételét sikeresiteni — felhivatott. TARCZA. Pe s fri,5íjjle vAli (Csupa bucsuzás — dr. Balassa halála — Temetése — Nemzeti színház — Balette — Bérezik népszerűsége — budai népszínház — Német színház —Ismét csak AkUn.)J\ Szomorú valóban szomorú időket élünk, azon élénkség, melyről múlt levelemben emlékeztem, elenyészett. Nem is teszünk egyebet mint búcsúzni. búcsúznunk kellett a delegátiőtól, hol még Beust bárói czimétől is búcsút von és a grófi méltóságba lépett, elbúcsúztunk az ország- gyűléstől, Deák-kör stbtől, nem lehetett mást hallani mint szivrehátó bucsu-beszédeket. Lám mennyit veszt ez áital Buda-Pest s kárpótlásul nem kap mást mint a zsidó congréssust. De valamennyi búcsú közt, legszomoniabb volt azon férfitől! bucsuzás, ki egész életét az emberiség javára forditá,. ki mint tanár, tudományos ember, családapa és hazafi páratlan; szükséges-e ezen férfiú nevét ide iktatnom nem tudja-e mindenki, hogy e nagyszeirü jellem senki se más, mint dr. Balassa' János; nem is tudtuk, hogy beteg, midőn egyszerre azon borzasztó hír kering a városban hogy B. meghalt; első rémülésünkben e hirt valótlanak, komponálnak hittük és aggódva siettünk lakásához, mélyben, fájdalom, a hír valóságáról meg kellett győződnünk. Nem volt szív, nem csák a városban, nem csak az országban, hanem a külföldön is, mely ha B-t ismerte, halálának hi- TÓre föl ne jajdult volna. Az ünnepélyes eltemettetés pénteken f. h. 11-kén ment végbe. Már 2 órakor átláthatlan néptömeg özönlé el az utczákat B. lakásától egész a temetőig. A nagyszerű menetel „az „entreprise des pomp es funébres“ hivatalnokai nyiták meg, utánok a különféle ezéhek, az ösz- szes tanulóság, mely e megrendítő eseményt két hónapig gyászolja ? az orvosi bál is elmarad, ezután következett a hat fogatú fényes halotti kocsi a koporsóval, melyet, égy a királynétól adományozott koszorú díszített, a lelógó szalagokat fölváltva .Horváth Bold., Ló- nyai, Eötvös és az egyetemi tanárok tartották, a kocsi után jöttek az elköltözettnek rokonai, s a depütatiok. A menet komoly, megható csendben haladt egész az evangelicus templomig melyben Székács tartá, legremekebb halotti beszédét, ' melyben, körülbelől a következőket mondá: Az evangélium szigorú ugyanaz erkölcsi nagyság megbirálásában, de Bálassát mégis annak kell elismernünk. Össze hasonlítja őt a 'nappal, mely nem azért nagy, mivel keletről fölbukkanván megsemmisíti a csillagok fényét, hanem azért mivel jótékony sugaraival melegít 8 termékenyíti a földei Nem tudják kortál- sai — úgymond mint tudós vagy mint embejrt becsüljék-e többre azt, kit a királyné ép úgy sirat inint a koldusasszony, kinek örömet csak az okozott ha betége javult, fájdalmat ba már többet nem tehetett. Hol van a föld — igy végzé beszédét — mely ily erkölcsi nagyságot teremtett volna. Künn a temetőn 'még egy tanítványa s tanártársa tartott beszédet ezután la földbe bocsáták a nagy férfiút, kinek emléke mélyen leend szivébe vésve még a legkésőbbi utókornak is.‘ Áldás hamvaira! Csoda ilyetén körülmények között,, ha szomorúak vagyunk? valóban nem és hiába törekedünk e fatális ké- délyi állapotból kivergődni alig találunk helyeit, hol fölvidithatnók kedélyünket. Ha most elmegyünk, a n. színházba, ott szerfölött unatkozunk; vendég«nincs itt csak meg Rótter M. s ha tiszteletére egész balette ván (Gizella — Szerelmes ördög) úgy annak végét , meg sem várhatjuk; alkalmunk volt meggyőződni, bogy a rendes balette nem a nemz. színháznak való, s hogy e miatt nem szabad a színház szent czéljának ferde irányt adni; azt igenis megengedjük hogy az opera előadás alkalmával Peléki, Weiner, Lővey k. a. kecses tánczaikkal y4—y2 óráig gyönyörködtessenek, de három órái folytonos táncz untató sőt elaltató. Az uj darabok között leginkább érdemel említést Bérezik A. „Nagyszerűség“ czimü vig- játéka, melynek első előadása alkalmával a közönség egy része fütyölt, másik tapsolt; e darabra mindenesetre kitünően lehet alkalmazni Lessing ítéletét valamely könyviül „E könyv sok jót és újat tartalmaz, csak az kár, kogy a mi a jó benne az nem uj, és a mi uj, az nem jó.