Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-26 / 39. szám

gyászos vonásihoz azért- újakat raj­zolni úrin akartam, ínei'tf'nem is lehe­tett volna, hogy mégis e sorokban az emberi élet ezen leggyászosabb képe­ivel foglalkoztam annak oka azon tu­datban keresendő : hogy az írott, s annak valósítása közt még igen nagy hézag szokott felmerülni, s ezen tényleges állítást a szóban forgó ren­deletnél is eléggé tapasztaljuk, a mi­dőn bár a koldulást megszüntető mi­nisten rendelet már mintegy két éve kiadatott, s megyénk ebbeli határo­zata is jó darab idő óta kihirdettetett mindemellett is a koldulás botránkoz- tató szokása még mindég fennáll. Községünkben ugyanis ajtónk kü­szöbénél azóta folyvást egymást vált­ják a koldusok, sőt a napokban ra­bolta ki egy koldus községünkben egy gazda házát, a legközelebbi nyí­regyházi vásárra tett utunkban pedig minden utkanyarulat minden hídfőnél csoportosan láthattuk őket, sőt a vá­sártéren is többeket láthattunk. Ezen tapasztalás ad alkalmat e szerencsét­len ügyben a felszólásra, s azon tudat, hogy mint a gyenge csemetének — hogy megfogamzhasson — úgy min­den uj törvény-és szokásnak is, idő és ápolásra van szüksége, hogy az élet­ben gyökeret verhessen arra ösztön­zött, hogy ezen törvényt mint közmű­velődésünk egyik uj szülöttét, részint üdvözölhessem, részint megerősödhe- téséhez ápoló kezekkel járulhassak. Megyénk minden rendű tisztvise­lői s községeink előjárói! záradékul szabad legyen ez ügyet hathatósan ajánlani, önök vannak első sorban arra hivatva, hogy az erkölcsi közér­zület ápolása, nevelése, s a társadalmi közbóldogság elérhetésére ezélzó, úgy a közművelődés, mint a vallásos élet alapelvei által is helyeselt sőt követelt ezen rendeletnek mihamarább érvényt szerezzenek, s annak életbeléptetését lelkiismeretes buzgalommal segítsék előre, s midőn e nemes munkában fá­radni fognak nem csak a hideg ész szavára, de érző szivök sugallatára is hallgassanak, mert az emberi nyomor megszüntetését s annak felsegélését tárgyazó ezen törvény nem annyira papiroson, de mindenekelőtt kinek-ki- nek szivébe van írva!! Várady Pál. Körlevél. 0 méltósága a vallás és közokta­tás ügyi miniszter ur rendelete foly­tán, ezennel közhírré tétetik, miszerint a választások összeírása tekintetéből, a szabolcsmegyei központi izraelita TÄKC/A. EUSfcXA. Midiin a szerencse (Fortuna) a szerencsét­lenséggel (falum) vitatkoztál;, hogy melyik hatalmasaid), és ennek megitélhetése iránt egye­sek előadásai után adatokat gyűjtöttek — a többek közt egy lalusi szabó mester következő panaszt emelte. i.u kérem igen szépen szabó mesterember vagyok, egész életemben szerettem a jó búrt, műdé azért dolgoztam mindig szorgalmatosam s bála Fortunának, semmi bajom; csak az az egyetlen egy panaszom van, hogy az a pokolra való Glajem árendás olyan kis iteze rósz eins- logos bort méret, hogy alig tudja az ember meginni. Az általa mérés végett kiadott bor rende­sen bárom kézen megy keresztül, mert hát ké­rem alássan úgy kell megérteni a dolgot, hogy Glájem árendás a regále bérlő, — ö tellát elő­ször olyan bort ád, a milyen neki tetszik, má­sodszor auuyi áréit méreti, a hogy tetszik, har­madszor olyan kis itczével méret a minő neki tetszik és negyedszer azt pedig nekünk kell meginni a hogy nekünk nem tetszik. — Ő ki­adja a bort a csapiárosnak Heijemnek, ennek pedig van egy -eiuslog-professor, mis-mást ké­szítő sáfárja, — Síeljem, igy tehát mind a há­rom rendesen ad a borhoz. választmány bizottságai folyó év ok­tóber hó 11-től bezárólag ugyanezen hó 20-ig folytonosan működni fognak. A béirási helyek : K i s-V á r d a, Bogdány, N.