Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-06-01 / 11. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó tem fel bűneimet. így teltek a napok. Elkö- zelgett végre a tanév vége.Egész megkönnyebbültem. Elfelejtkeztem mindenről. Egész nyáron nem olvastam Bibliát. A templomba menetelt is .elhanyagoltam. Néha édesapámmal elmentünk a templomiba, de akkor sem a prédikációra hallgattam, hanem a délutáni kiránduláson járt az eszem. így ment ez egész nyáron. Elkövetkezett a másik év, a IV. évfolyam. Minden baj rámszakadt. Nagyon rosszul éreztem magam. A lelkész úrhoz egy páran mentek négyszemközti beszélgetésre. . Kezdtem érezni közben, hogy bűnös vagyok én is. Éjjelenként alig aludtam és féltem Isten haragjától. Már szerettem volna inkább meghalni, de gondoltam, hátha van még egy menekvés. Elmentem a lelkész úrhoz és elmondtam a lelki állapotomat. Megvigasztalt és mondta, hogy olvassuk el együtt a Tízparancsolatot, és sok tanácsai világosított fel. Utánna egész másként éreztem magam. Mindennap olvastam Bibliát, imádkoztam és számotvetettem magamban mindennap bűneimről. Akkor láttam csak igazán, hogy milyen bűnös vagyok. Imádkoztam bűneimért és hogy Isten vegyen be a kegyelmébe. Ez eleinte nagyon nehezen ment, mert a Sátán is közbelépett. Jöttek a kísértésék, a csábítások, stb. Ha ei-elestem az úton, akkor mindig volt erőm felállni, nem úgy, mint régen. Most tudtam kérni az Istent, hogy adjon hitet és reménységet. Akik szintén elindultak az evangélizáció hatása alatt, azokkal összefogtam és elhatároztuk, hogy nem csalunk a dolgozatoknál, nem súgunk egymásnak a felelésnél, egymásnak becsületesen segítünk és testvéri közösségben élünk és megyünk azon az úton előre, melyen elindultunk, mert tudjuk most már. hogy ez az út vezet az örök boldogsághoz. És bízunk benne, hogy az Úristen sent, vezérelni fog bennünket. És majd az utolsó ítéletkor ragyogó arccal várjuk- az ítéletet, ahol Jézus Krisztus, Istennek Egyszülöttje lesz a Bíró. IV. évf. tanuló. GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ I. Budapest—Pozsony i-út. — Május 14—23. — Azt hiszem, hogy a pozsonyiúti gyülekezetét különösképpen nem kell bemutatnom. Tipikusan fővárosi gyülókezet, amelyhez az előkelő Magdolna várostól a legszegényebb külső váci-úti részek tartoznak. Temploma, a másfél esztendeje fölszentelt „Hálaadás temploma“, Magyarország egyik legszebb és legjobban megépített református temploma. Lelki- pásztora, lapunk főszerkesztője: Bereczky Albert. A legelső, amit mondanom kell, az, hogy maga a gyülekezet nem várta az evangélizá- ciót. Hogy- ennek mi volt az oka, úgy az evangélizáció vége felé éppen azokban, akik részt vettek, öntudatosult. Az egyes alkalmakon nem vettek aránylagosan sokan részt, de azoknak legalább a fele, sőt talán még annál több is, más budapesti gyülekezetből való volt. Ez a helyzet eleinte terhelt, de később felszabadultam alóla, tapasztalván azt, hogy Isten megáldja a keveset is. Szolgálatom két részre oszlott: a gyülekezeti munkásképző tanfolyamra és a gyülekezeti evangélizációra. A gyülekezeti munkás- képző tanfolyam két részből állt. Reggelenként volt bibliatanulmányozó óra, melyeken Pál apostolnak a Thessalonikabeliekhez írt 2 levelét, és Péter apostol 2 levelét tanulmányoztuk át. — Délutánonként, áldozócsütörtökön és vasárnap 2—-2. hétköznapokon 1—1 előadást tartottam. A tanfolyamnak megvoltak az állandó résztvevői, akik élénken kapcsolódtak be a tanfolyam munkájába. Voltak alkalmi érdeklődők is, akik egy- egy előadás meghallgatására jöttek. A gyülekezeti evangélizáció este 7 órakor tartott evangélizáló előadásból és utána következő utóösszejövetelekből állott. Az egyes utóösszejöveteleken föltett kérdések és személyes beszélgetések mutatták, hogy Isten Igéje és Lelke megáldóán munkálkodott a résztvevők között. A közbeesett vasárnap délelőttjén a gyülekezeti istentiszteleten is hirdettem az Igét, s utána férfiaknak tartottam összejövetelt. A záróösszejövetel bizonyságtevéseiben nyilvánvalóvá lett, hogy elsősorban az Ur útján már régebbi idő óta járók életében jutott győzelemre az Ige. A záróösszejövetel után néhány félénk lélek ment oda a gyülekezeti lelkipásztorhoz és hozzám is, hogy most döntöttek és odaajánlották életüket a Jézus Krisztusnak. Imádkoztál-e ezért az evangélizációért? Egész idő alatt az volt a terhelő érzésem, hogy most ezért a szolgálatért kevesen imádkoznak Meg ne lankadjunk az ébredésért és egyes szolgálatokért való imádkozásban! Békefi Benő. II. Szemeretelep. — Május 19—21. — A pestszentlőrinci gyülekezetből vált el és lett anyaegyházközséggé a szemeretelepi gyülekezet. Első lelkipásztora Pócs Lajos. A pestkörnyéki jellegű, kezdő egyház nagy féladatok
