Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-05-15 / 10. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó VISSZHANG Kelenföldi levél Budapest, 1941. junius 6 Kedves Tiszteletes Uram! Olvastam a „Krisztus magyarok között“ c. könyvét és a sok bizonysgtevő után én is szeretném elmondani, hogy mit jelentett nekem a legutóbbi kelenföldi evangélizáció. Megvallom, először kíváncsiság vitt oda, mert oly sokat hallottam ezekről az előadásokról, hogy személyesen szerettem volna megtapasztalni, milyen is hát az a sokat emlegetett evangelizáció. De amilyen volt az indító ok, olyan volt a tapasztalás is. Ugyanis az első előadás után elhatároztam, hogy én többet oda nem megyek, és most, kérem, ne haragudjék azért, amit mondani fogok, de úgy érzem, hogy teljesen őszintének kell lennem, — nekem sem Maga, sem pedig az a mód, ahogy mondotta azt, amit mondott, nem volt szimpatikus. Azonban később éppen ez bizonyította be előttem, hogy egyedül csak a Szentlélek volt, aki a rosszul indult kezdésből is jót, sőt részemre a már olyan régóta sóvárogva várt legfőbb jót, életem kínzó problémájának a megoldását hozta ki számomra. Nemcsak akkor este kellett ott maradnom, szinte akaratom és elhatározásom ellenére még az utóöszejövetelen is. hanem másnap reggel én voltam az első, aki megjelentem a bibliaórán, pedig csak Isten tudja, hogy milyen áldozatomba került nekem az ehhez, szükséges korai felkelés, — de hiába minden, hajtott a Lélek, mert éreztem, most kell feleletet kapnom valamire és nem tudtam sehogyan se rájönnj, hogy mi az. Az egyik templomi előadáson nagyon megdöbbentett ez a kérdés: „Miért sírsz?“ Hát tényleg, én csakugyan sírtam, ez a kérdés tehát egyenesen nekem szólt. De miért!? Hiszen én már jó ideje megtértnek hittem magam és az életem mégsem volt nyugodt, békés. Örömről meg szó sem lehetett, hiszen sírtam. Ez a kérdés tovább gyötört és végül is felkiáltottam: Uram, miért!? Áldott legyen szent neve, hogy hamarosan megjött a felelet. Először azért, mert a bűnbánatom igaz volt ugyan, de nem helyes, mert bűneimért csak felerészben voltam hajlandó a felelősséget vállalni, a másik felére bűnbakot kerestem és mindig találtam is. Másodszor, rtiert Isten drága kegyelmi ajándékait önző módon magmnak akartam megtartani. Itt nem annyira az anyagi dolgok körül volt a hiba,, — hiszen szívesen adakoztam min-, den alkalommal és segítettem tőlem telhetőleg azokon, akik hozzám fordultak, — hanem inkább a lelki javak körül, mert úgy gondoltam, hogy Isten majd másoknak is ad úgy, ahogy nekem adott. Mikor mindez világos lett előttem és súlyos ítéletként nehezedett reám, akkor végre oda tudtam fordulni Krisztus keresztje alá azzal a vallomással, hogy „egyedül én va- yok a hibás.“ Azóta életem kínzó problémája eltűnt, semmivé vált és most már minden jól van, tudok örülni. — Boldog örömmel vallom azóta, hogy „ .. . Jézus Krisztusnak, az Ö Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.“ Kérem, ne haragudjék, hogy mindezt ilyen őszintén megírtam, de úgy érzem, jó tudnia, hogy mit nyújt Isten kegyelme egyes lelkek- nek az evangélizáció által. Isten gazdag áldását kérve további munkájára, testvéri szeretettel köszönti: H ........I... GY ÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BUDAPEST—KELENFÖLD. — Május 23—31. — Áldozócsütörtök és pünkösd közötti napokban Budapesten két gyülekezetben folyt egyszerre evangélizáció. Zuglóban Ecsedy Aladár testvérünk, Kelenföldön pedig én hirdettem Isten örömet szerző, áldott üzenetét. Már magában ebben a tényben is van valami örömet adó és megköszönni való. A kelenföldi gyülekezet a budapesti, háború utn alakult gyülekezetek közül az egyik legelső, mely a budai gyülekezetből vált ki. Első lelkipásztora: Sebestyén Andor, aki feleségével együtt nagy buzgósággal pásztorolja azt a kb. 8.000 lelkes gyülekezetét egy segédlelkésszel, egy diakonisszával és több gyülekezeti munkással. Az evangélizáció külső kerete ez volt: Péntek estétől a következő szombat estig minden este háromnegyed 7-kor közös imádkozás, 7 órakor templomi evangélizáló istentisztelet és utána a gyülekezeti teremben utóösszejövetel, hétfőtől szombatig minden reggel 7—7.45-ig bibliatanulmányozó óra, majd pedig férfiaknak, fiúknak, leányoknak, asszonyoknak és presbitereknek külön összejövetel. Az egyes összejövetelekre eleinte kevesen jártak, de vasárnap után szépen megnövekedett a gyülekezet és állandósult az érdeklődés különösképen azoknál, akik már előzetesen kerültek évangé- liumi hatás alá. Többen felkerestek személyes beszélgetésre. Vasárnap délelőtt is hirdettem az Igét a rendes gyülekezeti istentiszteleten. A szombat esti záró-összejövetelen többen tettek bizonyságot azokról az áldásokról, melyeket. az evangélizáció által nyertek Istentől.