-Kálló, Nádudvar, Nyir-Báthor és Nyíregyháza leendőnek; ez utóbbira megjegyez­tetik, hogy előlegesen beirási helyül tűzetik ki ugyan, de választási helyül előre határozottan nem nyilvánittat- hatik. Felszólíthatnak tehát az illetők, hogy magukat a beirási helyeken, a fent nevezett idő alatt beírassák. Ké­sőbbi jelentkezések figyelembe nem vétetnek. K i s-V á r d a i kerület: Dögbe, Vörösmarth, Kékese, Ká­nyái-, Dombrád, Öntelek, F.-Litke, Ko­moró, Thuzsér, Bezdéd, Zsurk, Eszeny, Eperjeske, Szalóka, Agtelek, Mán- dok, T.-Pálcza, Jéke, Pap, Anarcs, Báka, L.-Petri, K.-Apáthi, Lövő, Gyü- re, N.-Varsánv, K.-Varsány, Gem- zse, Karász,! Gyulaháza, Ajak, Ara­nyos, Kis-Varda, Berencs, Cs.-Kenéz, Or-Ladány, Or-Mező, Szent-Márton, Benk, Mogyorós. Bőgd á n y i kerület ; Bogdány, Gáva, Bérezel, Buly, Ibrány, Oros, Pazony, Keresztéit, Ke- mecse, Halász, Megyer, Túra, Sényő, üemecscr, Gégény, Berkesz, Napkor, Kék, Tét, Székely, Thass, Pátroha, Apagy, Rád, Beszterecz, Paszab. N.-Káílói kerület : N.-Kálló, Ujfehértó, Téglás, Bö- köny, Hugyaj, K.-Kálló, Biri, Gesz- teréd, Balkáriy, Szakoly, Gelse, Mi­hály di, Nyir-Adony, Sz.-Gy.-Abrány, B.-Abrány, Újváros, Martonfalvá, Acsád. Nádudvari kerület : Nádudvar, P.-Latlány, Ősege Te- tétlen, Egyek, Sápp, Földes, Szovát. Nyir-Báthori kerület: Er-Kenéz, Lugos, Encsencs, Nyir- Béltek, Piricse, Pilis, Gyulaj,Bogáth, K.-Léta, K.-Semjén, P.-Petri, M.-Pócs, Ó-Fehértó, Szalmád, Magy, Besse- nyod, Levelek, Ibrony, Iíércs, Bakta, Lórántliáza, Vaja, Eör, Mada, P.-Do- bos, Roliod, Jákó, Petneháza, Laskod, -Romocsaháza, Nyir-Báthor, Bánháza. N y i r e g y h á z a és T.-L ö k i k e- riilet : Nyiregyháza, Dada, T.-Lök, Dob, Polgár, Hargita, Sz.-Mihály, Bűd, Csobaj, T.-Ladány, Tardos, Báj, Esz- lár, Nagyfalu, Rákamaz, Timár, Sza­bolcs, Balsa, Kenézlő, Zalkod, Vis, Vencsellő, T.-Kenéz, Phtrügy, K.­Na hiszen ha a borhoz adnak ez nem baj, mert hiszen akkor többet kap meiszter uram. — mond a hallgatók egyike. Igen de vizét, lön a válasz, azt pedig a csizmámban sem szeretem, már most csak tes­sék felfogni, azt a nagy méltatlanságot, hogy az embernek saját jó pénzéért, azt a rósz és kis iteze bort kell meginni, a mit Glajem áren­dás méret, mert hiszen másnak bort mérni nem szabad. — azután csak úgy félvállról kineveti az. embert, ha valamit szól ellene, -— csak an­nyit mondhatok, hogy ez a Olajom árendás na­gyon szereti az igen kicsi iiezés, meszelyes és félrneszélyes üvegeket, különben ő maga is olyan kicsi, kicsi annak a felesége, gyermeke, apja, anyja, testiérje, szamara, lova, tehene, kutyája, macskája s mindennemű aprómarhája, még a lelkiismerete is; én nem tudom, hogy hol a csudák csudájából tudta össze szedni ezeket a suk kicsiségeket. De én az igazságot keresendő, miután még legény koromban azt hallottam meiszter uram­tól, hogy borban van az igazság, elmentem a városba, — én nem tudom hogy mi az isten csudáját néztek ott rajtam az emberek, csak­hogy mindenkinek rajtam függött a szeme, és kérdették tőlem, hogy mit keresek'! Az igazsá­got — mondám, — jaj az itt nem lakik, azt nein ösmerjük — lett a felelet. — Jól vagyunk hát — mondám, — sokkal jobb volna már ne­künk Mennyországban — megunva a sok kér- dezösködést, bementem egy liotvelbe, — talán Telek és ti mindenütt közbeeső pusz­tákkal együtt. Kelt N.