Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-02-15 / 4. szám
nyírségi virrasztó 3 dését. Délutánokon, a vasárnapi iskolai vezetők számára volt kurzus és mintatanítás. Ezen konferencián résztvevők száma 75 volt. Esténként az ungvári templomban tartottam evangélizá- ciót. Sokan nem voltak ugyan, mert a szükséges előkészítő munka hiányzott, de látható volt, hogy Isten megáldotta a szolgálatot. Az ungvári gyülekezet igen alkalmas tatainak bizonyult. Bár adná Isten, hogy még hatalmasabb magvetés indulhatna el ott. Február 5—6-ikán Sárospatokon a református Theologián tartottam evangélizáló előadásokat. Ifj. dr. Vidor János volt itt segítségemre. Jól esett itt óira megtapasztalni azt, hogy a Theologia tanári kar ilyen nagy súlyt helyez arra, hogy a leendő lelkipásztorok minél inkább ki legyenek téve az evangélium hatásainak. A Theologiákon való szolgálat mindig nagy jelentőségű, mert hiszei\ egy-egy gyülekezet sorsa dűl el azon igen sokszor, hogy ki lesz a lelkipásztora. Vajha Isten minden Theologia aitaját megnyitná az evangélizáció munkája előtt. Adjunk hálát Istennek azért, amiket ezeken a helyeken végezhetett az Ige. Testvéretek az Urban: dr. Ecsedy Aladár. II. SZEGED — Február 1—8. — Amint konferenciánk elmaradása mellett döntöttünk, azonnal kértem Bakó László szegedi lelkipásztor testvérünket, hogy ha lehet, egy héttel előbb tarthassuk ott meg az evangé- lizációt, hogy így időveszteség miatt máshol el ne maradjon. Mivel lehetséges volt, ezeken a napokon szolgálhattam Szegeden. Előzetesen húzódozva, később pedig szorongva vállalkoztam erre az evangélizációra, mert Szegeden már többször szolgáltam. Isten nem igazolta félelmemet és szorongásomat, mert hiszen, ha egyszer ö akár dolgozni, lelkeket ébreszteni, Szentlelke és Igéje által Krisztus javait közölni, akkor számára még az eszköz sem akadály. Most azt tapasztaltuk meg, hogy Isten akart munkát végezni, Ő dolgozott. Az evangélizáció vasárnappal kezdődött és vasárnappal végződött. Mindkét vasárnap úgy a délelőtti istentiszteleten, mint a délutáni káté-magyarázaton szolgálhattam, mint az evangélizáció megnyitásán, illetve bevégzésén. Hétfőtől szombatig minden reggel 8—9-ig bibliatanulmányozó órát tartottunk, melyen a GaLáciabeli ekhez írt levelet tanulmányoztuk végig. Igen sok világosságot árasztott az Ige, kiderítvén elméleti és gyakorlati eltévelyedések egész sorozatát, de megadva az egyetlen igaz megoldást Krisztus keresztjében. Esténként 6 órakor a templomban volt evangélizáló istentisztelet, mely iránt az 1940. novemberében tartott evangélizációhoz viszonyítva szépen fokozódó érdeklődés mutatkozott. A nagy ellentétekről volt szó: test, vagy lélek, — halál, vagy élet, — világ, vagy Isten, — ítélet, vagy váltság, — kárhozat, vagy üdvösség, — hitetlenség, vagy hit. Este 8 órakor az egyház tanácstermében volt másik összejövetel, mely mindig egészen megt elt. Érezhetői eg ezeken az alkalmakon áradt leggazdagabban a Lélek és az Ige. Gyakorlati kérdések kerültek megbeszélés alá. A legtöbb visszhangja három estének volt, melyeken a misszióról, a családról és a hívők vá- radalmairól próbáltam elmondani azt, ahogyan Isten akarja. Estéről-estére együtt örvendeztünk afelett, hol bűnbánatba, hol pedig a hit boldog reménységében, hogy Isten milyen tökéletesen ismer bennünket, és hogy mennyire világos útmutatást, megoldást adott kérdéseinkre az Ö Igéjében. Szorongásunk csupán az volt, hogy vájjon mi, az Igének hallgatói, tudunk-e annak megtartói lenni? Újra és újra Dávid könyörgése fakadt fel szívünkből: „...engedelmesség leikével támogass engem.“ 8-ikán este volt a záró-összejövetel, melyen bőségesen csendült vissza a bizonyságtevők vallomásaiból a hittel párosított Ige. Számomra ezekből a visszacsendülő bizonyságtételekből különösen kettő jelentett áldást. Az egyik az, hogy többen tettek arról bizonyságot a régiek közül, hogy az első szeretetet és örömet nyerték vissza. A másik pedig a gyakorlati megoldások iránt mutatkozott engedelmes érdeklődés. Akik imádkoztak velünk együtt, most osztozzatok örömünkben és segítsetek hálát adni Annak, akié az ország, a hatalom és a dicsőség. Békefi Benő. A bűn maga sohase más, mint engedetlenség. De ez az egy bűn van. A többi bűnök a Szentírás szerint a bűn gyümölcsei. Nincsenek bűneim, hanem bűnös vagyok én magam, mert engedetlen vagyok. Azért nem értettük meg az evangéliumot, mert nem vagyunk elég bűnösök. Csinálunk ml bűnbánatokat, de azért mindig ott lappang valami kis mentség, valami kis hiúság, ami nem enged minket igazán meghajolni.
