Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-22 / 34. szám

Mindenekelőtt szülésznői iskolák szervezése, még pedig a haza minden nevezetesebb pont­jain, — igen természetesen az állam költségén tisztességes és biztos jutalmazás a szülésznőnek a községtől; nem mint most egyesek nyomorú­ságos és bizonytalan fillérei; lelkiismeretes or­vosi felügyelet működésükre s általok a „ter­mészetes" gyermekek czélszerű ápolására. Le- lenczliázak minden 20 ezer népességű városban, — illő és igazságos lóvén bogy a város atyái, kik tudtak és tudnak illuminálni, diadabveket emelni, tisztelgő küldöttségekre ezreket költeni a „fenálló hatalomért“, tudjanak költekezni az emberiség szent érdekében. — Bölcsödé, vagy legalább ovoda kivétel nélkül és elengedhetle- nül minden községben — szinte községi költ­ségen. Kiválólag pedig oda fejlesztése a köz­szellemnek, a lelkészek és mindazok által, kik magokat az „iutelligentiához“ számítják, — hogy a társadalom minden tagja éber figyelemmel, meleg vonzalommal kisérje és ápolja a gyermek­világ sorsát, életét, boldog jövőjét---­í gy aztán reméljük, sőt teljes hitünk, hogy néhány évtized leforgásával az uj nemzedék eké- pen módosithatja a „Szózat“ egyik versszakát: „Meg nem fogyva, meg nem törve Él nemzet a hazán!“ Mivel azonban e jobb jövő, e boldog kor nem jő, nem jöhet el mindaddig, mig nevelés által uj vér, uj élet nem áramlik a nemzet­testbe, — miként hajdan Cato a romai tanács előtt minden beszédét az emlékezetes mondattal végezte : „praeterea Carthaginem delendam esse censeo,“ mi is újból kiáltsuk e czikkecske be- fejezésoül az ország tanácsának : „nevelést a népnek! népnevelés, jőjön el a te országod!“ Z. Y. LEVELEZÉSEK. A „Nyír" 20-ik számában közlütt Balsa községét tetemesen érdekelt szerencsétlen tüz­eset leírását, tudósitó nem biztos alapból vette. Mert Bakán, sem a tűzesetet megelőzőleg se a bárom rendbeli tüzeset alatt, se utánna, semmi ijesztgető, tűzesetet előre jósló level nem találtatott, az csak kószabirkép terjedt el, — a valódi eset ez : Egy gazdaember házánál tapasztott egy czigány család, és a tapasztás alatt, a czigány 7—8 éves fiának adta pipáját megtölteni, a ki a még ki nem aludt pipából, a tüzes hamut ki­verte az eresz alatt levő ziláltt szalmába, erről történt múlt hó 18-án az első tüzeset nappal, délelőtti 11 órakor. A második tüzeset m. hó 19-én reggel Bion József gazdaember méhesében történt, de azt egy arra menő sáfár észrevevén, eloltotta. — Ugyanaz nap ez ember szomszédságában, a ház fala alá rakott tavali kendercsomó gyuladt fel, s erről azon ház eresze is lángot kapott, de ez is elfojtatott, lebontatván az égő része ezen házfedélnek, azt hívén a gazda s az ott levők, hogy a veszedelem teljesen el van enyésztetve, felhagytak a tetőbontással, de délután 2 óra után ezen ház csakugyan ismét kigyuladt a né­zők szemeláttara, és ezen keletkezett tüzek mind az elsőből eredtek. A harmadik tűzeset 23-án d. u. 2 és 3 óra között történt, a mikor a falu közepe elégett, templom, pap- és tanitói-lakkal; ez volt a leg­nagyobb és legtöbb kárt tevő szerencsétlenség, ennek keletkező okát nem tudni még eddig,— uz első két tűzből származik-e vagy roszaka- ratból keletkezett? Elég az aboz, hogy ón, ki mindkét tűzesetnél, még a szerencsétlenség ele­jén több birtokos társammal odaérkeztem, s meggyőződtünk arról, hogy ott egy uj építke­zési rendszert kell behozni, — mert ha ott a hatóságok által figyelem nem fordittatik arra, hogy oly összeszoritva ne építtessenek fel a le­égett házak, eshető szerencsétlenségeknél alig menthető valami. Balsán szükséges volna még egy utczát alakítani, és a mostani keskeny