Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-10-17 / 42. szám
II. évfolyam 42. szám. Szombat, október 17. 1868. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmen teilen levelek el nezu fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bólyegdijon kívül minden négyszer hasábzott garmond-sorért 25 kr. o. é. ßeetendö. Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre . 5 fr. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . 6 „ Félévre .......................................3 „ É vnegyedre ...................................1 „ 50 kr. H irdetések dija: minden hatkasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. VEGYES TARTALMÚ HETILAP._______ Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Zeisler M. Pesten. Nehány őszinte szó városunk gazdálkodásáról. (Vége.) • Azok kedvéért, kik városunk ta- gadhatlanul szép jövője iránt hű polgári érzületüknél fogva meleg részvéttel és önzetlen érdekeltséggel viseltetnek, nem lesz fölösleges azon módok és eszközök fölött elmélkedni, melyek használatba vétele és alkalmazása mellett, a mindinkább komolyabb alakban mutatkozó bajt, t. i. a helytelen gazdálkodási rendszer következményeit elhárítani, s ezáltal községünk méltán várható fölvirágzását biztositani lehessék. Senki által meg nem tántorítható meggyőződésem az, hogy a város gazdálkodása nem fog józan elveken és szilárd alapon nyugodni : valameddig a képviselő testület szigorú határvonal nem húz, egyfelől azon jövedelmek és kiadások között, melyek a hűbéri viszonyok megváltása folytán a várost illetik és terhelik; másfelől azon bevételek és költségek között, melyek a szorosabb értelemben vett háztartásra, t. i. a törvénykezésre, gazdászatra és a rendőrségre igényel- tetnek. Apáink intentiói szerint, a regáléból való jövedelem rendeltetése kétségtelenül az volt : hogy a megváltás miatt, eredetileg háromszázezer frton felül rúgott, jelenleg 252,431 frtnyi, a város pénztárát terhelő tőkének nem csak évi kamatai fedeztessenek, haTÁRGZA. Golyó . . . golyó! . .. — Beszélj-. — Irt« Dobránszky Péter. Egy.... Kettő___Húrom 1 K ét kar villáma csap össze.... Csattog, cseng az aczél........... Szemeikben szikrázó tűz ég, karjaikkal az élet és balál ví csatát, ők élni akarnak — s jelszavuk : bálái! Újra subán a kard : piros sugár szökik a légbe, s az egyik fél — oldül. „___Megállj ... 1 Gyilkos ... 1 Lődd lo... 1 “ S egy dördiilet rázza meg a légtengor nyugalmat. A délibábos rónán egy fergeteg zug át. egy fergeteg feketén, sötéten, tomboló paripán. Mi ez V Szemjáték ? Felrezzent légiimet V Ha I ha 1 ba I...“ Kaczog a fergeteg, s a ruganyos nyári lég visszhangozva kaczag.... „Ha, ba, ha!...“ A póraépl Becsület!... Becsület!... Mi az a becsületV Regényes szójárás.... Állj lesbe, ragadd meg a pillanatot, s a hol nem sejtonek — ott vágj 1 Együgjúi fogalom : Egyenes nt! A gyáva jár rajta. Az önbizalom, a lélekerö bonyodalmat keres, és rést ront az eléje gördített sziklákon. A mód mindegy. Fegyver, fegyver marad : golyó, kard, mé- - reg, mellkercszt, gyilok ... fegyver hát fegyver! A kivitel a minden : gj'őzz! — s vau becsületed, dicsőséged. Cselfogás, elmeél, fedett arca : ez a győzelem, ez a becsület, ez a dicsőség kovácsa 1... Becsület I... Becsület:... Hal ha, ha 1... Idétlen pórnép, épen szádba illik..........“ A fergeteg rohant feketén, sötéten tomboló paripán........ K oszom, győzelmi koszom... 1 s ez mellemre tűzve ... ba ! ba !... nők, nők ! Kalandos ábrándnép! Ha keblünk lángol elétek borulunk, I hazudunk, esküszünk, kicsalunk egy sugárt szemeitekből, b ha azt kicsaltuk — más napot keresünk........ „H a. ba. ba! holdkóros ábrándnép........“ S zerit. pl. Imi. li. nein évről évre maga az adóssági tőke is törlesztessék. Távol volt tőlök azon gondolat, hogy a kényszerűségből elvállalt adósságok, még a késő nemzedék kezeit is lenyűgözve tartsák, és igy a város haladására hosszú időn át zsihbasztó hatást gyakoroljanak. Nem hiszem miként távolról is sejtették volna, hogy más és fontosabb czélra szánt regále haszonvételéből, a kivilágítás a rendőrség s más hasonnemü szükségletek költségei fognak fedeztetni. Ha Nyíregyházának mostani lakossága egyetemlegesen eszközölte volna az ó és uj váltságot; ha községünk háztartása oly olcsó és egyszerű volna, mint volt 1848-ig, midőn hatezer frtnál nem kellett több törvénykezési és közigazgatási apparátusnak költségeire, szóval : ha mi a régi falusi életet folytatnék, s igényeink nem lennének városiak : ekkor, habár a józan gazdászati elvek szerint nem helyeselhetném, de legalább érteném a város gazdálkodását, s a közköltségek tekintetében régi nemesi szűziességben megtartott vállainkat azzal szépitgethetném : miszerint a jobbágyi terhek megváltása következtében ugyancsak megizzadt ar- ezunknak, egy kis pihenésre lévén szüksége, a nagy munka után nem árt sőt szükséges és illő a nyugodalom. Azt azonban tartózkodás nélkül nyilváníthatom, hogy sem városunk Kesely 1 előre, előre kesely!... ba, ba, ha! bűbájos, holdkóros, ábrándnép.......... A könnyű nyári lég játszva emelte a fergeteg alakját, — a habzó mén repült, szállt miként a villám___sötéten, feketén miként a b orukat........ H arsogott a zene, viharzott a táncz, szikrázott a jókedv, pattogott az élez. Ö a diadal lovagja : mellén győzelmi koszorú rezeg, karján az üdv istennője, szivében és lelkén — a pokol sötétje........ H arsogott a zene, csattogott a terem, reszketett a feltiizött koszom fertöztetett szirma__ A bübáj szelleme átkeresztelkedett Her- minnek és a diadal lovagjának karjába fűzte karját. Hermin hódító játéka a képzeletnek, le- bog mint cgj lehellet, tengerkék szemeiben egy egész tiizvilag ég, felhőnek emelt homlokán fagyasztó a fenség; sötéten úszó fodrok lebegtek fejéről — éjszin fürtéi. Tűz, mely éget, — fenség, mely fagyaszt, — lebegő uszály, mely őrültté tesz___! „H ermin 1 Keblemen a koszom ... s kegyed néma, mint a sors, hideg mint a gyilok.... ?“ „Bocsánat! Loráud gróf, — láthatja ön c keblet hullámzani, ez ajkukat remegni___igen. m ert nagy- szóm vau önhöz!“ „Habi nagy szó___!?“ Rajtu nk egy átok súlya van, súly, mely eltávolitbatlan, súly, mely agyon nyom. súly, mely őrültté tesz___! „Az égre, Hermin 1?...“ Igen gróf ur, — az embervilág nagyobb felén egy átok súlya vau, — ön ismeri, vagyis inkább nem ismeri azt... hisz öu gróf.___* „ De Hermin!?