Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-09-05 / 36. szám
II. évfolyam. •36. szám. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN. Széna-tér 121-ik szám alatti háziam. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegflijon kívül minden négyszer hasábzott garmond-sOrért 25 kr. o. é. fizetendő. A kiadó-liivatalbaii' Házhoz vagy postán Félévre Évnegyedre Hirdetések dija: minden hathasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. szuuinsuKut: és a hajdii-kerélet közlönye. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Zeisler M. Pesten. Küldöttség! tervezet az egyházmegyei életbiztosítás tárgyában. Alulírottak a gemzsei nt. egyház- megyei gyűlés 63. számú határozata értelmében a végett küldetvén ki, hogy úgy az egyéni, mint a tömeges életbiztosítás eszközölhetése tekintetéből tervezetet nyújtanának be: mely kiküldetésünkre vonatkonatkozólag, következőkben van szerencsénk elkészített tervünket a nt. egyházmegye elé terjeszteni : Az életbiztosító intézetek, melyek külföldön már évtizedek óta éreztetik jótékony melegüket, közelebbi években hazánkban is oly népszerűekké kezdettek lenni, hogy mindazok, kik haláluk esetére családjuk jövőjét biztosítva óhajtják látni, tömegestől sietnek meggazdálkodott filléreiket, majdan dúsan kamatozandókat, letenni ezen intézeteknél; és valóban oly családapákra nézve, kik csekély évi jövedelmükből világi gazdagságot nem gyűjthetnek, az életbiztosítás az egyetlen eszköz, melynek felhasználása folytán csekély áldozattal meglehetős örökséget szerezhetnek családjuk számára. Ha egyesekre jótékony ezen intézvénv, hozzáhasonlithatlanul jótékonyabb — mert sokkal csekélyebb áldozatba kerülő — az testületekre nézve, azok özvegyeik és árváik sorsának eny hitesére. Ily alapelvekből kifolyólag midőn egyházmegyénkre nézve is üdvösnek s felkarolandónak véleményezzük a kebelbeli lelkészek közziil egynek vagy többnek is bizonyos tekintélyes összegig leendő biztosítását: másrészről nem késünk az ezen biztosítás lé- tesitlietésére megkívántaid módozatokat előterjeszteni. Küldetésünk aként lévén körvo- nalozva, hogy mind az egyéni, mind a tömeges biztosításra vonatkozólag készítenénk tervezetet, ennek folytán a következő kérdések megoldását tettük feladatunkká : I. Tömeges vagy egyéni biztosítás lesz-e czélravezetöbb ? H. Miliő összegig történ jék a biztosítás ? III. A fizetendő di jak mely forrásból vétessenek? és IV. Melyik intézetnél történjék a biztosítás ? I. Tömeges biztosítás alatt, küldöttség a biztosításnak azon módját érti, miszerint az egyházmegyebeli 93 lelkész tömegestül mindenik külön-kii- lön bizonyos meghatározott összegig biztosíttatnék s a dijak egy közpénztárból fizettetvén, min delüknek elhalása esetében az özvegy-árva pénztár lenne az örökös. De ezen biztosítási mód még azon esetben is, ha a biztositó bank nevezetes engedményekre volna hajlandó — nagyon költséges lenue, mert a bank részére a biztosított összegtől évenkint fizetendő dijakat a biztosított életkora határozza meg, s mig egy harminez éves lelkész 10Ő0 fr. után csak 25 fr. 20 kr. évi dijat fizetne, egy hatvan éves lelkésznek ugyanakkor 75 fr. 70 krt kellene áldozni; e mellett sokan lennének, kiket orvosi vizsgálat folytán a bank el sem is fogadna. Általában a tervezett biztosításnak czélja az lévén, hogy a múltak gyászos mulasztásai némileg helyrepótoltassanak, s jövőre oly alaptőke szereztessék, mely a lelkészek özvegyeinek és árváinak sorsát cny- hitőleg