Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-11-07 / 45. szám
II. évfolyam. 45. szám. Szombat, nove mber 7. 1808. Szerkesztői ős kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmentetleu levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bólyegdíjon kívül minden négyszer hasábzott garmond-sorért 25 kr. 0. é. fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Elölizetósi dij : A kiadó-hivatalban egcsz óvro . 5 IV. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . G „ Félévre ........................................3 „ É vnegyedre ...................................1 n 50 kr. l lirtlotésck dija: minden liathasiibos petit sor egyszeri igtatásjinál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyogdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, liol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetménveket elfogad O Zeisler M. Pesten. Néhány igénytelen szó a társndalini egyletekről. (Folytatás.) Népncvelésünknck kétségkívül első s legfontosabb helye — az iskola lehet! Mivel az erkölcsi világ rendszere s aeconomiájában az iskolai nevelés s tanítás épen azon szükségletet fejezvén ki, mint a természeti világban a vetés, és ültetés; — az iskolák pedig a közerkölesiségnek mind megannyi mag-vető-helyei, s veteményes kertjei lévén, a közerkölcsiség emelése, s valamint az értelem fejlesztése tekintetéből, — az iskolákat e szerint az állam legelső épületeinek kétségkívül s méltán nevezhetjük?!! S az iskolai nevelés által épen a közboldogság alapkövei rakatván lé, ha a kellő s rendszeres nevelésben az állam minden tagja valóban részesittetnék, épen azon veszélyek hárittatnának el, melyek az államiét boldogságát annyiszor, s annyiféleképen fenyegetik?!! Hogy azonban az iskolai nevelés ezen kitűzött czélt elérhesse, — arra nézve több fontos tényezők közreműködése mellett, — csekély véleményünk szerint — különösen ezen két kellék ki- váutatnék meg : Hogy az iskoláztatásban kivétel nélkül minden iskolaképes gyermek részesittetnék. S hogy az iskolai nevelés sikerének biztosítása czéljából, a társadalmi egyletek jótékony működése által, mind azon romboló kül-belfolyások lehetőleg eltávolíttassanak, melyek jelen körülményeink között az iskolai nevelés sikerét annyiszor kétségessé teszik?!! Ezen két szempontot tartva tehát szemeink előtt, — úgy hiszszük, hogy az igazság ellen nem fogunk véteni, ha azt állítjuk, hogy köznépünk erkölcsi ujjászülctéso tekintetéből, — a népiskolai nevelésre csakis feltételesen lehet támaszkodni!! Nem akarunk e végett népncvclésünk múltjára hivatkozni ; mert hiszen! a múlt idők e részbeni kétségtelen mulasztásainak sajnos következéseit köznépünk erkölcsi romlottságában, eléggé érezzük?!! S népnevelési jelen állapotunk képét is, csak egy két vonással, s a végett kívánjuk futólag ecsetelni, — kogy részint állításunk igazolása, részint népnevelésünk jövőjére nézve, egy két fontos igazságot abból elvonhassunk!! Ha ugyanis azon számtalan akadályok, s nehézségek mérlegelése, s vizsgálatába ereszkedünk, melyek jelenben népnevelésünkre önsúlyként nehezednek, — elménk egy borzasztó, és sötét tömkelegbe téved, melynek sem kezdete, sem vége nincsen, melynek sötétségében a kivezető Ariadne fonalát megtalálni, csaknem emberi erőt meghaladó munka ?!! Mert kezdve a megnevezhetetlen állapotban levő iskólai épületeken, s a tanítók nyomorult ellátása, s e miatti anyagi, sok- Szerk. pl. hm. h. szór erkölcsi nyomorúsága, valamint a szülők hanyagsága s gondatlanságán is keresztül futva, — ha gondolatunkkal a népnevelés felügyeletével megbízott egyének, közegek s testületeknél állapodunk meg, :— ezt látjuk : hogy mulasztás itt, mulasztás ott, s mulasztás mindenütt!! S ha a tanitót kötelessége teljesítésére szorítjuk, — ezer a mentsége, — hogy az iskola rósz, hogy tisztántartása, fűtése, s