___“ Ez átok az átkatlau válfal, mely az em- bervilágot két egyenlőtlen részre szakítja, s melyen át a felek csak nyugalmuk és önérzetük veszélyeztetésével közeledhetnek egymáshoz, a nélkül, hogy ily áldozatok árán is megszűnnék az átok----Van-e önnek hatalma e válfalat lero mbolni ? Ha nincs; — megvetem önt! Egy hullámzó kebel, remegő ajkpár, megtört büszkeség, reszketeg hangzavar.... A megkövült gróf kérdésteljes szemeket függesztett arra a viharzó kebelre, arra a hódítón remegő ajkpárra. Hermin nézett.... kérlelbetleniil mint a jelen és jövő érdekeivel, sem az osztó igazsággal összeegyeztetni nem tudom, miként azok kik sem az ó, sem az uj váltság terheiben nem részesültek, sem a város kamatterheiben részt nem vesznek : a 330,000 frtb került kir. kisebb haszonvételek jótékonyságát egyaránt élvezzék azokkal, kikre a váltság miatt fölhalmozott adósságok maiglan is ónsulylyal nehezülnek. Nincs egyátalán szándékomban, példás egyetértésben élő községünk polgárai között, az osztálygyülölség magvát hintegetni; azt azonban leplezetlenül mondhatom : hogy városunk gyarapodásával évről évre, napról napra mindinkább növekedik azok száma, kik a háztartás terhei alól önhibájukon kívül magukat kivonva, a községi közköltségek tekintetében valóságos kiváltságolt nem adózó osztályt képeznek. A városi közköltségekre nézve, a mily arányban mentesül valamely osztály községünkben, azon arányban súlyosítja azok terheit, kik ingatlan vagyonukkal kezeskednek a város által csinált adósságokért. A gyászos emlékű kényuralmi időszakban volt e város életében egy időpont, midőn községünk jövő érdekei is kellő figyelembe vétetvén, városunk lakossága az úgynevezett, közköltségek czime alatt, talán kissé súlyosan megadóztatott. Mint mindig midőn fizetésről van szó, úgy akkor — sors, áthatón mint a gyűlök, — pillái alatt a tűz kigyuladt, meg elaludt, mint mikor a felhő borulatát villám tépdoli meg. Pengett forrott a táncz, a zene harsogott. Uj rohammal tört elő a szenvedély s a roskatag hölgy folytatá : S ön kegyetlen! nem ért vagy nem akar érteni! Ab igaz! Hisz ez a mi sorsunk. Szemünkbe az angyal mosolyog, vagy könyez, hátunk megett az ördög kaczag. Legfeljebb szánalomra vagj-unk méítók, sznalomra, mely igy beszél : szegén)-, szegény holdkórosok, szegény őrültek, szegény nők !... Gróf ur ! szakgassa le már valahára az álozát arczárói, dobja le azt a sima kígyót kebléről és akarjon engem megérteni!... „Sima kigj-ót... sima kigyút keblemről...? Hí—e—r—m—i—n ! E képlet agyonmar, — magyarázza ki magát!...“ Jól van! Lovagiasság, udvariasság, gyöngédség, előzékenység... szóval mindez együtt véve — az a kígyó, mely becsületre esküszik, mely hódol, mely simogat, mely beliizeleg. Ez a kigvó az, mely sir a férfiak szemében, midőn bolsejükben a pokol minden ördöge kaczag. Szent fogalmak eként megfertőzve! Ön nem akar megérteni, mert a salonok törvénye álezát parancsol; mondja meg csak nekem gróf nr : mi elébbvaló? A salonok vagy a szív törvénye? Nos! gróf ur szólljon. értsen meg; ha akar megérthet. hisz ön gróf ur — gróf! „Őrültté tesz___!“ „Ám jó! Öu mesterileg ért az arezjátékhoz, megkiinéjem eróködéseitól : hallgasson rám, figyeljen Ön a könyörtelen, a ki kényszerít, hogy az átkot, a bélyeget, mely az embervilág nagyobb felére van sütve, önajkaimnifil tárjam fel előtte ___én 1... kinek ez öriiletes szenny szinté n á—t—k—o—m ! A láz, mely oly tulhatalmi tűzzel ömlött a szenvedélyek hölgyére, most egyszerre a fagypontra szállt alá.... Egy kiforrott tüzbegy, mely didiét piheni ki. Aztán szólott hidegen, nyugodtan , fenségesen mint egy végzet : Ön gróf! gróf ur___én nem vagyok az, s ez — átkom! „Hab, még kevésbbé értem !