Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-10-31 / 44. szám
II. évfolyam. 44. szám. Szombat, október 31. 1868. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-uteza 118. szám alatt. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden négyszer hasábzott garmond-sorért 25 kr. o fizetendő. \ Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre . 5 fr. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . 6 „ Fölévre ........................................3 n É vnegyedre ....................................1 „ 50 kr. Hirdetések dija: minden hathasábos petit sor egyszeri igtatásáuál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Zeisler M. Pesten. Egy pár szó a nyíregyházai ««egylet érdekében. A könyörülctesség vagyis a nyomor eüVhitdse különösen hivatása a nőnemnek. E czél elérése végett alakult a helybeli nőegylet, s kitűzött czélját 1866-ik év október 18-ika óta egy szerényebb sorsú árvaházban gyakorolja. Ez idő szerint hat szegény sorsú árvát ápol a helybeli nőegylet, hat szegény sorsú árva küzzül a kisebbek az árva-intézetben, a nagyobbak a helybeli iskolákban nyernek oktatást. S mégis mily sokan vannak kik elhamarkodva pálezát törnek a nőegylet felett s igy kiáltanak fel „hát alszik a nőegylet hogy létezésének jelét nem adja?“ Nem... nyájas olvasó! a nőegylet nem alszik, hanem csendes elvonultságban a hideg közönyösség mellett is folytatja áldásdus működését. S nincs egyébb hibája a nőegyletnek mint az : hogy koronkint a hirlapok hasábjait nem tölti be a sokak által kívánt közlésekkel — kimutatásokkal. E sok oldalú óhajtásnak eleget akarunk tenni ez alkalommal, s mindenek előtt közölj ide azon forrásokat melyek az árvaháznak eddigi fenállá- sát némileg biztositák. Az egylet tagjai — mint tudjuk — háromfélék, alapitó, pártfogoló, és tiszteletbeli tagok. Az alapitó tagok az egylet alapszabályainak 7-ik §-a értelmében három egymásutáni évekre visszavonhatatlanul, a pártfogoló tagok ellenben csak évről évre fizetik a 2 ftnyi segélyösszeget; — s noha sok lelkes honleány gyámolitja (aláirási ivén) az árvaházat, az egylet ez idő szerbit még sincs azon szerencsés helyzetben hogy az előadott segélyösszegből az „ápoldát“ czéljáuak megfelelőleg feu- tarthassa. Ez volna a tulajdonképeni forrás, mert a másik — a könyöradomá- nyok gyűjtése — melyet ezelőtt két évvel az egylet megkísértett, többek által félremagyaráztatván, egy időre be lettt szüntetvé. A lefolyt 1867-ik évben sok lelkes honleány könyöradománya fedezte némileg az árvaház szükségleteit, a f. évben azonban a künyörado- mányok forrása majdnem egészen kiapadt s jelenleg a nőegylet azon helyzetben van, hogy : egy árvaház vételére megtakarított s takarékpénztárban elhelyezett tőkekészletéhez kénytelen nyúlni hogy szükségleteit ez utón is beszerezhesse. A tagsági 2 ftnyi segélyezés magában véve elegendő volna az ápolda fentartására ha ezen összeg annak idejében küldetnék be az egylet pénztárába; jelenleg azonban midőn ezen kevés összeg csakis aláirási ivén ké- Szerk. pl. bm. h. 3ezi az egylet tőkéjét, az ápoldát fen- tartani nem kis feladat. Nem akaijuk mi az elősoroltak- tal egyesek jószívűségét a nőegylet részére kizsákmányolni, mi az eloso- roltakat egyedül hoztuk fel, miként az egylet tagjai s a t. közönség is — ássák, mennyire égető szüksége van a nőegyletnek arra : hogy a tagok segélyezési dijaikat mielőbb befizessék, s a netán vagyonosabb honleányok az ápolda fenállását önkéntes könyöradományaik beküldésével lehetővé tegyék. Azok kedvéért kik netalán az ápoldát künyöradományaikkal segélyezni kívánnák, tudatjuk; miként az