Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-12-15 / 19. szám
6 NYÍRSÉGI VIRRASZTÓ A nagy, az első megtérést, ezt a tartozásomat nem róhatom le naponkénti megtérésekkel. Azt hittem, hogy teljes a hitem. Azt hittem, hogy bizonyos lehetek az üdvösségben. A sátán hitette ezt el velem. Megdöbbentően megtévesztő érvei voltak; azt súgta a fülembe: Iám, Isten meshallgatja imádat, fel is használ eszközéül, nem lehet hát semmi bai vele. Egv újabb evangélizációnak kellett jönnie, hogv megtörjek és újból megtérjek. Az evan- gélizáció — legalább az első napokban — azokhoz szólt, akik már megindultak a keskenv úton s tovább szeretnének jutni . . . Hanem aztán, amikor B. B a keresztyén élet fejlődéséről beszélt, arról, hogy mi minden áll még előttem, hogy elérjem a célt: a hasonlatosságot Isten Fia ábrázatához, akkor megtörtem. Kitört belőlem: kemény beszéd ez, ki hallgathatja? Egyszerre beláttatta velem a Lélek, hogy csak bűneim vannak, bűneim, sokan, sokan. Egyszerre vége lett a képzelt üdvbizonyosságnak. A többit már könyen elvégezhette bennem a Lélek. Pár nap múlva igazi hitet kaptam az önámító és képmutató hit helyett, igazi üdv- bizonyosságot a képzelt helvett. Az evangéli- záció végén kipirult arccal újságoltam B. B.- nek, úgy érzem, hogv csak most tértem meg igazán. Azóta minden megváltozott életemben. Azóta nem vagyok magammal megelégedve: de nap-nan után érzem, hogy haladok előre. Látom bűneimet, de bűneim súlyát levette rólam ■Jézus. Tudom, hogy sok minden van még előttetn . . . Hatalmasan cselekedett velem az Űr ! . . . 1 EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT Bizony jövel Uram Jézus! Jel. 22 : 20. Imé. jön az én Királyom. Jön az én Bírám, az én Megváltóm. Megtartóm. Idvezítőm. Öh, mivel fogadjam őt ? ” Ha ember jön hozzám vendégül, szépen kitakarítok, meleg, barátságos szobával, ennivalóval. szeretettel várom. De mit adjak én a világ Urának ? Sohasem vágytam még annyira arra, hogy tudjak valamit Neki adni, mint most. Vizsgálgatom keresztyén, hivő életemet, keresgélek örömszerző, kedves, drága ajándéknak valót benne, s nem találok. Óh, a keleti bölcsek vihettek aranyat, tömjént, mirhát a jászolban fekvő, emberré lett Istenfiának, de mit adjak én a megdicsőült Urak Urának ? Lelki ajándékokkal fogadom ! De ahogy sorra nézem, mind az övé, ami bennem van. Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, szelídség, hűség, mértékletesség... Semmi részem ezekben, ha van belőlem ezekből, nem tőlem, Tőle való. Én csak szeretetlen, békéte- len, türelmetlen, hűtlen tudok lenni. , Érzem, nagyon érzem most venyige voltomat. Nincs szerepem a gyümölcs létrehozásában. nincs mivel dicsekednem, a szőlőtőke élete, ereje, gyümölcse az, ami rajtam látszik. Várom, nagyon várom az én Uram Jézus eljövetelét. Várom, hogv visszajöjjön ítélni eleveneket és .holtakat, engem is. Szegényen, szé- gvenkezve állok maid előtte. Amibe Elé állok, a fehér ruha. az övé, ami gyümölcsöt rajtam lát. Tőle való. Én csak egyet tehetek: mélvsé- ges hódolattal leborulok Előtte és örökön örökké imádom Őt. Bizony, jövel Uram Jézus ! B. V. M. 1 LÉLEKMENTÉS SZOLGÁLATA 1 Magdaléneum A magyar evangéliumi keresztvénség sok mindenben megértette már Isten küldő és hívő parancsát, a lélekmentés szolgálatának sok területét felölelte. Azonban a külső körülmé- nveiben is veszélyeztetett lelkek iránt még nem elég engedelmes. Általában a városi misszió körébe tartozó szalgálatokat elhanyagolja. Az iszákosok között, a orostituáltak között alig- alig folvik valami munka. Most a Református Gvülekezeti Evangélizáció Baráti Társaságát indította Isten Lelke arra, hogv az elesett nők között intézményesen is megindítsa az evangé- lizációs munkát. Régi terv. gondolat és imádság ez, ami sokáig engedetlenségből, a mutatkozó meg nem értésektől és akadályoktól visszaria- dásból nem vált mindezideig valósává. Májusban Nvíregvházán tartott csendesnapon a Társaság jelenlevő tagjai megértették Isten indítását. felvették a terhét. A nvíregvházi református egyházközség egvik nyíregyházi házát bocsátotta ennek a munkának rendelkezésére, a nyíregvházi református Nőegvlet, pedig évi 500 P hozzájárulást ajánlott fel, többen a maguk természetbeli s pénzbeli adományaikkal mutatták meg Isten iránti engedelmességüket. Igv most már ott állunk, hogy néhány napon belül megnyithatjuk az .elesett nők evangélizálását munkáló intézményünket: a Magdaléneumot. A Magdaléneum olyanok otthona, akiket a bűn elesettségéből Isten Igéje és Szentlelke új életre hivogat, s akik eziránt a hívás iránt
