Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-05-01 / 9. szám
nyírségi virrasztó“ 3 és magától értetődő dolog —), azt értettem meg, hogy Isten akarata szerinti szolgálatot vállaltam és végeztem. De egy sokkalta nagyobb dolgot is jelentett a számomra az evangélizáció: Lelkileg nagyon elesett állapotban indultam el Nyíregyházára, tulajdonképen az első evangélizáció szolgálatomra. Sokszor az az érzésem volt, hogy ennyi erővel ilyen nagy szolgálatra vállalkozni egyenesen Isten-kísértés. Ám Isten megszégyenített, mindennapra adott elég erőt és újra megtapasz- taltatta velem, hogy elég nekem az Ö kegyelme. Az Ő ereje mindég erőtlenség által végeztetik el. Hogy mit jelentett az evangélizáció a nyíregyházi gyülekezetnek, arra határozott és konkrét választ adni nem merek. De egyet tapasztaltam: A hét végével több volt Nyíregyházán az örvndező, a mosolygós arcú ember, mint a hét elején s ennek a magyarázatát a búcsúzáskor valaki így adja meg: „Jó volt ez a hét, mert újra olyan biztosan éreztük magunkat a kegyelemben!" Tényleg jó volt ez a hét; magamra nézve tudom, a nyíregyháziakra nézve pedig hiszem. És ez a két bizonyság az Ige mérlegén egy és ugyanaz. „Hála az Istennek ezért is, a mi Urunk Jézus Krisztus által!" Bakó László. III. Kőszeg. Április 7 íl. Kőszeg a magyarság legnyugatibb városa. Régi történelmi levegőt árasztanak utcái és házai. A városon és lakosságán igen érezhető a nagy Németbirodalom közvetlen szomszédsága, hiszen az utolsó házsor kertjeinek alján húzódik az 1919-ben megállapított osztrák, most német határ. Reforn.átusság igen kevés él a városban. A fiókegyháznak, mely Szombathelyhez tartozik, alig van 100 tagja. A gyülekezetei Farkas Sándor missziói segédlelkész pásztorolja, aki az ottani evangélikus és állami iskolákban a hitoktatást is ellátja. Itt van Szüle Miklós m. kir. főlelkész is, aki a honvéd középiskolai nevelőintézet vallástanárja. A kis gyülekezetnek magtárból átalakított imaháza van. A gyülekezetben friss élet pezsdül. Esztendeje evangélizáltam itt. Most nem is volt szándékomban elmenni. Az őrségi egyházmegye lelkész evangélizációját tartotta itt s erre engem is meghívott, így aztán a gyülekezet is megkért, hogy esténként nekik tartsak evangélizációt. A kőszegi szolgálatom ennek következtében kettős volt: 7—-9 napokon egész nap folyamán az általam először tartott lelkész-evangélizáció és 7—11-ig esténként a gyülekezeti evangélizáció. A lelkészevangélizációról már a múlt számunkban Farkas Sándor tollából közöltünk beszámolót. Ehhez magam részéről csak kevés hozzátenni valóm van. Nem tartom véletlennek az egész magyar lelki ébredés szempontjából, hogy éppen az őrségi, ez a végvári egyházmegye tartotta ezt az első rendszeres és megvallotton lelkész-evangélizációt. Ott a szórvány-magyarságban, a szórvány reformátusság között munkát végző lelki- pásztorok különlegesen érzik, hogy milyen történelmi időket élünk, hogy milyen drága minden magyar, minden református lélek és éppen ezért keresik azt az utat és erőt, amelyik által minden veszendő lelket megmenthetnének. Ocsúdik a magyar! Régen féltem már annyira szolgálattól, mint éppen ettől, mert hiszen tapasztalatból tudom, hogy a legnehezebb gyülekezet éppen a lelkészekből álló. Egész idő alatt éreztem nyomorúságomat, hitem, ismeretem és szeretetem elégtelen voltát. A közösség által nyert erő és biztatás következtében meítem csak szolgálni. Nagyon úgy éreztem és úgy érzem most is, hogy amik ott történtek, Isten Lelkének szinte ellenemre véghez vitt munkája volt. Egyedül övé a dicsőség és a köszönet. A gyülekezet szép számmal és belső lelki érdeklődéssel vett részt az esti evangélizáló istentiszteleteken és az utóösszejöveteleken. Keveselték a rájuk fordított gondot. Kívánták volna a bibliaórákat és külőn- összejöveteleket. Ezekre most nem jutott idő. Nagyszöllős. Április 19—26. Nagyszöllős a Nagyálföld és az Északkeleti Kárpátok találkozásánál fekszik. Ugocsa vm. székhelye. Már vegyes lakosságú város,erős ruszin és zsidó beszivárgással. A község lakosságának alig 10 százalékát teszi ki a reformátusság. Lelkipásztora ifj. Horkay Barna. Kéttanerős iskolája van. Most másodízben voltam itt evangélizálni. Az előkészületeket igen megzavarta, illetve megakasztotta a lelkipásztor családjában bekövetkezett kettős haláleset. Az előző hét keddjén * néhány órán belül a nála lakott édesanyja és húga haltak meg betegségük következtében. így aztán az evamgélizációra elég kevesen jártak, mert a szétszórtságban élő reformátusok nehezen tudták meg. Reggelenként a bibliaórán a Galáciabeliekhez irt levelet vettük végig. Délutánonkint asszonyoknak, presbitereknek, leányoknak, az árvaházban, diákoknak, vasárnapi iskolásoknak, katonáknak volt külön-összcjö- vetel. Minden este péntek kivételével utóösszejövatelt is tartottunk, pénteken este a fiatalemberek külön- összejövetele volt. Velem volt Tóth Erzsiké .testvér, aki néhány napra még ott is maradt. Ő főként látogatásokat végzett. A második vasárnap délelőtt volt a férfiak különösszejövetele, melyre külön meghívót bocsátottunk szét. Az iskola megtelt és igen sajnálták, hogy nem tudtak az evangélizációról, mert többen eljártak volna. Isten nyilvánvaló jelét adta annak, hogy így sem volt hiábavaló a szolgálat, mert Isten beszéde nem tért hozzá üresen vissza. Számomra a kőszegi evangélizáció után éppen a nagyszőllősi megint különös jelentőséggel bír, mert a nyugati határvidékről im az északkeleti határvidékre mentem, ahol bizonyos szempontból ugyanaz' a szomorú kép tárult elém a magyarság helyzetére vonatkozóan. Itt ugyanolyan szembetűnő a magyarság vesztesége és sok mindenben erőtelensége. Ez a vidék is szórvány magyarság és így szórvány reformátusság vidéke. As evangélium életereje és világossága nélkül mily sok drága magyar lélek kallódik el a bűn rabságán kívül főként a reverzális moloch-száján keresztül. Itt nehéz és sok tennivaló volna! Békefí Benő.
