Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-08-01 / 31. szám
n>' 87edi. hatosai adattak tályúak i' atván a tanvizsgák : irténete, szertartás- rország' történelme, ajz, népszerű ter- , magyar-német is, rajz-mutatvá- a harmadik s ne- jonczok által szagén s folyékonyan a második s első osz- kezdők,a magyar nyelvben szinten oly szép haladást tanúsítottak, hogy azok, kik midőn az iskolába feladattak, a tót nyelven kívül mást nem ismertek — most már nem csak jó kiejtéssel beszélnek magyarul, hanem a tantárgyakat is szép magyar kiejtéssel adták elő. — Kár hogy nehány szülőn s a tanszemélyzeten kívül — még a városi tisztviselők sem voltak tanúi — a nevelés s tanítási ügy szép előmenetelének! Julius 30-án az érdemsorozat — hálaadó istenitisatelet után felolvastatván; — a helybeli takarékpénztár által megajánlott 40 fr. és tele. Sütő József ur által adományozott tallér — összesen 13 db tallér, nehány db huszas s 14 db 1 frtos bankjegy, valamint számos ima- s olvasó-könyv és képecskék — osztattak szét a kitiinőbb tanonezok között. A nagyméltóságu egri érsek, a Rajner püspök-féle jutalmat, a nyíregyházi tanonezok jutalmazására for- dittatni kegyesen rendelvén, — két fiú- s két leány-tanoneznak 25 fr. értékű ruhakelmék ajándékoztalak. Az igazgatóság'. fialatouüm’C'ii levelek. ii. Voltál-e már oly helyzetben, hogy egy hosz- 8zu beszédet kelle végig hallgatnod, akor midőn az üdülést adó nyugalom karjaiba óhajtól menekülni; s e kínos perczeknek és situationak végét izgatott vágygyal váród, akkor az előadó azzal Vigasztalt meg, hogy még most fog beszédje velejére áttérni, erre egész resignatioval adód át magadat sorsodnak, s nyugodtan várad ami következik, — körülbelül hasonló érzelmek között találod magadat a fürdő-igazgatói bu- reauban. — Jó napot, — köszönsz szívélyesen — szobát kérnék! — Szobát! igen sajnálom nincs! hangzik a baljóslatú felelet a nagyon nyájas igazgató ajkairól — persze e kellemetlen válaszra nincs az ember elkészülve, de azon biztató remény kiséri át a Horváth ház csinos udvarán, hogy kimerült tagjait a hosszú ut fáradalmai után egyik vendégszoba kényelmes díványán fogja megpihentetni, s mennyire csalódik, midőn a tősgyökeres, egyenesen Würtembergből idetelepitett német házfelügyelő (ne ütközzél meg, hogy a házfelügyelő úgy tud vagy ért magyarul, mint a csuvasz, vagy mint egy liindostani, mert az említett háztulajdonos szentgyörgyi Horváth ur udvara kivétel nélkül stock deutsch) 'félválról értesíti, hogy a vendégszobák mind „besetztet“ Rohansz az Eszterházy házba, ott sincs szoba! Nemes indignatiódban elborzadsz a betegek légióján, kiknek ennyi massiv épület sem képes elegendő lakást adni, lelkedben már a szabad ég alatti lakás, vagy Füred s Arács falvakba vezető bosszú séták rémképei mint haragos felhők kergetik egymást, midőn akaratlanul is a vendéglő előtt találod magadat, s mintegy önkénytelenül léped meg a lépcsőket, melyek az étterembe vezetnek, hol Rabscli ur minden igényeknek megfelelő jó konyhája kissé kiveri fejedből az éhes gyomor által potentirzott aggodalmakat, s te nem nézed már oly feketeszemüvegen a helyzetet, s kezdesz kibékülni annak árnyoldalaival! Restaurálván magadat, mégysz az igazgatóhoz, s miután udvaroltál neki, oly hosszú ideig, hogy azalatt egy szép leány szivét is elrabolhatnád! sikerül vagy valamely fürdőszobából röktönzött szállást nyerni, vagy privátkegy utján egy urasági cseléd felesleges helyiségét occúpálni, s ott addig lagerezni, inig egy fürdői vendég megelégszik a fürdői saisonnal s tovább megy, helyt ad, s te megkapó^ a szobát melyet ideiglenesen „otthonodnak“ mondhatsz! E telsintet- ben legnagyobb a hiány B.