Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-31 / 44. szám

köznépünk alsó osztálya azon általunk fentebb is érintett elhagyatott tér, és mező, melynek művelése, a köz- erkölcsisjjg s közboltlogság érdekében, olyannyira kívánatosnak tűnik fel!! Összevonva tehát a mondottakat, czé- lunk csak az, hogy a társasélet különböző osztályainak respectált érdekei mellett, oly álláspontot jelöljünk ki, honnan mind a haza összes érdekeit, s legkivált azon tért is megláthassuk, — mely mind ez ideig mindnyájunk számára csak töviseket terem ?!! S hogy e végett a haza minden tagjai vállvetve oda működjenek, hogy azon vészes jelenségek, melyek köznépünk élétéből, oly gyakran, s oly fenyegetőleg szoktak felmerülni, végre valahára már megszűnjenek!!

Közönséges ugyanis a panasz köznépünk erkölcsi romlotsága felett! Es ezen panasz, nem is alaptalan!! Mivel köznépünk jellemében igen kevés társaséleti erényt, de annál több bűnt tapasztalhatunk! Munkásság, szorgalom, hűség becsület, mások jogainak s vagyonainak tisztelése és becsülése jellemvonásaihoz felette ritkán tartozik. S hogy népünk erkölcsi romlotsága felől meggyőződjünk, még az úgynevezett biinbarlangokat sem kell felkeresnünk, láthatjuk azt mindennap is, — s mint vészlármának zaja hányszor jön füleinkbe borzasztó tetteinek hire?!! S mint földalatti vulkán tompa morajával, —- úgy hozza remegésbe gyakran szivünket borzasztó s rémes tetteivel!! Hiszen ez kétségtelen s szomorú valóság, melynek gyászos képénél még gondolatba sem szeretek sokáig időzni; — nem is arról lehet tehát itt szólanunk, hanem arról, miként lehetne ez erkölcsi romlottságot az államnak, illetőleg mindnyájunknak gyökeresen s úgy meggyógyítani, hogy köznépünk ez erkölcsi mély sülyedtségéből kiemelkedhetve isteni s emberi kötelességeinek megfelelni tudna?!! Segítve lesz ezen bajon, igy szódnak sokan, — philantropiai önelégültséggel, — mihelyt népiskoláink ügyei jobb rendbe hozatnak, s mihelyt az általános iskolakötelezettség tettleg életbelép, és azért teljes lelki nyugodtsággal, ha egy rémes tett híréről hallanak, keblükön egy sóhajtás s azon stereotyp felkiáltással könnyitenek : „Népnevelés jőjön el a te országod!!!“ Nemkülönben mi is azt óhajtjuk, de legyen szabad, még pedig nem minden alapos ok nélkül azon kételkedni, hogy pusztán csak iskolai nevelés által ezen kérdés megoldható lenne ?!! Hála korunk és minden idők nemtője az isteni gondviselésnek, tagadhatatlan igaz hogy korunk főfigyelme mindinkább e tér felé kezd irányulni, s belátva valahára azt, hogy köznépünk csakis akkor lehet a közboldogság egyik, b fontos tényezője, ha a nevelés jótéteményeinek áldását egészben érezni fogja?!! A ki azonban azt hinné hogy ezen százados, s elévült erkölcsi nyomorúságon, a népnevelés decretálása által már segítve lenne, az sem a népnevelés számtalan akadályait, sem a rendelkezésünk alatt levő népnevelési eszközöket, sem köznépünk erkölcsi mély siilyedtségét még kellően nem mérlegelhette!! Mert ne feledjük el, hogy maga a népiskolai nevelés még csak kezdete, s előirányzata népünk valódi nevelésének! S ha a népnevelés számtalan mozzanatairól gondolkozunk, s számba veszszük azon leginkább romboló hatású társaséleti súlyos körülményeket, melyek

közt felnő népünk ivadéka, s melyek a népnevelés jótékony hatását tönkre szokták tenni, — lehetetlen hogy azon igazságot be ne lássuk, hogy ha köznépünket valóban nevelni akarjuk, a népiskolai neveléssel még be nem érhetjük, s ahoz még a társasélet nevelését is igénybe kell vennünk vagyis a népnevelés ügyét a társadalmi egyletek által keilend elősegélleniü Hogy ezen igazságot bebizonyítsuk, használat s közforgalomban levő népnevelési eszközeink s módozataink felett tartsunk szemlét!!

(Folytatása köv.)

Várady Pál.

Nyirfsilombok.

