Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)

1942-08-15 / 16. szám

NYÍRSÉGI V IRR ASZTÓ

3

Itt is csupa meglepetés ért. Mint idétlen (I. Kor. 15:8.) abban a meggyőződésben éltem, hogy én még nem eshettem ki az „első szere- tetbői“, tehát zavartalan békességben mentem Sződligetre. Ott csakhamar kiderült, hogy milyen gyenge lábon áll a békességem. Minden óra arra intett, hogy elmulasztottam magamat megítélni éppen az élet legfontosabb kérdéseiben. A Megbékélés Háza egyre nyugtalanabbá tett. Egyre jobban ráeszméltetett, hogy nekem van csak igazán szükségem az Űr Jézus Krisztus drága vérének alkalmazására a legnagyobb mértékben. És ezzel megszilárdult békességem alapja. Megtanultam, hogy a Megbékélés Házában nem azért kellett jönnöm, hogy másokat, „nálamnál is gyengébbeket“ misszionáljak, hanem, hogy elcsendesedjek és megbékéljek.

A sződligeti élet külsőségeit illetőleg is újra meg kellett térnem. Mikor a házirendet elolvastam, elképedtem. Nincs az a zárda, gondoltam, áhol ilyen merev, szigorú törvények uralkodnak. Hogyan fogok este tíztől reggel hétig kötelezően aludni, aki megszoktam a hajnali felkelést? Hogyan fogóim megszokni ezt a percnyi pontossággal beosztott életet? Aztán egy-kettőre megmutatkozott, hogy ez az aprólékos rend éppen a nagyvonalú szabadság biztosítéka.

Egv barátom, akinek a Megbékélés Házáról beszéltem, sajnálkozva kérdezte: „Hogy fogod kibírni, reggeltől estik mindig csak Igét hallgatni?“ JÉn minden este hálaadással, de kissé szomorúan feküdtem le: be kár, hogy már vége a napnak, be kár, honv ezzel is közelebb vagyunk a csendesnapok végéhez. Mert Sződ- ligetein ízelítőt ’kaptam az eljövendő nagy ..szombatból“, amikor Krisztus népe „éhséget és nyomorúságot nem ismerve“ szüntelen az Űr dicsőségét szemléli majd fedetlen arccal, ízelítőt annak az eleven nyugalomnak öröméből, amelyet „Isten dicsőségének ismerete a Jézus Krisztus arcán világoltat“ s amely onnan visszaverődik a vigyázó és imádkozó tanítványok szívébe.

Dr. Kádár Imre.

II.

Első benyomásom az volt, amint ide érkeztem, hogy külső kereteiben' is Istentől rendelt, igen alkalmas hely az evangélizációra és a lelkek megújulására. Fáradtan és zajból jöttem ide és nagyon jól esett a csend, és hogy a közösség mellett teljes elvonulásra is van alkalom.

Hogy az elszállásolást illetőleg még nincs nagyobb kényelem, az szinte pompás kiegészítő része annak, amit lélekben kapunk itt, mert gyakorolhatjuk a közösség szolgálatát. — Olyan jó volt itt megtapasztalni, hogy az ember 56 éves korában sem idős ahhoz, hogy lelki rugalmassággal bele tudjon illeszkedni a közösségbe.

Nagy öröm számomra az a bizonyosság, hogy Isten országában nem sziámit sem a kor, sem testi gyengeség, Isten tud adni munkaterületet, de fontos, hogy Ő jelölje ki, és ne én.

Én a magam részéről a magyar ébredés szempontjából nagy nemzetmentő szolgálatnak láttam meg a sződligeti munkát. Tavasztól őszig váltakoznak itt az embercsoportok a társadalom minden rétegéből. A legéletbevágóbb ismeretben nyernek itt oktatást az emberek, az isteni tudományban. Tanítómester maga a Szentlélek, mert mindenki megérti az egyféleképpen hangzó tanításból azt, amire hivatásában legnagyobb szüksége van.

Amikor a hosszú terített asztalnál együtt vannak a háziak, diakonisszák, diakónusok és a békességre szomjazó lelkek, úgy látom, hogy a mennyei lakoma előképe ez, ahol teljes egyetértésben, egy célért, az Isten dicsőítésére leszünk együtt.

Meglepő, hogy az adminisztrációs és a külső keretet megadó munka a lelkiekkel milyen összhangban, ékesen és szép renddel megy végbe. Nem is emberitől van ez, hanem maga a Szentlélek az, Aki az eljövendő Isten országának képét vetíti ezekben előre elénk.

Egyénileg 'elméleti síkon sokat jelentett leld látókörömnek kitágulása az egyház fogalmát illetőleg. Az egyház, mint Krisztus teste, én pedig mint annak élő tagja olyan összefüggések meglátását jelentette számomra, amelyek az egyéni életem felelősségében erősítettek meg.

A munka gyakorlata szempontjából az Igére és a Szentlélek vezetésére váló nagyobb ráhagyatkozást láttam meg.

Végül — Isten úgy helyezte szívemre a Baráti Társaság munkáját, hogy keretében örömmel szolgáljak, érte imádságos és anyagi felelősséget vállaljak.

Özv. Forgács Gyuláné.

EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT 1 Jő utravaló.

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben és higyjetek én bennem. (János 14:1.)

Jézus a nagyvacsora után hosszabb beszédben búcsúzott el tanítványaitól, hogy megtanítsa őket arra, hogy az Ö test szerint való tá- volléte alatt viselkedjenek.

Kétségtelen, nyugtalanította a tanítványokat Mesterük elkészülése. Még nem következtek be a várva-várt dolgok s már is elmegy. Jó volt közelről hallani hangját, azonnal venni utasításait, tekintetéből olvasni, nyomdokain járni. De mi lesz, ha Ö nem lesz itt? Pattaná-