-Füreden! a Balaton hullámain ringó „Kisfaludy“ midőn a fürdői telephez közeledik, azt kell vélni, hogy a kaszárnya alakú colossalis két emeletes magas épületek, kisebb magánlakokat s villákat takarnak el a szem elöl, s bámulsz csalódásodban midőn mindenütt azt hallod „nincs lakás“ ez oly feltűnő hogy alig hihető, miként B.-Füreden, mely par excellence Magyarbon divat fürdője — igy van; s ily szegénység uralkodik lakás dolgában, már akkor is mikor még a fürdői idény nem is c u 1 m i n á 1! Nem lehet csodálni, ha honfiaink külföldi fürdőkbe zarándokolnak a kívánt üdülésért, bár hazánk gyógyhatású ásvány-vizekben s kies vidékekben oly dús, hogy versenyezhet bármely országgal; de hiányzik mindenütt az a goud, figyelem, kényelem azon tökéletes comfort, melyet a beteg külföldön talál. Balaton-Fiired, 500—550 szobával rendelkezik! mily törpe szám, összehasonlítva még a többi honi fürdőkkel is aránylag számba véve a fürdő hivatását! E szám mellett nem feltűnő, hogy nincs lakás pedig a fürdői vendég lajstrom csak alig 700-at mutat! A napokban egy előkelő angollal reggeliztem, ki R.-Füred hírét hallva Franzensbadból a regényes és még is szelíd cseh-országi fürdőből jött ide bájos nejével; — átkozottul panaszol- kodott, hogy délután 3 órakor nem kapott ebédet, •— mi több lakásul egy fürdőkádat sikerült. nyerni nagy ügygyei bajjal! Elpanaszolta, hogy ő mily nagyszerű képet alkotott, a magyar divat - fürdőről, s mennyire kisszerűnek találta, s mennyire szón bennünket hogy ily fürdői életet kell „élveznünk“! Magam is elkoinolyodtam a valóság e szomorú illustratióján; de meutém e tekintetbeni szegénységünket azon mostoha korral és rendszerrel, — mely minden oldalú felvirágzást előír, a mely alatt társas életünk is alig-alig adható jelét annak, hogy : élünk. Beismertem idegen — de velünk rokonszenvező fürdő vendégtársam előtt, miként B.- Fiired még csak bölcsőkorát éli, s ép azért sok a kívánni való, de ez idővel szűnni fog, mert örvendetes teljesedésbe menésének előzményeit már is szemlélhetni, ugyan is több helyen kezdenek építkezni,— s p, mint tudom, — a fürdő tulajdonos szerzet háztelkeket ad el, s ezeknek akadnak is vevői s pár év alatt a villák élénk csoportja mintegy virágokkal elhintett kert fog a vidéknek s különösen a fürdőnek bájos képet adni; ezek nélkül olyan a fürdői környék mint egy értékes keret, melyből az elragadó, vonzó kép hiányzik ! Három vagy négy igen Ízletes villa már is igen kényelmes nyugodalmas lakást ad tulajdonosuknak. Ily lakás-szükségben boldognak mondhatod magadat, ha a középkori népvándorlásra emlékeztető ide-oda huzalkodás után, megnyerted a pár napos előjegyzés mellett a kívánt szobát, hol az éjt töltheted, mert a napot úgyis az üde leget nyújtó szabadban éled át; ha csak a borús fellegek vagy csipős éjszaki szelek szobád négy falai közzé nem internálnak, mert a lég mérséklet itt olyan; mint egy szeszélyes nagyvilági hölgy szivvilága; ki egy perez múlva képes a neked