XXIV.

(ínterpellatio a hazai természettudósok h o z. — Különbnél különb elméletek. — A dudás elhallgat. — Szép mulatság. — Őszi virágok. — A csimpaj és hasznai. — A mákvirágok — szelídek és vadak, — hova szeretnénk őket átültetni? — A borvirág és Pincze Vincze bátyánk — A fáj virág-tömb — A virág viruljon, illatozzék s ... punktum !)

... Uram uram montedégói, Albert Ferencz uram, és a többi magyar természettudósok! nem tudnák Önök megmondani nekünk, mit akar már ez a szél, ez a táradhatlan tüdőit, szünetelni csak egyetlen perezig sem tudó szél, ez a goromba vén dudás, ki már totál agyon- fárasztotta hallérzékeinket, s nem egy ócska házfedelet, és krinolínt ruinált e napokban ?

Ha Önök „természettudósok“ nem tudják, — bizony mi szerény „természetes“ tudósok sem tudhatjuk biztosan, csalhatlanul, s legfeljebb is csak tapogatózunk o téren, az elméletek színtelen homályában.

Talán a napot akarja elkergetni az égről, a miért elég gyáva és bárgyú volt elnézni közönyösen itt földünkön a forradalmat és Bour- bon-hullást Spanyolhonban; a concordutum eltörlését és a polgári házasság behozatalát Ausztriában, a vallásügyi uj törvény szülemlését Magyarországon, és a gonosztevő „újságírók“ ra- konczátian garázdálkodását minden „fennálló hatalom“ ellen „széles e négy világon?“ — Vagy tán az embereket szeretné el-besöpörni az óceán enyészetes hullámsirjába, a miért engedik magokat — annyi milliók — egyesek által legszentebb igazaikban megrövidittetni ? — Vagy pedig ez az egész „permanens“ szélverseny csakis azért van rendezve, hogy azok a kitűnő „hazafiak“ kik a „köpenyforgatás“ magas művészetében eddig oly dicséretes eszélyes- séggel szerepeltek, az „ildomosság“ o nemes tudományát valahogy el ne felejtsék ? — Soha se tűnődjünk rajta, hadd fuvjon, hadd üvöltsön, a míg neki tetszik

__

D

událj dudálj ven dudás,

Mert itt van Simon Judás, —

Jaj neked inges gatyás !...

Most meg már csak azért sem fuj, — elvonult, elnémult, a falevél sem mozog,... azaz ha el nem hullott volna sem mozogna. Hanem bezzeg ugyan vágtatnak előre azok az ólorn- szinü fellegtorlaszok, úgy hogy akaratlanul is eszünkbe jut Petőfi verse : „szürke a menny, mint a ... bakkancsos-köpenyeg__“ Szép mulat

ság, gyönyörű látvány vár reánk... az éj tenger végtelen, a nappal homályos, borongó, ködburkolt... a ♦áj komor és rideg... „a letartott megsárgult vidéken szomorúan ül az őszi

köd__“ ősz van, egyhangú, szomorú élettelen

ő

sz__

C

sak már legalább a kedves virágok, az üde falombok el ne hervadtak volna az ősz jéghideg lehelletére__

* *

*

Sohase busongj jámbor olvasó !... az ősznek is megvannak saját virágai!

Itt van például mindjárt a kedélyes „tüskés csimpaj,“ mely a megyebizottmányi határozat és annyi iv papír beírása daczára is országos- községi- és diilő-utainkon teljes szeretre- méltóságában díszeleg és ... szúr. (Nem tudjuk van-e még a megyeház északi oldalán, — szeptember elején még volt bőven.) De hát micsoda gondolat is az, kiirtani e porennálló virágfajt, a mi homokos pátriánk e „semper virens“ „törpe fenyőjét!“ Hiszen kérem szépen, van ennek a Indáira ítélt növénynek nem egy haszna! Ha sötét éjben utazunk, a lovakat nem engedi a kerékvágásból kitérni, és igy megóvja az utast az eltévedés és felborulás veszélyétől, — a futó homok megkötéséhez páratlan eszköz, — mint tüziszer a kemény fával vetélkedik, — nem is említve, — hogy — mint a „cicuta“ és „belladonna“ —■ még valaha hatalmas gyógyszerré válhatik • a homőopathia retortáiban! Sőt lia nem is volna semmi haszna, de miután nem csak „csimpaj“ hanem „szerbtövis“ nevet is- visel, — okszerű volna-e bolygatnunk a „nemzetiségi kérdések“ jelen izgalmas korszakában, s maga a szerb kormány is nem tekintené-e ezt valódi „ casus belli “ gyanánt ?... Légy üdvözölve azért megyénk rónáin és halmain kedves „gyengénszuró“, te ékesen zöldelő viránya a zordon ősznek.

