Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1867-10-27 / 4. szám

GAZDÁSZAT.

Halászatok a mezei gazdászát terén.

Ki figyelemmel kiséri, a hon- szeretet sugallta buzdításokat és józan életre való tanácsokat, mezei gazdaságunkat illetőleg, szétszórva a lapok hasábjain; és csak némileg is lelkesedni tud a gondolatra, mely mezőgazdaságunkat, a tökély — bennünket — e szerint — az anyagi jólét színvonalára helyez: ez csekély tehetsége szerint ténykedni is fog és munkálódni, buzgón fáradozni, hogy boldoguljon; mert — egy jeles gazdászunk szavaival élvén, — „csak az fog boldogulni, ki őszintén s páratlan kitartással fáradozott ! “ És igaz; a mezőgazdasági ismeret, tudomány, melyet alaposan, nem felületes tapogatódzás és megszokott, meghatározott naponkinti ténykedés; hanem komoly akarat, figyelmes és folytonos észlelés és kutatás, fáradhatlan szorgalom és helyes Ítélet által szerezhetni meg.

Ilyetén gondolatokkal foglalkozva, önkéntelen is, a költő jósolta, boldogság kora rajzolódik le lelkem előtt, midőn — ha „egytől egyig ember lesz, a ki él“; ha mindenki, tehetsége szerint, munkáland saját boldogulásán, s ez által közvetve, a haza fölvirulásán —

„e föld más, szebb alakot vesz,

a mi szép s jó gazdagon tenyész, s nem lesz a ki áldozatul essék

a nyomornak, mert az elenyész.“

„Jöjjön el a te országod!“ és eljövend, ha fölocsudva álmos tes- pedésünkből először is okszerűen „ápolni, mivelui és javítani : nem pedig zsarolni fogjuk a földet, mely édes anyánk; mindenünk : mert a teremtő szavai szerint „földből vétettünk és földdé leszünk.“ Ha másodszor, figyelemre veendjük a növényéletet, viszonyítva azt, az ápolt és javított földhez : hogy ez által, harmadszor az állattenyésztésre hassunk, mint a nemzeti jólét egyik leghatalmasb rugója- és emeltyűjére.

Növényélet és állattenyésztés; az elsőtől függ az utolsó; a nélkül hanyatlásnak indul emez okvetlen, hiszen az állatvilág a növényországból nyeri és veszi élelmét; de épen itt kényszerittetünk tapasztalni, hogy vidékünkön a takarmány hiány az, mi sokszor legnyomasztóbb suly- lyal nehezedik a gazda vállaira.

Lóhere, luczerua, a tavaszi hónapokban rendesen esőszegény vidékünkön, nem sikerül; bárha egyéb veteményeink meglehetősen diszle- nek; a gazda tehát máshol keres tápot barmainak; és mi azelőtt, — mint haszontalan, — figyelemre sem érdemesittetett: ime ma fölhasználjuk, föltakarmányozzuk még a répa leveleit is.

A téli időszakot tekintve azonban, legfontosabb szerepe jutott a szalmának, mint takarmánynak;

nem dönthetjük meg a ténynyé vált axiómát : hogy ott, a hol elegendő a szalma, takarmányszükség nem létezik! — mert ha a szalmát érő terményekkel elegyítjük össze, mindig találunk barmaink számára tápot és eledelt, e tekintetben a ta- karmányfulesztés bizonyára, legnagyobb jótétemény a gazdára nézve; ha e jeles takarmányrendszer, a fü- lesztés, majd a földnépe által is föl- karoltatik; ha az egyszerű gazda, felismerendi annak áldásos voltat, az egynéhány krajczárnyi, látszólagos nyereséggel szemben, mit eladott burgonyája nyújt: akkor bizonyára teljesülend Hajnik P. jeles gazdászunk óhaja: az „izék“ szót ki foghatjuk törülni a köznapi használatból; mert fülesztés által azt is értékesíthetjük, mi máskor— elég sajnos, — a szemét- és trágyadombra került.

A fülesztés előfeltétele azonban először is : a czélszerü és használható szecskavágó.

Midőn egyebek fejtegetését — tisztelt szerkesztő ur engedelmével,

— máskorra halasztanám : szabadjon jelenleg a szecskavágókra nézve elmondanom csekély észrevételeimet.

„Vires unitae agunt.“ A nemzeti jólét épülő csarnokához, vigyen mindenki egy-egy követ és fölépül, daczolaudó késő századokkal.