belső telkek csak úgy szélesedhetnek, ha n jelenlegi két te­lek egyuek fog vétetni. A mi úgy lenne eszkö­zölhető, ha a bosszú keskeny telkek kétfelé osztatnának, és a mit hosszában vészit, a szé­lesség által kipótoltatnék. Ezáltal két szép utcza keletkeznék és a nagy veszély el lenne hárítva. Nem hallgathatom el e tűzesetnél az első magyar általános biztositó társaság felemlitésre méltó eljárását. Több balsai gazda, az első tűz­eset után tudta meg, hogy ők egy megbukott „ Főnix" nevű társaságnál vannak biztosítva, - ■ s még ennél is zavaros a biztosításuk — rög­tön futottak a gávai és szabolcsi ügynökséghez s ott beváltván a biztosítandó épület- és liutor- nemüeket biztosítás alá, mi csakugyan harmsd- negyednupra elégett, a mikor még a kötvényeik az illető ügynökségekhez le sem érkeztek, és az „első magyar általános biztositó társaság“ nem csak hogy a le nem érkezett kötvényeket érvényesítette, hanem eddigelé a károkat is már megtérítette. — miért is a szerencsétlenek nevében köszönetét mondunk e társaságnak a tanúsított jótékony eljárásért. Fel kell még említenem, hogy minokelőtte fel lett volna elnöklő első alispánunk által hiva, a balsai szerencsétlenek könyörudomáuy szer­zésére. a tizenhat szolgaiméi szakasz az illető szolgabiráktól. -—• már akkor ezt megelőzőleg egy ivén egyedül Szabolcs községéből az egy­házi épületek felépítésére 57 o. é. fr. jött be; hasonlóul ugyanazon épületek felépítésére első alispán ur által Kallóban adott ebéd alkalmá­val, kegyes adományozók részvétéből befolyt 44 o. ó. fr., s azóta szintén ezen ivén G fr. 50 kr. — Ezen nemes példát, úgy hiszem, megyénk­ben mindenki követendi, s nem fognak késni, — ha csekélységgel is — tehetségűkhez képest a szerencsétleneket segélyezni, kiknek jelenleg hajlékuk, templom, papiak és iskolájok nin­csen. (Szerkesztőségünk szívesen elfogad e czélra bárminemű és bármily csekély adományokat, melyeknek hova lett fordításáról a nyilvános­ság előtt számolni fogunk. Szerk.) Dobozy Ferencz. BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — Wesselényit, ki hangos phrásisaival még közelebb is port hintett a debreczeni de­mokraták szemébe, utói érte végzete. Asztalos sorsára jutott s jelenleg Biharmegye bünfenyitő törvényszékének börtönében várja büntetését. Rablás, sikkasztás, okmányhamisitás vádja alatt áll s élete, melynek egyes mozzanatai most derülnek ki, valóságos kis regény. A „P. N.“ hiteles értesülés után következő részleteket hoz napfényre : Wesselényi László mindenekelőtt nem Wes­selényi, hanem bizonyos Bállá Gergely, ki 1848-ban mint huszár szolgált a magyar hadsereg­ben. Az ötvenes évek elején sikerült neki a mar­tyr szerepét oly ügyesen játszani, hogy több igazi hazafi részvétéből megélhetett. A benne helyzeti bizalmat azonban egy család nyugalmának feldu- lasával fizette meg. 1852-ben már többre vitte. Ekkor fegyveres kézzel véghez vitt rabláson kapatott, s elfogatott, s a makói törvényszék által 6 évi börtönre Ítéltetett. Egy tűzvész alkalmá­val, midőn 3 rablótársával együt a Szamosba ugrott, s a folyón átúszott. A szökevények közül az egyik üldözés közben agyonlövetett, a másik kettő ismét elfogatott. Bállá Gergely azouban nyom nélkül eltűnt, feltűnt helyete — mint azt a vizsgálat eddig is kiderítette — Verseghy, máskép Balsághy volt honvéd, ki több éven át Zemplénmegyében és Borsodban, mint gazdatiszt működött. —• Utóbbi állását egy abaújmegyei volt honvédhezredestől nyerte, kinek mint ül­dözött honvéd mutatta be magát, s ki előtt a szerencsétlen hazafit oly sikerrel játszotta, hogy a derék ember egyik borsodi jószágára küldé, mint gazdasági hivatalnokot. Balsághy