életnemü készleteket az egylet az időszerinti lelkes szertárnoka t. Juhász Kálmánná úrnőhöz szíveskedjenek beküldeni. Ez alkalommal megemlítjük, hogy a nőegylet október hó 18-án több sürgős ügy elintézése végett választmányi gyűlést tartván elhatároztatott: miként az egylet a volt, de 1850-ben feloszlott nőegyleti alapot is, mely a városi pénztárban mint letétmény kezeltetik, az ápolda tőkéjével együttesen fogja kezeltetni, s e tekintetben az egylet jegyzői felkérettek, hogy ezen pénz kiadatása iránt a városi képviseletnél — a szükséges lépéseket mielőbb tegyék meg. Ugyancsak e gyűlésben iuditvá- nyoztatott az is, hogy egy alkalmas épület vétessék az ápolda részére. Az indítvány a közelebbi nagy gyűlés elébe fog terjesztetni. Ennyit most... jövőre szólunk az ápolda jelenlegi kezelésének előnyei és hátrányairól; addig pedig mig e téren újra találkoznánk, Isten velünk! Néhány igénytelen szó a társadalmi egyletekről. Az emberiség haladásának valamint legbiztosabb mérve, úgy alap- feltétele is a különböző erők öszpon- tositása, vagyis az egyletekben keresendő; — ezen állítás valódiságáról inár senki nem kételkedvén, azt bizonyítgatni annyit tenne, mint a természeti különnemű erők összmükö- désének áldott hasznai, s a napfény és eső termékenyítő hatása mellett okokat hozni fel?!! Ezen állitást tehát mint megdönthetetlen kész és való igazságot elfogadva, — azon anyagi s erkölcsi nagyszerű vívmányokkal szembe, melyek ez alapon korunkban már kézzelfoghatólag létre is hozattak, — némileg most az egyletek áldott hasznaitól eltekintve, csupán azok czélszerü alkalmazásáról kívánok ez úttal, szóllani; — jelen sorainkban különösen azon tért és mezőt mutatva fel, mely miud ez ideig nagy részben az egyleti működések körén kívül esve, — közművelődésünk nagy kárával jó részint elhagyatva — úgy szóllván — parlagon hever!! A társasélet körében ugyanis vajmi kevés egyleti hajlam- s törekvésekkel lehet találkoznunk!! S a midőn mind a politika, mind az ipar, tudomány s művészet körében az egyleteket egymásután látjuk előtü- nedezni; — ezen mindenesetre örvendetes jelenségek mellett, mint rémesárnyék azon sötét kérdés vonulhat el lelkünk előtt, — hogy a midőn az emberi munkásság nevezett téréin az egyletek nem csak égető szükséget pótoltak, de üdvösöknek is bizonyultak be, — társaséletünk nemesítése s művelése s általában a közerkölcsi- se'g szempontjából, cféle egyletekre talán szükségünk nincsen is?!! pedig fájdalom nem igy van a dolog!! Társas életünk, a születés, pénz, hivatali állás, életmód, foglalkozás, s a különböző műveltségi fokozatok, s sokszor a népfajok különleges érdekei szerint is, — részint a társaséleti előnyök, részint az élet többféle foglalkozásai nyomán természetesen több- nemű csoportokra szakadozván szé- lyel, — társaséletünk ezen mozaik- szerű képe előtt, — lehetetlen hogy az egyletek üdvös voltáról meg ne emlékezzünk?! mivel az egyletek az érdek közösségét képviselvén, s foglalván magokban, azon méltán feltehető bajnak állanak elébe, — hogy a közérdekek helyét különleges osztály, magánérdekek elfoglalhassák!! 