Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-02-01 / 3. szám
p. Kö Z LYf s z e rk BREGEN kollégium II. (VI.) évfolyam 3. szám. i\yirc«:yház», 1942. február 1. NYÍRSÉGI ..a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fényik. I. János 2:8. VIRRASZTÓ ... ideje már, hogy az á ómból felser kenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig el közt Ige tt. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS gvOlekezeti EVANGÉLIZÁCIÓ BaRÁ'AI TÁRSASAGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u.23. Telefon: 599. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R Gy. E. B T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én, Előfizetési díja egy évre 2’50 P Egyes szám ára 20 fillér. Elől tűz, hátul víz ZE fiúkért valaki felelős,“ •*— mennydörgi egyik versében korunk legszónokiasabb hangú költője s még emlékszem rá, mekkorát riadtam legelső olvastára, pedig milyen szelíd szavak ezek az Ur próféta-avató parancsai mellett. „Ha te megintetted a hitetlent és meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt hal meg, de te megmentetted a te telkedet... Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek és te a te lelkedet megmentetted.“ (Ezékiel —21.) Te vagy felelős és minden én népemért teszlek felelőssé. Mindenkiért téged teszlek felelőssé, akinek szólhatnál, akár megteszed ezt ezután, akár elmulasztod. Az ember hajlamos felelőtlenül csak a maga üdvösségén babrálva élni s vállat vonni más lelkek sorsán részvétlenül. Sőt határozottan megmosolyogjuk a villamoson — hol baj- módó methódistákat, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal és legtöbbször teljes sikertelenséggel igyekeznek testvéreiket fogadatlan prókátorok módján megmenteni a sátán karmai közül, a bűn fertőjéből ,a pokolbéli tűz kínjai elől. A methódus valóban sokszor megmosolyogtató, a futás és akarás, a keresztyénség törvényvallássá visszazüllesztése hasztalan fáradozás, maga a tény azonban, a felelősség teljes átérzése és feltétlen vállalása — Isten jókedve szerint való törvény és érvényes valóság. Ne berzenkedjünk ellene, ne fickándoz- zunk alatta és ne keressünk ürügyet, hogy alóla kibújhassunk. Ismerjük el, hogy Isten akarata, Isten a másik ember vérét a mi kezünkből kívánja meg. Megteszi akár tetszik ez nekünk, akár nem. Ismerjük be, hogy nem kenyerünk a felelősség csak úgy, mint anyától születetteknek. Ismerjük fel itt is Krisztus szabadító erejének egyedüli megoldási lehetőségét. Olyan Isten prófétává-avató beszéde, mint valami kétfelőlről egyszerre támadó és fenyegető veszedelem. Elől tűz, hátút víz. Sehova sem lehet menekülni előle ... „Hívságot láttak s hazug jövendőlgetést, akik ezt mondják: Monda az Ur! — holott az Ur nem bocsátotta őket és még várják, hogy betelik beszédük.“ (Ezékiel 13:1—16.) Megértettük, hogy prófétálnunk kell Isten törvényének érvényét mindazoknak, akiket ránk bízott az Ur s akik vérét mostantól fogva a mi kezünkből kívánja meg. Családunk, munkakörünk, életközösségünk ismert és idegen emberei ezek, gyülekeztünk tagjai, értjük álás- san. De, Uram Isten, honnan tudhatom én azt, nem vagyok-e hamis próféta, nem, íótok-e hiúságot, nem mondok-e hamis jövendőlgetést? Vájjon az Ur szava szól belőlem, vagy a magam haragjának és ítélkezésének az elégedetlensége? Vájjon az Ur küldött-e, vagy magam szakállára beszélek úgy, ahogy a vérem és ideg- rendszerem, a vágyam és a képzeletem diktálják? Ha pedig Isten akaratából valóban az ö üzenetét kellene közvetítenem, nem bizonytalankodik-e el hangom s nem szédül-e bele a fejem, tapasztalván, hogy mások mást hirdetnek? Nem fog-e el kishitűség, arra gondolván, bizonyosan én tévedtem? Isten ad ugyan valamelyes felvilágosítást, de ez még sokkal inkáb nekigyávít. Azt mondja, az a hamis prófécia, ami Isten népét