csókra nyújtott ajkait — fejedre hulló — átokra nyitni fel. ■— E drámai erejű hasonlat körül-belül megközelíti az itteni clima természetét. Egy perez alatt, egy légbullám kell csak, hogy a meleg verőfényes nap képe, hűvös octóberi felhők közzé rejtőzzék, s tégedet téli öltönyödért haza kergessen! Tropicai hőségről úgy sem panaszkodhatni, s a száraz leverő meleget a Balaton nedves tengertermészete s a háttért elfoglaló magaslatok, feldomborodó hegyek léghuzamai kizárják! Annyi légtüneti adattal szolgálhatok, hogy a légmérő 24 foknál magasabbra még három hét lefolyása alatt a nyár legmelegebb szakában nem emelkedett, s hogy a zápor napirenden van, s oly gyors az esőképződés, hogy,még a szabad ég alatt sem veszed észre, midőn az ég — mely pár perez előtt örökkék volt — beborul s csatornája fejedre, s nyakad közzé zúdítja az „áldást“. Ilyenkor érzem különösen a fürdői „gyógyterem“ hiányát; mely nélkül egy nagyobb fürdőt alig képzelhetni! Nincs meg e „nélkiilöz- hetlen“ helyiség, melynek rendeltetése, hogy a fürdői vendégeket összehozza, a társaséletet fej- leszsze. — Hogy ott felolvasások, zongora, ének stb. mellett forrjon össze a vendégsereg és a szellem s a szív is találjon táplálékot, szórakozást, — mely nélkül anyagi üdülés nem képzelhető. R. György. LEVELEZÉSEK. Tisztelt szerkesztő ur! Azon reményben, hogy becses lapja hasábjain közleményünk tért nyerend, bátorkodunk önt idegen létünkre felkeresni. S mert minden levelező közleményét leg- elsőbben is az időjáráson kezdi, mi is megpendítjük azon hurt, s elmondjuk: hogy időjárásunk pár hét alatt eléggé kedvező volt, — s az utóbbi esőzések legalább tengeri-vetéseinkben Ígértek némi kárpótlást, azon érzékeny veszteségekért, melyeket búza-, gabona- s egyéb termesztmé- nyeinkben a tartós szárazság folytán szenvedtünk. Szőlő-termésünk jól biztat, s hacsak valami csapás nem éri, bő s vig szüretünk lesz. Ezeket előre bocsátva ■— mert nem ezéluuk az időjárás, s szőlőtermés leírásával tovább is vesztegelni, — áttérünk annak leírására, mi egyrészről reánk —- városunkban való párheti időzésünk alatt — kellemesen, más oldalról kellemetlenül hatott. Mindenekelőtt a „sóstói“ fürdőt kell kiemelnünk. Ezen kedves fürdői helyiséget igen sokan irigyeljük a nyíregyháziaktól, és méltón : mert a társulat igazgatósága —■ legkiválóbban pedig t. Blahunka József úr — mindent elkövet e kedves helyiséget a fürdői vendégekkel mindinkább megkedvelteim, melyhez a fiirdőorvosnak a betegek körüli részvétteljes gyógykezelése is, mint hathatós emeltyű járul. A fürdői, s lakosztályi helyiségeknek czél- szerü berendezése, sétányok tisztán tartása, rend, pontosság, teljes dicséretet érdemelnek; a konyha azonban a hét csapás által sújtott Egyiptomra, emlékezteti a közönséget. Fürdőbe élésláda s pinczetokkal járni, nem korszerű. Előre tehát e tekintetben is! Mi, kik oly sokáig nem időztünk már e kedves város falai között, s kik most már na- ponkinti ittlétünkkel majdnem e városban lakunk, s igy az itt történtek iránt közelebbi érdekkel viseltetünk, örömmel tapasztaltuk, városuknak az ipar, kereskedelem, mezei gazdászat teréni haladását, öröménél látjuk, hogy a szép jövőjű város az ipar, kereskedelem s gazdászat magasabb színvonalára emelkedett, — s a külcsín tekintetében is szép előmenetelt tett. A többek között