Hát ezekét a gyönyörűséges „mákvirágokat“ lehetne-o ignorálnunk ? Hiszen minden lépten nyomon találkozunk velük! Aratnak ott is hol nem vetettek; szeretik a bőséget, de a munka verejtéke nélkül; „túl a Tiszán nekik nő fel a csikó,“ — hanem persze mindenütt „túl a Tiszán“ képzelik magokat; életelemök a káromkodás, verekedés, és a „kolompérlél“ kozmásolaj-fűszerezett „nektárja“. — No de ezek csak a „vadja“, — hanem vannak c mákvirágok közt szelíd és gondosan czivilizált példányok is nagy mennyiségben. Derék „gentlemanek“, kik mesés magasságú kamat-keresztre feszitik felebarátaikat; elegáns „dandyk“, kik behizelgve mágokat becsületes, boldog családok körébe, keserű könyet és égető szégyenpirt hagynak magok után átkos emlékül; csábító syrenek, kik megmérgezik a könnyelmű ifjúságot; szenteskedő képmutatók, és alakoskodó „Magdolnák“, töredelmes arczczal és mellűket verve, de sivár szenvedélyekkel, és nagyon is földi vágyakkal kebelökben; tudomány emberei, kik rendszeresen terjesztik a ... tudatlanságot; és még annyi „briganti“, kik csöndben titokban sőt gyakran igen jó hangzású „ezég“ alatt működnek a társadalom magas ózdijainak meghiúsítására___ Megvalljuk, nagyon óhajtanék,

h

a e vad és szelíd „mákvirágokat“ „flóré pleno“ — a szabad légről, hol fékezhetlemil tenyésznek, „napsugármentes hűvösre“ ültetné át valami jótékony mentő, — természetesen mindegyiket „rangjához illőleg“ és a társadalom erejének megfelelő átidomitás végett----- Úgy is

maradna még elég virágunk, elég őszi rózsánk.

Mert hát mit vétett a mi drága és megbecsülhetetlen Pincze Vincze bátyánk orrán és arczán az a temérdek „borvirág“ ? Igaz ugyan, hogy Petőfi másként nevezi e furcsa természeti tüneményt, midőn azt mondja : „temérdek bor- félét ivott meg Orbán, vidám hajnal azért pirult az orrán,“ — de már csak engedjen meg a nagy költő szelleme, lia mi nem a hajnalt, hanem a „borvirágot“ kanonizáljuk a bor természetes és törvényes szülöttévé___Az is igaz,

h

ogy az öreg bátyó Vincze de Pincze, a selmapsz liquer, arak, rhum, maraszkinó, cognac, curagau stb. iránt is nem mindennapi érdekeltséggel viseltetik, — hanem kebelbarátai hiteles állitá- sakint, a „schnapszot“ et Comp, csakis mint gyógyszert használja a — „Katzenjammer“ ellen; arról pedig épen nem tehet, ha a „Ka- tzeujammert“ megorvosolva, újból „borbogárrá“ kell átalakulnia, mert hát „mennél több az a mit megiszik, annál iszonyúbban szomjuzik.“ .... Hanem aztán diszlenek is testének felső végtagján a „tulipiros borvirágok,“ ... nem árt őzeknek az ősz dere, a tél fagya, sem ribillio, sem ostrom állapot, sem dicsének, sein satyra, sem semmiféle „potentát“ a földön. Kivált pedig mostanában, midőn hazánk átlagos 18 millió alté bortermése körülbelül 50—100%-kal nevelkedett, s a nagymérvben termelt uj „szilvó- rium“ is oly osábitólag kínálkozik és „kisért“ aranyló nedvével, — Vincze bácsinak pedig teljességgel nem szokása a „kisértőre“ ama kemény savakkal mennydörögni : „távozz sátán !“

És itt — midőn már-njár azt hittük, hogy nincs is több őszvirágunk — ismét egy nagy, majdnem beláthatlan teriméjü virágtelep tűnik szemeinkbe, — a „fájvirágok“ clhatalmazott

tömbje. Szegények I ezeknek minden fáj,........

