Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-04-01 / 7. szám
3 NYÍR SÉGI VIRRASZTÓ” palli gyülekezet van ebben az .országban. Hány helyen szomjuhozzák és éhezik az Igét és szívesen veszik a morzsákat is. amelyek a gazdagok asztaláról lehullanak. Imádkozzunk a munkásokért. Dr. Ecsedy Aladár. MONOR. — Március 10—17. — Konferenciánkon kapott sok telki áldással telítve mentem Monoira, a pestmegyei, ősi, földmívelö, de be szivárgó munkások által vegyessé vált gyülekezetbe evangélizálni. A gyülekezet lelkipásztora dr, Fónyad Dezsó. ki 10 évig, mint konveoti ifjúsági lelkész a diák munkában vett részt. Hitoktató s. lelkész pedig Ónodi Szabó Lajos, aki éveken át a S. D. G. Szövetségnek volt főtitkára. Az evangélizáció gerince a templomi evangélizáió istentisztelet volt. Tartottunk külön összejövetelt asszo nyoknak legényeknek, leányoknak, férfiaknak, presbitereknek s négy alkalommal utóösszejövetell az egész gyülekezetnek. Meglátogattam a cserkészek, a serdülő fiúk és leányok összejövetelét is. A gyülekezet meglehetősen szép érdeklődést mutatott az egyes alkalmak iránt. Magánbeszélgetések s egyéb megnyilatkozások mutatják, hogy voltak lelkek, akik engedékeny hallgatói voltak Krisztus evangéliumának. Az iratterjesztés iránt is nem várt érdeklődés mutatkozott. Számomra a legtöbbet a lelkipásztor családjával s a hitoktató s. lelkésszel együtt az Ige mellett eltöltött esti beszélgetések jelentettek legtöbbet. A készülődő s jelek szerint már érkezőben lévő magyar református lelki- •bredés számára igen nagy ígéret az, hogy máshonnan elinduló, más utat megjárt szolgái Krisztusnak az evangéliumban. és a látásban mind teljesebb egységre tudnak jutni. Ez Isten munkája és az Ö ígérete is. Imádságaitokat köszönöm, most hálaadástokat kérem. Békeii Benő. Nyilatkozat ,,Igehirdetés és Evangélizáció“ című kiadványunkban a 33. lapon a következő kijelentéseket tettem: „Az evangelizációs munkának van két nagy kísértése. Az egyik az, hogy többet végezzen, mint amennyi rá van bízva, vagyis ne csak ébressze a lelkeket, hanem szervezze meg és állítsa munkába őket. Sok evan- gélizáló mozgalom lett ennek a kísértésnek áldozatává, mikor az utómunkát nem tudta magától elsősorban éppen szervezetileg fúggetle- níteni.Az ilyen evangélizációs mozgalom egyesületek alakításában éli ki magát. A másik kísértés pedig az, hogy az evangélium erőivel megmozgatott emberekben rejlő lelki, szellemi, anyagi lehetőségeket valamilyen nagy ügynek, nagy célnak a szolgálatába állítsa bele. Ez az, amikor az evangélizáció szolgálata mellékcéloknak is eladja magát. Ilyen mellékcélok lehetnek: egyesület, szövetségalakítás, szervezés, pénzgyűjtés, ujságpropagálás stb. Mindegyiket ismerhetjük a gyakorlatban. Legutóbb két illusztris egyházi testület nyíltan evangélizáció által kíjván hatalmas összegekhez hozzájutni. Az egyik azért, hogy régi Istenáldotta intézményét anyagilag fölsegítse; — a másik pedig azért, hogy egy merész álom megvalósulásához még szükséges anyagi javakat így gyűjtse ösz- sze. Az evangélizáció egycélú, együgyű szolgálat lehet. Az evangélizáció nyomán mutatkoznak közösségi, szellemi és anyagi eredmények is. Ezek azonban nem lehetnek céljai a szolgálatnak magának, legfeljebb csak Istenadta ajándékok, eredmény ráadások. A gyülekezeti evangélizáció eredménye a gyülekezeté kell, hogy maradjon.“ Illetékes egyházi főhatóságom felhívására készséggel kijelentem, hogy az itt névszerint meg nem nevezett két illusztris egyházi testület egyikén a tiszántúli egyházkerületet s a régi Istenáldotta intézményen a debreceni Kollégiumot értettem. Egyben kifejezem mély sajnálatomat afölött, hogy ezen, megállapításomat a debreceni kollégiumi akció elindításáról, eszközeiről, módjairól való legteljesebb tájékozatlanságomban tettem, azt az állításomat, hogy a tiszántúli egyházkerület kollégiumi aukciója az evangélizációt állította volna be pénz- gyűjtés szolgálatába, teljes egészében visszavonom, miután illetékes felvilágosításból meggyőződtem arról, hogy a tiszántúli egyházkerület vezetőségének soha legcsekélyebb szándéka sem volt és nem is lesz az evangélizációt másra használni, mint amire az Krisztus anyaszent- egyházában rendeltetett. Béke fi Benő. EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT Ő feltámadt! Pedig mi azt reméltük, hogy Ó az, aki megfogja váltani Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. Lukács 24:2L Igen, az emmausi tanítványok azt remélték, hogy az Ur az ö földi elintézetlen ügyeiket intézi majd el köz megelégedésre, kedélymegnyugtató módon s lehetőleg végérvényesen. Most aztán szomorúak, levertek, kókkad- tak és borúlátók, mert mindebből nem lett semmi sem, Harmadnapja már, hogy az Urat kivégezték szemíiklát- tára, letagadhatatlanul, s azóta mélységes csend ülte meg életüket, sehonnan semmi komoly hír nem jön, leg feljebb ellenőrizhetetlen és komolytalan asszonyok fecsegése. Igen, mi is így szoktuk elveszíteni első szeretetün- ket Iránta. Mikor utunk találkozik az ö utával, elülnek
