Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-01 / 31. szám

II. évfolyam.

31. szám.

•Szombat, atigusz

Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN,

Széna-tér 121 -ik szára alatti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak.

Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden négyszer hasábzott garmond-sorért 26 kr. o. ó. ßzetendo.

Elöli

A kiadó-hivatalbo Házhoz vagy po Félévre . . . Évnegyedre

Hirdetések díj sor egyszeri i, rinél 4 ki

SZAB«L€8IEG1E ÉS A MJill-KKfMT KÖZLÖNY

Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Zeisler M. Pesten.

.0

Egyházi élet.

(Nyíregyháza, julius 19.)

A nyíregyházi ág. ev. egyház mai napon tartott gyűlésében két nevezetes határozatot hozott; az egyikben önálló orgonistái és énekvezéri állomás szervezését fogadta el, melyre Nagy Lajos tanítóját választá meg, mint e részben különösen képesített szakférfiút, miáltal azon három belső tanitó, ki eddig felváltva a templomban és temetéseken is szolgált, ezen tisztétől felmentetvén, egészen iskolája és az ifjúság nevelésének adatott által; Nagy Lajos ur helyét pedig, eddigi fizetése meghagyásával, érdemdús tanítója Nagy Sámuel ur által töltvén be, azt ez úton mintegy félnyugalomba helyezé; ennek helyére végtére, a felső polgári, egyszersmind gymnasium! előkészítő osztály számára egy 350 frtos segéddel, csőd útján uj választást irt ki.

A másik határozat szerint az egyház, következő határozati javaslatot hozott, képviselői által, indítványba, a f. év és hó 29-én Iglón tartandó egyházkerületi gyűlésen.

Határozati javaslat.

„A múlt 1867-ik évi egyházkerületi gyűlési jegyzőkönyv 15-ik, a vallás-ügyet tárgyazó pontjánál, történt indítvány folytán :

Tekintetbe véve, hogy a kultusz- miniszter ur, az 1848. XX. t. czikk érdekében hozzá intézett interpellá- tióra, a képviseleti tábla előtt odanyilatkozott, miszerint nincsen azon helyzetben, hogy a különböző hitfeleke- zetek egyenjogúságának életbeléptetése, és igy a fentebbi törvényezikk gyakorlati érvényesítése tárgyában, már az országgyűlés jelen időszaka alatt, törvényjavaslatot tehessen a ház asztalára, mely az intraconfessionális súrlódásokat megszüntetné.

Tekintetbe véve, — hogy azon vallási sérelmek,— melyek ezen gyűlést tavai arra határozák, hogy követei által az egyetemes gyűlésen ez ügyet sürgetve, egyúttal maga is sürgető feliratot, közvetlenül intézzen az országgyűlési képviselőházhoz, azóta ismét számos újakkal tetéztettek.

Tekintetbe véve, hogy ily körülmények között, a magyarhoni protestáns egyháznak, alig lehetne más feladata, mint magát, önmaga iránti kötelességénél és jogánál fogva, gyakorlati téren is, tettleg belehelyezni az 1848. XX. t. ez. birtokába, és azt mennyire lehet — az intraconfessionális téren legalább — nem csak elvben fenntartani, hanem életben is érvényesíteni.

Határoztatik :

1) az egyetemes gyűlésre menendő képviselőink, ezen főhatóságot,

kerületünk nevében és tavali 15. számú határozatunk értelmében újra is hívják fel, e tekintetbeni sürgős intézkedésre; — mi ha a jelen ország- gyűlési időszak alatt eredményhez nem vezetne, akkor

2) az egyetemes gyűlés által, most akkorra, határozatilag mondassák ki, hogy ez esetben, az 1848. XX. t. ez. 2. §. által biztosított „e hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve, különbség nélkül megállapított tökéletes egyenlőség és viszonosság“ elvénél, s azon t. czikk adta jognál fogva, a magyarhoni ág. ev. összes papság, *az egyetemes gyűlés garantiája mellett felhatalmaztatik:

a) hogy az 1869-ik évi január 1. napjától kezdve, az 1791. 26. t. czikk 15. §-át, a gyermekek nevelése tekintetében akként alkalmazza, hogy vegyes házasságokban a protestáns apát valamennyi gyermek kövesse, a protestáns anyát pedig leánygyermekei, s igy a kath.egyházzal e téren teljes viszonosság és jogegyenlőség álljon be;