berendezése ügyeivel senki sem törődik, hogy a gyermekek nyárban a barompásztorkodás, télen át ruha, s könyv nemléte, s a jó Isten tudná, mi számtalan okok miatt nem járnak fel iskolába!! S lia talán az egyházi elöljáróságot bátorkodunk a népnevelést gátló ezen akadályok elhárítására felszólítani, — az viszont, vagy a tanitót fogja okul vetni, vagy egy hideg vállvonitás s legtöbbször pedig néma hallgatásban felel!! S eseteket tudnánk előhozni, midőn egyesek önző magánérdeke, sőt sokszor ugytetsző szeszélyeinek kedvéért is a népneve- velés szent ügye több éveken keresztül áldozatul esett?!! Mindezekhez, ha még köznépünk elhagyatott szegén)-- ' ségét is hozzá gondoljuk, moly szerint a kellő élelem, ruházat, iskolai felszerelések s a tanítói fizetés fejében, az iskoláztatás költségeit sem tudja fedezni, — nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, miszerint köznépünk nagyrésze az iskoláztatás szüksége iránt már kellő érzékét is elvesztette, s kebeléből gyermeke iskoláztatásának még csak szükségérzete is kihalt?!! Azon hiteles adat felett sem lehet e szerint csudálkozinmk, miszerint a f.-szabolcsi helv. hitvallású, tehát prot. egyli. megyében, — hol pedig már a népnevelés, a vallás alapelvei s követelményei szerint is jelszó gyanánt szolgál, — a múlt évi hiteles kimutatás szerint 100-nál több iskola küzziil csak 1G találtatott jónak!!!! Népiskolai nevelésünk ezen szomorúan megdöbbentő képe előtt, keblünket méltán azon sötét kétség szállhatja meg; hol van az emberi jóltevő kéz, és tevékeny erő, mely a puszta romok szomorú diile- dékei közt uj életet tudjon varázsolni, s az alkotás, épités, s ujjáteremtés nagy, nehéz munkájára vállalkozni bájon, hol a nemes buzgalom és erély, mely ennyi nehézségekkel szembe, a kor, és emberiség fontos érdekei mellett, sikra szállni, s küzdeni akarna?! Hiszen! ezen tér, rakva van tövissel, s a hiv küzdőre itt, küzdelme jutalmául, sem dij, sem hír, sem dicsőség, sem koszom nem vár? S hol az emberiség legnemesebb érdekei megváltásra várnak, a tér, a mező pusztán kietlenül, — emberi munkáskezek nélkül — elhagyatva terül el szemeink előtt?!! Kétségünk ezen sötét éjjele felett azonban, már is egy szebb jövő hajnala támad fel, s mint a tél, hideg fagyos karjai közzül, az enyhe tavasz derült napjai után, —■ úgy ohajtozik lelkünk, azon méltán várható jobb jövő tavasza felé, a midőn is, népne- velésünk ezen gyászos életére szebb napokat lehet reménylenünk!!! S e szerint valamint óhajtva várjuk, úgy lelkünk mélyéből üdvözöljük is, hon- gyiilésünknek fájdalom! még mindig csak kilátásba helyzeti, meghozandó, s várva várt népiskola törvényeit!! Hogy azonban ezen törvények mine- müelc lesznek, azt előre tudni nem, s csak sejteni lehet!! Előttünk fekszik ugyanis a m. miniszteri népiskolai töryényjavaslat, ennek alapján már körülbelül előre tudhatjuk, hogy népnevelésünk jövőjére nézve ezen t. javaslattól mennyit lehet várnunk!! Általában megjegyezvén, nem lehet tagadni, hogy ezen t. javaslat, mivel még ilyennel sem bírtunk, — népnevelésünk jövőjére nézve egy uj kornak alapját vetheti meg, s azt mint egy jobb jövő előhírnökét méltán lehet s kell is üdvözölnünk!! De minthogy azon kimondott vezérelv szerint : „hogy a népnevelés fontos kérdése csakis maga a nép által oldható meg“ — az államkormány a népiskolák segélyezését, nem közvetlenül, s nem mint kellene, s kívánatos is volna felülről lefelé; hanem épen megfordítva alulról felfelé, — és igy ismét azon népiskolai-factorok közbejötté által kívánja eszközlésbe venni, melyek az iskolákat eddig is kezelték, és azokat el is sülyesztették; j— látni való tehát, hogy ez utón, s az említett törvényjavaslat alapján, népnevclésiink jövője iránt táplált reménységünk felette problemati- eus sziliben tűnik elő? Az említett t. javaslatban, ugyanis, a