biztosítsa, az ezen czél elérésére kínálkozó eszközök közziil a kevesebb áldozatot igénylőt kell választanunk, ha általa egyszersmind ugyanazon eredmény érhető el. Ugyanazon eredmény érhető el és pedig tetemesen csekélyebb áldozatokkal az egyéni biztosítás által, ha t, i. az egyházmegyebeli lelkészek magok közziil nem ugyan egyet, mint szóban volt — hanem küldöttség véleménye szerint hármat biztositanának, még pedig életkorukra nézve egy 30, egy 35 és egy 40 évest. Ezt azon czélból véleményezi küldöttség, hogy az ekként biztosított lelkészek közzül egyik vagy másik elébb elhunyván, a biztosított összeg egy harmadának már birtokába jutna az egyh. megye, s ennek kamatai nagyrészben kézhez szolgáltatnák a még fizetendő évi dijakat, II. A mi a biztosítandó összeg meny- nyiségét illeti, ennek meghatározása a kebelbeli lelkészek és egyházak áldozatkészségétől függ, ugyanazért küldöttség nem is látta szükségesnek, egyetlen meghatározott összegre alapítani tervezetét, hanem tájékozásképen kimutat három összeget, a fizetendő dijak megnevezésével, a nt. egyházmegyétől függvén egyiknek vagy másiknak elfogadása. Első terv szerint biztosíttatnék 30 ezer frt, még pedig egy 30 éves lelkész 10 ezer frtig; egy 35 és egy 40 éves lelkész szintén 10—10 ezerig; ezen esetben a biztosítási dij lenne ha az évenkint egyszerre és pedig előre fizettetnék ; 832 frt; második terv szerint biztosíttatnék 21 ezer forint, az előbbi módon, három lelkész 7—7 ezer frtig, ezen esetben a biztosítási díj volna 582 frt 40 kr.; harmadik terv szerint biztosíttatnék 12 ezer frt, a fentebbi módon három lelkész 4—4 ezer frtig, ezen esetben fizetni kellene évenkint 332 frt 80 kr. biztosítási dijat. III. A ini már a meghatározandó biztosítási összegtől fizetendő évi dijak fedezését illeti, e tekintetben a küldöttség érintetlenül óhajtja hagyni a jelenlegi özvegy-árva pénztárt, úgy hogy a most meglevő töke folyó kamatai minden évben a jelenlegi öz- vegv-árvák között osztassanak ki; de már az ezen pénztár javára a lelkészek által évenkint fizetni szokott fél- százalékos annaticum, a biztosítási dijak fizetésére fordittatnék, annyival is inkább, minthogy küldöttség a biztosítás létesithetésére egyedüli forrás gyanánt az annaticum felemelését képes csupán felmutatni, mely is az előirányzott biztosítási összegekhez mérve következő arányban volna megállapítva, ha egyedül önerőnkre volnánk hagyatva : 30 ezer forintnál az évi dij 832 frt leven, ennek fedezésére az eddigi jövedelem-kiszámitás szerint, mivel a félszázalék kerekszámmal csak 150 frtra tehető, három egész száztóli kelletnék, azaz a hol a lelkész eddig 1 frt annaticumot fizetett, ezután 6 ft kellene fizetnie; 21 ezer frtnál 582 ft 40 kr. levéli az évi dij, hogy ezen összeg szerinti biztosítás létesittethes- sélc, az annaticumot két egész százalékra kellene felemelni, azaz az eddig fizetett 1 frt helyett 4 írtra; 12 ezer frtnál 332 forint 80 kr. biztosítási dij fizettetvén, csekély pótlékkal egy egész százalékos annaticum által fedeztethetnék, azaz az eddigi 1 frt helyett fizettetnék 2 frt. Ezen kimutatás szerint az igény- lendő áldozat a biztosítandó összeg nagyságához képest változik, de változik a jövőbeli kilátás is, mert mig 30 ezer fitos biztosításnál 20 özvegyet véve fel, egynek-egynek 90 frt évi osztalékra nyujtatnék kilátás : addig a 12 ezer fitos biztosításnál csak 36 ft reménylhető. A küldöttség csak ezen egy forrást jelölte ki, mert ebből önerőnkön önérdekünkben