b) ha vegyes házasságok mellett azoknak protestáns lelkész előtt, az 184:i/4. Hl. t. ez. 2. §-sa alapjáni megkötés kívánása esetében, a r. k. lelkész akár a hirdetési bizonyítványt, akár magát a hirdetést is megtagadná ; az evang. lelkész az eskete'st, hirdetési bizonyítvány nélkül is, a polgári hatóságnak teendő bejelentés

mellett — a r. k. lelkész felelősségére

— megtehesse;

c) a r. kath. egyházból, az evang. egyházba való áttérést szabályozó 184:i/4. ül. törvényezikk 2-ik §-sa kötelezése alól, az 1848. XX. t. czikk 2-ik §-sa a protestáns lelkészt felmentvén, ez felhatalmaztatik, hogy az áttérésre jelentkező rom. katholikuso- kat, az említett törvényezikk formái mellőzésével, a protestáns egyházba ép úgy vegye fel, mint az jelenleg a római katholikus lelkészeknél gyakorlatban van;

d) az 1791. 26. t. ez. 6-ik §-ának e szavai : „nisi Evangelici, opera die- torum parochorum sponte usi fuerint“ megengedvén, hogy a r. kath. lelkészek, evangélikusoknál is végezhessenek vallási functiókat, ha arra az evangélikus felek által önkint felhivatnak : az 1848. XX. t. ez. 2. §. által biztosított tökéletes egyenlőség és viszonosság elvénél fogva, evang. lelkészeink felhatalmaztatnak, hogy rom. kath. személyeknél — felhívás esetében — viszont ők is papiszolgálatokat tehessenek. “

Közli Bartholomaeidesz János

lelkész és főesperes.

Küzvixsgai értesítés.

A nyíregyházi r. k. főelemi négy osztályú fi- s külön osztályú leánytanodában julius 27-én s következő

TÁRCZA.

A varsói menekültek.

Történeti beszély

Gyöngyösy Sámueltől.

(Folytatás.)

XV.

Midőn Wladiszláv és Arthur mint azonnal gondolhattuk, a Babilas és Febronia utasításuk folytán a cserkesz ifjak által megszabadittat- ván, az ismeretlen vidék sivatagjain eltűntek : azon pontra jutottunk, midőn történetünk főszereplőit elvesztettük szemeink elöl, s hogy ökot újból feltalálhassuk, el kell hagynunk o sivár, zordon vidékeket, a szolgaság és emberietlen üldözések hazáját, átrepülnünk a száz. meg száz mórföldnyi tért, melyet már eddig keresztül utazánk, s oda sietni, hol még szabadság uralkodik, s egy hős nemzet kezében fegyverrel küzd dicsőséges harezokat.

A szabadság ezen hazája Magyarország!

Midőn átlépjük határait, a komor tél már rég elmúlt, dórvirágaikat elhullatták a lombtalan fák s az élet hajoló zöld mezébe öltöztc- nek; derült ég ragyogott a föld felett, melyet szabadságért elhullott hősök vére öntözött; már a meleg nyár forró sugarai érlelek a vetéseket s mig a lmrczosok fegyverrel közökben állották ki a gyilkos csaták öldöklő tiizét; a honnma- radottak az aratásra készitgeték sarlóikat!

1849 junius havában Európa forradalmai már lecsendesültek, vagy végsó vonaglássnl küzdöttek még csupán; a franczia királyság romjaira ópitett köztársaság elnöke saját alapítandó dynastiája érdekében megcsalta a reményeket, s hideg közönyével megbuktatta a szabadságot; még a tengerek királynéja Velenczo daczolt csupán; fegyverrel kézben már csak Magyarország vivta az egyenetlen harezok leg- dicsöségesbikét s diadalmas fegyverével irta történelmének legfényesebb lapjait. A hatvani, tá- pió-bicskei, isaszegi, váczi, nagysarlói győzodel- mek dicsőségéről beszélt egész Európa. — E győzelmek után a nemzet lelkosodóso határtalan lesz, elnémul a pártok szava, elkábul az örömittas nemzet, s e kábultságából születik a függetlenségi nyilatkozat; a győzelmes honvédek előtt fut az ellenség, ős Buda vára véres küzdelem után kaput tár édes fiainak! Mindenütt győzelem, mindenütt dicsőség 1

De nekünk ha történetünk folyamán tovább akarunk haladni, félre kell vonulnunk a dicsőséges harezok föszinhelyeitől, mellőznünk a nagyobb eseményeket s oda mennünk felső Magyarországra, hol nem harsog a harczi trombita nem száguldanak nyerítő mének, nem csattognak öldöklő fegyverek.

