Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-02-15 / 4. szám
nyírségi virrasztó 2 vajúdó időkben magyar életünket is tovább rontják, pusztítják, sőt Isten nyilvánvaló haragját is kihívhatják népünk, nemzetünk és országunk ellen. Ilyen időkben, mintahogy tulajdonképpen mindig, olyan szerepe van Isten népének s Krisztus egyházának a magyarság kozott, amit csak Ő tölthet be s ha elmulasztja, nemcsak maga vétkezik, hanem az egésznek árt. Ki bánhatja meg a magyarságnak, mint közösségnek, mint nemzetnek, mint országnak a bűneit? Ki szégyenkezhetik Isten előtt a magyarságnak, a magyar nemzetnek és Magyar- országnak azokért a cselekedeteiért, melyek nem lehetnek kedvesek Isten előtt? Ki kötheti meg nemcsak az egyéni üdvösségre,. hanem a történelmi időre is jelentőségteljesen az egész magyarság, az egész magyar nemzet és egész Magyarország számára Istennel a Krisztus által azt a szövetséget, mely minden körülmények között megtartást, a történelmi hivatás betöltése számára erőforrást jelent? Kik lehetnek azok, akik a történelem mindig győzedelmes, örökkévaló Urától, Istentől engedelmesen átvehetik azokat a látásokat, vezetéseket és irányításokat, amelyekbe ő szabja meg a magyarságnak, a magyar nemzetnek és Magyar- országnak helyét a történelemben? Ezek nem lehetnek mások csak a kegyes, istenfélő. Krisztust ismerő és a Szentháromság Isten szövetségében igaz hit által benne élő magyarok. Isten emberei sohasem voltak közömbösek népük sorsával, életével és jövendőjével szemben, hanem mindig só, kovász és világosság képében vállalták a felelőséget másoknál sokkal nagyobb mértékben az egészért. Most nekünk, Krisztust ismerő, Krisztusba az igaz hit által beoltott magyaroknak nagyobb és fontosabb a történemi jelentőségünk, mint másoknak. Azon fordul meg a magyarság, magyar nemzet és Magyarország jövendője, hogy lesz-e Isten által is elégnek talált számú magyar, aki nemcsak a maga bűneivel bíbelődik, hanem aki megsiratja az egész magyarság bűnét,— aki a kegyességben nemcsak a saját maga üdvössége felől gondoskodik, hanem ki- könyörgi Istentől azt a nagy irgalmasságot, mely bocsánatotJ ébredést és jövendőt hozhat az egész magyarság számára?! Mi közöd van hát neked a magyarság kérdéseihez, mint hívő embernek? Meg kell tanulnod sírni, talán olyan dolgok miatt is, amiknek sokan örülnek, vagy tapsolnak, csak azért, mert nyilvánvalóan nem lehetnek kedvesek Istennek, Meg kell állmod az igazság mellett, még akkor is, ha azt talán sokan elárulják, vagy megtagadják. Meg kell tanulnod könyörögni a úé- pért, abban a reménységben, hogy a Baál előtt térdet nem hajtó maradékért Isten kész megtartani az egészet.. Ez a mi felelősségvállalásunk a magyarságért, a magyar nemzetért és Magyarországért. BÉKEFI BENŐ. GYÜLEKEZETI EV A N G EL1ZÁC1Q NÉMA GYERMEKNEK Szokták mondani: Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. Bevallom, hogy e lap olvasóihoz, akik lélekben a mi anyáink, mert - hiszen imádkozó szeretetükben melengetik az evangélizáció ügyét, sokszor vagyok néma gyermek. Sokszor nem írok és nem számolok be. Nem azért teszem ezt, mintha nem tartanám fontosnak, vagy mintha meg szűntem volna az evangéüzáció szép munkamezeién szolgálni, hnem azért, mert igen sokszor nincs reá időm. Most hát beszámolok két szolgálatomról. Erre ugyan azt mondhatnák sokan, hogy elkéstem, mert hiszen már nem imádkozhatnak érette és nem állhatnak imádságaikban a munka mögött. Mégis azt kell mondjam, hogy nem egészen így van. Az imádság nemcsak kérésből áll, hanem hálaadásból is. Aki csak kér és hálát nem ad, annak az imádsága nagyon egyoldalú és önző. A beszámolók tehát azért íratnak meg, ne felejtkezzünk el a hálaadásról, hanem dicsőítsük a mi Urunkat hálaadásunk szavával. Ipolypásztóra január 27-ifcén indultam útnak özv. Sipó Mihályné testvéremmel. A hóvihar közel elindulásunk után elért bennünket, de azért csak mentünk. Párkánynánánál aztán végleg megrekedtünk. Az éjszakát ott kellett eltölteni a váróteremben, míg azután másnap nehezen hazavergődtünk anélkül, hogy célunkat elérhettük volna. Isten ez úton is sok mindenre megtanított bennünket, főként a megalázkodásra. Február 3—4. napjain Unqvárott voltam. Délelőttökön az ungi egyházmegye lelkészei és tanítói csendesnapjain tartottam előadásokat. Jól esett megtapasztalnom lelkipásztor testvéreim Őszinte szeretetét és lelki érdeklő1-