é

rintés, lebellet, sőt még az is ha rájok nézünk,

... elmondhatjuk rótok : „nőmén et omen.“ Talán e perezben is véres összeesküvést terveznek ellenünk, kik leleplezzük a világ előtt túlfeszített „érzelőségöket“ ? ... Jámbor virágok! nem való nektek az összeesküvés, hagyjátok azt a femeknek, spanyoloknak, mexikóiaknak ! Ti csak viruljatok békéken, illatárban! Mert ha a „szabad szó" jelen dicső korszakában, elkényeztetett gyermekként folytonosan nyügösködtök és sivalkodtok a miatt, hogy titeket is megérint az eszmék szellomfegyvere s az „uj idő“ rombolva alkotó hullámzása, meglássátok hogy időtlen tréfátokat nem tiirik el azok az imper- tinens „újságírók“, hanem egymásután, elsőtől utólsóig, a „hochróthtól a schwarz gelbig“ lc- szakasztanak benneteket,... kalapjok mellé bokrétának

..........

Z

. Y.

BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK.

— A hivatalos lap egy királyi rendeletet közöl, melyben, miután az 1864-iki IX-ik czikk által az 18G4-ben összehívott karloviczi szerb nemzeti congressus utólag törvényesittetett s egy külön román gör. kel. metropolia alakítása kimondatott, s ugyanazon törvény önálló intézkedési jogot ad e vallásuaknak egyházi, iskolai és alapítványi ügycikhen, a karloviczi szerb nemzeti congressus által hozott határozatok megerősittetnek. E határozatok szólnak : 1) a lelkészség kevesbitéséről és javadalmazásáról, a zárdapapság személyzetéről és a püspök java- dabnazásáról; 2) a helyi egyházközségek szervezéséről, 3) az iskolaügyről, 4) consistoriumok és a metropoliai egyházi és iskolai tanács szervezéséről, 5) a zárdajavak és szerb nemzeti alapok kezeléséről, s végül 6) a lelkészi pályázatok megvizsgálása módjáról.

— A közlekedési ministerium •— mint az „E. Lap“ Írja — ismét több vasúti előmunkálatra adott engedélyt. Ezek közt legfontosabb : az eszék-pozsega-sziszeki gőzmozdonyu vasút, szárnyvonalukkal Brood és Ó-Gradiska felé; továbbá az Ujfalussy Miklós és társai által tervezett vonal Szatmárról, Kolozsváron át Besz- terezéig a Szamos völgyén, Deés érintésével.

— A kereskedés a Sulina torkolatánál felette megkönnyebbült az által, hogy — mint a „Debatte“ irta, — a török kormány a 2%-kos kiviteli vámot megszüntette, mely eddig a feldunai kikötőkből tovaszállitás végett, a sulinai

raktárakba érkezett gabnaszállitmányokra nehezedett.

— Zágrábból távirják a bécsi lapoknak, hogy Palánkán a kamarai pénztárt készpénzben és állam-kötelezvényekben egy millió értékig kirabolták. Ha megtörtént is a rablás alig hisszük, hogy oly tetemes összeg foroghatna szóban.

— A „Hon“-ban olvassuk : A román ha- tárvillongások nem akarnak véget érni. Hiteles kútfőből úgy halljuk, hogy a román kormány 100 emberét oda rendelte a határra, azokkal a minap kézdi-székelyelc által lerombolt épületeket újra felépittette, sőt újat is épitett Be- reczken s meghagyta, hogy ha székely gyanúsan közeledik, azt tojjék le, valamint magok közül is, a kinek netalán a székely földről ki- retirálni eszébe jutna, halál fia. Megszerezték továbbá azon derék ifjú székely fényképét, ki- ’ ről úgy hiszik, hogy minap a kézdieket vezette,

s elfogására törekszenek, sőt egy hir szerint dijt is tűztek ki fejére.

— Ludvig János Briissolben élő kitűnő műveltségű és közszeretetben álló hazánkfia, mint a H.-ban olvassuk, egy röpiratot fejezett be ez érdekes czimmel : „Töröljük el a vallás- ügyministeriumot, mint a haladás akadályát!“

— A „magyar földhitelihtézet“ f. hó 31-én tartja zálogleveleinek szokásos félévi nyilvános kisorsolását s ez alkalommal összesen 122,247 forint értékű záloglevelek fognak kisorsoltatok