Hogy a szecskavágó megérdemelje a „czélszerü, használható“ jelzőkkel együtt, a gép nevezetét : kell, hogy az először is, minden zilált — és különben föl nem takar- mányozható szalmát, vagy —= legyen hát — izéket, könnyen vágjon; hogy, a kézi ládához viszonyítva, sokat vágjon és jól; és végre, hogy,a sokkal arányosítva, kevés vagy kicsiny legyen, a reá — minél rövi- debb idő alatt —alkalmazott mozgató erő; vagy rövideden : szolgáljon minőségre nézve, sokkal jobb,

— mennyiségre nézve sokkal több szecskát, mint az egyszerű kézi láda, és daczára annak, kímélje meg a gazda idejét és erejét, mint legnagyobb tőkét, melyre építhet és számolhat.

De itt bátran kérdezhetjük, van-e nekünk sok ily szecskavágónk, mely mindezen kivánalmaknak megfelel V . . . minél kevesebb ... és igen is sok! —

Ha a gazda, kinek történetesen szecska vágóra van szüksége, s ki

— azt megszerzendő, — nem rendelkezik olyan összegről, hogy Pestre rándulva, (üt saját belátása szerint vásárolhasson : a hírlapok hirdetéseihez folyamodik. Rendesen annyiféle jeles érmet nyert, kitűnő gépről szerez tudomást, hogy szintén zavarba jön a felől, hogy a sok jeles közül melyiknek adjon tehát elsőbbséget?! Felkiált,hisz szecskavágónk igen is sok van!

Ámde a lassanlcint megtakarított filléreket, könnyelműen eldobni nem akarván, hogy választásában némikép óvatosan látszasék eljárni: végig fut még egyszer a hirdetéseken, és bizalmát, választását, az olyan gép nyerte el, melynek a hirdetési rovatokban esetleg, legtöbb dicsőítője akadt. A sokszor tán nélkülözések által megtakarított tőke, ezek után vagy Pestre vándorol, vagy a gép átvételénél, mint utánvétek ösz- szeg fizettetik. — A gép meg van; de mennyire bámul el a szegény könnyenhivő, már az első próbánál is, midőn — például — a két embererőre rendelt gép négy embererőt is igénybe vesz; vagy pedig midőn a helyett hogy —• mint kürtőivé volt — óráukiut 18—20 pozsonyi mérő szecskát vágjon -— ezen mennyiséget 10 órai folytonos munka után sem birja szolgáltatni; én itt korántsem valótlant állítok, ellenkezőleg megtörtént eseményt irtain le.

És „hinemihi prima mali labes!“ a gazda, nehogy tőkéjét veszélyeztetve lássa : kínlódik inkább kézi szecska vágóval, mely erőt emészt, melynek úgy is oly Inával vagyunk, és időt egyaránt. Pedig „az idő pénz!“

A szecskavágókra nézve, majd nem áll az, hogy azok készítését illetőleg — úgy szóllván — a kezdetnél állapodtak meg.Te'ny az, hogy az elsők szerkezetének igen sole utánzója, „javítója“ akadt; de áll az is, hogy ezen javítási kísérletek vagy utánzások többnyire balul ütöttek ki. Vannak szgeskavágfiink, melyeknél a javító megnevezi az eredeti szerkezetet, melyet vagy tökéletesbitni, vagy egyszerűsítik akart.

A javított gép ilyenkor a hirdetési rovatban messzi túlhaladja az eredeti szerkezetet, de a valóságban akár erő- akár időnyerés tekintetében, tőle távol elmarad, az erő kímélésre nézve, többnyire a végletekig mennek a javítók. Az eredeti szerkezetet ugyan is, vagy annyira bonyolítják össze fogaskerekek- és csavarokkal, hogy az erőkimélés kimutatására nézve, semmiféle erőműtanban a gép szerkezetét indokoló egyenletre akadni nem fogunk, sigy a súrlódás fölemészti rendesen, az elméletben csupán képzelt előnyt; és a gép könnyen romolhatván, folyton javításoknak leszen alávetve, s igy már ezen körülménynél fogva sem czélszerü. Vagy pedig ellenkezőleg, mellőzvén minden összetett szerkezetet, a meghosszitott forgan- tyu által gondolják elérhetni a czélt, ez eljárásukat ezen egyenlettel indokolván : q : p = d : D, az erő vi- szonylik a súlyhoz : mint a tengely átmérője a fogantyú hoszszához. Ezen eljárás tán inkább megbo- csájtható, mint a csavar- és fogaskerék egybehalmozása; de megró-