örömmel közöljük azon előleges hirt is, hogy városukban eddig még nem létezett nagyobbszerü könyv-, mű-, hangjegy-, papír- s Írószer-kereskedés is leend. Ennek hiányát önök, s a vidéki olvasó közönség is felette érezték. Biztos kutforrásból értesültünk, hogy ezen üzlethez az engedély a városi közigazgatási tanács által már engedélyeztetett is, s nem kétkedünk abban, miszerint ezen üzletnek leendő tulajdonosa s ügyes tapintatu vállalkozója ifj. Csáthy Károly ur (Debreczeni könyvkereskedő) a különben jól berendezni Ígért kölcsönkönyv- tárával — az igényeknek minden tekintetben eleget ijog tenni. elfeledte betegségét, most oly erősnek, oly boldognak érezte magát, félévi szenvedés után végre egy boldog pillanat! Jozefina kiment a szobából, leborult a konyhára, úgy sirt keservesen, de könyei örömkönyek valónak. Mennyi kérdést intéznek egymáshoz, menynyi beszélni valójok volna, — — de nem lehet, mert ott kifut a trombita megharsan, a dobosok riadót vernek, irtózatos lárma, fegyverek ropogása kardok csattogása, száguldó mének nyerítése hangzik füleikbe. Egyszerre elsápadnak az örülő arezok, valamely közeli veszély gyanitása lepi meg a sziveket, a nők esdenek, a férfiak kibontakoznak az ölelő karok közzül, s a szerető kebleken ellágynlt férfiak bajnokokká magasuknak; ők katoná':, ; ; > anesszót követik; egy csók, egy Isten hozz-'d. meg egy ölelés, ki tudja, nem utolsó-e az éleiben, mert a katona minden ölelése utolsó lehet. — azután sietnek oda, honnan jöttek, a merről a csatazaj hangzott, ott maradtak lovaik is,, arra pedig szükségük van. A grófnők a legnagyobb félelem között maradtak egyedül. Hajh még nem ürítették ki fenékig a csapások keserű poharát! De tekintsük meg, mi lehetett oka ezen hirteleni csatazajnak!? Egyszerűen azon körülmény adta elő magát, bog)- az oroszok és magyarok csaknem egyszerre jöttek Sz.-Mártonba, s most egymással küzdenek. De hogy ezen eseményt körülményesebben megérthessük, szükséges kissé a magyar szabad- ságbarcz ez idei történelmében széttekintenünk. Azon időben, midőn a magyar seregek győzelmes csatákat vívtak, Ausztria császára ösz- szejövetelt tartott Varsóban az orosz czárral s ettől segedelmet eszközölt a magyar forradalom leverésére. Nemsokára roppant tömegekben indultak az orosz seregek Magyarország felé, s annyira ellepték a határszéleket, hogy Úminszki és Osztrovszki már csak egyedül az alsó Kubi- nyi vonalon juthattak az országba, itt is csak az elfogatás veszélyének kitéve, cserkesz öltözetben és a Babilas segítségével voltak képesek kijátszani az őröket, mert ezen vonalon is már mintegy 20,000 orosz táborozott, a kik már május utolján előbb Sass, később idő múlva pedig Grabbe tábornok alatt az országba törtek s alsó Kuhinynál szétszórván az Árva vize hídjának őrizetére s felgyujtására hátrahagyott csekély- ezánm guerillákat — a bányavárosokat fenyegették. A. Rózsahegytől Beszterczebányára vezető stureczi szorosokat az ott levő borsodi gueril- lák és csekólyszámu honvédek cltorlaszolták s az átvonulást lehetetlenné tették; a másik t. i. a turóczmegyei vonalon is az utakat elrontották s a Háj-Stubnotól ugyancsak Beszterezebá- nyára vezető hermaneczi szorost is teljesen jár- hatlanná tették; csak miután a Párniczához közel elrontott utakat járhatóvá tették, nyílt meg egyetlen vonal azoroszok előtt t. i. Szucsán, Sz.