Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)

1942-08-15 / 16. szám

2,* _____________________________ Ka raván-utazás a Biblia mélységei leié. Folytatás* A imi igehirdetésünk nem kananeus nyelven folyik. Aki közülünk szántóvető ember, vagy iparos, vagy kereskedő, vagy hivatalnok, vagy katona, nem a szájával tesz bizonyságot és nem bibliai idézetek formájában, hanem kéíkézi' munkájának, remekének, séf ár kodásának vagy fegyverfargotásámak stílusával. Aki „értelmi­ség“, tudományát, művészetét, képességeit és készségeit adja meg és viszi Jézus Krisztus fogságába. Aki nő, Jézus Krisztusiban és általa válik engedelmessé, tehát a keresztyén nőies­ségével prédikál, nem konferenciákról, honnan hazavitt szólamokkal. Azt adta tudtunkra Isten, a Gazdánk, né- künk cselédeinek, hogy a kenetes és lendüle­tes kamaneusi nyelven tartott egyházi beszédet ő csupán a lelkipásztoroknak engedte és csak tőlük kívánja is meg. A tanár, a cipész, a nap­számos és a feleség ne prédikáljon, hanem ta­nítson és neveljen Krisztus által másképpen, mint meg nem váltott élete rendjén cselekedte és általában cselekedni szokásos, és ugyanúgy varr join cipőt, kapáljon tengerit, főzzön ebédet és foltozzon fehérneműt. Tegye pedig min­denki mindezt annalk a világos belátása foly­tán, hogy a másik ember sohasem az egyik ember megvétózott szavainak hiszi el az evan­géliumot, vagyis azt az örömhírt, hogy meg­született a Szabadító, tehát igenis mindnyájan megszabadulhatunk, hanem egyesegyedül az egyik ember valóiban és szemmellát'hatólag megváltozott életének hiszi el. Nem maradnak el-azért a Biblia Igéi sem az ilyesfajta bizony­ságtéteknél, csak a dolgok rendjén valami egé­szen más a formájuk és szerepük is. Olyanok, mint az idegenből kölcsönzött filmképek ma­gyar feliratai. Mintha azt mondaná az a másik ember: Furcsa, szokatlan, számomra idegen és érthetetlen képek az én szememben a te és sokatok újabb életed, sőt életetek folyása. Kér­lek szépen, magyarázd meg nékem is érthető nyelven, voltaképpen micsoda is ez a valóáág szerint? Csak egy ilyen pillanatban vált jogom­má, sőt kötelességemmé így válaszolhatnom az ilyen, sokszor fel sem tett, de a szemekből ki­felé rimánfcodó kérdezősködésre: az, amit te látsz és nem értesz, de tudni szeretnél, és vágyván sóvárogsz: az a Krisztus. Az a meg1 váltás. Ügy, ahogy megvagyon írva, meg ahogy prédikálni, a hittanórákon tanítani szokták, ahogy te is felelted annakidején, a konfirmá­ciódon, A bizonyságtétel tehát két részből áll. Előbb egy képből, mely megváltozott életed *Ezt a folytatást is a Pro Christo lapból vettük át. Szerk. NYÍRSÉGI virrasztó stílusának, eltérő, másmilyen, szokatlan, új voltából tárul a másik ember elé és csak azután sohasem kéretlenül, mindig válasziké- pen a szentírásbeli Igéből, mintegy a megelőző kép alá magyarázó szövegképpen. Ez a magyarázó szöveg is természetes a má­sik ember anyanyelvén van tartva, nem az egyik emberén s kezdetben legalább — nem is a Biblia lefordítva is lefordítatlan kananeus nyelvén. Egy festővel meddő dolog fiheológizál- ni, izeni nekünk Krisztus Urunk egy idő óta mindennap. A festőt a festés érdekli, meg a lefesteni való világ tarka foltjai és szeszélyes vonalvezetése. Okosain beszélni csak ezen az úton az ő maga nyelvén' lehet vele. A pogány misszionáriusnak tehát úgy kell vele beszélni ezen a nyelven, hogy azt értse ki belőle: meny­nyivel több és igazabb festés lakik ebben az emberben, mint bennem. Vájjon máért? Vájjon hogyan? Akkor aztán kiderülhet és derüljön is ki, hogy az a több és jobb festés, nem különb festés voltaképpen, hanem a Krisztus és a Krisztus-megváltotta egyik-ember bizonyság- tétele a Krisztus-jmég-meg-nem-váltotta másik- ember számára. De minek is volna ide még több beszéd? Krisztus Urunk adja nekünk, cselédeinek, ide­vágó parancsait az Ige szavaival. Menjünk szét a „pogány“ misszióba engedelmesen és várjuk a naponkénti .„eligazítást“ napról-napra aláza­tosan. Dr. Karácsony Sándor, egyet, tanár. MEGBÉKÉLÉS HÁZA Benyomásaim a Megbékélés Házában. I. Régi igazság az, hogy a Szentírás szelleme paradox szellem. Tele van látszólagos ellent­mondásokkal. Nem is tudja ezeket feloldani más, mint maga az élő Ige. A természeti ember számúra „bolondságok az Isten dolgai“, mivel azok lelkiképpen ítéltetnek meg. A Megbékélés Házában ez a paradox szel­lem a törvény. Itt „minden másképpen van.“ Ezt már az elinduláskor megtapasztaltam. Mikor megkaptam a csendesnapokra szóló meghívást, gondolkodás nélkül megírtam a vá­laszt: pontosan ott leszek. Mielőtt aláírhattam volna a lapot, bekopogott a postás. Katonai be­hívót hozott ugyanazon dátumra. Meghökken­tem. Aztán feltettem magamnak a kérdést: Megkérdezted te egyáltalán Jézust, hogy el akar-e engedni a Megbékélés Házába? Mikor aztán belenyugodtam, hogy nem mehetek Sződ- ligetre, akkor Isten úgy rendezte dolgomat, hotgv késedelem nélkül mégis megérkezhettem.

Next

/
Thumbnails
Contents