8 nem o o leltet tagadni, hogy társaséletünk körében még mindig ezernemü elő- és balitéletek uralkodnak, melyek mig egyrészről a társasélet örömeit gyökerében mérgezik meg, s annak természetes fejlődését akadályozzák meg, másrészről, úgy a magán, mint a közélet boldogságát tetemesen koczkáz- tatják, s általában a társasélet közérdekeit, s legfőképen a közerkölcsisé- get veszélyeztetik!! Valamint tehát azt velünk együtt mindenki kívánja, hogy ezen társaséleti bajokon mihamarább segittetve legyen; épen úgy azok orvosszerét csakis az egyletek által lehet megszereznünk!! Mert ha társasköreink azon antikszerü képétől elfordítjuk is szemeinket, mely a múlt idők hagyományos emlékein elmerengve, társaséleti szokásainak az idők által már erősen megviselt, elavult ódonszerü öltönyét még most sem tudta le vetkezni, s képzelt előjogai megvédése végett, — a társasélet kellő közepében — zárt sorokat képez! Ámde nem hunyhatjuk be szemeinket, azon légió számra menő, kisebb nagyobb divatbünük számtalan sokasága felett, melyek ezen társaséleti szokásainkkal együtt karöltve járnak, s azoknak úgyszólván uszályát képezik; melyek a rang, vetély- vágy, irigység, hiúság tetszelgő alakjaiban, elébb a családi élet szentélyébe hatolva be, s az elégedetlenség, béké- telenkedés s visszavonás átkos magvait tele marokkal hintegetvén szélyel, s annak istenáldotta csendes kebelé- I bői a béke szelíd angyalát örökre száműzvén, annyi családi boldogságot tettek már semmivé; s a társasélet boldogságának életfá ján is, mint megannyi ártalmas férgek károsan rágódnak?!! S ezek nyomain lépdelve, s mint ezen divatbünük természetes co- rolláriuma, a szűkkeblű, a rövidlátó önzés szokott előállni!! Társaséletünk ezen daemona az önzésről, valamint eléggé s jól tudjuk, hogy épen a közérdek, s közjóllétnek fakadó csiráit szokta hideg fagyasztó lehclletével megdermeszteni; épen úgy azt is tapasztaljuk, hogy csakis azok szivét szokta a részvétlenség hármas ércz- falával körülkeríteni, kik társaséletünk előítéleteit ápolni, követni legjobban szeretik?!! S ennek nyomán társaséletünk némely tagjai társaskörüket mint saját világukat úgy nézvén, s csakis ennek érdekeihez érezvén magukat leköttetve, — arra a mi ezen világ körén kívül esik, talán meggondolni sem .kívánnak?!! pedig ezen világ körén kívül igen sok történik, a mi javító, s gyógyító kezekre várna?! Midőn azonban feltett czélunkhoz képest a társas-egyletek nagy szükségét, a társasélet többféle hiányainak kimutatása alapján lehető objcctivi- tással kimutatni igyekeznénk : előre is ki kell jelentenünk, hogy itt nem annyira a társaséleti osztályok külön jellemzése, mint inkább arról van a szó, — hogy a társaséleti egyletek felállítása fent, és alant, — egyaránt szükséges?!! S ezt annyival is inkább ki lehet mondanunk, mivel az általunk csak futólag, s egyedül körvonalaiban rajzolt társaséleti hiányokat, a társasélet bármely osztálya, sőt annak legalsó rétegében is, s még leginkább fel lehet találnunk?!! Valamint teliát az czélunk távolról sem lehet, hogy a társasélet ezernemü igényei, kellékei kívánalmai teljes mellőzésével, — a társasélet heterogen elemeit egy keretben összevonni igyekezzünk; épen ugy azok természetes igényei érdekei iránt is teljes kímélet, sőt tisztelettel is viseltetvén, -—• azokat mint olyanokat távolról is érinteni szándékunkban nincsen! ezé- lunk csakis azon pontnak kijelölése melyben a társásélet jól felfogott érdeke szerint, minden társadalmi osztálynak okvetetlen érülköznie kell!! Es ez nem más, mint a társasélet közboldogsága!! S erre vonatkozólag valamint azt tagadni nem lehet, hogy politikai életünk gyökeres átalakulásával szembe, társaséletünknek is változnia kell : épen ugy az is kétségtelen hogy ezen óhajtás, csakis akkor válik lehetővé, ha a még most is észlelhető némely hiányok, annak kebeléből lehetőleg ki fognak irtatni?!! Azonban a közerkölcsiség szempontjából felállittatni javasolt egyletek, inkább csak azon osztályokra vonatkozhatnak, melyek elhagyatott szegénységüknél fogva, a közművelődés jótékony eszközeitől csaknem egészen — megfosztva vannak!! Különösen