azonban tisztviselőségének első hónapjajit oly fosztogat­ásra és károsításra használta fel, hogy jótevője kénytelen volt ót elcsapni. Nem lehet csodálni, ha a megcsalt emberbarát, ki a sikkasztón semmit meg nem vehetett, bottal ment neki a csalónak, ki erre megrémülve, térdre esett, s oly Írásbeli nyilatkozatot adott, melyben jólte- vőjén elkövetett minden gaztettét bevallotta. — Nem sokkal később ismét Verseghy név alatt me­rült fel hősünk Debreczenben. Itt első dolga volt, pert kezdeni a báró Wesselényi család ellen azt állitván, hogy ő Wesselényi Miklós természetes fia. Sikerült is neki okmányok által, melyek ma már hamisaknak vannak bebizoyitva, a törvény­szék oly ítéletét kieszközölni, melynek folytán a Wesselényi nevet felvette, a család pedig kényte­len volt neki GOOO forintot kifizetni. Ez összeg a Wesselényi család ügyvédének vigyázata által sze­rencsésen megmentett. Az ügyvéd t. i. perorvos­latot kezdvén, a pénzt ki nem fizette, hanem a ha­tóságnál ideiglenesen deponálta, úgy hogy az maig- sem jutott Bállá Gergely kezeibe. Ez időbe esik Wesselényi „politikai“ szereplése, befolyása abed- reczeni honvédek egy részére, s az országos hon- védgyiilésre, melynek állandó bizottságába sok tag az ö érezhető agitatiója folytán választa­tott; ebbe az időbe esik végre az ő oppo- sitója Perczel ellen, s izgatása Madarász kér­vénye mellett. — Időközben azonban napfényre jött Verseghy Wesselényi ugyanazonossági Bal- sághyval, a borsodi gazdatiszttel s ez a ha­tóság figyelmét vonta magára, nemsokára az okmányok is gyanúsak kezdtek lenni s végül Bállá Gergely két egykori huszártársa vallomá­sából constatáltatott, hogy Balia, a rabló, Bal­sághy a gazdatiszt, Wesselény a honvéd, mind­egy személy. Ez identitás megallapitása után Biharmegye büntető törvényszéke Nagyváradon a hiinös elfogatását elrendelte. Bállá megkisérté a szökést, de ez nem sikerült, s egy ma ér­kezett távirat szerint Bállá Gergely már fogva ül a nagyváradi börtönben. — Az ál-Wesselényi, ki ma már Nagy- Várad börtönében álmodozik Debreczenben töl­tött fényes napjairól, s a világi hírnév hiú­ságáról — érdekes kinézésű, barna egyéniség. Sokat hasonlít a nagy Wesselényihez; arcz- vonásai kifejezők s beszédéből, ha nyilvános helyen szónokolt, sohasem hiányzott az erő és lelkesedés. E tulajdonságaival nyerte meg Ka­zinczy Gábor állítólagos rokonszenvót is. kinél Bánfalván hosszabb ideig tartózkodott Alidon Debreczenbe ment, sah. Wesselényi-család ellen pert inditott, egy ideig visszavonult életet ólt, s csak kevés emberrel érintkezett; sokat beszélt hányattatásairól, s a jövő reményeiről- később azonban, kivált pere megnyerése után, mindenütt megfordult és szerepelni kezdett. A magán-életben dölyfös, kötekedő volt s ellenkező véleményt sohasem tűrt Az egyik debreczeni lap szerkesztőjével pláne összetűzött s nyilvános helyen bántalmazta. Ajkán miudig a haza szent neve forgott, s a szélső bal deb­reczeni hívei comrne il taut hazafinak tartottók. A honvédegyletnek elnöke lett, s tartott a köz­nép Ínyei szerinti szónoklatokat. Tisztelői rajongó vonzalommal viseltettek iránta, mert fel tudta használni gyöngéiket. Ki­tűnő capncitásnak. iinzéstelen honpolgárunk tar­tották, kiért a tűzbe is bátran rohantak volna. E napi dicsőségnek mostan már vége van, s a debreczeni jóvérű demokraták „mea eulpn“-t bátran hangoztathatnak. — Az ál-Wesselényit (Bállá Gergely) tegnap előtt szállították Nagy- Váradra. — Rapperswyl, aug 17. A lengyel emlék ünnepélyes leleplezése valóban lélekemelő mó­don történt meg. A zürichi vendégek, kik lo­bogókkal és zenével érkezének meg, ágyudör­géssel, a roppant néptümeg s