Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-08-22 / 34. szám
mint n ueoreczeni országos gazdaszati fensöbb tanintézetnek s az ezzel egybekötött földmivea iskolának igazgatója. Nyíregyháza, aug. 20. Tekintetes szerkesztő ur! Megnyugtatására kijelentem, hogy a „Chaos a czimben stb.“ igen elmés czimii és dús tartalmú czikk engem illető részére nem felelek, mert 1) Ezen jogról, az „S+E-nek vi- szonszivlelésül“ czimű válaszomban, már magam előre s önkint lemondtam. — Mert 2) A „Chaos a czimben stb.“ czikk szerint is az okosabb ez ügyben elhallgat. 3) .Mert a „Chaos a czimben stb.“ czikk Írója engem n. t. (nagytiszte- letü) urnák czimezve, paplétemet elárulta^ én mint ilyen neki ismét csak mint f. t. (főtisztelendő) urnák válaszolhatván, nem kívánom az olvasó közönséget azon ritka szerencsében részesíteni, hogy tanúja legyen egy „nt. evang. főesperes“ és „ft. róm. katli. alesperes“ közti érdekes elvvagy személyvitának. — Ab odio theologorum libera nos Domine. 4) Mert a „Chaos a czimben stb.“ czimii czikkben reám vonatkozó elmés talányok — p. o. „hogy politikai színváltozásomnak főrugója magány érdekből (értsd a 3-ik gyógyszertárt) vette eredetét; vagy hogy én a „pápa“ felemlitése által a „katholicismust“, melynek feje a pápa (?) „bántalmaztam“; vagy hogy „hálómat idegen hal fogdosásra (értsd a reversálisok által évenkint eredményezni szokott 4—5 áttérési esetet) terjesztem ki“; vagy hogy „ha mégegyszer születném, katli. pap szeretnék lenni“ (értsd egy nyíltan tett nyilatkozatomat megcsonkított alakban); — mert mondom ezen talányok, ha azokat megoldanám, csak annak lennének tanúi, hogy émelyek más fegyver hiányában, a yanusitás fegyverével is szoktak élni, - azon elv szerint : calumniare au- actor, semper aliquid haerct, — madárul : r-á-rá — fogd rá! 5) Mert mint evang. lelkésznek, kinek „Jézus“ a mestere — a „Chaos a czimben“ czikk szerzőjével — mint önkint bevallott,jezsuitával“— elvek felett vitázni, nem lehet komoly szándékom. Bartholomaeidesz János. Egyházi élctmozgás. E folyó év junius lG-án a felsőszabolcsi h. h. Egyházmegye Gemzsén tartott gyűlésében a legszebb, és legérdekesebb eszmék merültek fel indítványok alakjában. Minő például : egyházmegyei közös könyvtár, a lelkészi és tanítói özvegyek és árvák kegyelem éve, ugyancsak ezeknek nagyobb mérvbeni élet-biztositások, és mind ezen fontos tárgyaknak megvitatása, elhatározása a jövő képviseleti gyűlésre van kitűzve, melynek helyéül Veresmart a traktus legszélén van kijelelve. Nagy szerencse hogy ott van a Tisza, mert még egészen Szobránczig lehetett volna menni. Igazán megfoghatatlan hogy ilyen fontos tárgyak elhatározására miért kell a legszélső kis falucskába menni gyűlésre. Mert, minthogy ezen elhatározandó tárgyakban az egyházak is erősen érdekelve vannak, fel sem szabad tennünk hogy mindeuik meg ne jelenjen, és ha már el tudnánk is felejteni hogy a legnagyobb dolog idő közepette jövet menet négy nap, gyűlésen lenni legkevesebb négy nap, de hát ez a nagy nép sokaság hol talál ott helyet. 186 képviselő, pap és káplán 109, tanító több mint 100, és igy legkisebb szám 395, szegény Veresmart! most megtanulhatja a szent históri- ábul „sáskák sokaságával fű fa emésztetett“. De mondhatná valaki, hiszen az egyházmegye közepén nincs hol tartani gyűlést, mert a gyűlést tartó papok mind elfogytak. Már itt igazán „difficile est satyram non scribere.