Itt találjuk fel Túróczmegye egyik mezővárosában Szent-Mártonban, mely a megye székhelye, egy csinos kisded lakban a menekült grófnőket, a kiket már félév óta nem láttunk. Ide vonultak ők részint azért, mert komoruájuk a szolid Jozefina szülőföldje volt; részint azért hogy a harezok véres küzdbelyeitől távol legyenek.

Jóllehet minden elöintezkedeseket megtettek arra nézve, hogy ha férjeik megérkeznek, a hadparancsnokságoktól azonnal megtudhassák azoknak szabadulásokat : még mind ez ideig nem jutott bozzájok semmi megnyugtató hir. A kinzó bizonytalanság csak nevelte hontalanságuk fájdalmait. A büszke Hedvig egy liliomhoz hasonlított, mely megtört szárán sárgulni kezd; Adelt ágyba fektette a nem szűnő fájdalom, mely életvirágának mindennap egy-ogy levelét tépte szét; a virág levelei már nemsokára mind le. lesznek szakgatva, a hervadt kórót majd eltakarja fátyolával a sir tele.

Nem kis mértékben tetézte a grófnők aggodalmait anyagi helyzetűk is. — A magokkal elhozott pénz már elfogyott s legbecsescbb családi ékszereiktől egyenkint kellett megvál- niok. Mi fog történni, ha az utolsó darabot is el kell adniok? Ilyenkor a hű Jozefina biztatta őket, kérvén, hogy ne aggódjanak, ö majd dolgozni fog érettök, s keresményéből gondoskodom! róluk, mig Isten elküldi szabaditó an- gyalát 1

De a Jozefina nemoskeblü biztatásai nem voltak képesek megadni a bánatos lelkek kívánt nyugodalmát; Adel hervadt betegagyában, Hedviget leverte a lelki vad, miszerint mind e nyomornak egyedüli oka ő; erejét kimerítették a testvére ágyánál átvirasztott éjszakák s hogy még össze uom roskadott, azt csak azon kisdednek köszönheté, a kis Wlndiszlávnak, kinek nohány hét előtt adott életet. E gyermek volt egyedüli vigasza, reménye, egyetlen boldogsága 8 ha emlőin elaltatá, gyakran merült cl az alvó angyal szemléletében, s ha atyja nemes vonásait felfedezte gyermekén : egy pillanatra elfeledte minden szenvedéseit.

Az Add kórállapota naponkint ketségbeejtőbb lett; az orvos aggódva vizsgálgatta betegét s a közeli őrülés előjeleit észlelgetvén, határozottan kinyilatkoztatta Hedvig elölt, hogy ha ezen csüggedt lelket valami véletlen öröm fel nem villanyozza s a hamvadó életszikrákat fel nem éleszti, néhány nap múlva beáll előbb a lélek halála s utána nemsokára a test is összeroskadand.

Szegény szenvedő Adel, ébren és lázas álmaiban folytonosan Artburral foglalkozott, most vérpadon látta azt, majd Szibéria ónbányáiban megfagyott tagokkal, s az ily látások alkalmával iszonyúan szenvedett. Nem csoda, hiszen Arthur volt lelkének egyetlen gondolata, szivének egyetlen érzete.

Sokszor voltak Adélnak nyugodtabb per- czei, s ezeket Hedvig rendesen vigasztalására szokta felhasználni, pedig már maga is rég megszűnt reményiem.

