Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-04-01 / 7. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó De hol van a megkeresztelt nép háromnegyed része? Kinek a zászlaja alatt masírozik? Es bibliakörök mindenhol azonos „kegyes serege“ miért nem hódít? Miért olyan, mint egy bástyafalak mögé húzódó félénk, védekező sereg? Azért, mert mi s köztünk a legalázatosabb hívő lelkek sem lehetünk vezérek a Jézus Krisztus helyett, őt pedig azért nem tudjuk felmutatni úgy, mintha „köztünk feszíttetett volna meg“, mert az Ige Krisztusa helyett a magunk filozófiai, esztétái, szociális ábránd-modell- jére szabtuk át az Evangélium tartalmát. Elég, ha beletekintünk a megjelenő prédikációs kötetekbe. Ha itt az egyes beszéd,éknél kihúznánk a textust és a biztató refrént, nyugodtan adhatnák akár antik szónokok, vagy a szo- ciálreformerek szájába is. Gyülekezeteinkben evangélizáció kell, még pedig magyar református evangélizáció, úgy amint azt Isten nékünk a Biblia, a zsoltárok, a Heidelbergi Káté és Kálvin Institúciója szerint kijelölte. A monori evangélizáció alatt mi ezt fedeztük fel: ezt a harmadik szakaszt. Gyülekezeteink közönyös tömegeiért kell elindulni, a hívőkké mumifikálódott kegyeseket kell felrázni és az Igében magát kijelentő örök Isten színe elé állítani, megtérésre felhívni! Mert mit használ az, ha felébredő érzelmeiket nyomban a sáfárság vonalán leszüreteljük és megerősítjük őket abban, hogy minden igehirdetés és evangélizáció egyetlen célja — az adakozás, a szervezkedés, az intézményegyház megerősítése; — hogy mögötte nem az ő üdvösségükért aggódó szeretet, hanem „egyház“ -féltés van! Az érdemszerző jócselekedetek veszedelmes kér esztyénség ének kísértésébe hozzuk őket, a Krisztusban megjelent üdvösség helyett szüntelenül e világi célt állítván eléjük. Sok evangélizációban volt már részem, de ilyen mély szántásban még nem! Mert legtöbbször az Ige húzta a rövidébbet úgy. hogy a hit- vallásos csontvázon a textusok, mint pántlikák repkedtek az elvek viharában, vagy a személyes élmények útvesztőibe veszett bele Ige és Hitvallás egyformán. Felettébb jó volt örülni azon, hogy az Ige hatalmas árja mint árad a hivallásaink szabta örök mederben a Szentlélek által szívünk felé, állítván mindnyájunkat Mesterünk elé. A Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága jár azon az úton, amely a magyar kálvinizmus új történelmének harma-' dik szakasza és megmaradásának titka felé mutat. Dr FŐNYAD DEZSŐ. GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ 1 Evangélizáió napok Nagypallon Nagypalli Baranya vármegyének egy kicsiny faluja. A reformátusok lélekszámú alig haladja meg a 100-at. 'A Szeretetszövetségnek egy kis árvaháza van ebben a faluban Victoria debreceni diakonissza testvér vezetésével. A gyülekezetnek a jcien pillanatban sem lelkésze, sem tanítója nincsen. A nyár folyamán több ízben kaptam levelet egy buzgó ifjútól. Szili Jánostól, majd a diakonissza test vértől, hogy látogassam meg őket és tartsak náluk evangélizáió napokat Végre a beosztott időpont elérkezett. Március 17—! 18. napjaira indultam el hozzájok. Az első napi munkámat keresztülhúzta egy vasúti szerencsétlenség. Uj- dombovár és Bátaszék között egy olajszállító tehervonat közvetlenül előttünk kisiklott. A kisiklás következtében a pálya annyira megrongálódott, hogy én csak átszállással és 5 órai késéssel érkezhettem meg Bátaszékre, ahol pedig fél napig kellett várakoznom, amíg tovább mehetek. Isten ezt az időt sem engedte áldás nélkül elmúlni. Kisétáltam a közel lévő Alsónyékre, ahol Mészöly Győző lelkész a legnagyobb szeretettel fogadott és, délután összegyűjtötte a fiatalságot és nekik szolgálhattam. A nagypalli gyülekezet példaadó buzgósággal fogadott. Gondoljunk csak ilyen egyszerű tényekre. A nap folyamán 3-szor mentünk a templomba evangélizácíóra. Reggel, délután és este. Mind a háromszor jelen volt a gyülekezet 98 százaléka. Volt ezenkívül összejövetel az asszonyoknak. Jelen voltak 99 százalékban. Volt a gyermekeknek. Majd este 11 óráig a fiatalságnak. A falu fiatalsága kivétel nélkül mind jelen volt és a legnagyobb szomjúsággal hallgatta az Igét. Bizonyára mindenkit meg fog lepni az, ha megírom, hogy az iratterjesztés forgalma ebben a kis gyülekezetben 50 pengő érték volt. Amikor kihirdettem a templomban az egyes órákat, ki jövet a férfiak csapatja állt meg előttem és azt mon dotta: Tisztelendő Uram! Ne tessék már bennünket férfiakat sem kihagyni. ' hanem ha már mindenkinek lesz külön órája, legyen nekünk is. így aztán még nekik is beosztottunk egy órát. Néhány kivétellel minden férfi jelen volt. Az Igére nagy szomjúsággal figyeltek. Azt mondhatom hogy a nap nagyon gazdagon megáldott volt. Ilyenkor csak mindig az fáj, hogy miért nem maradhatok több ideig egy-egy ilyen helyen. Sajnos, azon ban az én helyzetem nem engedi meg, hogy a kitűzött időn túl csak néhány órával is tovább maradjak. Milyen csodálatos lenne, ha a nagy gyülekezetek i* hasonló arányú megmozdulásnak adnák tanujelét? Isten bizonyos megmozdulásnak a jeleit adta ebben a kís gyülekezetben. Hiszem, hogy a futó magvetésnek sem marad el az áldása. Bizony jó lenne, ha sok lelkileg elkényeztetett és el kényesedéit keresztyén gondolna arra, hogy hány nagy-