“ „Öli szent Egyház hívek boldog országa“ hát a szegény fijatal kálvinista papnak kell tartani a gyűlést, mely az egyházak ügyes bajos dolgait napokig, sokszor egész hétig intézi határozza? Nem mérnök nagyobb körű lapba Írni e közérdekű sorokat, félvén hogy a világ Ítélete kegyetlenül elkárhoztat. — Mi nem tudjuk honnan datálódik e semmi által nem igazolható törvényes gyakorlat, elég hozzá hogy ez régen igy van. De nem lesz talán felesleges a nem ismerők kedvükért ezen kötelezettséget záijel között bővebben ismertetni. A gyűlést tartó lelkész az igazgató testületet köteles a gyűlés folyama alatt ellátni, lovaknak, kocsisoknak, inasoknak járulékát illendően kiszolgáltatni, a mit ha nem tesz meg nem büntettetik ugyan, de kötelességét mulasztja. Eljönnek még a lelkésznek minden rangú jó barátjai, ide járul még egy csoport lézengő, otthon dolgot nem lelő függelék, a kik egy másik szobábau alakulnak, úgy hogy megtörténik sokszor hogy a „Schlager, meg a négy disznó“ szinte a szent zsinat TÁRCZA. B a 1 a t on fik í*e d i levelek. in. A „regék hazája" a Balaton vidéke tökéletesen igazolja azon képet, melyet magunknak róla alkotónk. Hegy völgy gazdag változataival dicsekszik : lombkoronás bérezettről, mosolygó völgyekbe esik tekinteted, — mig az alföld végtelen rónája az utazót egyhangú néma csendjével lehangolja, s bizonyos méla ábrándozásba ringatja el; addig Zalamegye e bájos regényes pontjai pompás panorámájával vidám kedélyre hangolnak, szemeid kimerülnek a termeszét pazar műkincsei szemléletében. Bűvös kert ez ezer- szinü változatosságával, mely leköti a szemet szivet, s az utóbbi bensejéhen oly képet rajzol, melyet hiven őriz szelíd kezekkel a hű emlékezet, s melyet a képzelet újra meg-niegifjit! — Levegője igen kellemes lágy, már a Balatonon érzed, hogy egy egész más világba léptél, — méltán nevezik azt a „regék hazája" kapujának. — kebled tágul s villámszerüleg hat idegeidre az enyhe tengeri lég élvezete! A zord fenyveseknek nem hazája e vidék, s azok bus egyhangúsága helyett illatos akácz-, ifjú jávor-, regényes platán-, mosolygó gesztenye- és tölgyfák virulnak a fürdői telep körül, mely egyikén fekszik azon szelíd lejtőknek, mik a Balaton hullámos vizében vesznek el. A telep lábánál a Balaton hullámai locsolják a partot; az előtért az alsó sétány és kert, a felső sétány, — a háttért az árnyas park illatos vad virágaival foglalja el; melyen túl éjszakra szőlőkkel díszelegve gyönyörű hullám- zatba domborodik a vidék a távolabb bérezek felé; melyeknek nyűgöt felé eső fénypontjai Rezi, Tátika, Szigliget, Csobáncz, Badacsony. A legvégső pont Keszthely hires hévvizéveL Balaton-Füred gyógyhatása kettős utón vétetik igénybe : a savanyuviz ivás, — és a hideg balatoni úgy savanyuviz, szénsavas fürdők által (ehez még a savó-intézet is járul). A fürdő első gyógyereje a forrás vizében rejlik, mely vegyelemezés alapján nyert resultatum szerint erős vastartalmú szénsavas igen kellemes savanyíts izü, és zsongitó hatással van a rendellenesen működő szervekre, s a vérvegyülék sza- batosabb képződésére hatékonyan működik! — A forrás felett csinos kút van épülve, melyet naponként számtalan beteg vesz körül, hogy ott a kívánt üdülést nyerje el; e mellett naponként száz és száz üveg szereltetik fel, hogy mint orvosi „rendelmény“illetékes helyére jusson el. A közmondás „a hány ház annyi szokás“ minden fürdőben igazolva található; bizonyos kimért rend, pedantság uralkodik, melynek minden ott tartózkodó önkénytelenül is rabja, a mely azért megszokott egyformaságában sem unalmas annyira, mint azt egyelőre képzelik. Kora reggel búcsút mondasz lakosztályodnak, sietsz le a sétányra, hogy ott az orvosi rendeletnek hiven megfelelőleg eleget tégy, csodálkozol, hogy a korai felkeléshez nem szokott nők e nem éppen kellemes dolognak engednek, s már G órakor a legtarkább csoportozatokbau a legnagyobb pontossággal használják a kúrát, meg nem feledkezve a legizletesebb pongyolákról sem! Vidám hangos társalgás foly a sétányon mindenütt; ismerőseidet köszöntőd kik már részint a savanyuviz kutnál, — részint a csinos savó-rondellánál