Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)

1941-05-15 / 10. szám

nyírségi virrasztó 3 Beszéltek békességről, örömről .megbékélésről, bűnbánatról, bűnbocsánatról, világosságról, mint olyan ajándékokról, melyeket ezek alatt a napok alatt kaptak. Ez az utolsó összejövetel valahogy olyan nyomott volt, de azért minden bizonnyal elvégezte Isten az Ö áldott Igéje és győzelmes Szentlelke által, amit akart. Töb­bekben felébredt a vágy, hogy megnyerjék a Szentlélek ajándékát. Béke fi Benő. MEGBÉKÉLÉS HÁZA MEGNYITÓ CSENDESNAPOK — Június 1—2. — Gyönyörű szép két napsütéses, csendes nap volt Sződligeten az idei Pünkösd, mikor a Megbékélés Háza tartotta megnyitó csendes napjait. Ahogy vasárnap reggel mentünk be az ál­lomásról a megszokott úton a telep felé, volt valami sokat ígérő. Előbb balról egy margaré­tákkal teli mező integetett fehér-sárga apró zászlócskáival Isten hozott-at felénk. Majd odébb jobbról egy lila színben öltözött kaszáló mutogatta pazar színeiben Annak gazdagságát, aki minedeneket teremtett. Alig teltünk be ez­zel a gyönyörűséggel, már is ránk mosolygott a pipacsos búzatábla örömet ígérőén. Szinte észre se vettük, hogy már áthaladva a váci or­szágút betonján, megérkeztünk a menyasszo­nyi díszbe öltözött, csodálatos illatú akácer­dőbe. Alig párperces út és mennyi szépség, mennyi ajándék. Úgy érkeztünk meg, mint akik már nem hiába jöttünk, mint akiknek már is megtelt a lelke örömmel ésvalami nagy vá- rásával. A Megbékélés Háza képe a tavalyi. Nem változott semmi. Jó isemrősökként köszöntöt­tük egymást a haranglábbal, a barakokkal, az épületekkel. Minden rendben és tisztán várt bennünket. Szorgos kezek már megelőztek, a tél maradványait és hagyatékait eltávolították. A virágoságyakban már mutatkoztak a színe­ket adó, frissen ültetett virágplánták. Nem sokan voltunk vendégek, első napon 16-an, a másodikon 20-an, de Sződligetről is többen jöttek le osztozni örömünkben. Az első nap délelőtt istentisztelet volt, melyen arról szólt az üzenet, hogy a Szentlélek vételének feltétele az igaz és becsületes megtérés, s az Isten országnak és 'annak ügyének valóságos vállalása. Délután bibliaórán és imaórán kér­tük a Szentlelket és ajánlottuk fel a Megbéké­lés Házt és annak e nyári szolgálatát. Másnap reggel áhítaton készültünk az Ur asztalához. Délelőtt istentiszteleten szólt hozzánk Isten Igéje vigasztalóan a Szentlélek hatalmas ere­jéről. majd utána az úrvacsora szent közössé­gében volt részünk. Délután újra biblia- és imaórán ömlött ki belőlünk az öröm és a hála a sok ajándékért, az Igéért, a Szentlélekért, a szép időért, a kedves és bensőséges testvéri együttlétért. Ha ilyen lesz a nyár a Megbékélés Házá­ban, mint ezen a két megnyitó csendesnapon volt, akkor nagyon áldott és bőségesen gazdag lesz az egész nyár és minden összejövetel. Ak­kor újra boldogon énekelhetjük: Ez a hely va­lóban Megbékélés Háza. Egy a húsz közül. EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT Sok gyümölcsöt. A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szíves­ség, jóság, hűség, szelídség, mérték­letesség. Gál. 5:22. Két héttel ezelőtt beszélgettem valakivel. Azt kérdezte tőlem, honnan lehet azt valakiről megállpítani, hogy vette a Szent Lélek aján­dékát? Mondtam: azt nem nehéz megállapítani, mert akkor a Lélek gyümölcsét termi élete. El­olvastuk a fenti Igét. Elgondolkoztunk rajta. Hányán vannak, akik úgy magunktól akar­ják megteremni ezeket a gyümölcsöket. Eről­ködésük épp olyan hiábavaló és eredményte­len, mintha az erdei vadkörtefa nemes és kiál­lítási díjra számító gyümölcsöt akarna teremni. Az ember is tud szeretni, de szeretete önző, változó és véges. Tud örülni, de öröme nem tudja felszárítani sem bánata könnyeit; röpke és felületes s könnyen nyomtalanul el­száll ez az öröm. Az ember békessége legtöbb­ször álbékesség, csendje olyan viharnélküli, fe­szült csend, indulatok forranak alatta. Béke­tűrő tud talán egyesekkel szemben lenni, azokkal, akiket valameddig szeret, esetleg azokkal, akiktől vár valamit. Szívességében sem sok köszönet van. Eszembe jut jónéhány kedves és szíves ismerősöm, akik tüntető szí­vességgel vettek körül, ha összekerültem velük, de tudtam, hogy őszintén ki nem állhatnak. Jóság, hűségí szelídség, mértékletesség? Csak magamra gondolok és szégyenkezve bevallom: hányszor megfogadtam magamnak is, Isten­nek is, enyéimnek is, hogy már ezután igyek­szem jobb lenni és nem sikerült. Mpst. pünkösd után úgy tele van a szívem azzal a vággyal, hogy a Lélek teremje bennem áldott gyümölcseit. Szívemben gyakran meg­újul az Ur Jézusnak ez az intése: „Abban di- csőittetik meg az én Atyám, hogy sok gyümöl­csöt teremjetek; és legyetek nékem tanítvá­nyaim!“ Békefi Benőné.

Next

/
Thumbnails
Contents