-Mártonon!; Mosoczon keresztül Stubnó felé Körmöczbányára. Ezen utóbbi városban ekkor Görgei Armin őrnagy parancsnokolt, a ki is értesülvén az orosz sereg közeledéséről, nehány század honvédet és egy szakasz császár-huszárt küldött Sz.-Márton felé, kikémlelni az oroszok mozdulatait és irányát. E csapat déltájban érkezett Sz.-Mártonba, a bőség és hosszas ut miatt kifáradt liarczosok alig várták, hogy szállásaikon magokat kipihenhessék. Ezek között voltak Úminszki és Osztrovszki is! Nem lévén még idejök, hogy valamely lengyel csapatba beosztassanak, a huszárok közt nyertek alkalmazást, Úminszki mint százados, Osztrovszki mint hadnagy. Véletlenül történt, hogy a magyarok bevonulását bámuló Jozefinát felismerték s a grófnőket igy feltalálhatták. Azonban a sors sokszor épen háborús időben nagyon szeszélyes szokott lenni. A Ids csapat fegyvereit gúlába rakván, alig oszlott szét közeli szállásaira, az előőrsöket még ki sem állíthatták, sőt a huszárok némely része még le sem szállhatott lováról, midőn az előnyomuló orosz sereg előcsapata Sz.-Mártonba érkezett; ez kozákokból állott s történetesen régi ismerősünk Gyurovics vezette őket. Az előcsapat azonnal észrevevén a magyarokat, vagy talán előre értesítve lévén ottlétükről, Gyurovics azonnal rohamra vezényelte őket; a gúlában levő fegyvereket elfoglalták, a honvédek és huszárok elől, kik a központról már eltávoztak, elzárták az utat, fegyverhez senki sem juthatott, s el- lentállásról szó sem lehetvén, mindenki menekülni igyekezett. A kozákok a menekülőket üldözőbe vették s leöldösték. Ezen szerencsétlen csapatból talán egy ember sem menekülhetett volna meg : de néhány huszár még idejében lóra kaphatván, hogy a gyalogoknak időt szerezzenek a menekülésre, hősies elszántsággal rohantak az előnyomuló kozákokra, s a keskeny utczát előttök elzárták. Az oroszoknak meg kellett állani e kemény huszár érczfal előtt, és sokan közzülök véres fejjel hullottak le lovaikról. A huszárok tovább mint egy óranegyedig tartották ki az egyenetlen harezot, közzülök csak egy esett el, de annak lovát sem hagyták ott, s midőn látták, hogy a gyalogok meglehetősen tova menekültek, megfordították lovaikat s a kozákok által utói nem éretve, megszabadultak. Ezen kisebbszerii hadijelenet játszatott le — melyet a történelem talán fel sem jegyzett lapjaira, de a mely pedig történeti valóság — akkor, midőn a viszontlátás örömeit élvező len- gyelmenekiiltek a zajra kisiettek. Ők mellékut- czában lévén, már a csapattól ekkor elzárattak, de ezt csak akkor vették észre, midőn a feléjük futó honvédeket a kozákok utolérték s legyilkolták; alig voltak még a harmadik ház előtt, már vissza akartak térni, — futnak, de a kozákok beérik őket, Wladiszláv fejére kap egy mély sebet, s épen neje lábai előtt bukik le; Arthur vállába kap egy szúrást, ez is leesik. Szerencse, hogy a kozákok tovább rohantak, mert Hedvig és Jozefina a sebesülteket azonnal elrejtették. Kevés öröm után ismét mennyi szenvedés várakozik reájuk! Szegény varsói menekültek!... Menhelyen voltak, de megmentve nem! Az oroszok megtudván, hogy a honvédek közzül sokan rejtőztek el egyes polgárok házainál, felkutatták az egész várost, padlásokat, pinezéket, széna-szalma kazlakat, mindent, mindent megvizsgáltak, és sokakat kerítettek kézre