Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-05-01 / 9. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ L Evangélízáló napok Abarán. Április 8—9-én evangélízáló napok voltak Abarán. Ez a gyülekezet Ung megyében van. Egyházilag a felső zempléni egyházmegyéhez tartozik. Lelkésze Erdélyi Mihály, A gyülekezetben Mária testvérrel, a kiskovz- tnalyi árvaház diakonisszájával voltam, aki most két hónapig Ijngváron és környékén végez munkát. Az e\ angélizal’■> napokon a gyülekezet minden rétege nagy örömmel fogadta az Igét. Az első este szorongással mentem a templom felé, mert a hahangszó elhangzott már s nem láttam senkit a templom felé haladni. Azt gondoltam, hogy nagyon kevesen lesznek. Annál inkább meglepett amikor beléptem, hogy tele templomot találtam. Abarán nem szokás későn jönni a templomba. Amikor a lelkész belép, már nrndenki a helyén van. Az Igére nagy lelki szomjúsággal figyeltek. Külö- , nősen meglepett az, hogy a férfiak milyen szép számmal összejöttek úgy a templomi, mint a külön összejövetelre. Meg kell vallanom azt, amit már igen sokszor megtapasztaltam, hogy nagyon sok függ mindenütt a lelkész-család magatartásától. Itt is azt tapasztaltam. A lelkész és lelkészné buzgósága, tennivágyása meglátszott az egész gyülekezeten. Csak azt sajnálom, hogy több időt nerc töltöttem közöttük. Konferencia Békésen. A legnagyobb magyar faluban: Békésen április 19—20-án volt konferencia. Én 20-án szolgáltam. A konferenciát Dr, Kopasz Gábor missziói egyházmegyei lelkész rendezte. A 25 ezer református lélekből álló egyház nagyszerű lehetőségeket nyújt a munkára. Mi lenne itt, ha egyszer a lelki tüzek felgyulladnának? Három egyházmegye vasárnapi iskolai vezetői konferenciája. Április 19-én Budapesten a Szabadság téri-tempi obiban rendeztük meg a budapesti, pesti és pestkörnyéki egyházmegyék vasárnapi iskolai vezetőinek konferenciáját. A vezetők, hála Istennek, igen szép számmal jöttek össze. A konferenciát Szabó Imre esperes igehirdetése nyitotta meg, utánna három előadás következett, melyek közül az elsőt én, a másodikat Muraközy Gyula kálvintérí lelkész, a harmadikat Benkő István esperes tartotta. Evangélízácíó Pacséron. Április 28-—29-én a bácsmegyei Pacséron volt evan- gélizáló konlerencia. Erre • gyülekezetemnek egyik bizonyságtevő asszony tagja özv. Pap Józseiné jött velem. Beszámolni csak a következő számban tudok erről az alkalomról. Dr. Ecsedy Aladár. II. Nyíregyháza. Április 12—19, Bevezetcsképen az evangélizáció keretét mondám el: Reggelenként fél 8 órai kezdettel 50—60-an biblia- órára jöttünk össze s átvettük a Filippibeliekhez írott levelet. Mindennap az" evangélizációs istentiszteletet megelőzőleg imaórát tartottunk s Isten Szent Lelkének a segítségét kértük az evangélizátor és a gyülekezet számára egyaránt, mert mind határozottabban megérez-, tűk, hogy Isten megsegítő kegyelme ríélkül sem hirdetni, sem hallgatni nem lehet az Ő Igéjét. Este 7 órai kezdettel naponként evangélizációs istentisztelet volt, amelyeken ezekre a kérdésekre nézve kérdeztük meg istent: Ismerd meg magadat! — Jó-e az ember? — Isten megkönyörül. — Kegyelemből hit által. — Nem cselekedetekből, de cselekedetekre. — Ez az Isten akarata. — Mi a te akaratod? — Az istentiszteleteken 400—500-an vettek részt s ez a szám nemhogy csökkent, de valamivel növekedett is. Közvetlenül az isten- tisztelet után a keresztyén élet néhány gyakorlati kérdéséről beszélgettünk: A keresztyén ember egyoldalúsága. — A csendes óra. — A naponkénti ige. — A keresztyén ember közösségi ember. — A keresztyén ember és a világ. — Végül pedig a gyülekezet részéről írásba feltett kérdéseket beszéltük meg. Ezeken az utóösszejöveteleken is együtt maradtunk 100—150-en. Az evangélizáció ezzel a programmal indult meg. közben azonban tovább szaporodtak az alkalmak: Kedden délután a gyülekezet asszonyaival. szerdán délután a leányokkal jöttünk össze egy-egy külön alkalomra. Csütörtökön délután a Kálvineum ifjúsága hallgathatta Isten Igéjét, szombaton délután pedig a presbiterekkel tartottunk bibliaórát. — Egyszóval a szolgálatra volt épen elég alkalom, mert mindezeken kívül én végeztem a kezdő és záró vasárnapdólelőtti istentiszteleteknek a szolgálatát is. De hadd mondjak el nehány szót a nyíregyházi gyülekezetről is épen az evangélizációvat kapcsolatosan: Ez a gyülekezet már tudja, hogy mi az evangélizáció. Nem a minden újdonság iránt megébredő kíváncsiság hozta tehát egybe, hanem egy, az Isten Lelke által már tisztázott, de épen ezért határozott igény: az egy szükséges dolog éhsége és szomjúsága. Meg is nehezíti, de meg is könnyíti ez a körülmény az evangélizátor szolgálatát. Megnehezíti, mert tisztában kell lennie azzal, hogy az ilyen gyülekezetét nem táplálhatja a saját bölcsességével, nem hódíthatja el ,a világ ezerszínű tudományával, viszont megkönnyíti, mert amit adhat az ilyen gyülekezetnek, csak az Isten Igéje lehet. Azt az örökké változatlant és ugyanazt úgy kell azonban adnia, hogy az mégis friss, élő és ható legyen. Mit jelentett nekem ez az evangélizáció? Abból az egyetlen körülményből, hogy a több mint egy hetes távollétem alatt Szegeden semmi olyan különös dolog nem adta elő magát, ami az én fizikai jelenlétemet szükségessé tette volna (— és ez a a templom- építő szegedi gyülekezetben nem valami természetes
