Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-12-15 / 19. szám
nyírségi virrasztó 5 VISSZHANG Mii jelenteit nekem a szegedi Diákszövetség ■ ■ LI • i *• n írta: dr. Kalmár László egyetemi adjunktus. Részletek a „Pro Christo“ számára írt cikkből. — Egy Szegeden tartott konferencia után, amelynek immel-ámmal eljártam előadásaira, felkeresett két evangélizáló testvér. Szeretettel próbáltak meggyőzni, hogy a 'konferencia áldásai csak úgy válhatnak maradandókká számomra, ha belekapcsolódom valamilyen bibliakörbe, közösségbe . ,. Számbavettem a lehetőségeket; persze mindegyik bibliakörről sorra kiderült, hogy „nem alkalmas“ számomra, hogy „éppen akkor nem érek rá“; végül is abban állapodtam meg az evangélizáló testvérekkel, hogy a Diákszövetség bibliakörébe fogok eljárni. Egy félévig majd mindennap megkérdeztem Cs. B. bátyámat, milyen időben s hol is van az a bibliakör? A Lélek hivott, de én egy félévig csodálatos makacssággal, engedetlenséggel ellenálltam. Végre tavaly januárban elmentem a bibliakörbe. Megpróbálom papírra vetni, mit kaptam Istentől ebben a bibliakörben, mit jelentett számomra, a félig megtért bűnös számára ez a bibliakör. * * * Hogyan? Hát ilyen is van? Félig megtért bűnös?! Bár ez a kérdés nem tartozik szorosan a tárgvhoz. talán ki szabad rá térnem. . . . Megtörténik, hogy a bűnös foh, milyen alkalmas ez a szó általános alanvnak a semmitmondó „ember“ helyett!) „véletlenül“ bevetődik egv evangélizációra. Az átlag bűnös (nem akarok ujjal rámutatni: magamra kellene mutatnom) még arra is képtelen, hogy bűneinek súlyát érezze. Pedig nagvobb, mint azé a testvéréé, aki érzi. Mit csináljon a Lélek az ilyen bűnössel? Megragadja az egyik bűnénél fogva a sok közül (van mibe válogatnia!) és elviszi egy közösségbe, ahol elkezdheti a munkáját benne. Engem a haszonlesésemnél fogva vitt be a Lélek egy evangélizációra. A „jó lesz az egyházzal jóba lenni“ jelszavával mentem el rá. Az evangélizáción aztán meghallja a bűnös, hogy Jézus az ő számára is elkészítette kiontott vérével az örök üdvösséget; s azt el kell fogadnia. Hogy az ő számára is van kegyelem, lehetséges a megtérés. A bűnös valahogyan megkívánja mindezt. Elhatározza, hogy megtér. Elhatározása nagyon is emberi. Szó sincs arról, hogy meg akarna szabadulni valamennyi bűnétől. De minthogy mégsem tud elképzelni megtérést bűntől való megszabadulás nélkül, kiválaszt bűnei közül egyet-kettőt, amelyikhez legke- vésbbé ragaszkodik, vagy amelyiket legjobban szégyel, vagy amelyek leginkább akadályai annak, hogy saját magáról alkotott jó véleményét fenntartsa. Ezeket átadja Krisztusnak, hogy szabaduljon tőlük. A többi bűnt megtartja magának . . . Megvan arról győződve, hogy megtért. Bebeszéli magának, hogy újjászületett. Valami csekély töredékes hite van, Istentől kapta. Ami hiányzik ebből, azt megpróbálja a maga erejéből kipótolni. Befelé önámítással, kifele képmutatással, mert ezt a két bűnt feltétlenül megtartotta magának, meg azt a harmadikat is, aminél fogva a Lélek elvitte az evangélizációra. Az evangélizációból nem marad meg benne más, mint egv kellemes hangulat. Keresi ezt a hangulatot később is . . . Nagy nehezen kiizzad egv-két bizonyságtételt is . . . Nagy he- hezen kiprésel magából egv-egy imát is . . . Olvassa a Bibliát. . . Narkotikumként, válogatva az Igék között a maga igazolását keresve benne. Mi másnak mondhatjuk az ilyen bűnöst, mint félig megtértnek? Megtörtnek nem nevez- hetiük. Azt mondjuk, hogv semmi sem ment végbe benne? De hiszen Isten Szentlelke már elkezdette munkáját benne ! . . . Az Ige lágymelegnek mondja. Ilven lágv-meleg állapotban ért az evangélizáló testvérek hívása, hogv kapcsolódjam bele valamelyik bibliakörbe. Ilyen lágv-meleg állapotban mentem el egv félév múlva először a Diákszövetség szegedi bibliaórájára. * * * Isten türelme végtelen nagy. Nem vetett ki az ő szájából. . . A Diákszövetség szegedi bibliaköre volt ehhez áldott eszköze. A Diákszövetség bibliakörében megtanultam az Írást olvasni . . . Megtanultam imádkozni . . . Megtanultam azt, hogy Jézushoz is lehet imádkozni . . . Megtanultam Szentlélekért imádkozni. . . Megtanultam másokért imádkozni. . . Megtanultam a missziói felelősséget. . . A bibliakörön át kaptam más közösségeket is . . . * * * Pedig még mindig lágy-meleg voltam. Még mindig nem láttam be, hogy újra kell kezdenem a megtérést, ha nem akarok meghidegíilni.