társalognak, — hol kedélyes ifjú leányok mosolyogva köszöntnek oda adó készséggel nyújtván poharadat savóval telve, s boldogoknak érzik magokat ha érdemesnek s illőnek találod a promt kiszolgálást megköszönni. Savó-jegy a fürdői négyhavi idény alatt 40 ezer adatik ki 3 krjával, mely szintén nem jelentéktelen jövedelmet szolgáltat be az uradalmi pénztárba. Oly gyorsan repül az idő, a jókedv vidámság által fűszerezve, mely néhány körben otthonos, hogy alig veszed észre, miként a fürdői óra nyolezat üt. Azt hinnéd a jó zene accordjai mellett s a hangos feszélytelen csoportozatok közt, hogy valami fővárosi promenádén időzöl; nem is hinnéd, hogy gyógy-fiirdóben vagy, nem is hinnéd, hogy e hely nem csak a mulatni vágyóké ; de a betegeké is, hacsak néha-néha szemed előtt el nem visznek egy egy hordszéket, melynek függönyei eltakarják az emberiség egy szenvedő tagját. zöld asztaláig elhangzik. És ime a lelkész mindezeknek eledelt ad annak idejében. így a lelkész egész esztendei éléstára, pinezéje egy hét alatt kimerül. Eszembe jut itt, a mit egy régi természethistóriában a vándor hangyákról olvastam, a melyek seregestől útra kelnek, és az éléstárakat az utolsó morzsalékig kiürítik. — Igaz hogy sok egyházainkban, a hol vannak, — jó szivü uriházak pazarlásig ellátják vendégeiket, de azért a lelkész háza nem marad üresen, és még ezen felül egyházmegyénkben 45 egyház van olyan, a hol ilyen jószivü úri ház nincs. De a fő dologra térve vissza ha már csakugyan nincs az egyházmegye középpontja felé gyűlést tartó pap, ott van az egyházmegyei do- mestica, melynek legnagyobb terhét Ny.-Bátor, Kalló, Balkánv, Ujfejértó hordozzák, mig sok egyházak! vagy semmit sem. vagy igen keveset fizettek belé, az ilyen nagyobb egyházak figyelmet érdemelhetnének. Sőt azt is szabad feltennünk hogy ilyen fontos ügyekben még a megyei hatóság is által engedné tanácstermét, mert nem hisszük hogy a midőn a polgári törvények ezen felszentelt templomában nem csak zajos biz.ottmáuyi gyűlések, hanem némelykor ártatlan és díszes táncz- vigalmak tartatnak; ugyanakkor a legszentebb egyházi ügyek nem lennének méltók e teremben leendő tárgyalásra. Sz. Nyirfalomhok. xv. (Közegészségi calamitás — szülésznők és más egyebek hiánya ■— egy kis Statistik a — laikus tanácsok — vérmes remények — tegyünk mint Cato.) A „Hon“ f. évi mart. 25-iki száma szerint dr. Orzovenszki és társai folyamodtak a magyar kir. belügyérhez hazai fürdő-intézeteink ügyében, jelesül hogy „honunk ezen kincsei úgy a szenvedő emberiség javára, mint közvagyonosodá- sunk érdekében értékesíttessenek“. — Nem lehet e lépéstől elismerésünket megtagadnunk, s vajha a fentebb jelezett kérvény mielébb és minél nagyobb arányokban, óhajtott közhasznú eredményekre vezéreljen, — azonban e tárgyból egyúttal alkalmat veszünk magunknak, a tisztelt orvosi kart, és azokat, kik sokat, kik mindent tehetnének e téren, — a közegészségügy egy veszélyesen elmérgesedett calamitására sürgősen figyelmeztetni. — Sürgősen ... négy egész hó le- folytával? halljuk a filisztereket mormolni. Hja uraim! ne feledjék önök, hogy a gyarló ember az igazságot és kötelességet ön becses személyére vonatkozólag igen gyéren, — és csak is mások ellenében szereti és szokta alkalmazni; s e kézzel fogható magyarázat folytán a „sürgősen“ kifejezést nem minmagunkra, hanem csak is azokra „a kiket illet" kérjük és várjuk a felelősség teljes súlyával forgatmányoztatni! ... Oly kevesen vagyunk, mondá az egykor nemzeti kultussal ünnepelt, majd sárral dobált, azonban szerintünk mindkét esetben túlozva bírált és minden bizonynyal „nagy“ Széchenyi István, oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkos- uak is megkegymeznünk kellene. Mi azonban ignoráljuk e bölcs figyelmeztetést, s