az ekként menekültek közzül. Wladiszlávékat Hedvignek egy szerencsés ötlete mentette meg. — Tudván ugyanis, hogy a kutatók a zárt helyeket keresik meg inkább, ugyanazért a kisded kamaráról az ajtót levevén, a teli zsákok mögé rejtette a még mindig eszméletlen Wladiszlávot és Arthurt. A, muszkák eljöttek, mindent felkutattak, de az ajtó nélküli kis kamarába be sem néztek. Meg voltak mentve egy időre! De ki biztosíthatta őket, hogy miután itt többen ismerők a grófnők múltját már, nem fognak-e elárultatni? Nekik tovább kellett menni! De hát hova? ki vezeti őket keresztül az orosz őrszemeken?... Pedig minden áron futni kellett. Itt a betegeket gyógyitni sem lehetett, pedig a Wladiszláv fejsebe könnyen lehetett halálos! Jozefina lett a szabaditás eszközlője. Ő ugyanis véletlenül Ábrokkal találkozott, ki kényszerítésből némi élelmezési biztos szerepét vitte a táborban, — elmondta neki a dolgot, Ábrok megígérte, hogy segíteni fog, s Ábrok teljesítette Ígéretét. Éjfélkor eljött, szekérre pakolta az egész báznépet, ő maga előre ment. Ábrokot ismerték az oroszok, pálinkája nem volt gyanús, ittak belőle az előőrsök, el is aludtak azonnal s az ut nyitva volt a szabadulásra. Midőn Jozefina egyik szegény rokonánál biztos menhelyet találtak, Hedvig és Jozefina sokáig voltak elfoglalva a bárom beteg ápolásával, mert Adél ismét visszaesett betegségébe, de midőn meggyőződött arról, hogy az Arthur sebe nem életveszélyes, lassankint felüdiilt s annyira erősödött, hogy Arthurját ápolhatta is! De Wladiszláv még mindig élet-halál közt volt. Hedvignek már kiszáradtak könyei, ő a fájdalom leghívebb arczképe volt, egy halvány síri árny, mely az élőket ijeszteni jár. Ő sokat nagyon sokat szenvedett! Férjének megújuló seblázai oly fokra emelkedtek, hogy egy alkalommal már az orvos is kétségbe esett betege állapota felől s csaknem eszmélet nélkül monda : „Imádkozzanak, asszonyom, imádkozzanak! Öt perez alatt elválik : élet-e vagy halál!“ Hedvig kétségbeesve számlálta a perczeket, az öt perez elmúlt, s az orvos még mindig szótlanul, aggódva állott! „Orvos ur! kérem az égre, szóljon, meghalt nemde? Oh jaj, jaj nekem, hogy ezt is meg kelle érnem! Wladiszláv, én férjem, én kedvesen, — bocsáss meg, hogy mindezt én okoztam! “ Kezeit fejére kulcsolva, zokogott a grófnő. Ekkor az orvos homlokán a redők elsimulnak, szemei biztató fényt lövellnek s halk hangon súgja : „Grófnő, ő meg van mentve!“ Ki Írhatná le a grófnő örömét, csókjaival borította el a lázas főt, nem távozott egy perczig sem férje oldala mellől, s szeretet, bű gond és ápolás visszaadták neki ismét azt, a kit most már örökre elveszteni gondolt. Wladiszláv nemsokára teljesen felgyógyult, Arthur sebei már régebben begyógyultak. A magyar seregek már ekkor az oroszokkal vívták harczaikat, a hol pedig az orosz ellen kell küzdeni, onnan a lengyelnek hiányozni nem szabad! A felgyógyultak is siettek a tábort felkeresni, a nők nem tartották vissza őket, ők is lengyel nők voltak, az oroszok engesztelhetetlen ellenségei ! De ezentúl közelebb voltak egymáshoz! A grófnők követték a fősereget tovább-to- vább az ország belsejébe s csak akkor állapodtak meg, midőn közzéjök és a magyar sereg közzé az oroszok ékelték magokat s a magyar fegyverek dicsősége az árulástól homályosodra kezdett. (Folytatása következik.)