egyéb vendégek részéről pedig euthusiasmussal üdvözöltettek. Az ünnepélyes leleplezésben is, mely ágyuk dör­gése s ezerek örömzaja között történt meg, örege-apraja részt vön. Az emlék előtt Plater gróf, Schmidt községi-előljáyó. tovább Dánie- levszky, Ujieski. Delforge és Kinkel mondottak beszédeket, melyek átalán erőteljesek s hatá­rozottak, emelkedettek s tüzetesek valának s a tömegre gynjtó. lelkesítő hatást gyakoroltak. Az ünnepélyben részt vönek még Gedroic hguő, Elzanowsky, Henri Martini, Girardin, Rocheb- rune, Goldechovski, Dwonimiski, Duchiuski, Wäl­der amerikai consul, Steindach, Markfele, szá­mos galliciai és svájci vendég és tizenkét magyar. — A Rapperswylli aug. 17-iki ebéd melv- ben 400 személy vett részt nemzetközi jelleg­gel birt. A beszédek szépek voltak. Poharat emeltek a nemzetek egyesülésére Lengyelország feltámadására és a népek barátságára. A leg­nagyobb lelkesedést Percei szavai idézték elő. a ki Magyarország rokonszenvének kifejezést adott. Az európai phalanxban — mondá Per­cei — Magyarorszag fogja az előcsapatot ké­pezni. Steinbacli a nevezetes lengyeleket éltette, de a hírjiedt oroszok vesztét kívánta, Elzanovsz- ky Francziaország rokonszenvéröl szólt. Dani- elsky Lengyelország föladatát fejtegette. Ka­minsky Schweizra mondott éljeut. Hirschler po­harát Perceire és Kinkéire üritete ki. Kinkel szellemdus és élces beszédet mondott Plater grófra, Markfeld Olaszország-, Plater Lengyel- ország-. és a Sibiriában lévő lengyelekért ivott áldomást, A vendégek egyrésze éjfélkor elutazott, hétfőn is tartottak nemzetközi értekezletet. — Orsováról írják, hogy ott osztrák kato­naság öszpontosittatik (?) s tudni akarják, hogy e csapatöszpontositás a bolgár események foly­tán történik. Mindenesetre igaz, hogy Bécs és Páris között tárgyalások vannak folyamatban aziránt, vájjon minő állást foglaljon a két kor­mány szemben a bolgár eseményekkel, ha ezek komolyabb alakot öltenének. De hogy e tárgya­lásokat követte-e már eredménv, melynek kife­jezése e katonai concentrátio — még kétséges. — A lengyel határról írják egy bécsi lap­nak : „Levelezői jogomnak és kötelességemnek tartom csupán azt jelenteni, a mit hogy tény, könuyű bebizonyítani, vagy a mi hiteles kútfő­ből ered. Ily kútfőből értesülök, hogy az orosz sajtónak rögtöni ellenséges fellépése Poroszor­szág irányában csak a két hatalom közt fenn­álló legbensőbb viszony eltakarására czéloz. A porosz nemzeti liberalismus és az orosz pan- slavismus kezet fogtak; a pétervári kormány keleti tervei támogatására szorulnak s ezt Bis­marck urnái találják fel. Oroszországnak már most kettős feladata van : Lengyelországot és Lithvániát teljesen oroszositani és keleti politi­káját az óhajtott czélhoz vezetni. E feladat megoldása végett congressusi Lengyelország fele a Visztuláig Poroszországnak adatnék cserébe a Visztulán túlra eső porosz részért. A varsói minist, expositurák eltörlése, a királyság eddigi megnevezésének átváltosztatása (Lengyelország helyett Visztula-tartomány) a román ministe- terium közreműködése a bolgár lázadás felszi­tásánál, melynek Poroszország fegyvert, Oroszor­szág tiszteket szolgáltatott; ezek képezik a szilire hozandó dráma prologját.