nem az apagyilkosnak, hanem még az ártatlan kisdedeknek sem akarunk megkegyelmezni. Nem követjük Nyolcz óra után kezdődik a reggeli; ha nem sietsz helyet foglalni, igen könnyen reggeli nélkül maradsz, mert a sziik helyiségek nem adhatnak elég helyet a megszokott reggeli elköltéséhez. Itt ismét vig csevegés közt találod magadat, mely en miniatűr beillik vásári zsibaj- nak is, annyira igénybe vannak véve a szép és nem szép ajkak. Hallasz magyar, német, szerb, franczia stb. nyelveken a nemzetek természetéhez mért hangterjedelemmel társalogni, sokszor restelled, hogy hali-érzéked kifogástalan, — olvasni meg pláne lehetetlen, hacsak be nem várod a tiz órát mikor is a vendégek tömegesen sietnek a Balaton üdítő hullámaiba; hova intve hiv az uszoda sokat mondó jeligéje : „Szép lelked erejét a sors hullámai edzik; E tó testednek nyújt vidor életerőt." s valóban sok valóság rejlik e motto végsorában ; mert alig képzelhetni üdítőbb kellemesebb fürdést a balatoninál, — annak hűvös sós vize, önalkotta hullámai edzőleg és jóltevőleg hatunk idegeidre, fürdés után egészen restaurálva érzed magadat. De nem is mulasztják el használni s a Balaton habjíjd közt keresni az óhajtott testi erőt; nem hiszem hogy az őskor He- liconjához nagyobb buzgalommal zarándokoltak volna a költők isteni ihletért; mint ide sietnek üdülésért! (Hja! akkor még többet áldoztak szellemért; most már a materialismus korát éljük.) A Balaton-fürdőjébe csinos hid vezet, szemeidbe tűnnek a hullámhátán ringó csolnakok saudolinok, vitorlás sajkák, (ezeknek úgy látszik csak ez a rendeltetésük, mert még csak ilyen situatiokban láttam őket) az uszoda vár- alaku két részre osztott, jobb részén a nők, bal részén a férfiak számára készült zárt kabinokkal és kijárattal a szabad Balatonra, a zászlós póznák a Balaton és a lég mérsékletét jelzik. E csinos kiállítású fürdő a Dunán és Tiszán tökéletesen méltánylandó; de a Balatonon, mely világfürdöi szerepre van hivatva, (fájdalom csiga léptekkel halad e szerep megoldásában) a jelenkori igényeknek többé meg nem felel. A 32 fülke, mely rendelkezésre áll; vajmi viszás arányban van a vendégéknek 1200-ra rugó számával. Naponként megtörténik, hogy tömegesen várnak ugyan az „okos és körültekintő" erdélyi szász atyafiak „Ziveikindersystem“-jét — de egyfelől nem gondozzuk kellőleg az emberrélétel nagy- fontosságú stádiumát, midőn egy válságos óra s gyakran egyetlen múló perez, két sőt néha több élet fölött határoz; mig másrészről hasonló botrányos hanyagságot tanúsítunk a kisded csecsemők életbiztosítása szempontjából.— Hogy világosabban szóljunk : nincsenek a szükségelt mennyiségben szakképzett, lelkiismeretes és megbízható szülésznőink, nincsenek lelencz- házak, nincsenek bölcsődék, nincsenek — ha jól emlékezünk száz és néhány község kivételével — óvodáink, és nincs mindenek felett amaz áldásos közszellem, mely a szegény sorsú gyermekeket, főleg pedig a társadalom fonák és bűnös intézményeinek elvettetett és megcsufolt áldozatait a „törvénytelen" szülötteket jótékony nemtőként, a szeretet oly éltető melegével ápolná, mint az őshajdanban az egyiptomi királyleány a Nil hullámaiból megmentett csecsemőt. — Sőt többet mondunk — talán érzékünk sincs mindezekhez! Legalább ezt kell következtetnünk ezen ügy eddigi agyonhallgatásának hatalmas éltes- szólásából. Tudtunkkal mindössze is annyi történt e téren, hogy Kutliy Lajos „Hazai rejtelmek, czimii müvében szót emelt lelenczházak érdekében; dr. Tormay 1845-ben kiadta „Bá- bászati Kalauz“-át; (mely azonban csak második kiadásakor 1852-ben lön átalánosan ismertebbé, s e mellett a legtöbb falusi szülésznő képzettségén felüláll), továbbá a „Nyir“ 1808. első félévi egyik számában (a „kis“ Nyírben, mint a „nagy“ martins 