-Kallóban, szept. 24. 1868. Dr. Bleuer 'központi vnl, olnök. Deltreczeui daiáiüuue|)ély. Szeptember 19-én este a színházban fele­melt árak .mellett tartatott meg a hangverseny kitűnő sikerrel. Kiválólag tetszettek : a Saxleh- ner, Kendelényi s Kocsis Irma kisasszonyok éneklései és a Füredi Ismert kedves népdalai; Nagy Huber Ida asszony is szép énekével biz­tosítékot szolgáltatott az iránt : hogy a jövő idényre kellemes első énekesnője lesz a debre- czeui színháznak. — A meglepetés tetszését vívta ki Dubéciz Péter szokatlan igézetii bárfa­játékával; a debreczeni dalárda előadása is jól sikerült Szeptember 20-án a közös dalárelőadás és dalverseny előadási napján az egyes dalárdák küldöttei a városház térés udvarán zászlóik alá sorakozván, megindult a dalcsarnok felé a mely czegléd-utcza végére, egy térségre volt épitve, Az utczán végig fellátszott az építmény, hom­lokzata; mely várkaput, ábrázol bástyázattal és két mellék toronynyal. Ormaikon pazarlással készített szép zászlók lengtek. A yárszei-ü homlokzat illegett' domborodik fel mintegy óriási sugólyuk. a dalcsarnok szín­padja; melynek boltozat szegélye báróin szinii kelmével volt végig futtatva; s legtetején egy óriási arany lant, jobbra az ország, balra pedig Debreczen város czimerei valának láthatók; és két oldalt szebbnél szebb zászlók lobogtak és játszadoztak a gyakorta erősen neki-neki induló széllel. A nagyszerű menet bevonulván a dalcsar- nokba, — 10 órakor vette kezdetét az előadás a következő sorozattal : 1. Hymnusz rézhangszerek kísérete mellett Erkel Fereucz szerző személyes vezetése alatt, előadva az összes dalárdák által. 2. Verseny előadása uyolez egyes dalárdá­nak úgy a mint következik : a) Sáros-n.-pataki verseny darabja „Beteg leány“ F.gressy Bénitől. b) Kecskeméti városi dalárda, verseny da­rabja „Honfidal“ Baumgartner János karmester. c) Losonczi dalárda, versenydarabja „Ilon- fidal“ Lorencztől. d) Esztergomi dalárda, versenydarabja : „Édes lánykám“ Huber Károly tói. e) Szolnoki dalárda, versenydarabja „Ma­gyar népdalok“ Zimay Lászlótól. f) Pécsi dalárda, verseuydarabja „Ki a gonddal“ zenéje Rieger Györgytől. g) Békési dalárda, verseny darabja „Dalün­nepen“ Them Károlytól. b) Kecskeméti dalkar, versenydarabja „A csata“ Strochtól. 3. Szentelt hantok szövege Komócsy Jó- zseftől, zenéje Mosonyi Mihálytól, fözeneigaz- gató Erkel Ferencz ur vezénylete alatt, előad­ják a összes dalárdák. 4. Verseny előadása hét egyes dalegylet­nek, u. m. : a) Zsombolyi dalárda, versenydarabja „Édes lánykám“ Huber Károlytól. b) Jászberényi dalárda, verseuydarabja „Népdalok“ Falotásytól. c) Eperjesi zene és dalegylet, versenyda- rabja „Egy leánykának“ Wusching Konrádtól. d) Aradi felgymnasiumi dalkör, versenyda­rabja „Párisi ifjúság“ Ádámstól. ej B.