“ — Hugo Viktor a rapperswylli ünnepély alkalmából következő tartalmú levelet intézett gr. Platerhez : „Nemes és drága száműzött! Azon óhajtás, melyet ön méltó harcz- és baj­társai nevében hozzám intézett, reám nézve nagyon megtisztelő s engem megindít. Belgium­ból válaszolok önnek. Egy családi kötelesség, mely Brüsselbe hivott, visszatart s legnagyobb sajnálkozásomra megfoszt attól, hogy résztve- gyek ama nagy ünnepélyen, melyen ön elnököl. De én önökkel leszek daczái’a hogy távol va­gyok; a solidaritás a valóságos jelenlét. Hol Lengyelország lelke lebeg, ott dobog Franczia­ország szive is. Lengyelország az ő martyrom- ságával azt nyerte, hogy megmaradt nemzetnek és symbolummá vált. Lengyelország képviseli ma a nemzeteket. Nincs nép, mely e pillanat­ban ép úgy ne legyen meglátogatva, mint Fran­cziaország. Hellas nemzetiségében, Itália nagy­ságában, Illand lelkiismeretóben, Magyarország függetlenségében, Francziaország szabadságában van megcsonkítva. De a jövő jóvá teend min­dent. Egy nép sem fekszik koporsóban. Len­gyelország holnap újra fel fog állani. Mi vér­zőnk, mikéut ő, s ő él, miként mi. — Szivem mélyéből csatlakozom az ön magasztos társa­ságához. Hugo Viktor.“ VEGYES HÍREK.-4- Szabolcsmegye lelkes fő ispánját s ked­ves családját érzékeny csapás érte. Gyönyörű másféléves kisebbik fimagzata Emil. Sárköz-Új­lakon szatmármegyei birtokában, vérhas mege­lőzte ideglázban — a jobb létre szenderült e napokban. — A jeles család szívfájdalmát rész­véttel osztjuk.-+- A Nyíregyháza-Ungvári vasut-társaság, melynek élén Szabolcsmegye jeles főispánja fá- radhatlanul működik, az elöleges munkálatot — Fogi éjszakvasuti — felügyelő — és két szak­értő mérnök —- Strasser s Dimand urak közre­működésével megkezdette. Siker s áldás kövesse a nagymérvű s közhasznú munkálatot! X A magyar királyi ministeriumuak ren­deletével, legközelebb a katonai szolgálatra al­kalmas lovaknak községenkinti összeírása lett meghagyva. Örvendetes hir a lótenyésztő gaz­dákra, — kivált a mostani felszökkent lóárak tekintetbe vétele mellett. X A sóstói fürdő saison is vége felé jár. Egy fővárosi lapban megkísértette, hihető va- valamely itt időzött saisonista, uj fürdőnk az első idénye rajzát, vagy is arróli véleményét közzé tenni: de megváljak, oly részrehajlatlmi, — s kimentő jelentést nem is vártunk tőle, a melyet e tárgyulag, úgy a város mint fürdő tu­lajdonos és a nagy közönség egyaránt vártak. Legközelebb megkísértjük — a nagy probléma megfejtését, daczára annak : hogy darázs fé­szekbe nyúlunk e merénylettel, de meg kell lenni! X A Kovács Dániel, uagyvendéglőbeli ital­mérési üzletet -— hallomás szerint — jövő Szt. Mihály naptól Rosenzweig ur fogná átvenni. E változás kivihetőségén annál kevésbbé vau okunk kétkedni, mert úgy a fő bérlő, mint emez uj albérlője; de valószínű a Regale tulajdonos vá­ros, mint szerződő fél is — belátták annak szük­ségességét, hogy az érintett, s az egész városban még egyetlen — keresztyén és gyáva korcsmá- rost is — időszerű — egy más energicussal cse­rélni föl; ki szükség esetén még a városi rend­őrséget is nélkülözheti, a mennyiben maga szokta garázda keresztyén vendégeit a korcsma elébe kiliányogatni. Nagy előny — minden esetre a föszálloda és annak minden rendű és rangú megszálló vendégeire nézve. X Városunk Luchs Sámuel mérnök ur ál­tal eszközlött lejtmérése befejeztetott. Követ­keznek most a hoszvoualak jelölésének mértani és földképi munkálatai, s a t. mérnök ur szak- avatottságából Ítélve hihetőleg a lehető leggyor­sabban. Ügy jövend aztán az utcza burkolás, a mikor is mi, a nagyvárosiasság első stádiumát elérendettiik, s bizonynyal el is érendjiik : — ha a szél nem fű. X á árosi közrendőrségünk — egy idő óta a nyugzsold élvezeti állapotba látszik magát be­leringatni akarni. Nehány év előtt csak két em­ber vesztette életet a „Huszár" czimü vendég­lőben. Az ujabbi czivilek és katonaság közti összekocczanások ismét vérengzési természet üek; — egy katonai őrmester — plane koródába vi­tetett; még pedig elég korán est.vo, — hogy ne mondjuk Polizeistund előtt! Váljon mikor jött