15. mondá) egy emberbarát (ha nem csalódunk dr. Szabó Dávid) jelezte a helyzet veszélyességét, tarthatlanságát; s végül legközelebb Pestmegye intézkedett a Pestről falukra kivitt kisdedek szabályos felügyeletéről. Pedig mindez ugyan kevés — mondhatnánk : semmi, — és a semmiből (régen megmondták) semmi sem lesz. Hanem hát ha mi hallgatunk, annál hangosabban beszél sőt kiált a „tények logikája“ és a temérdek „fekete pont“ nemzetünk életében. Nem vagyunk ugyan a szerencsés helyzetben, hogy statistikai kimutatásokkal •— ezen megdönthetien érveivel az államháztartás minőségének — rendelkezhetnénk, — azonban midőn számokkal kimutathatjuk a gyermekhalandóság megdöbbentő tulnyomóságát, midőn például beigazolhatjuk hogy az egy évben épen egészségesen született 100 gyermek közöl ugyan azon évfolyamában több mint 46% esett áldozatul a múlandóságnak, még pedig a nélkül hogy ragály és járvány dühöngött volna soraikban, vájjon mire másra lehet e gyászos eredményt reducálnunk, mint a szülésznők avatatlanságára? Vagy nevezhetjük-e kedvező aránynak még azt is, ha az 1861-ben szülöttek közöl idáig 50%, az 1862-ben születtek közöl 59% hiányzik? Kétkedünk! — Nem kirívó aránytalanság-e ha a „természetes" gyermekekből már sziiletésök évében 50-60% deficit mutatkozik? Bizony az a! ■—- Óhajtjuk, vajha hazánk átalános gyermek- halandósága kedvezőbb arányokat mutathatna fel, — azonban mig e részben alaposan, számokkal nem czáfoltatunk meg, „Tamások" vagyunk és leszünk. Hanem hát, — mint egykor a hongyülés „bölcsei" mondák — „quid nunc?“ Elmondjuk, — bár úgy érezzük magunkat mint „Saul a próféták közt“ — igénytelen nézetünket. óra számra fülkéért, már pedig d. e. 11 órakor a forró napon s melegben várni s állni nem kellemes s nem is egészséges dolog! sokszor bámultam a nők angyali türelmét kik óra számra elvártak egy kabinért, s elgondoltam, oh bár mindig ennyi türelem állana rendelkezésükre I A betegek egyrésze a fürdő-épületekben a naponként szaporodó fürdő-kádakban keresi javulását, hol a Balaton és a savanyu forrás vizét melegítik. Hatékony pompás szénsavas fürdőkről is van gondoskodva, melyet különös vigyázattal s gonddal kezelnek. Vannak hideg zuhanyok és gőzfürdő, — ez utóbbi ugyan még kisszerű; de (a mint tudom) a tulajdonosok jövőre nagyszerűen akarják e tekintetben is a közönséget meglepni! A Balaton vize rendesen 16—18", a savanyu vizé 10—11’. A fürdések betartanak 11—% 12 óráig, mikor a nők egy része lakosztályába vonul toilletjét rendezendő, —• a közönség más része a Siófokról naponként ez időbeu érkező hajót várja, hogy hoz-e ismerőst vagy rokont. A kimért életrend betöltését annyira szirén hordja mindenki, hogy alig 12 óra után már az étterem megtelik, nők és férfiak grand toillette- hen foglalják el a helyeket s költenek, hogy otthon arezokon a fürdő hatásának bókoljauak. E tekintetben elismerést érdemel Rábsch e nem jelentéktelen „prózáért“. — Társas ebédről szó sincs, mindenki étlap után él; (izraelita polgártársainknak csak egy kis töredéke élvezi itt az ebédet, nagyobb része külön „restauratiót“ látogat). — Étkezés alatt rendszerint Farkas Miska jó zenéjének kellene fűszerezni az időt, de e tekintetben, derék barátunk igen fukar, pedig bőkezűbb is lehetne kissé, minthogy re- pertoirjának kerete nem oly szűk mint egyéb zenekaré, mert ő compositeur is, még pedig a javából! — Gyorsan költi el ebédjét mindenki, elanuyira. mintha vaspályán utaznék s az idő számítás peresekre történnék. Délután 2 órakor már ismét halotti csend van az ét és tánc/, teremben, hol csak pár negyeddel élénk zaj, csevegés , pohár-koczintások , sokoldalú társalgások, vidám mosolygó arezok voltak láthatók ■ — így folyik el a naponkénti délelőtt; a délután egész más képet mutat. R. György.