„Kedves testvérem! légy nyugodt — szokta neki ilyenkor mondani — e hosszas fájdalom megöl; mért veszted el reményedet, hisz ők bizonyosan megjönnek, meglehet, már Magyar- országon is vannak, de még nem találhattak fel; bízzunk a jó Babilás Ígéretében, e nemes szív el fog követni minden áldozatot, de nem mondá-e, miszerint meglehet, hogy az ő megszabadítások csal; hónapok múlva lesz eszközölhető? Várjunk nyugodtan édesem I“

„Várni, és mindig csak várni? — szokta válaszolni Adel. — Várni addig, mig a szív meg nem szakad! Mondd a virágnak, midőn a meleg napfény elhagyá s az ősz fagyasztó derétől fonyadozni kezd, mondd neki, hogy várjon tavaszig, akkor eljő ismét az éltető napsugár s életét visszaadandja! Várna ő szegényke, de mit tehet róla, ha gyenge alkata ki nem bírja a fagyos telet viharaival állani s várakozásában elhervadván, eltemeti a fergeteg ; és midőn eljő a szop tavasz meleg sugaraival, a hervadt kórót életre nem leöltheti. Hiszem, hogy majdan eljő az én Arthurom is, de e tavasz sugarai, az ö szép szemei, ha még soká késik — csak sirom órai felett fognak ragyoghatni a bánat könyei- en! Oh én soha. soha nem látom őt I!..

Ilyenkor rendesen keservesen sírva szokta magát vánkosai közzé temetni, vele sirt Hedvig is, nem tudott többé mit szólani, mert látta, hogy testvérének igazsága van.

Most. midőn feltaláltuk őket e rövid párbeszéd után Adel elszunyadott, a kis lak csendes volt, s csak a beteg nehéz lélekzése s az ápoló hű testvér sóhajai zavarták meg a némaságot. De im Adel hirtelen felriad, kipirult arczczal felül ágyában, hálóöltönyeit rendezi magán s szokatlan erővel sikolt fel, a Hedvig kezeit erősen megszorítván :

„Hedvig! ők jönnek, igon igen, lelkem látja őket, ők itt vannak közel hozzánk, erre tartanak. Oh Istenem, adj erőt, elbírni ez örömöt I

Mig a kitörő öröm e szavait hallata Ad?l, szokatlan zaj hallatszott a kisded városban, a lakosok plhányták munkáikat és siettek a fő- utcza felé. Harczi trombiták harsogtak, dobok peregtek, s mind e hangok katonaság érkezését jelezték. Barát-e vagy ellenség, senki sem tudta, ugyanazért siettek biztos tudomást szerezni; csak Hedvig nem mehetett ki, mert Jozefia vásárlás végett épen távol volt, sőt már leesett is, ugyanazért nehezen várták megérkezését.

Jozefina nem soká váratott maga után; mint a kit üldöznek, oly sietve rohant be az ajtón, utána két huszártiszt sietett, de a kiket csak kardjaik csörgése árult el, mert kivül maradtak; a jó leány annyira el volt a sietéstől feladva, hogy alig tudott szóhoz jutni.

„Jaj Istenem! — szólal meg végre — nagy örömöt hozok, oh jaj, hogy már nem csak szerencsétlenség, de öröm hírnöke is lehetek egyszer. Oh Istenem! nem is tudom, hogyan kezdjem ___a hogy kimentem, hát katonák, magyarok jöttek___„É

s közöttük mi voltunk!“ — szólal meg egy erős férfihang, miközben az ajtó feltárult és a két deli huszártiszt a szobába lépett.

Most egy szívatható látványnak leszünk tanúivá, a mint a grófnők meglátják a belépő tiszteket, egy örömkiáltás tölti be a kis lakot, a szemekbe ürömkönyek tolulnak, a karok ölelésre tárulnak s négy név lebben el egy hang gyanánt az ajkakról; Hedvig! Adel! Wladiszláv 1 Arthur! azután az aj>nk a viszonttalálko- Zás hosszú csókjában főmének, a keblek egymáson dobognak. Majd egy órancgyed telt el mély hallgatásban, mialatt csak a szivek dobogtak erősen, lázasan, s o dobbanások voltak az egyedüli csendzavaró hangok; egyik sem akart kibontakozni a szerető karok ölelésiböl, mintha félnének, hogy egymástól ismét el fognak szakittatni! A Hedvig bús arcza azonnal felvidult, az életszin kezdett bele visszaszivárogni, s mily öröm volt neki, midőn férjét a kis bölcsőhöz vezetve az alvó kisdedet apjának megmutatá, a ki csójaival halmozta el mégnem látott gyermekét, mily boldog volt a férj, az apa, midőn megtudta, hogy neki fia van; Adél