ennek tudomására a rendőrség?! X Hát arról van-e tudomása a rendőrség­nek, hogy az ér alatti csak nem a varosba szö­gellő faraktárban, némely estve 4—G órakor lö­vés is esik az arra menők nagy mulatságára. Eddigelé csak egy taligás játszott egy ily eset­nél életével. Lova ugyanis ezon lövések halla­tára — elragadta, s két perez múlva — alig tudta összeszedni taligája szétbomlott alkatré­széit; lévén ugyanis szerencséjére a taligás élete szivósabb minden más törékeny emberi életnél. De hátha szerencsétlenségre épen több anyát és gyermekeket vitt volna ilyenkor a taligás —? Valóban irtózat fogja el az embert e gondolat­nál. S uramtía, az ily puskázást pipaszóval hall­gatja Usizsákné asszonyom küszöbénél — a po- licmauu (? I); s kedélyesen legelteti szemeit, a vasutig vezető töltésből reá mereszkedő sötét éjhomályon; s mintha olvasnék ama tanulságom elmefuttatását : a ki nem akrja hogy baja es­sék, maradjon honn, s ne botorkázzék az éj sö­tétében, annál kevésbbé ott: a hol lövöldöznek. Uram — vedd oltalmadba a mi kőtöltésünkön esténkint járó-kelőket 1 X Omne trinum pcrfectum I Ámbár tud­juk hogy a mai katonai statussal bajos ujja.fi- liuzni, s hogy nagyon kicsinyszerü a mi polgári rendőri tekintélyünk az ellenében, mindazáltul, a katonaságnak, a már végromlásnak indult nő- cselédséggel naponta űző szemtelenségei, és az utczai nőnemű söpredékkel — egész a küzer- kölcsiség megbotránkoztatásáig merénylő fajta­lanságai ellenében, — már még is csak több energiát kérnénk! Jobb érzésű anya alig viheti serdülő leánygyermekét a vasúthoz sétálni, anél­kül, hogy az ártatlanság és szemérem pirulva ne riadjon vissza, a botrányos jelenetek láttára és beszédek hallattára! Uraim nem elég a cse­lédkönyvecske, a cselédrendszer papiroson; ke­resztül kell azt vinni ha törik-szakad, Imo a rósz cselédség egyik fő alapoka; ki fog an­nak javításához fogni?! Sysiphusi munka, — senki : ez a válasz! A közérdek az első és leg­szentebb ügy; e mellett láttuk buzogni városunk rendőrfőnökét; tőle méltán várhatuuk többet mint bárki mástól: — azért csak előre — ne­hagyja magát holmi szunyogmarások által ellan- kasztani, ugylátszik hivatottsága, és hivatali buz- góságában, ipiod sis esse velis! ** Múlt számunkban felemlítettük hogy Czei- ger S. a hires bécsi olnjnyomatu képek tulaj­donosa vámsunkba érkezett. Most tudatjuk a t. közönséggel hogy a képeket láttuk s ajánljuk a szakértők és vevők szives figyelmébe. Áz cm litett képgyáros Csátliy Károly leendő könyv­árusunkkal a nngyvendéglőben található, hol a I néző és vevő közönség látogatását f. hó 25-ig d. ii. 3 óráig szivesen várják. — Jászberény, aug. 20. Éjjel 10 órakor Ma este 9 órakor rémitö földrengés volt — Pest. aug. 21. a ma tartott országos honvédgyülés tárgyai voltak : 1.) a középponti bizottmány jelentése, eddigi működéseiről; 2.) jelentés a középponti pénztárról: 3.) a Benicz- ky relytélycs eltűnése feletti tanácskozás; 4.) az 184%-ki honvédségnek az ország részéröli morális elismerése; 5,) intézkedés a Pesten ál­lítandó honvédemlék iránt; 6.) egyes küldöttek indítványai. Horváth elnökölt; 57 honvédegylut 149 küldöttel vett a mai gyűlésben részt. — Tegnap este 10 óra körül Pesten is éreztek földindulást. — Mig tegnap Pesten a legderültebben mosolygott a nap. Budán az országúton jégeső­vel vegyült felhőszakadás tört ki, mely a rozs.’, és kálvária-hegyi szőlőkben tetemes károkat okozott, a császárfürdői mulatságra összegyűlt közönséget szétüzte s a közúti vaspályán is két óra hosszan megszakította a közlekedést. ** A Sóstói ünnepély f. hó 24-én tekintet nélkül az időre, okvetlen megtartatik.

Next

/
Thumbnails
Contents