legbiztosabbau meríthetünk : de azon édes remény táplálja keblünket, hogy hitbüzgó egyházaink megértve a kor intő szózatát, sietni fognak bennünket támogatni, s a fizetendő dijak legalább egy harmadának elvállalása által oda fognak képesíteni bennünket, hogy minél tekintélyesebb összegig történendő biztosítást eszközölhessünk. IV. A mi végezetre azon kérdést illeti, hogy a biztositó bankok melyikénél történjék a biztosítás, küldöttség egyenesen a „Hazá“-t ajánlja. Egyházmegyénket két társulat kereste meg ez ideig, u. m. a „Duna“ és a „Haza“; első tekintetre a „Duna“ előnyösebbnek látszik, a mennyiben nála a dijak kevesebbek, és e mellett 5 százalék engedményre nyújt kilátást, de ezen ugylátszó előnyt nagymérvben felülmúlják azon nyeremények, melyeket a „Haza“ kötvényszerüleg biztosit, a mennyiben a bank tiszta nyereségének 50 százalékában részesitendi a biztosítókat. A küldöttség ezen nyereményi osztalékokat, mint bizonytalanokat számításába fel nem vehette, jólehet épen ezek teszik a „Iíazá“-náli biztosítást oly előnyösökké, hogy ezeket számításba véve, nagyobb összegektől sem lehet visszaijedni. Ugyanis egy 1 oly társulat, mely egy évi működése alatt már közel 20 millióig biztosított, életképességének fényes bizonyságát adta, s pontos kezelés mellett méltán azon reményre jogosít, hogy a nyereménybeli Ígéretek nem csupán írott maiasztok leendenek; s ha igaz az, hogy a bank alakulása első évében már 6—7 százalék nyereményt lesz képes adni a biztosítóknak, úgy nem valami vérmes remény azt hinni, hogy hasonló osztalékra a jövőben is erős kilátás lehet, Hogy mily előnyöket nyerne az e. megye ezáltal, néhány szám azonnal kimutatja. A 30 ezer frtos biztosításnál a befizetett 832 frt évi díj után 6% nyeremény tenne 49 frt 92 krt, második évben kétannyit és igy tovább; s ha a nyeremények minden évben a biztosítási dij pótlására fordittatnának, a lelkészek által fizetendő évi dij is évenkint alábbszállana, s 17—18 év elmúltával teljesen megszűnnék a fizetés, a mennyiben már ekkor a befizetett összegek utáni nyereményből teljesen kifizettethetnék a biztositási évi dij; — ha pedig a nyeremény-osztalék a tőke növelésére benthagyatnék, 12 év alatt a tőke is nehány ezer forinttal növekedvén, a nyeremény-osztalékok teljesen fedeznék a biztositási dijakat. Hogy a biztosítás le'tesülése esetében a banktól még némi engedmények is reménylhetők, különösen a kezelési dijakra nézve, a felől a küldöttség egyik tagja, a ki Pesten személyesen értekezett az igazgatósággal — biztatást nyert. Midőn érett megfontolás után készített ezen tervjavaslatunkat a nt. egyházmegye figyelmébe ajánlanánk, maradtunk Nyíregyházán, aug. 29-én 1868., a nt. egyházmegyének alázatos szolgái Litkei Péter. Vitéz Mihály. Várad! Pál. Gyöngyösy Sámuel. Egy pár szó városunk érdekében. Az egyszer a közrendészeti ügyek kezeléséről akarunk szólani,s pár sorban elmondani azt, mit tapasztaltunk e tekintetben. Mindenki tudja, hogy a közrendészet czélja, a sértések és veszélyek elhárítása, a közbiztonság fentartása s azon forrásoknak elnyomásában áll, melyekből a veszélyek származnak. E czélt elérni, fő feladat, a rendőri közegek kellékeinek tekintetbe vétele, s azoknak az alábbiak szerint való betöltése. Az alsóbb rendőri közegeknél ugyanis megkivántatik a „józan élet, gyors feltalálási tehetség, buzgalom és humanitás. Ezek nélkül a rendészet fen nem állhat — a minthogy ez városunkban sem igen virágzik. Tagadhatatlan ugyan, miként de-