kényszer iskoláztatás elve ki lévén mondva, e szerint azon általunk fentebb jelzett azon kívánságnak : „mely szerint a népiskola csak akkor felelhet meg kellően hivatásának, ha abban kivétel nélkül minden iskolaképes gyermek járhat“ — úgy látszik hogy jelen t. javaslat által elég volna téve?!!! A kényszer-iskoláztatás azonban csak az ingyen-iskoláztatás alapján lévén kivihető : — látni való, hogy kivétel nélkül minden iskolaképes gyermek az iskola jótéteményében csak azon esetben részesülhet, ha a legszegényebb osztály gyermekének nem csak ruházata, de sok esetben élelméről is gondoskodva leend, ha az iskolai tanítás nélkülözhetetlen kellékei könyvek, térkép, földgömb stb. beszerezve lesznek, s ha végre az iskolatanitók, jelenlegi nyomorult fizetésük helyett, sorsuk, igényeik, s hivatásukhoz mért kellő s tisztességes fizetéssel fognak clláttatni?!! Ki fogja az iskoláztatás ezen nélkülözhetetlen alapfeltételeit teljesíteni; — az államkormány nem, — mert hiszen! kiállított szegénységi bizonyítványa szerint ezt az államkormány nem teheti, — s csak mint legvégső kisegítő eszköz kíván e részben szerepelni, — a szülék sem, mert hiszen! itt köznépünk legalsó, s azon osztályáról van szó, mely valamint mindennapi kenyerét sem képes beszerezni, — úgy az iskoláztatás szükségét sem érzi, — melynek pedig az iskoláztatásra, a közerkölcsiség szempontjából, épen a legnagyobb szüksége volna?!! S ha talán ezek szerint a fentebb jelzett azon elvet : „hogy a népnevelés fontos kérdése csak maga a nép által oldható meg,“ — szoros értelembe vennénk, annak egyébb értelme akkor nem lehetne, mint egyik nyomort, a másik által gyógyítani, s akkor népnevelésünk állapotára nézve, csak ott volnánk a hol eddig voltunk, s annak jövőjében kötött minden reménységünk, azonnal s egyszerre semmivé is lenne, — az adott körülmények között tehát, ezen égető kérdést csakis társadalmi utón vagy is az egyletek felállítása, s azok önfeláldozó, s üdvös működése által lehet megoldani? Közben vetőleg legyen mondva, itt, nem a b. Eötvös-félc egyletekről kívánunk szóllani; — mert valamint a gazdálkodás czél- szerü vezetésére nézve károsnak tartanánk azt, ha a gazdaságnál alkalmazott minden egyéneknek beleszólása lehetne abban : mit hogyan, mikor kell végezni, s valamint helyesnek nem tartnánk azt, ha egy kertnek művelése nem egy két ahoz értő egyénre bízatnék, de annak ágyai közt több, minden rend nélkül beállított munkáskezek dolgoznának, — mivel átvitt értelemben az iskolákat úgy is veteményes kerteknek nevezzük, — épen úgy nem tarthatjuk helyesnek azt, hogy az egyletek működési köre, mind az iskolai felügyelet, mind némileg a tankezelés megbirálására is kiterjednek, — mivel ez véleményünk szerint czélhoz nem vezetne, s az iskola iránya, s általában bcléletére nézve csak károsan hatna?!! Mi szerintünk az egyleteknek csakis az iskoláztatás lehetősége, vagy is, arra kellene szorítkozniuk, hogy a miniszteri t. javaslatban kimondott kényszer-iskoláztatás az ingyen-iskoláztatás alapján teljesen kivihető legyen!! Vájjon lehet-e éhez reménységünk?! Ha a népnevelés terén mindig észlelhető, azon szomorú jelenségekre figyelünk, miszerint a népnevelésre vonatkozó legüdvösebb megyei rendeletek még mindig csak papiroson élnek, s különösen hogy a kényszer- iskoláztatás foganatbavétcléről még legalább járásunkban példákat nem tudunk; — s ha azon nagy részvét- lenségre gondolunk, melyet is legközelebb október 28-án Bogdánybau tartott egyli. megyei népiskola választmányi gyűlésen kellett tapasztalnunk, midőn ezen népnevelési gyűlésen, a választmányi tagok közzül senki, s a 20 iskola-körlátogatók közzül csupán hárman jelentek meg, — lehetetlen, hogy ezen remény valúsu- lása iránt lelkűnkben kétség ne támadjon? Mi azonban megyénk lelkes és tettre kész fiaiban mind a mellett