-Gyulai dalegylet, verseuydarabja „Al­földi legény“ Rieger Györgytől. f) Nagy-Váradi dalárda, versenydarabja „Rósz bor“ Vörösmartytól, zenéje Fehérvári Jánostól. g) Szentesi dalárda, versenydarabja „F2sti csend “ Ivreuczertől. 5. Harczos imája Lachner Ferencztől, elő­adva az összes dalárdák által, Erkel Ferencz ur vezérleté alatt. (i. Verseny előadása nyoloz egyes dalegy- letnek, úgymint : . hotelbe — mondák a többiek, — nem tudom én, mi az ördög csudája, csakhogy olyan korcs­ma forma volt. mert enni és inni is lehetett benne, leültem egy asztalhoz keresvén az igaz­ságot legelőbb is bort kértem, hoztak egy iczike piczike kis üveggel, kérdeztem, hogy félmé- szely-e V dehogy — mond a keller ur, ez egy meszely. — Na barátom — mondám, nálunk a kis Glajem lezik is kis mészölyi ad, de ez an­nak még fia sem lehet, — de hát nem elég kicsi — lett a válasz, hozok még kisebbet ha tetszik,- hát még az ára, 20 krt vett rajtam a pokolra való, a bor pedig olyan rósz volt, de olyan, hogy nálam mikor Orzse feleségem ugor- kát savanyít, a leve tíz grádussal jobb. — Na halljuk, mondám — ez mégis gvalá/.at, igy meg­húzni az embert ilyen rósz borért, micsoda — alig hogy ki mondtam ezen igazságot a keller ur valamit motyogott a többinek, arra vagy négy kisebb k.eller, mint mészáros kutyák nekem rontottak és kilöktek a hotyclből, ugy szégyel- tem magam, tessék elhinni hogy fel nem vet­tem volna egy hordó aszú borért, — azután csak egy lett volna azon urak között a kik ott ebédeltek, ki felszólalt volna mellettem, bizony nem esett volna oly nehezen, —; később hal­lottam azután, hogy azok az uaak azért nem szóltak, mert tartoznak a keller urnák. Ez szerencsétlenség, kiáltották a kívülállók. Nem szerencsétlenség, hanem gazság vála­szold a szabó — de azért én ezzel meg nem elégszem, hanem jövőre is keresem az igazsá­u) Debreczeni ref. főiskolai énekkar, ver­senydarabja „Gyászdal“ Gálitól, négyesre tette Sz. Nagy Károly. b) Pesti nemzeti dalkör, versenydarabja „Suhog a szél“ Zimay Lászlótól. c) Nagy-Körösi dalárda, versenydarabja „Esti dal“ Merkertől. d) Aradi dalegylet, versenydarabja „Bor­dal“ Kunért Ede karmestertől. el Gyulai magándalkör, versenydarabja „Vi­gadj hazáin“ Huber Károlytól. f) Bicskei dalárda, versenydarabja „Az én hazám legszebb hon a földön“ Wusching Kon­rádtól. g) Szarvasi dalárda, versenydarabja „A dal“ Benka Gyula karmestertől. li) Kolozsvári dalkör, versenydarabja „A zölds?in“ Storcbtól. 7. Szózat Vörösmartytól, zenéje Egressy Bénitől, előadva az összes dalegyletek által Ér­kel F’eren'cz ur vezénylete alatt. Hallgató mintegy G000 lehetett. A város lakossága ugy szinte a közel vidékiek is, ugy látszott, kevéssé valának érdekelve az ünnepély által, mert feltünőleg kevés hallgató volt jelen. Az ünnepélynek fél 2 ófakor lett vége;- és akkor a dalárdák ismét sorakozva, nagy­szerű, látmányt tüntetve elő, — vonultak ki a nagy lakoma helyére, a vasút melletti kerített térségre. űö asztal volt megtérítve; melyeken öt féle étel, szőlő s bor savanyuvizzel, teljesen kielé­gítő mennyiséggel és jósággal lön felszolgáltatva. Az általános jókedvnek, az esti alkonyat vetett véget; s este 9 órakor kezdődött a táncz- vigulom. Azt mintegy 2000 ember látogatta meg. s mulatott ott szinte viradtig. Szept. 