“ A budai népszínház — no de remélem a nyájas olvasónő meg fog bocsátani, ha oda el nem megyek, hol Shakespaere-féle darabok szivszakasztóan adatnak elő; kár hogy Molnár nem marad a nekie utalt s nagy sikerrel folytatott körben, hanem oly darabokat ád elő, melyeknek a nemzeti színházban is csák nagy erőfeszítéssel adatnak úgy, hogy az ember végig nézheti, a nélkül, hogy a darab értékéből veszítene. A mi pedig a németet illeti — az igazgató neje meghalt, viseltessünk tehát annvi kímélettel iránta s hallgassunk, ez úgy is a legokosabb, a mit csak tehetünk. Egyedüli érdekes tragi-comicumi jelenet volt a magyar tudós társaságban melyben a világ 8-dik bölcse Akin K. ismét akará éreztetni magas szellem műveltségének gyümölcseit. Előádá, hogy ő genie (?) mely az egész világot báinulatra ragadta, kit mindenki sajnált (mi is) hogy Magyarországba jött, hol a tudomány elismerésre nőm talál; és csakugyan úgymond — fizetéséin olyan, mint égy hordáré (miért nem inkább „régi targonczásé“) és még azon felül kényszerítve vagyok működéseimről évnegyedenkint referálni; még más a ház méltóságával meg nem egyezőt mondott, mire az elnök őt rendre utasitá, de az Olympus uj sze-l rénység Istene még tovább folytatta okosságait, erre azután a tagok mindnyájan elhagyák a termet. Sapiénti sat.;< Sajkay Béla. Nagy idők apró történetei. Képek, az 1848/9-ki szababságharczból GyöngyÖsy Sámueltől. (Folytatás:/. ‘ H. -A LOSONCZI LEÁNY. Estenden, midőn a foglyokat- elhelyeztük s magunkat is elszállásoltuk, emlékezel-e még kedves Sándorom, veled találkozám? Ah! akkor még nem tudtuk, hogy e találkozás oly végzetes leend, hogy ennek következményei' annyi lörömöt, annyi kéjt, annyi fájdalmat fognak nekem nyújtani!... Azt mondád énnekem, hogy Rimay Péterinél vagy elszállásolva, a név ismerősnek tetszett előttem s kevés gondolkozás után eszembe jutott hogy volt nekem egy kedves iskola tár- pam Rimay Béla, kihez az önzetlen iskolái pá- !ya legkedvesebb emlékei csatoltak, eszembe ju- itott hogy e kedves barátom losonczí fin volt, jrégen nem tudtam, róla semmit! Szétrepültünk mint uj, szebb hazát kereső vándor madarak, (midőn az iskolai pályát elvégeztük, utaink elváltak s azóta nem találkoztunk: hogy régi barátomról is valamit hallhassak s az estvét baráti körödben tölthessem, megígértem hogy meglátogatlak. Szép tavaszi estve volt, az üde lég balosam illatott lehelt a föld kitárta keblét s mohó .vágygyal szívta magába az illatot, hogy a majdan általa növelendő virágok kelyheiből dús kamattal adja vissza a légtől költsön vett illa- .tott; az ég is oly tiszta volt, minő tán még soha, mintha boldogságról akarna álmodni az is; a hold oly ábrándos fénynyel nézett le a magasról, mintha önkéntelenül is szerelmi frigynek akart volna tanúja lenni! keblem örömtől dobogott* a hősiesség önérzete oly tuí boldoggá teYe,hogy a színig tölt kebel feleslegét ki kelle önteni. Éreztem hogy valami elérhetetlen után kívánkozom, ismeretlen vágy űzött hajtva tovább, előttem egy tündér kép lebegett, melyet mindig éreztem de fátyolozott arczát meg 'nem tekinthetőm. A mint megígértem Rimay Péterhez mentem. Midőn beléptem egy bájos nő jött foga- 1 dásomra. Te láttad* te ismerted őt kedves Sándorom! Szép kék szemének égi fénye ábrándo- 1 san sugárzott reám, göndör szőke fürtjei bájo- *- sau omlottak hó vállaira, ajkain hóditó mosoly lebegett s mint fürge őzike sietett üdvözletemre. Midőn egymás előtt állottunk, mindketten észrevehetőig megdöbbentünk; alig tudtam magamat bemutatni, zavart hangokon mondottam meg nevemet s adtam elő jövetelem czélját, a is akadozva szemeit lesütve szólót hozzám, mondván : „Én Rimay Lilla vagyok s bár atyám nincs honn, örülök hogy testvérem barátját házunknál vagyok szerencsés tisztelhetni!“ Leültünk mind ketten, alig tudtunk szóhoz. jutni egymást néztük s úgy tetszett mintha valami mágneses folyam járna keresztül bennünket; úgy tetőzett mintha régi ismerősök volnánk a képzelet vagy az álmok országából, hol : minduntalan egymást kergettük de eddig utói > nem érhettük; úgy tetszet mintha egy világren- ditő rázkódás után kettévált bolygónak darab- \ jai volnánk, melyek százados bolygás után most c, találkoztak egymással először s most ismét ' egyesülni óhajtanának! A csendet hosszú szünet után Lilla törte meg. j „Hadnagy ur 1 — monda —^ nekem ugy- tetszik, hogy mi már láttuk egymást?! / „Én is úgy gondolom — hebegem — s e pillanatban epen ezen gondolattal foglalkorom!“ „És pedig {folytatá tovább — mi nem ' j nagyon régen láthattuk egymást!“ „Azt hiszem én is, oly élénken* oly híven * vannak a kisasszony kedves, vonásai emléke- • zetemben, de... „Ah meg van! — monda egészen meg- /.! örülve Lilla — nekem még is jobb emlékező* JN tehetségem van, önnek ma itt házunk előtt csatája volt egy osztrák tiszttel nemde? szavai után halvány pir kezdett szétomlani a hófehér ; átlátszó arezon. „Valóban ma egy fiatal osztrák ■ tisztet ; j sebeztem meg, de mivel egészen más utón lőttem ide most; mint azon alkalommal, s mivel / Losonczczal «gészen ismeretlen vagyok, nem ismertem fel & házat. Ah most már tisztán emlékezem, a kegyed angyal .arczát pillantóttaa / meg midőn a szegény ifjút elejtettem, kegyed tanúja rolt a véres tusának, melyet a hősök Lg-
