Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-09-15 / 18. szám
Nyíregyháza, 1942. szeptember 15. dőo Károly tanár 1! ii. (Vi.; évfolyam 18. szám. ..a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik. I. János 2:8. NYÍRSÉGI VIRRASZTÓ ... ideje már, hogy az álomból felserken jönk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLSZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u. 23. Telefon: 25-99. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 3'” P. Egyes szám ára 20 fillér. I estoérmunkánk: maré vetett kenyér Csöndesen, szinte észrevétlen egyszerűséggel, de sokunk belsejét mélyen érintő hálával és felelősségérzéssel történt meg egy határozat- hozatal. Baráti Társaságunk közgyűlése szeptember 10.-én ' elhatározna diakonissza Testvérh ázunk fölállítását, egyelőre a tatai egyház presbitériumának szeretettel fölajánlott gyülekezeti házában. Az Egyetemes Konvent a Dunántúli Egyházkerület előterjesztésére jóváhagyta a Testűé rház alapításút s így megnyílt az ajtó e szolgálatunk újraf elvételére és továbbépítésére. Amikor erről beszámolunk, először is köszönettel fordulunk a révkomáromi egyház vezetősége felé, mert nem felejtjük el azt a jóindulatot és segítő készséget, amellyel Testvérházunk Komáromba való letelepedését akarta szolgálni. Egy évvel ezelőtt szinte bizonyosnak látszott, hogy a cseh idő alatt Komáromban fölállított református tanítóképzőintézet megszűnik s az egyház vezetősége bölcsen gondolt arra, hogy a rendelkezésére álló épületben a megszűnő intézmény helye üresen ne maradjon s megkezdhesse ott áldott szolgálatát a komaromiak által már jól ismert diakonisszamunka. Egy év alatt megváltozott a helyzet: a komáromi tanítóképző intézet fenntartását minden illetékes tényező szükségesnek tartotta s mi ennek csak örülhetünk. De ez az egy esztendő nagy változást jelentett a mi szempontunkból is. A háborús körülmények között gondolnunk sem lehet valami nagyszabású indulásra. Szerény kis mustármagként kell megindulnia a dunántúli Testvérháznak. Erre adott Isten lehetőséget Tatán. Vállaltuk a feladatot engedelmesen és készek vagyunk megkezdeni a munkát még ebben az évben, amennyiben a Dunántúli egyházkerület közgyűlése reménységünk szerint a helyváltoztatást és az ezzel együtt szükségessé vált szabályzatmódosítást jóvá- hagyia. Közgyűlésünk úgy határozott, hogy a diakonissza Testvérház szabályzatában nem jelöli meg a helyet, hanem csak annyit mond, hogy a Testvérház székhelye valamelyik dunántúli gyülekezet. Ez nem bizalmatlanság a tataiak iránt. Egyszerűen csak arra gondoltunk, hogy a szabályzat módosítása sok hivatalos fórumon megy kersztül, s ha mi úgy látjuk is most, hogy Testvérházunk munkája Tatán •ndul meg, abban nem lehetünk soha bizonyosak, hogy a' jövendőben Istentől milyen útmutatást és rendelkezést kapunk. Készek vagyunk engedelmesen szolgálni ott, ahol látásunk szerint Isten a szolgálatra parancsot ad. ■ Ma reggel a Prédikátor könyvének 11. fejezetét olvastam. A negyedik versnél Testvérházunkra kellett gondolnom. Íme az Ige: „Aki a szelet nézi, nem vet az és aki s ű rű jellegre néz, n e m ara t.“ Kétségtelen, hogy emberi mérlegelés szerint ezek a mostani idők teljességgel alkalmatlanok egy új intézmény létesítésére. De mi nem emberi meggondolások szerint cselekszünk, hanem éppen Annak engedelmeskedünk, aki Ura a szeleknek és a fellegeknek. Az Igének ez az útmutatása ma minden keresztyén munkának és munkásnak hatalmas ’ parancsot jelent, isten or s z ág a munkájának nem szabad megállni tétovázó és a jövőt viz s g ál g at ó okoskodások miatt. Természtes, hogy egészen bizonytalan a jövendő. De ezt mi nem most tudtuk meg, amikor a halál szele olyan közelről suhan át mellettünk, hanem tudtuk mindig. „M i k é p e n hogy nem tudod, melyik a szélnek útja és miképen vannak a csontok a terhes asszony méh é b en, a z o n k é- pen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket c s el e k s z i k.‘‘ Szinte megdöbbenteni, amikor az Igét így tovább olvastam. Úgy látszik, a Prédikátor —. a Testvérház Igéje is. Figyelmesen visszamentem a fejezet elejére s akkor ámultam el rajta, milyen tisztán szól Isten éppen erről a munkáról