— Belgrád, oot. 27 A tegnapi hivatalos lap jelenti : A kormány a következő törvényjayas7 latot terjesztő elé, melyet a senatus elfogadott s a kormányzóság által szontesittetett. A julius 27-ki törvényes Ítélet szerint Sándor volt her- czeg eddig volt birtokainak akár saját vagy rokonai nevére legyenek Írva, három hónap letelte előtt el kell adatotok. Ha az illető tulajdonos ezt nem tenné, akkor az állam e jószágokat árverés utján fogja eladni s a bejött összeget a tulajdonosnak átadni. E törvény a következőkkel indokoltatik : Be lett bizonyítva, hogy Sándor jószágainak itteni kezelői merényloti terveinek eszközei voltak, ezek tehát az államra nézve első sorban veszélyesek lennének. Sándor volt fejedelemnek Szerbiával semmi neinü viszonyban sem szabad állni, melyet végveszélybe akart dönteni.

— Páris, oct. 27. A „Patrie“ azon jelentést hozza, hogy a muszka synodus választ ké- szit az egyetemes zsinatra vonatkozó pápai kö- rözvényre.

VEGYES HÍREK.-t- Pár nap óta, az esős időjárás következtében — annyira pocsolyás lett belterünk, hogy alig hatolhatunk át rajta. Miért szenvedi ezt a városi hatóság? Avagy az utozai mélyedésekbe azért gyüttetik-e a víz, hogy azokban csik-ok tenyésztetvén, a varos a mesterséges haltenyész- tésre kitűzött jutalmat más városok elől — elnyerhesse? — Brávo! ez nagyon szép lesz, — kilátásunk van, hogy a böjti napokon ezután halat, csikót, pisztrángot, s más efélét is foghatunk piaczunkon.

** Ifj. Csáthy Károly nyíregyházi könyvkereskedése e napokban megnyílt, és örömmel szemléltük e szellemi kincstárt. —- A könyvtár ugyan nincs tökéletesen rendezve, és már is gazdag választása van a vevőnek. Lapunk mai számához csatolt levél bővebb felvilágosítást nyújt. Egyúttal tudatjuk t. olvasóinkkal, hogy ezentúl lapunknak „irodalom“ czimü rovatában mindig közleni fogjuk az irodalom legújabb és, e könyvkereskedésben kapható termékeit.

** E napokban izr. polgártársaink a nagy- vendéglő teremében választói értekezletet tartottak, mely alkalommal egyhangúlag és minden ellenmondás nélkül Zichennann Jakab ur jelöltetett ki a Nyíregyháza-löki választó-kerület izr. kongressusi képéiselőjeül. — Örvendem fogunk lia ezen általánosan tisztelt polgártárs képviselné a nyíregyházi kerületet. A választás napja, november I8-ka.

** Nánáson Nagy Imre kerületi törvény- széki valamint Alsó-Szabolcs-egyházmegyei tanácsos urat a h.-doroghi református egyház alapítóját számos rokonain kívül, a szegények, árvák —• kiknek atyjok, jóltevőjök volt — siratják. Október 21-én este szélhűdés következtében meghalt. Béke poraira ! 1

— Hegedűművész karok nélkül. A bécsi Di- ana-teremben f. hó 24-én egy Untbon Annin nevű hegedűművész játszott, lei már bejárta Németország nagyobb részét, s mindenütt bámulatot és szánalmat ébresztett. E fiatal ember karok nélkül született; a lábai elé egy liosz- szukás fazsámolyt helyeznek, melyre aztán a hegedűt fektetik, s azt ráerősitik. A vonó ballábára van kötve, mig jobb lába ujjaival a hegedű nyakán a húrokat igazgatja. így játszik nehéz zenedarabokat, és pedig elég jól. — Untbon Armin Sommerfeldből való, s egy szegény falusi tanitó fia.

— Házmán budai polgármesterrel az a. casue esett meg, hogy fényes nappal bezárták ■— irodájába. Dolgozgatott s ez alatt valaki ráfordította a kulcsot. A megszorult polgármesternek ki kellett nyitni az ablakot úgy kiabálni a járókelőknek segítségért. Buda városának krónikása érdekesen följegyezlieti az utókor szamára.

— A „Máramarosnak“ ily telegram érkezett : „Máramosnak. Jogügyi bizottság Javaslata, hogy minden egyházi bíróság végkáp megszün- tettesék házassági gőzök kivétel nélkül világi bíróságokhoz utasittassanak 147 szavazattal 80 ellen elvettet javaslat többi része elfogatott.“

— Lembergből Írják, hogy az országos marsai által postai utón ő Felségéhez intézett országgyűlési felirat nem jött a Felség kezeihez,— mert eltévedt! (Furcsa postai biztonság!)