21-én délelőtti 10 órakor tartatott meg a dalár küldöttek közgyűlése a főiskola, imaházában. A közgyűlés igen népes volt; az imaház minden helyisége megtelt. Elnökül Komlóssy Imre, jegyzőül Zivuska Ferencz kérettek fel. — Legelsőbb is az aradi nagy gyűlés jegy­zőkönyve olvastatott fel és hitelesíttetett. — Azután az országos dalárszövetség meg­szilárdítása mondatott ki határozatikig; és az ahoz járulás végett a dalárdák jelen volt kép­viselői egyenkiut hivattak fel, kik is nyilatkoz­tak, hogy azon dalárszövetségbe tagkint belépnek! — A jövő országos datáriinnepély megtar­tására nézve az határoztatott : hogy. az két évig ne tartassák; és a jövő daláriinnepélynek hol és mikor való megtartását : az országos dalárszövetség középponti választmánya hatá­rozza meg. Kihirdettetett a verseny-bizottmánynak bí­ráskodása. A kitűzött jutalmakra nézve követ­kezőleg Ítélt : 1. Az első dijat, egy nagy ezüst serleget, melyet a debreczeni hölgyek, magyar zenemű­vel pályázó egylet diadalának jutalmául tűztek ki, szavazat többséggel a pécsi dalárdának Ítélte oda. 2) A 2-dik aranyérem dijat az esztergomi dalárdának ítélte oda. 3) A 3-dik dijat a pesti „unió“ által fel­ajánlott karnagyi pálezát, az aradi dalárdának Ítélte oda. 4) 4-dik, ezüst érem dijat szavazattöbb­séggel a pesti nemzeti dalkörnek Ítélte oda. A bíráló vál. ezenkívül kötelességének tartja kiváltképen elismerést és dicséretet szavazni az aradi felgymn. ifjúsági dalárdának, melynél örömmel észlelte a fent elsorolt művészi tulaj­donoknak már is oly mérvben való kifejlettsé­gét, mely az egyletet a legszebb jövővel van följogosítva kecsegtetni. A bíráló vál. végre még a következő dal­egyleteket tartja kedves kötelességének kivá­lóbb dicsérettel kitüntetni, úgymint. : 1) a debreczeni ref. főisk. énekkart, 21 a zsombolyi dalegyletet. 3) a kecskeméti városi dalárdát. 4) a kolozsvári dalárdát —- és 5) a jászberényi dalárdát. got mind addig, inig azt fel nein találom, a mi pedig ezután útjába áll. ha maskéut nem lehet, Angol tűmmel addig szurkálom a hátát, inig el nem megy utániból; nem megyek töb­bet fegyver nélkül a hotyelbe, hanem magam­mal viszem tütáskainat angol tűkkel berakva, — akkor lökjenek ki engem aztán — hiszen ha mindnyáján és egyenkiut ott hagyjuk az igazságot, akkor az lesz belőie, hogy önzésből még az orrunkat is leharapják ugorka helyett — már hiszem azt a példabeszédet, hogy min­dig igy volt s igy is lesz — csuk tartsa meg magának az a csaló, a ki azt feltalálta, mert ezt csak csaló találhatta fel, — én arra nem adok semmit, hanem továbbra is megmaradok az igazság mellett, és keresem azt, mig csak mozogni tudok; — csak arra kérem alássan, hogy — hogy — hogy az isten csodájába is hívják — már majd elfelejtettem, pedig tűvel szurkáltam ki a nevét a karomra, igen Asztrea az igazság asszonyságának méltóztassék Fortu- naságod meghagyni, hogy azt a kendőt vegye le szemeiről, mert ha jobban és mindent lát, a világon nem fog oly sok igazságtalanság tör­ténni; s bizonyos lehet benne F ortunaságod, a szerencsétlenség — minden gazság, csalás, ármány, önzés, részvétlenség, gorombaság s több ily jó madár követőivel örökre meg íog bukni. R—1.

Next

/
Thumbnails
Contents