“ „Ön ismeri ama német herczeget *), ki a *) TVinflí'crligrnlz. is a községi adófizetésre kényszori- tett polgárok, zúgolódva nyúltunk zsebeinkbe. Időmultáu, a fizetés által fölháboritott kedélyek izgultsága le- csilapodván, nem hiszem miként találkozzék oly polgár, ki azon időkori polgármester Hattzel Autal nevétől a hálás kegyelet adóját megtagadná! Jól tudom azt, miként későbbi időben a város kormányán levő férfiak a b. e. Hattzel A. által kezdeményezett gazdálkodási rendszert követni.akarván, nemes törekvésűkben, a polgárok erszényeit utolsó fillérig kizsákmányoló akkori kormány által mega- kadálvoztattak. Nem szemrehányási, inkább fi- gyelemébresztési czélból óhajtóm ez igénytelen sorokat az illetők által vétetni, kissé szembeötlőnék találom azonban, hogy uj alkotmányos ;é!e- tünk, önrendelkezési szabadságunk harmadik éviben, a helyes gazdálkodási ösvényre való térésnek csak itt- ott mutatkoznak némi jelenségei! A helyreállított alkotmányos élet folytán újra visszanyert önrendelkezési jogunknál fogva, intézzük teliá! aként háztartásunkat, hogy házi szükségleteink városi közadó utján, kezdetben ha nem is egészen, legalább nagyobb részt fedeztessenek. A ki a város háztartás jótékonyságában részesül : illő és igazságos hogy annak terheiben is részt vegyen. Mint felejt- hetlen Széchenyink mondá „csak a vagyontalanok és a koldusoké legyen világ közfelfogását eként fejező ki : az ember a bárón kezdődik. En nem vagyok még az sem 1 Ön érettem élet-halálra vitt, s mellén a koszorú ... azt hiszi ön, hogy boldognak érzőin magam ? Ön legfeljebb nőid vesz, többet nem tehet. De lássa gróf ur, az embernek nem csak szive, hanem önérzete is van, sőt sokszor az önméltóság érzete urává lesz a szívnek, s ez hódolni kénytelen. E két hatalom küzd egymással és : mi vérzünk belé. Ha On nőül vesz : boldogtalanná, őrültté tesz azt erezem, hogy engem páriát a „nem emberek“ közzül, — mint egy hitvány ékszerdarabot szokás — tűz keblére! Ert-c már? Sejti-e az átok súlyát, melytől nem szabadulhatok, s melyet jóvá Ön nem tehet. Ön ember, és én egy hitvány üveggyöngy legj'ek az Ön toilletjében ? Én, én is ember szeretnék lenni, ember, mint On ... szeretnék és nem lehet! Ez a lehetetlenség az emberiség átka!....“ A szoborgróf kétségbeesetten mosolygott___ Karjain a szenvedélytörött hölgy ___a terem zú gott, csengett, harsogott.......... A gróf ajkain egy halk sóhaj repült el két szóval terhesen, e két szó : „boldogtalan, — megőrült 1“ A grót érezte hogy szobor, mert tehetetlen, a hölgy érezte, hogy „nem ember,“ mert ő még csak nem is bíró. E pillanatban bárom portól fedett alak lépett be a terem ajtaján : sötéten, komolyan, méltósággal mint maga az — Ítélet. Oldalukon kard. szemeikben villám, nrezukon az igazság haragja. Egy kivált közzülök és szólt, — férfias mély hangja mint az égdördiilet 1-ezegle át a néma termeket ; „Magas közönség! Az igazság nevében bocsánat ! Darvy Loráud gróf ur, Ön a becsület foglya! Feleiéi fog két kérdésre : mért vágott a szabályok ellenére, B felhívásunkat megvetve — mért száguldott tova? Magas közönség ! Íme a tanuk — a segédek, imc bizonyitványaim... s önök n grófot az igazság szavára kiadni nem vonakodnak___“ „ Darvy Loránd gróf nr kövessen 1...“ E szavakra, mint varázsütésre — ezer keze lett az igazságnak : Karok erdeje tépte le, zúzta szét Loránd gróf mellén a győzelmi koszorú fertöztetett szirmait. A gróf még inkább érző. bogy szobor, mert
